Úgy tűnik, a szocialista párt egymás ellen háborúzó erős emberei végre felismerték: az intrika folytatása, az önjelöltek reszelése a sajtóban már az MSZP létét fenyegeti, ezért az utolsó pillanatban összezártak a vezetőség által favorizált miniszterelnök-jelölt mögött. November 24-én előbb az elnökség, majd múlt szombaton a választmány is letette a voksát Mesterházy Attila frakcióvezető mellett. A vezetőség döntése után az ő támogatására szólított fel a miniszterelnök-jelöltségre korábban pályázó Kovács László és a párton kívüli mozgalmát nagy erőkkel szervező Szili Katalin is.
Bár a hivatalos verzió szerint Mesterházy jelölése a múlt héten már sima ügy volt - az MSZP felsőbb fórumai egyhangúlag támogatták az ifjú politikust -, valójában az utolsó percig nem lehetett tudni, hogy a Brüsszelből hazatérő Kovács Lászlónak mekkora a hátországa. Jelzésértékű volt, hogy a sajtóban név nélkül nyilatkozó parlamenti képviselők, a megyei erős emberek közül többen hiányolták a teljesítményt a frakcióvezetőtől, mások arra hivatkoztak, hogy semmit nem tudnak Mesterházy nézeteiről, nem tartják elég erélyesnek és tapasztaltnak ahhoz, hogy szembeszálljon Orbán Viktorral.
Miután Bajnai Gordon a nyáron többször megüzente az elnökségnek, hogy csak egy évre vállalja a kormányzást, a pártban a november 28-i választmányi ülésig tartó
hosszas és sokáig eredménytelen
keresgélés vette kezdetét. Bár több önjelölt is akadt, a vezetőség inkább egy bizonyos típust, mint konkrét személyt keresett: egy olyan személyiséget, aki egyszerre tudja megmozgatni a bázist, szimbolizálhatja a megújulást - azaz, aki kellően távol maradt a sikeresnek nem mondható nyolcévnyi kormányzástól -, illetve meg tudja szólítani az apátiába süllyedt szavazókat és a bizonytalanokat. Úgy tűnik, kezdetben az elnökség sem Mesterházyra gondolt, ő csak a legvégén kapta meg a bizalmat, miután a kiszemelt jelöltek (Gráf József, Botka László, Bárándy Péter) visszamondták a felkérést. Ezért sokan úgy vélik, a frakcióvezető nem felel meg a fenti kritériumok mindegyikének. (A jelölési folyamatról részletesen lásd: Az utolsó emberig, Magyar Narancs, 2009. november 19.)
Erre az elégedetlenségi hullámra ült fel Botka László szegedi polgármester, aki a jelölési folyamat végső fázisában foglalta össze a Mesterházyval szembeni és a Kovács melletti érveket. A döntéshozatal előtt ugyanis az elnökség kikérte a megyei vezetők véleményét, Botka pedig szóvá tette, hogy a hátralévő idő túl rövid ahhoz, hogy felépítsék a fiatal politikust, az utóbbi évek botrányaiból kimaradt Kovács viszont nemcsak a régi elvtársakat, hanem a párttól 2006 óta eltávolodott szavazókat is képes lenne megszólítani. Úgy tudjuk, Botka egy belső felmérést lobogtatott, melyben a leköszönő uniós biztos minden szempontból jobbnak bizonyult a frakcióvezetőnél (egy másik, a Nézőpont Intézet készítette közvélemény-kutatás szerint az aktív szavazók mindössze hat százaléka választaná Mesterházyt miniszterelnöknek).
Ugyanakkor hallani lehetett, hogy a korábban Gyurcsány Ferenc csapatába tartozó fiatalok sem lelkesednek a vezetőség kiszemeltjéért. Többen jelzésértékűnek tartják, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei szocialisták pár hete Kovács Lászlót is meghívták a párt megyeszékhelyen tartott egyik születésnapi rendezvényére. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy Molnár Csaba megyei elnök a volt külügyminisztert támogatja, sőt a háttérben Ficsor Ádám és maga Gyurcsány is erőteljesen Kovács mellett lobbizik.
Forrásaink egybehangzóan állítják, hogy az ambiciózus Botkának, illetve Molnáréknak nem jött jól Mesterházy előretörése. Amennyiben a kormányfőjelölt kihozza a szakadékból a pártot, esetleg megakadályozza, hogy a Fidesz kétharmadot szerezzen, nőhet a presztízse. A jövő évi buktától tartó és a 2010-es őszi önkormányzati választásokra gyúró Botka most elmanőverezte magát. Információink szerint a megyei elnökök előtti felszólalása visszafelé sült el: a többség zokon vette, hogy korábban visszamondta az elnökség felkérését, nem vállalta a küzdelmet, most viszont "betámadott". Ami Gyurcsány szerepét illeti, több forrásunk is megerősítette, hogy a volt miniszterelnök csapata tavasz óta szétesett, ő maga valóban visszavonult, legfeljebb kisebb pártrendezvényeken vesz részt. Még ha hallatja is a szavát az egyes ügyekben, meszsze nincs annyi ereje már, hogy a jelölési folyamatot megakassza. Ha szervezkedni kezdene, a visszatérésétől tartó vezetőség azonnal összefogna ellene. Molnár Csaba lapunknak határozottan állította, teljes mellszélességgel támogatja Mesterházyt, meg sem fordult a fejében, hogy szervezkedjen ellene, sőt tevékenyen részt vesz a jelöltre igazítandó kampány előkészítésében.
A párt erős emberei
tehát felzárkóztak a frakcióvezető mögött, és állítják, most nem fordulhat elő az, ami 2004-ben történt. Azaz senki nem akar szembeszállni az elnökség döntésével - miként tette ezt öt évvel ezelőtt a Kiss Péterrel megküzdő Gyurcsány -, a december 12-i kongresszus különösebb vita nélkül üti majd a pecsétet Mesterházy jelölésére. "1990 óta aranyszabály, hogy a kampány alatt egymásra nem lövünk. Aki ezt szem elől téveszti, az persona non grata lesz a pártban" - mondta a frakcióvezetővel szemben egyébként kritikus forrásunk. A személyi ügyek szakértőjének számító Szekeres Imre már most komoly kampányszervező munkát folytat, Kiss Péter Lendvaival vállvetve küzdött Mesterházy elfogadtatásáért, a fiatalok - elsősorban Ujhelyi István és Ficsor Ádám - hetek óta a vidéket járják, hogy mozgósítsák, felrázzák az apátiából az alapszervezeteket. A Szili Katalin mozgalmát szervező Baja Ferenc lapunknak egyesen úgy fogalmazott: a frakcióvezető Horn Gyulára emlékeztető karakterjegyekkel bír, igazi konszenzusteremtő egyéniség, aki képes lesz a párton belüli irányzatokat összehangolni. (A Szili-féle szövetségről lásd keretes írásunkat.)
Viszont sok vitára adhat okot még az országos lista összeállítása - a területi listák elkészültek, az egyéni választókerületi jelöltek is megvannak. A hagyományok szerint az országos névsor összeállításánál bizonyos automatizmusok érvényesülnek (előkelő helyen szerepelnek a vezető tisztségviselők), ám a területi listákon hátrább sorolt politikusok nyilván keményen fognak küzdeni azért, hogy az országos listán jobb helyre kerüljenek. Ugyanakkor - figyelmeztetnek többen -, ha a következő képviselőcsoport volt miniszterekkel, államtitkárokkal lesz tele, az nehezíteni fogja a frakciófegyelem betartatását és a párt 2010 utáni megújhodását.
A következő hetek fő kérdése, hogyan lehet Mesterházy személyére szabni a kampányt. Az országos választási bizottság (ovb) egyébként hónapok óta félgőzzel működik - miután nem volt hivatalos jelölt, az ovb nem tudta, "kire kell dolgozni". Pro forma a jelölt a kongresszusig nem is léphet, igaz, csapatának több tagját már most megnevezte: Szigetvári Viktort, a miniszterelnök kabinetvezetőjét szeretné kampányfőnöknek, Gyurkovics Tamást - Gyurcsány korábbi beszédíróját, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jelenlegi kommunikációs igazgatóját - pedig helyettesnek. Többen úgy vélik, Mesterházynak a hátránya az előnye. Még nem ragadt bele egyik szakpolitikába sem, az ideológiai vitáktól is távol maradt: fel lehet építeni, ráadásul mellette Orbán idősnek, nehézkesnek tűnhet.
Állítólag a kampányterv már készen van, igaz, néhány fejezet még vázlatos - ezeket dolgozhatja át majd Mesterházy. Először "át kell mozgatni" a bázist, el kell hitetni a törzsszavazókkal, hogy az MSZP nem teljesen esélytelen. Erre szolgálnak a hetekben kihelyezett óriásplakátok, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a kormány a helyén van, dolgozik: csökkentik az szja-t, a járulékterheket és a távhő áfáját. A kabinet sikeres válságkezelése - például a devizahitelesek megmentése - várhatóan végig központi téma lesz: kompetenciaharcra akarják kényszeríteni a riválist.
Még vita van arról, hogy milyen mélységű legyen az elmúlt évekkel való szembenézés. Van, aki pár mondattal elintézné, van, aki Canossát járatna a párttal. Egyesek szerint a Fidesz összes megjegyzését számokkal kellene visszaverni, mások úgy vélik, ezzel vigyázni kell, mert a lakosság túlságosan elkeseredett egy sikerpropagandához, ráadásul a makroadatok az elkövetkező hónapokban még romolhatnak. Forrásaink állítják, a negatív kampányt, az ellenzék politikusainak támadását vagy a Jobbikkal való riogatást
nem akarják erőltetni
"Bár a bizonytalanok egy jelentős hányada a félelmeitől vezérelve ikszel, helytelen lenne most erre célzott kampány építeni. A Fidesz rendszerint sokat hibázik, hadd intézze el maga magát, legfeljebb majd humorizálunk ezen" - hangsúlyozta a párt egyik ismert alakja.
Egy lapunk birtokába került, belső használatra szánt anyag arra hívja fel a szocialista politikusok figyelmét, hogy minél kevesebbet foglalkozzanak a korrupcióval, mert ezeket a magas labdákat a Fidesz - a Zuschlag-ügyet és a BKV-botrányokat felemlegetve - játszva leveri. A válság miatt veszélyes tendenciának tartják a vezérelv erősödését, mert ez a "nemzetmentő" szerepben tetszelgő Orbánnak kedvez. A dolgozat szerint nem érdemes ígérgetni, mert az ellenzék ismét tromfolni fog, ami parttalanná teszi a kampányt, ráadásul az MSZP szemére vetheti, hogy 2006-ban is sokat ígért, és abból sem lett semmi. A tanulmány szerzői úgy vélik, kulcskérdés, hogy a liberálisok felaprózódása, az MDF meggyengülése és az LMP EP-választások utáni eltűnése után mi lesz a szavazóikkal. 'ket egy szélesebb spektrumon mozgó miniszterelnök-jelölt szólíthatná meg, mert ha elhanyagolják őket, az "csaknem tízszázaléknyi elveszett szavazat is lehet az MSZP számára".
A pálya széléről
Mesterházy Attila - immáron jellegzetes szakálla nélkül - is tiszteletét tette azon a rendezvényen, amelyen Szili Katalin Szövetség a Jövőért nevű mozgalma bontott zászlót. A kormányfőjelölt ezzel jelezte, hogy a baloldali fordulatot szorgalmazó elvtársaira is igényt tart, kész integrálni a különféle irányzatokat. A '89 előtti reformkörösök egykori központjában, a Villányi úti konferenciaépületben közel 250 érdeklődő volt kíváncsi Szili előadására. A konkrétumokat nélkülöző programadó beszéd fő tézise: minden baj forrása Gyurcsány politikája, azaz a neoliberális gazdaságpolitika, a kettős állampolgárság elutasítása, az őszödi beszéd és a párt belső demokráciájának tönkretétele. Szili szerint nem a 2002-2003-as intézkedések tették lejtőre Magyarországot, a jóléti rendszerváltásra igenis szükség volt - az állammal nem az a baj, hogy nagy, hanem hogy gyenge. Úgy szorgalmazta az új, hiteles arcok megjelenését, hogy az MSZP-establishment több tagja - Hegyi Gyula, Baja Ferenc, Suchman Tamás, Szanyi Tibor, Juhászné Lévai Katalin - az első sorokban ült. (Úgy tudjuk, a szervezők kifejezett kérése volt, hogy a politikusok lehetőleg maradjanak távol, ám többen ezt nem vették figyelembe.) A felvezető beszéd után a tanácskozás átment kibeszélőshow-ba: az utóbbi években partvonalra szorult vagy kényszerült közéleti szereplők, értelmiségiek a bankokat, a multikat, a liberálisokat és - nevek említése nélkül - a gyurcsányistákat szidták. Többször felmerült, hagyni kéne az MSZP-t, és a Munkáspárt 2006-hoz, illetve a Krausz Tamás-féle Egyesült Baloldalhoz kellene közeledni - Szili minden alkalommal jelezte, szakításról szó sem lehet. Információink szerint a szövetség egyik motorja Baja Ferenc, aki így próbálja megmozgatni a párt utóbbi időben elhanyagolt és ezért folyton elégedetlenkedő balos bázisát. A Táncsics Alapítvány éléről még 2008-ban leváltott, az országos elnökségből is kimaradt politikus a népszerű Szilivel összefogva építi újra hátországát, a pálya széléről üzen a vezetőségnek: vele hoszszú távon is illik számolni.
Hallani, hogy a fővárosban sincs minden rendben: bár a budapesti párttanács állást foglalt a területi lista megváltoztathatatlansága mellett, az alapszervezetekben egyre többen követelik a névsor átírását, a képviselő-jelölési folyamat újranyitását, több, korábban még nyugdíjazni kívánt prominens újraindítását.
