Narancs.hu: A választások óta a nyilvánosságtól távolabb működsz. Mivel telt ez az öt hónap?
Gulyás Márton: Voltak privát munkáim, de elsősorban gondolkodással telt. 2017 tavaszától 2018. április 8-ig folyamatosan a páston voltam, a Közös Ország Mozgalommal vállalkoztunk egy küzdelemre, amit végül elveszítettünk. Ezt fel kellett dolgozni. Azért is kerültem a rivaldafényt, mert újdonságot vagy valami nagyon eredeti dolgot nem tudtam volna mondani, feleslegesen meg nem akartam jártatni a számat.
Narancs.hu: Április 8. másnapján azt nyilatkoztad, mindenkinek magába kell szállnia, meg kell néznie, ő mivel járult hozzá a kétharmadhoz. Te hozzájárultál valamivel?
GM: Persze, személyesen én is követtem el hibákat, volt, amit másképp csinálhattam volna. A tanulságokat levontam, ezekről április 9-én nyilatkoztam is, akit érdekel, visszakeresheti. A harmadik kétharmad lehetőséget adott arra, hogy mindenki radikálisan újragondolja saját politikai pozícióját. Én ezt megtettem. Remélem, hogy részben a Partizán, részben az azon túli politikai aktivitásom egyértelműen kijelöli majd a változás irányát.
Narancs.hu: A Közös Ország Mozgalom szervezőjeként az egyik célod az volt, hogy minden választókerületben egy ellenzéki jelölt induljon a Fidesszel szemben. Min csúszott el ez a terv?
GM: Minden szereplőnél máson csúszott el. Legalább az utolsó pillanatban, a parlamenti kétharmad megakadályozása érdekében be kellett volna látnia az ellenzéknek, hogy együttműködésre van szükség. Egyébként látták is, de senkinek nem volt elég bátorsága, hogy valódi áldozatokat hozzon. A választási rendszer továbbra is kétosztatú. A 22-es csapdája ott van, hogy nincs élő ember, aki szerint ezekkel a pártokkal leváltható a NER, ugyanakkor jelenleg az sem látszik, milyen alternatívánk lenne ezen pártok nélkül.
De lehet, hogy ezek irreleváns kérdések. A választás óta azt is próbálom emésztgetni, hogy felnőtt életem jelentős része minden bizonnyal a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fog eltelni. Nem adtam fel a harcot, de fontos tanulság, hogy a rezsim stabil talapzaton áll. Kártékony, amikor az ellenzéki nyilvánosság folyton abba lovalja bele magát, hogy Orbán hónapokon belül megbukik. Inkább azon kellene dolgoznunk, hogy ha egyszer megadatik az érdemi változás lehetősége, sokkal többen legyenek készek a tényleges, a hatalom átmentését nem megengedő átrendeződés mellé állni.
| ||
Narancs.hu: Ez azt jelenti, hogy szerinted választáson nem is lehet legyőzni a Fideszt?
GM: Demokratikus és erőszakmentes módon le lehet váltani a rendszert, de hogy ez az út a választáson keresztül vezetne, abban erősen kételkedem. Még erősebben kételkedem abban, hogy a mostani pártok jelenlegi formájukban erre képesek lehetnek. De örömmel fogok meglepődni, ha mégis.
Narancs.hu: A választások óta is sokakban felmerül, mennyire épült be a NER az ellenzéki pártokba. Te sokat dolgoztál velük, mit tapasztaltál erről?
GM: A NER maga az állam, ilyen értelemben az ellenzéki pártok sem tudják megkerülni. A forrásaik az államtól érkeznek, a jogszabályi környezetet a parlamenti kétharmad alakítja. Az ellenzék egy olyan erőtérbe kényszerült, ahol folyamatosan beleütközik a NER-be. Emiatt bizonyosan előfordul, hogy egyes ellenzéki szereplők időnként nem vállalják fel a konfliktusokat. Ennél direktebb kollaborációra bizonyítékom nincs. Vélelmezéseim vannak, de a politikai hisztériakeltést nem szeretem.
Egyvalamit érdemes megfontolniuk az ellenzéki pártoknak. Ha valóban úgy gondolják, hogy a változás eszközei, a társadalmi elégedetlenség kifejezői lehetnek, akkor ideje volna, hogy ezt az elégedetlenséget becsatornázzák a működésükbe. Nemcsak jelszavak szintjén, hanem konkrétan úgy, hogy meggyőzik az elégedetlen tömeget: lépjenek be a pártjaikba. Erre nagyjából az önkormányzati választásokig van idejük, ha nem sikerül, akkor senkinek nem tehetnek majd szemrehányást, ha új pártok alakulnak. Mert arra igenis szükség van, hogy az elégedetlenség, az egyre növekvő frusztráció becsatornázódjon a pártrendszerbe. Hogy professzionális politikai szervezetek képviseljék az elégedetleneket.
Narancs.hu: Bármennyit kritizáljuk a torz választási rendszert, listán közel 50 százalékot kapott a Fidesz. Ebből adódik, hogy az ellenzéknek nem elég az elégedetleneket megszólítania, a Fidesz-szavazók egy részét is meg kellene győzniük.
GM: A választáson bőven történt annyi visszaélés, ami egy nálunk prudensebb rendszerben a szavazás megismétlését eredményezte volna, elég az osztrák elnökválasztásra gondolni, amit felnyitott borítékok miatt kellett újból megtartani. A kétharmadhoz szerintem kellettek machinációk, de nem volt országos szinten szervezett csalás, félrevisz, ha azt gondoljuk, a társadalmi többség nincs a Fidesz mögött. A gazdasági függőség miatt jelentős rétegek szavazatát tudják kontrollálni, és persze a narratíva, a társadalomkép is sokaknak vonzó.
Épp ezért lesz fontos, hogy a NER utáni világban konszenzus alakuljon ki valamilyen társadalmi minimumról, ami minden politikai erőre nézve kötelező. Ha ez nincs, akkor a hideg polgárháború állandósul, ahol mindig az erőt felmutatni képes politikai oldal kaphatja meg ideig-óráig a hatalmat. A 21. században a klímaváltozás, az elviselhetetlen gazdasági egyenlőtlenségek, a fegyveres konfliktusok és proxy háborúk erősödése súlyos globális kihívásokat tartogatnak. Nem nagyon van idő és tér arra, hogy ilyen belviszályokkal amortizáljuk magunkat. Most a NER nevű turbulencia miatt nem vesszük észre a közelgő orkánerejű vihart. Pedig a már most látható folyamatoknak brutális következményei lesznek, és nem 100, hanem már 10-15 év múlva.
Narancs.hu: A Slejm videóblogot e héttől Partizán néven folytatod. Mi a névváltozás oka?
GM: Vállaltan baloldali elköteleződésű, kapitalizmus-kritikus műsort akarunk csinálni, egyfajta erőszakmentes, irreguláris hadviselésre próbálunk berendezkedni, ahogy azt a NER megköveteli. Ezt fejezi ki az új név. A baloldali hagyományoknak Magyarországon gyenge a társadalmi emlékezetük, a baloldali értékekre felesküdő pártok pedig valahogy mindig elárulják ezeket az értékeket. Karakteres politikai állásfoglalásra vállalkozunk, hogy a közbeszédet balosabb irányba toljuk. Ha nem lesz ilyen fordulat, nem lehet megállítani a NER által végzett pusztítást.
Magyarországon egy szélsőjobboldali, fasisztoid, emberek tömegeit másodrendű állampolgárként kezelő rendszer épült ki. De ez egyben egy vadkapitalista rendszer is a munkavállalók maximális kizsákmányolásával és a tőke maximális kiszolgálásával. Ezért a NER-t nem a centrumból, nem jobbról, hanem a baloldalról kell meghaladni. A szélsőséges egyenlőtlenségek, a lakhatási válság, a közszférában dolgozók brutális elszegényedése, a jóléti rendszerek leépítése nem pusztán Orbán Viktor gonoszságának az eredménye, hanem egy termelési rendszer következménye, amit kapitalizmusként azonosítunk, és amit az Orbán-rendszer egészen szélsőséges módon szolgál ki.
Narancs.hu: A kapitalizmus meghaladása nem mond ellent a széles társadalmi konszenzus igényének? Ez azért egy elég radikális pozíció.
GM: Mivel nem látom, hogy rövid távon megdönthető lenne a NER, most pont van idő a radikális baloldali pozíció kibontására, a társadalom meggyőzésére. Miért ne lehetne a jövőben ennek a politikának sokkal nagyobb támogatottsága és bázisa, mint jelenleg? A Fidesz is szisztematikusan építkezett. Ha nekik sikerült szélsőjobboldali irányba eltolniuk a társadalmat, akkor a különböző értékszerkezet-kutatások alapján ez a társadalom sokkal egalitáriusabb, közösségelvűbb politikák irányába is elmozdulhat. Ez nem lehetetlen, bár nehéz küldetés. Szívesen szánok rá akár évtizedeket is az életemből.
| ||
Narancs.hu: Egy nemzetállamban lehet igazságosabb újraelosztást csinálni, de a kapitalizmust meghaladni aligha. Benne vagyunk a világkereskedelemben.
GM: Persze, ezért az az első cél, hogy az állam kegyetlenségét szüntessük meg, olyan politikát segítsünk kormányra, amely legalább nem akar szándékosan ártani az állampolgárainak. Ez kevésbé ambiciózus vállalás. Eközben elkezdődhetne egy regionális, kelet-közép-európai politikai-gazdasági együttműködés előkészítése. Mondjuk annak a felismerése, hogy a negatív bérverseny, a centrumországok kiszolgálása tűrhetetlen politika. Végzetes veszélyeket rejt magában, hogy ezt a témát jelenleg a szélsőjobboldal, Toroczkai László vagy Novák Előd tartja napirenden.
Narancs.hu: A napi politikától távolabb lesz a műsor, mint a Slejm?
GM: Igen. Aktualitásokra is fogunk reagálni, de a legfontosabbnak a nemzetközi tudás becsatornázását, a magyar baloldal, az antifasiszta harcok elképesztően izgalmas, de kevésbé ismert történetének bemutatását tartjuk. A NER nem csupán elszegényíti, el is butítja a társadalmat. Nem vesszük észre, hogy nyolc éve ugyanazokat a lemezeket járatjuk. Az október 23-i ellenzéki tüntetés beszédei gond nélkül csereszabatosak a korábbi évek október 23-i ellenzéki tüntetéseinek beszédeivel. Nincs új gondolat, mert megértése sincs annak, hogy jelenleg miben élünk, és hogy miben élt ez a társadalom az elmúlt száz évben. Ezt az intellektuális munkát nem lehet megspórolni.
Hétről hétre 100-110 ember lehet jelen a Partizán felvételén, online pedig további ezrek, tízezrek követhetik. A cél az, hogy ebből új társadalmi mozgalom induljon el. Ehhez mi csak egy részt teszünk hozzá, remélhetőleg újabb és újabb állampolgárok, csoportok fognak csatlakozni, akik fontosnak érzik, hogy a NER utáni világ baloldali identitású legyen.
Narancs.hu: Egy ilyen mozgalom vagy párt alapításában is részt vennél, vagy csak a platformot adod hozzá?
GM: Amit most vállalok, egy olyan politikai munka része, ami egy mozgalomban, majd egy pártban csúcsosodhat ki. De amíg nincs ideológiai közösség, egységes világkép, beszédmód, addig nem érdemes mozgalmat, pláne nem pártot szervezni. Egy pártszervezet a politikai építkezés csúcsterméke. Ehhez ezrek munkája kell. Régen rossz, ha egy vagy két ember dönt arról, lesz-e új párt. Nekem annyi tapasztalatom talán már van, hogy tudjam, mikor érdemes egyáltalán elgondolkodnia egy társaságnak a pártalapításon. De ehhez első körben egy társaság kell. Ezt szeretnénk most felépíteni.
Narancs.hu: 2017-ben a CEU-tüntetések hullámán indult a Közös Ország Mozgalom. Most megint helyzet van a CEU-val, tüntetések is szerveződnek. Ez nem ad okot optimizmusra?
GM: Váratlan helyzetek adódhatnak, jöhet egy olyan kreatív akció, ami kibillenti a hatalmat az egyensúlyából, és reményt ad az embereknek. De a NER rendkívüli mértékben alkalmas a megbillenései korrekciójára. Fontos a társadalmi elégedetlenség kifejeződése utcai megmozdulásokban, de fontos lenne az is, hogy felelősebben fogalmazzunk. Ma politikai blöff azt mondani, hogy megakadályozzuk a CEU bezárását. Erre utoljára április 8-án kínálkozott esély, de ezt a meccset sajnos elveszítettük. A CEU-t – legalábbis azt a képzési formát, amelyik amerikai diplomát ad – 2018-ban elvesztette a magyar társadalom.
Ne hajszoljuk bele magunkat olyan vágyvezérelt gondolkodásokba, hogy a CEU maradása azon múlik, kimegy-e tüntetni tízezer ember. Hetvenezer is kiment, és nem történt semmi. Akik most siratják a CEU-t – és köztük vagyok én is –, azoknak azt kell végiggondolniuk, mit kell tennünk egy olyan politikai berendezkedésért, amely nem ellehetetleníti az ilyen intézményeket, hanem újra otthont kínál nekik. Ehhez politikai hatalmat kell szereznünk. Politikai hatalom nélkül, pusztán követelésekkel ezt a rezsimet a legminimálisabb engedményekre sem lehet rábírni.
| Névjegy Gulyás Márton (32) korábban a Krétakör Alapítvány ügyvezetőjeként volt ismert, de ő alapította a Humán Platform civil ernyőszervezetet is. 2017 tavaszán hirdette meg a Közös Ország Mozgalmat, amely eleinte a választási rendszer arányosabbá tételéért küzdött, a választás előtt pedig azért dolgozott, hogy az egyéni körzetekben egy jelölt álljon a Fidesszel szemben. Több választókerületben közvélemény-kutatással próbálták megtalálni a legesélyesebb ellenzéki jelöltet. Gulyás emellett Slejm – A torkon ragadt politika címmel politikai vlogot is vezetett, ez indul újra most Partizán néven. Az első adás a lánchídi csata és az első magyar köztársaság 100. évfordulójára emlékezik, meghívott vendégei Tamás Gáspár Miklós, Konok Péter, Gerő András és Vásárhelyi Mária. A második adás témája: Hogyan szervezzünk ellenzéket? |
