A külföldi tulajdonú cégek és a hazai önkormányzati társulások sikeres és nyereséges hulladékgazdálkodását látva a 2010 utáni új kormányzat úgy vélte, az ágazat kínálta hasznot éppenséggel az állam is lefölözheti. Ehhez ideológiát is talált (rezsicsökkentés, „nemzeti” hulladékgyűjtés stb.), ám az átgondolatlan beavatkozásnak káosz lett a következménye. Igaz, egyelőre nincsenek a nápolyihoz hasonló szeméthegyek a nagyvárosok utcáin, végül mindig elviszik a kukákat, a bedőlt cégek helyét átveszi más, a számlák is megérkeznek előbb-utóbb. De a szemétprobléma egyre dagad, a kormány pedig nagyon szeretné elkerülni, hogy a létező bajok elérjék a közvélemény ingerküszöbét. Ezt jelzi az elmúlt hetek fejvesztett kapkodása: a vezetői sorcsere, egyes NER-kegyeltek megintése, a versenyhivatal és a számvevőszék bevetése, az elrendelt rapid belső vizsgálat, hajnali házkutatás, a tulajdonosi joggyakorlás sürgősségi átvétele.
A leépülés fázisai
A hulladékágazatot sújtó első csapás a rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló törvény volt, amelynek nyomán 2013. július 1-je után 10 százalékkal csökkent a szemétszállítás díja az alig egy évvel korábbi hulladéktörvényben közzétett díjszabáshoz képest. Ez talán kiheverhető lett volna, ha az azt megelőző két évben nem fagyasztották volna be hatóságilag az árakat. Ráadásul ezzel egybeesett több vidéki uniós hulladéklerakó-projekt zárása, amelyekhez új begyűjtési struktúra, gyűjtőedény- és járműbeszerzés is kapcsolódott. A szolgáltatási díjak emelkedő bevételeivel számoló cégek egyik évről a másikra veszteségessé váltak. Az önkormányzatok pedig erősen meglepődtek, amikor az addig osztalékot fizető hulladékos cégeket immár nekik kellett megtámogatniuk, hacsak nem akarták magukra vonni a lakosság haragját az utcán gyűlő szemét miatt.
| ||
A kormány már korábban létrehozta az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft.-t, amely 2011-től előbb más ügynökségek mellett, majd egyedüli közvetítőként szervezte és irányította a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hazai hulladékgazdálkodást. Következő lépésként az intézményt 2014-ben átszervezték, majd megszüntették. Feladatait előbb az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség vette át, ám a 2016-os nagy állami intézménybezáró hullámban ezt is felszámolták, az ügyeket részben a Pest Megyei Kormányhivatal, míg az igazgatási feladatokat, valamint a környezetvédelmi törvény szerinti hatósági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium vette át. A haszonanyag-visszagyűjtés a változó irányítószervek alatt egyre átláthatatlanabbá vált, egyre kevésbé érte meg a szelektív gyűjtés. A hulladékos cégek azonban nem hagyhattak fel ezzel a tevékenységgel, hiszen az uniós pályázataikban ez is szerepelt. Így történt Budapesttel is: az önkormányzat 4,9 milliárd forint uniós támogatást kapott a házhoz menő szelektív gyűjtésre, amelynek fejében vállalta, hogy kiépíti és legkevesebb öt évig működteti a rendszert. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) 2013-ban kezdte meg a program megvalósítását, és 2014 végére nagyjából egész Budapest területén kiosztották a kék-sárga kukákat. A lakosság számára ingyenes szolgáltatás évi 1,5-2 milliárd forintjába kerül a társaságnak. A szelektív gyűjtés ráadásul nem várt folyamatot is beindított. A tudatos fogyasztók háztartásaiban egyre kevesebb átlagos szemét keletkezett, így már nem volt szükség a nagy kukára. Kisebbet kértek, így kevesebbet is fizettek a szemétszállításért. (A keletkező szemét mennyisége azóta is évi 3-4 százalékkal csökken, bár ebben az elszegényedés is jelentős szerepet játszik.) Csakhogy a hulladékbegyűjtés gyakorisága, útvonala a régi maradt, így a kiküldött járművek nagysága, fogyasztása, a szükséges alkalmazottak száma sem csökkent. A tevékenység egyre drágább lett, miközben árat nem emelhettek a cégek, amelyek ezért trükközni kezdtek – de a kormány résen volt és megvédte a rezsicsökkentést. Törvényben kötelezte a hulladékszállító cégeket a kisebb gyűjtőedények kiadására. Ez önmagában 20 százalékos bevételcsökkenést okozott.
E folyamattal párhuzamosan az állam elkezdte felvásárolni a hulladékkezelő cégeket. Elsőként a német tulajdonú REMONDIS Magyarország Holding Kft.-t vette meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2013 végén, és létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t (NHSZ). A hivatalosan kommunikált cél az volt, hogy hazai tulajdonba vegyék a hulladékgazdálkodás szereplőit, és egységes szolgáltatási színvonalat alakítsanak ki az egész országban. Ez ugyan máig nem sikerült, viszont 2014-ben az osztrák tulajdonú AVE Magyarország Hulladékgazdálkodási Kft. felvásárlásával újabb kétmillió háztartás hulladékszállítása került az NHSZ fennhatósága alá. A cég jelenleg összesen 33 társaságban – 21 leányvállalatban, 11 társult vállalkozásban és egy közös vezetésű cégben – rendelkezik 12,75 és 100 százalék közötti részesedéssel. Maga az NHSZ hulladékgazdálkodási tevékenységet nem folytat, csupán vagyonkezelési feladata van. (Az államosításban rejlő veszélyekkel már korábban is foglalkoztunk, lásd: Kukába vele,Magyar Narancs, 2013. július 18.)
| ||
A harmadik Orbán-kormánynak aztán megint új ötlete támadt: a számlázás egységesítése. Minden más esetben a számviteli törvény súlyos megsértése, ha a munkát ténylegesen elvégző cég helyett egy másik számláz, de a hulladékkezelésnél mégis ez lett a törvényesített megoldás. 2016-ban megalakult a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV). Iparági pletykák szerint a döntéshozókat azzal győzték meg, hogy ezzel ellenőrzésük alá vonják az iparágban tevékenykedő összes céget, és hosszú távon finanszírozható lesz a hazai hulladékgazdálkodás. Mégpedig úgy, hogy a jól teljesítő, több szolgáltatást nyújtó – jellemzően a nagyobb városokban (Budapest, Debrecen, Győr, Szombathely stb.) működő – cégektől elvett nyereséget szétosztják a rosszabbul gazdálkodó (javarészt a kisebb, leszakadó országrészekben dolgozó) vállalkozások között. De ez még abban az esetben sem váltotta volna be a hozzá fűzött kormányzati reményeket, ha a számlázással nincsenek gondok. (Persze voltak – erre még visszatérünk.) A nagyok által jellemzően még a rezsicsökkentés előtti időkben kifizetett osztalék legfeljebb a tizede volt a bukdácsolóknál felhalmozott hiánynak. A rezsicsökkentés és főként az NHKV belépése után pedig már nem is volt mit szétosztani.
Kitartottak
A valós hulladékgazdálkodási tevékenységet nem végző, eredetileg 40 fősre tervezett, idén júniusban azonban már 159 munkavállalót foglalkoztató cég kezdetben szinte mindenre külsős segítséget kért. Külön szerződésük volt jogi képviseletre, panaszkezelésre, call center szolgáltatásra, informatikai segítségre, számlanyomtatásra és borítékolásra is. Összeférhetetlenség természetesen sehol sem merült fel. Nyilván a véletlenek összjátéka, hogy eleinte a Seszták Miklós fejlesztési miniszter barátjaként emlegetett Rátky Miklós ügyvéd irodája látta el a cég jogi képviseletét. (Rátky a fejlesztési minisztérium megbízásából képviselte az államot a devizahiteles perekben, de ők dolgoznak a vizes vb-t szervező Bp2017 Nonprofit Kft.-nek is.) Az NHKV számlázási rendszerét Garancsi István üzlettársai szállították. Orbán egyik kedvelt és favorizált vállalkozója a NAV-hoz bekötött online pénztárgépek SIM-kártyáit szállító Mobil Adat Kft.-ben tulajdonostársa Hauser Gábor Miklósnak és Brasnyó Péternek. Utóbbiak jegyzik az EuroMACC Adatfeldolgozó és Szolgáltató Kft.-t, amely 2016-ban az Antenna Hungária Zrt.-vel közösen nyerte az NHKV első 603 milliós számlázási tenderét. A rendszer azonban decemberre sem állt fel. Az NHKV ezért minden hulladékkezelő céggel külön megállapodást kötött, amelyek így hónapokig külön-külön bérszámláztak a kukaholdingnak. A múlt év tavaszától az NHKV – új szoftverében bízva – úgy döntött, ténylegesen is átveszi számlázást és a követeléskezelést. Ekkor kezdődött az igazi káosz. Az ügyféladatok átvételekor kiderült, hogy minden szolgáltató más és más rendszerben tartja nyilván az adatokat, ezek összefésülése pedig korántsem egyszerű feladat. Így történhetett, hogy volt, ahová több számla is ment, máshová hónapokig egy sem, a számlákon pedig időnként a lehető legkülönfélébb képtelen összegek szerepeltek. Az akadozó számlázás miatt a bevétel is akadozva érkezett, így az NHKV-nak nem volt miből visszaosztania a hulladékgyűjtő cégeknek, ezért aztán az addigra kivéreztetett vállalkozások egyre-másra álltak le. Még emlékezhetünk az itt-ott kirendelt katasztrófavédelemre és az önkormányzati pánikreakciókra, a fejlesztési minisztérium tűzoltó akcióira. Az NHKV tavaly ennek ellenére újabb szerződést kötött az EuroMACC Kft.-vel, amely ezúttal 1,26 milliárdért vállalta a „tömeges számlázásra alkalmas” rendszer működtetését 2020-ig. Ezzel párhuzamosan idén áprilisban a saját rendszerét használó Díjbeszedő Holdinggal, illetve a Díjbeszedő Faktorházzal is leszerződött a kukaholding számlázásra és követelésbehajtásra 2021-ig. Utóbbiak 3,76 milliárdért vállalkoztak a feladatra.
Az NHKV-ből csak úgy folyt kifelé a pénz, miközben az eredetileg tervezett 110 milliárdos éves forgalmat soha nem sikerült elérnie. 2016-ban 63 milliárdos bevétel mellett több mint 1,5 milliárdos veszteséget termelt, holott az MNV-től is kapott 10 milliárd forint tulajdonosi kölcsönt. (Tavalyi mérlegüket még nem adták le.) A cég a Magyar Narancs egyetlen kérdésére sem válaszolt, de a 24.hu információi szerint egyelőre azt sem tudják megmondani, hogy valójában mennyi a hiány – egyes források szerint akár 15 milliárd is lehet.
Ami már a kormánynak is sok. Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter augusztus 1-jén magához vonta a társaság feletti tulajdonosi jogokat, majd belső vizsgálatot rendelt el a cégnél. A rapid ellenőrzés elsősorban az időközben az Innovációs és Technológiai Minisztériumba átmenekített Weingartner Balázs regnálása alatt keletkező veszteség okaira, illetve a beszerzésekre kíváncsi, különös tekintettel az állítólag túl drágán vett számlázási rendszerre, amelyről azóta az is kiderült, hogy valójában – lásd Díjbeszedő-szerződés – nem is volt rá szükség. Ráadásul a menedzsmentnek jóval előbb észre kellett volna vennie a hibákat, és hatékonyabban kellett volna reagálnia. Korábban úgy volt, hogy államtitkári pozíciójából a hulladékgazdálkodást is felügyeli majd Weingartner, de információink szerint már csak a fenntarthatóságért felel. Közben az Állami Számvevőszék az NHSZ Kft.-nél vizsgálódott, ahol a számvevők arra jutottak, hogy a társaság gazdálkodása és vagyongazdálkodása nem volt szabályszerű. Ez annak fényében tűnik különösen súlyosnak, hogy éppen a vizsgált 2013-tól 2016-ig terjedő időszakban emelkedett a társaság mérlegfőösszege 1,7 milliárd forintról 21,4 milliárd forintra, miközben az MNV 2014-től összesen 3,4 milliárd forint értékben nyújtott támogatást az állami cégnek.
Figyelmeztető jelek
A politikai szélfordulást jelzi a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) júniusi razziája is a kartellgyanúba keveredett Mento Környezetkultúra Kft.-nél. A cég tulajdonosa Észak-Magyarország egyik legbefolyásosabb üzletembere, a kukakirályként is emlegetett Hercsik István. Hercsik, illetve a Mészáros Lőrinc embereként ismert Szíjj László állítólag nagy szerepet játszott az NHKV elindításában is. Az elmúlt években mindketten szép darabokat hasítottak az uniós finanszírozású hulladékprojektekből, ám köreiket egyre inkább zavarták a helyi önkormányzati és vállalkozói érdekek. Egy merész húzással – a fentebb említett nyereségterítés mézesmadzagjával – vetették fel a központi döntéshozóknak egy nemzeti számlázó cég létrehozását, amely mellesleg minősíti is a társaságokat, az uniós forráselosztásnál pedig szakhatóságként véleményez. Az ágazati közvélekedés szerint az elmúlt években ez a páros mondhatta meg, hol landolhatnak az uniós támogatások, és jórészt az érdekkörükbe tartozó cégek közül kerültek ki mind a kivitelezők, mind a beszállítók. Az NHKV élére kinevezett Weingartner egyébként korábban a szintén Hercsik tulajdonában álló Zempléni Z.H.K.-nál dolgozott. A GVH lapunknak küldött válasza szerint májusban azért terjesztették ki egy két évvel korábban indított versenyfelügyeleti eljárást a MENTO Környezetkultúra Kft.-re és a P1-BAU Építőipari és Szolgáltató Kft.-re, mert a gyanú szerint más vállalkozásokkal együtt összehangolt árajánlatot adtak be egy egymilliárd forint értékű – hulladékkezelésre szolgáló gyűjtőedények, speciális gépjárművek, berendezések beszerzésére irányuló – tenderen. A jelek szerint tehát Hercsiknek elküldték a selyemzsinórt.
| ||
De bárkié volt is az NKHV ötlete, nem jött be. A holding eleve negyedéves elszámolást tervezett, amiből aztán helyenként egy év lett, a csekkekkel sakkozó ingatlantulajdonosok – ahogy az várható volt – nem rakták félre a ki nem fizetett kukapénzeket, így a késve kiküldött többhavi, több tízezer forintos számlát nem tudták kiegyenlíteni. A nem fizetők aránya ugrásszerűen nőtt, a hátralékok összege két év alatt 40 milliárdra hízott. Az NHKV egyre súlyosabb likviditási válsággal küzd, és leginkább egy valós tevékenység nélküli pilótajáték-szervező céghez hasonítható. A számladíjakból, az idén és jövőre összesen 8,2 milliárdra rúgó direkt állami támogatásokból, sőt legutóbb már a Mészáros Lőrinc-féle MKB Banktól felvett 20 milliárdos hitelből ott tömködik be a lyukat, ahol a legnagyobb a bedőlés veszélye. A cégekkel való elszámolás ugyanis több hónappal van lemaradva a szolgáltatás elvégzése mögött. A legnagyobb hazai hulladékos cégnek számító budapesti FKF-nek cirka 13 milliárddal tartozik a kukaholding, az összeg napról napra változik. Az állami cég hol ennyit, hol annyit csorgat. Jelenleg ott tart az FKF, hogy már nincs 2017-es keltezésű kifizetetlen számlája. A havi 2-2,5 milliárdos költséggel működő – a kukaholding színrelépéséig nyereséges – vállalat már nem fizet osztalékot, sőt a Fővárosi Önkormányzatnak is mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mivel a korábbiakkal ellentétben ma már a teljes árat kell fizetnie a köztisztasági szolgáltatásért. Ami egyébként így is akadozva megy, részben a pénzhiány miatt lerobbanó járműpark, részben az egyre súlyosbodó munkaerőhiány miatt. A központi költségvetés különböző soraiban több mint 20 milliárd szerepel a különféle hulladékgazdálkodási feladatokra. Ennek ellenére a kormányzati döntésekkel padlóra küldött ágazatból a becslések szerint országos szinten 80–120 milliárd forint hiányzik, amelyet a termékdíjból részben pótolni lehetne. (Ez egyfajta hulladék- és környezetvédelmi adó, amit vásárláskor fizetünk; tavaly 72,5 milliárd forint folyt be ezen a címen.) A kormány azonban ennek csak egy részét csorgatja vissza a hulladékgazdálkodóknak, tavaly kevesebb mint 13 milliárdot.
A szelektív hulladékgyűjtés is sokat veszített a kormány központosítási törekvései miatt: például az EU által elvárt 60 százalékos üvegvisszagyűjtési arány 2016-ra a felére esett vissza. (Ezt most úgy próbálják feltornázni, hogy a 300 négyzetméter feletti áruházakat kötelezték üvegvisszavételre.) 2020-ra a szelektív gyűjtésben érintett négy hulladéktípusra – papír, üveg, műanyag, fém – legalább 50 százalékos újrahasznosítási arányt kellene elérni az uniós előírások szerint. Az NHKV egy tavalyi konferencián azonban arról számolt be, hogy a települések 28 százalékában a közszolgáltatók nem gyűjtik szelektíven a hulladékot, 22 százalékában elvben igen, gyakorlatilag nem, mert nincs rá pénz. A szaktárca adatai alapján az ország 3154 településéből csak 1250 helyen van rendszeres szelektív gyűjtés.
Pedig egyre szigorodnak az uniós szabályok. 2024-től jöhet a kötelező otthoni komposztálás az Európai Unióban. Az Európai Parlament által már elfogadott új szabályozás alapján 2025-től a kommunális hulladéknak legalább a felét újra kell hasznosítani. Az uniós tervek szerint 2024-től a biológiailag lebomló hulladékokat, 2025-től a papír, fém, műanyag és üveg mellett már a háztartási textil- és veszélyes hulladékot is külön kellene gyűjteni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy újabb uniós támogatásra kevés a remény a korábbi projektek kétes eredménye miatt. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy a korábban kifizetett támogatások egy részét is visszakéri Brüsszel. A kivéreztetett hazai hulladékkezelő cégek mindeközben amortizációra, felújításokra, új eszközökre a tervezett összegek alig 10-20 százalékát tudják költeni. Az összeomlást eddig főként azzal tudták elkerülni, hogy felélték a fejlesztésre, a rekultivációs céltartalékokként elkülönített pénzeket. A műszaki romlás a hulladékszállítóknál még jelentősebb: a kevés jármű miatt egyre több helyen több műszakossá vált a szemétbegyűjtés, és az sem ritka, hogy akadozik a lomtalanítás.
