„Kapacitásaink határán túl voltunk, amikor megérkezett a járvány”

Belpol

Egészségügyi dolgozók mesélnek arról, hogy milyen belülről megélni a káoszt.

„A koronavírus járvány előtt is mindenki tudta, és érezte, hogy a munkakörülmények messze nem ideálisak, túl van hajtva a rendszer, a békeidő is egy folyamatos háborúhoz hasonlított. A magyar intenzíves betegekért lényegében senki nem lobbizik, egy költséges ellátás ellenére is nagy esély van ugyanis a rossz kimenetelre. Kapacitásaink határán túl voltunk, amikor megérkezett a járvány” – kezdi egy budapesti orvos, aki már eldöntötte: nem írja alá az új törvényre szabott szerződését.

Az általunk megkérdezett – és neve elhallgatását kérő – orvos továbbá arról számolt be lapunknak,  a járvány előtt az sem volt ritka, hogy nem volt elég fehér lepedő vagy pelenka a betegek részére. Nem csoda, hogy a Narancsnak nyilatkozó ápolók egyike pedig arról beszél, hogy az, ami most folyik már régen nem nevezhető minőségi betegellátásnak. „A járvány tavaszi időszakában miközben lélegeztetésre kellett egy nap alatt megtanítani olyan kollégákat, akiknek nem ez a szakirányuk, a hetente többször változó eljárásrendek befogadását, oktatását kellett vállalnunk, minden kórházi dolgozóval megértetnünk. Az eddigi feladatainkat pedig ugyanígy el kellett végezni. Mindeközben parancsokat, parancsnokokat kaptunk, segítséget nem” – folytatja a pályaelhagyást fontolgató orvos. Tapasztalata szerint a járvány második hullámára való felkészülés csak a nagy szavak szintjén történt meg. „Szinte nem akarták, hogy a kollégákról kiderüljön, covidosok. Az egészségügyi dolgozók veszélyeztetése volt az ára annak a látszatnak, hogy fel vagyunk készülve a járványra” – meséli megszólalónk, aki már átesett a koronavíruson.

A Magyar Narancs aktuális lapszámában ápolókkal beszélgettünk arról, milyen munkakörülmények között kénytelenek dolgozni. Most rövid részletet közlünk a cikkből:

Egy krónikus daganatos betegeket ellátó osztályon az ott dolgozók egy része karanténban van, másik részüket a fertőző osztályra vezényelték át, így a maradók egyre nehezebben oldják meg a beosztásokat; nem ritka, hogy a főnővérnek is be kell állnia 12 órás műszakba. „Nehéz összeegyeztetni a főnővéri teendőket a műszakozással, hiszen ha nem tudom későbbre halasztani a főnővéri feladataimat, akkor azzal szúrok ki, akivel egy műszakban vagyok. Csökkentett létszámmal kell több feladatot ellátnunk, a koronavírus miatt pedig jelentősen megnőtt az adminisztráció is. Ha egy beteg Covid-gyanús az osztályon, akkor az is pluszenergia és idő, amíg beszerezzük a szükséges védőfelszereléseket. Ez pedig a betegellátástól veszi el az időt” – ezt már Katalin meséli, aki tud olyan esetről, amikor egy nap annyi ember esett ki egy másik osztályról, hogy az ellátás érdekében a főnővérnek is 24 óráznia kellett.

Linda (cikkünkben az ország különböző pontjain dolgozó ápolók szólalnak meg, saját kérésükre azonban nevüket megváltoztattuk, továbbá nem említünk konkrét intézményneveket – CS.-E. E.) kollégáinak kilencven százaléka azért lett koronavírusos, mert az illetékesek nem engedték időben tesztelni a Covid-gyanús betegeket. „Nem csoda, hogy a vírus pillanatok alatt szétterjedt az egész osztályon. Nem volt védőszemüvegünk, sem elegendő sebészi maszkunk és gumikesztyűnk. Végül le kellett zárni, kiüríteni és fertőtleníteni az egész osztályt.” Linda állítja, hogy minőségi betegellátásról már szó sincs. Egy-egy napra vezényelnek át krónikus betegekhez fülészeten meg szülészeten dolgozó nővéreket, akik nem ismerik a pácienseket, és sokszor nem tudják, hogyan kell őket ellátni. Van, hogy egyik kórházból a másikba költöztetnek át komplett osztályokat egyetlen nap alatt. Linda szerint több kolléga emiatt benyújtotta a felmondását, mert nem bírta idegekkel ezt a káoszt. „Szerettem volna nemrég konzultálni az egyik beteg kezelőorvosával – idézi fel Linda –, de a doktor úr kétségbeesve kért tőlem egy nap haladékot, hogy képbe kerüljön, hova került és hol vannak egyáltalán a betegei. A telefonközpontosok is az összeomlás szélén vannak, az átköltöztetett osztályok nem ismerik a telefonszámokat, a vonalak folyton foglaltak és a hozzátartozók sem tudják, hol kell keresni az ápoltakat. Nálunk 25 betegre jut két ápoló, a létszámhiány miatt azonban gyakran nem az eredeti kollégák dolgoznak itt, előfordul, hogy olyanok is, akiknek korábban nem nagyon kellett fizikai munkát végezniük. Márpedig itt a betegeket pelenkázni, etetni és mosdatni kell. Ha valaki szóvá teszi, hogy így nem lehet minőségi betegellátást végezni, akkor erre az a válasz, hogy a túlélésért dolgozunk.”

A teljes cikkért keresse a friss Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő online!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.