Mint arról lapunk is beszámolt, az alapítványi sorba került Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi vezetése által újonnan szerződtetett tanárok névsorában szerepel Velkovics Vilmos neve is. Velkovics manapság a Hír TV szerkesztő-riportere, műsorvezetője, korábban az Echo TV megszűnéséig e csatornánál látott el hasonló feladatokat. A hírt maga is büszkén megerősítette a Facebook-oldalán.
Akár több példát is említhetnénk Velkovics szerepléseire; példálózhatnánk azzal, mikor a Keménymag c. műsorban Apáti Bence, Jeszenszky Zsolt és Dezse Balázs társaságában véleményt nyilvánít, de ha emlékeznek, ő volt az is, aki még a Hír TV 2020. május 27-én adásba kerülő Magyarország élőben című műsorában az SZFE modellváltásáért felelős államtitkárral, Bódis Józseffel készített beszélgetés során Janisch Attila a Magyar Narancs online-ra írt publicisztikáját idézte, csakhogy az eredeti tartalmat sajátos interpretációban adta elő, viszont tényállításként.
A cikkben foglaltakról az hangzott el, hogy “tavaly decemberben Janisch Attila rendező egy, a Magyar Narancsban írt cikkben gyakorlatilag elismerte, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem a balliberális oldalé”. A műsorvezető ezen közlése másnap megjelent a műsor összefoglalójaként a Hírt TV oldalán is. E közlés ellen Janisch valótlan tényállítás címén helyreigazítási sajtópert indított, amelyet
a Fővárosi Törvényszék elsőfokú végzése szerint, és az alperesi fellebbezés elbírálásában másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla másodfokon hatályos végzése értelmében is megnyert.
A másodfokú ítélet indoklásában a Fővárosi Ítélőtábla kimondja, hogy "a publicisztika szóban forgó részéről az elsőfokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy a Hír TV a műsorról szóló kivonatában, az a rész, hogy „gyakorlatilag elismerte, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem a balliberális oldalé” a riporter „felvetéseként” hangzott el, amelyre az interjúalany értékelését várta válaszként. A szövegből az tűnik ki, hogy ezt az információt a riporter azért osztotta meg az interjúalannyal, mert ennek az állításnak a megerősítését vagy cáfolatát várta tőle. Az államtitkár ehhez képest közölte, hogy „ennek látni a jeleit”, majd nyilatkozatát a felsőoktatási intézmények modellváltásának általánosabb témájára terelve fejezte be. A cikkben leírt helyzet tehát arról szólt, hogy a riporter a megszólaltatott politikus kritikai reakcióját kérte egy ismert szerző cikkéből levont következtetéssel kapcsolatban, amely következtetést a szerzőnek tulajdonított tény állításaként fogalmazott meg. Ez egyértelműen a tényállítás kategóriájába sorolja a keresetben kifogásolt közlést.
Ehhez képest az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tényállítás nem felel meg a valóságnak.
A felperes Magyar Narancsban megjelent írása beszámol a Gothár-ügyet követő, általa politikai színezetűnek minősített intézkedésekről, amelyek a Katona József Színházat és a Színház- és Filmművészeti Egyetemet érintették és azokkal szembeállítja a nők elleni erőszak tényleges felszámolása és megelőzése érdekében elmaradt kormányzati lepéseket. A „balliberális” jelzőt két alkalommal használja, mindkétszer idézőjelben, először kifejezetten a színház, majd a cikk összegzésében politikusok és kulturális intézmények vonatkozásában.
Az átlagos ismeretekkel rendelkező olvasó számára nyilvánvaló, hogy a szavak általánosan elfogadott jelentése, valóságos tartalma szerint, valamint a cikk szövegkörnyezetére is figyelemmel, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a „balliberális” jelző a felperes szóhasználata lenne, az saját véleményét tükrözné. Az alkalmazott írásjel elsősorban más személytől származó idézet kiemelésére szolgál, de arra is alkalmas, hogy kifejezésre juttassa: a kiemelt kifejezést vagy szövegrészletet nem szó szerint kell értelmezni. Az idézőjel önmagában is arra utal egy szövegen belül, hogy a szerző az idézőjelbe tett szövegnek a szokásostól eltérő tartalmat tulajdonit. Ezzel jelzi, hogy nem saját gondolatot közöl (ekkor az információ forrásától távolodik el), vagy pedig az eredetitől eltérő jelentést kíván adni a szövegnek (ebben az esetben annak tartalmától határolódik el), és ez utóbbi esetben az idézőjel az erre való figyelemfelhívást szolgálja. A felperes a kulturális intézményekkel kapcsolatban használt „balliberális” jelzőt idézőjelbe tette, ezzel fejezve ki azt, hogy a szóhasználat nem sajátja.
A másodfokú bíróság megítélése szerint – ezen helyes érvelés mellett – az alperes által híresztelt valótlan tény az volt, hogy a felperes a cikkben ilyen tartalmú állítást ismert el,
ami azonban a cikk egészének értelmezése alapján annak teljes mértékben valótlan interpretációja.
Nem támasztja alá ezt a felperes által írt cikk utolsó bekezdésében írt birtokos szerkezet („balliberális” oldal politikusai és kulturális intézményei) sem, hiszen ezzel a felperes azt igyekezett kifejezni: a kormányzat tartja ezen intézményeket „balliberálisnak”. A szöveg jelentésének ezen tartalma az olvasó számára is teljesen nyilvánvaló, amit a „Farizeus, álszent hazugok mindenben és azok is maradnak mindenkor” alcím alatt a felperes egyértelművé is tesz: megfogalmazása szerint a kormányzat tartja ezen intézményeket a „balliberális színház csúcsintézményeinek”, azokat – a szerző szóhasználatával élve – „ezért rágalmazza, támadja.”
A Fővárosi Ítélőtábla végzése jogerős. A Hír TV oldalán a helyreigazítási közlemény már meg is jelent, s 30 napon át olvasható.
Janisch Attila lapunk kérdésére hangsúlyozta, hogy "a tények tények, a hazugságok hazugságok és a becsület becsület politikai szemlélettől, hovatartozástól és minden egyébtől függetlenül. Az igazságért, a becsületem védelméért, ahogy eddig is tettem, a továbbiakban is kész vagyok megküzdeni, és meg is fogok küzdeni."
