Katalógus családi házak építéséhez

Jönnek az Orbán-kockák

  • Szalai Anna
  • 2019. október 6.

Belpol

A kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy 50 évre előre meghatározza az országban épülő családi házak arculatát. A típusterv-katalógus összeállításának legfőbb szempontja a nemzeti jelleg.

A „legsürgősebben szükség volna a típustervezés nagyarányú beindítására a családi házak területén” – számolt be egy párthatározatról a Magyar Építőművészet c. folyóirat 1955-ben. S lám, alig telt el néhány évtized, 2015-ben megjelent egy újabb kormány(párt)határozat a lakossági építkezések támogatása és az épített környezet minőségének növelése érdekében tájegységi karaktereket hordozó nemzeti mintaterv-katalógus kidolgozásáról.

A hír hallatán erős nyugtalanság támadt építészkörökben. A kormány direktívája végrehajtókká, építési művezetőkké degradálja az építészeket – vélekednek egyesek, míg mások attól tartanak, hogy a típustervek még a szűkös családiház-tervezői piacról is kiszoríthatják a tervezőket. Megint mások szerint az építészet nem a négy–nyolc évenként változó pártpolitikai és kamarai választmányok ügye, és aligha örülhet bárki is, hogy a Horthy-barokk és a szocreál után itt a „magyaros”.

Talán a berzenkedés miatt, talán egyszerű ügyetlenkedés okán a Lechner Tudásközpont végül csak idén áprilisban írta ki a Nemzeti Mintaterv Katalógus létrehozását célzó országos ötletpályázatot. A kiírás szerint a pályázat célja, hogy az építők számára összeálljon egy olyan típusterv-választék, amelyből ízlésük, családi összetételük, mindennapi elfoglaltságuk, az adott helyszín és a pénztárcájuk függvényében választhatnak tervet családi házuk megépítéséhez.

A kolontári stíl

A kolontári stíl

Fotó: MTI/H. Szabó Sándor

 

A pályaművek nyomán készülő típustervek megfelelnek majd az egyszerű bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozó tervdokumentációk műszaki szintjének, így az építtetőnek semmi dolga nem lesz vele, feltéve, hogy a terven nem változtatnak a megvalósítás során. A pályázat másik része azoknak a „Kádár-kockáknak” az átdolgozására, korszerűsítésére vonatkozott, amelyekből becslések szerint 800 ezer épült annak idején.

A pályázat teljesen nyitott volt, bárki indulhatott, nemcsak a jogosultsággal rendelkező építészek, hanem egyetemi hallgatók, sőt elvileg olyan műkedvelők is, akiknek mondanivalójuk volt a témában. Az ötletpályázaton díjazott tervekből a kiírás szerint a Lechner Tudásközpont kiállítást szervez, interneten elérhető digitális adatbázist hoz létre és nyomtatott kiadványt is készít.

A pályázóknak már a pályamű benyújtásakor hozzá kellett járulniuk ahhoz, hogy terveiket elfogadásuk és megvásárlásuk esetén a továbbiakban külön jogdíj és jognyilatkozat nélkül felhasználják. Arról is előre nyilatkozniuk kellett, hogy a tervfeldolgozás során kívánnak-e konzultálni a tervüket felhasználó ajánlattevővel.

A megvételt nyert pályaműveket ugyanis ettől a pályázattól teljesen független közbeszerzés keretei között kiválasztott tervezők dolgozzák majd fel és öntik műszaki tartalom szempontjából egységes formába, elkészítik az épület információs modelljét és látványtervét – így ezek értelmezhetőek lesznek konkrét tervezési helyszín hiányában is.

Az ilyen módon továbbdolgozott tervanyag alkotja majd a Nemzeti Mintaterv Katalógust. A pályázatot kiíró tudásközpont által szemléletformálóként beharangozott tervgyűjtemény az ígéret szerint jól adaptálható lesz az egyedi építési helyszínekhez, a településképi arculati kézikönyvek előírásaihoz, miközben kiváló kortárs építészeti minőségű, az építtető családok számára kiszámítható bekerülési és üzemeltetési költségű családi házak mintaterveit tartalmazza.

Épül a lakópark a bajba jutott devizahiteles számára, 2013

Épül a lakópark a bajba jutott devizahiteles számára, 2013

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

 

Teendő pedig lenne

A kormány szerint tehát ismét eljött a pillanat, hogy a gazdasági, technológiai, társadalmi és településkép-formálás kapcsán támasztott elvárásaik alapján „újabb 50 évre definiálják az ország és a települések arculatát”, méghozzá úgy, hogy „biztosítsák a korszakra jellemző családmodellek számára a szükséges életteret és a lehetőséget a magyar családok gyarapodásához”.

Tény, hogy a volt szocialista országok közül nálunk a legsiralmasabb a vidék képe. Ez alatt nem a szegény és gazdag különbsége értendő, hanem a falu egységes képét szétroncsoló, egyénieskedő kivagyi viselkedés, a kitűnni vágyás eltorzult esztétikája, amelynek hátterében súlyos társadalmi, gazdasági okok húzódnak – véli a pályázaton induló Csomay Zsófia építész, aki szerint ezekhez az értelmetlenül szervezett, túlformált épületekhez képest egy utcasor, amely csak Kádár-kockákból áll, kifejezetten megnyugtató, hiszen idézi azt a faluképet, amelynek a legfontosabb tulajdonsága a „sorozat” esztétikája volt, ami szimbolizálta a falu lakóinak homogenitását.

A kitűnni vágyás, a gazdagság csak a rendszer meghatározta keretek közt mutatkozott meg, soha nem rombolta szét a „sorozat” igazságát. Amelyik ház kitűnt ebből a sorból, annak a tartalma is más volt (iskola, templom, kocsma, bolt). Ezt a faluképet az életmód azonossága, az ökonómiára törekvés, az észszerűség alakította ilyenre évszázadok folyamán. A pályázat kiíróját talán az a jó szándék vezette, hogy olyan mintaterv-katalógus szülessen, amely segíti a lakosságot a jó választásában, megakadályozza az esztétikailag elfogadhatatlan épületek születését – teszi hozzá Csomay Zsófia.

false

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

 

A feltételezett jó szándék ellenére a Magyar Narancs által megkérdezett építészek szerint több dilemma is felmerül a pályázattal kapcsolatban. (A Lechner Tudásközpontot hiába kerestük meg kérdéseinkkel, nem kaptunk válaszokat.) Először is, az építészeti etika szerint kevéssé magyarázható, hogy az elképzelések szerint bruttó 500 ezer forintért megvásárolt tervet – amelynek az Építész Kamara által meghatározott értéke ennél lényegesen nagyobb – egy erre a célra összeverbuvált csapat dolgozza tovább.

Ha egy terv idegen kézbe kerül – még ha a konzultációs lehetőség adott is –, az alapjaiban változhat a módosítgatások nyomán. Egy ilyen procedúrában a terv elveszítheti a „lelkét”. Másrészt a pályázaton való részvétel kötelező kellékeként a tervezőknek előre le kell mondaniuk minden jogról, így hivatalosan nem lesz közük a végső tervhez. Így akárhány ház épül is a terv alapján, további pénzt nem látnak belőle. Az építtetők jelen állás szerint ingyen jutnak hozzá a dokumentációhoz.

A pályaműveket egy héttagú – különböző szakmai grémiumok által delegált tagokból álló – zsűri rangsorolja. Kicsit soványkának tűnik ez a csapat ahhoz képest, hogy a kiíró által „országos jelentőségűnek”, „az ország arculatát 50 évre definiálónak” tartott tervgyűjteményt kellene összeválogatni. Kicsit vékonykának tűnik a büdzsé is a megjelölt nagy ívű célokhoz, hiszen a pályázat összdíjazása bruttó 75 millió forint, ennek a többszörösét is kiosztják egyetlen presztízsépület építészeti tenderén.

Nemzeti karaktert!

A fentieknél jóval nagyobb ellenérzést váltott ki, hogy a kiírásból és a pályázók kérdéseire adott válaszokból egyértelműen kitűnik: a bírálatnál a „nemzeti” karakterű terveket részesítik előnyben, bár a fenntarthatósági szempontokat és a korszerű építéstechnológiai megoldásokat is figyelembe veszik.

Ez nem csupán azért visszatetsző, mert a kormány még egy családiház-építészeti tervpályázatot sem tud úgy kiírni, hogy ne öntse le nemzeti mázzal, de azért is, mert korunk építészete éppen a klímaválság és a tömeges szociális lakhatási igények kielégítésére keres hathatós válaszokat; önmagukban is bonyolult problémákról van szó, felesleges ezeket üres esztétizáló politikai elvárásokkal megterhelni.

Végezetül még egy apróság. Tegyük fel, hogy a hétköznapi építtetők valóban a tervkatalógusból választanak, majd az alapján építik fel gyarapodó családjuk otthonát. Tegyük fel azt is, hogy a mintatervek mindegyike kiváló. Ezek önmagukban is erős feltételezések, hiszen mindenkinek vannak egyéni igényei, minden család, település, utca és telek más adottságú. Egy típusterv ritkán alkalmazható változtatás nélkül.

Jól bizonyítják ezt a Kádár-korszak kockaházai, bár azok jobbára „alattvalói” képzeletben születtek, a családiház-építéshez föntről kibocsátott, misztifikált típusterv valójában csak kései fattyúhajtás volt. Az Építésügyi Tájékoztató által ki­adott szocialista típusterveket az építtetők azután különféle díszítőmotívumokkal, a homlokzatok „vakolatplasztikájával” próbálták egyénivé tenni.

Lakópark, Ócsa

Lakópark, Ócsa

 

 

De ha az ország népe egy emberként építene is a katalógusból, valóban összeállna így a vágyott, esztétikus utcakép, településarculat? Nem kellett volna a pályázat kiírása előtt egy mélyebb, strukturális kutatást végezni, ami nem az egyes házak esztétikájára fókuszál, hanem településszintű kérdésekkel foglalkozik? A szeptember végére ígért eredményhirdetésen viszont legalább kiderül, hogy milyen is az igazi „nemzeti” családi ház.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.