Karácsony a közgyűlés elé viszi a budapesti olimpia ügyét, közös gondolkodást akar a MOB-bal

  • narancs.hu
  • 2024. október 24.

Belpol

A főpolgármester hozzátette, az álláspontja nem változott az olimpiával kapcsolatban.

A Fővárosi Közgyűlés elé terjeszti Karácsony Gergely főpolgármester a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) csütörtöki felkérését arra, hogy a fővárosi önkormányzat vegyen részt „egy majdani budapesti olimpia megrendezésére irányuló gondolkodásban” - írta a főpolármester Facebookon, hozzátéve: azt javasolja majd a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy a főpolgármester és a frakciók vezetői együtt vegyenek részt a Magyar Olimpiai Bizottsággal való közös gondolkodásban.

„Az álláspontom világos: újabb jelentős sportlétesítményekre nincs szüksége a városnak, de minden olyan lehetőséget érdemben és konstruktívan kell megvizsgálni, ami a budapesti közterületek és közlekedés megújítását, a lakhatási válság enyhítését szolgálja”

írja a főpolgármester.

Karácsony szerint neki abban is egyértelmű a véleménye, hogy az olimpiarendezés feltételeinek ismeretében a budapestieket meg kell kérdezni majd arról, hogy szeretnének-e a városban olimpiát. Szerinte ahhoz, hogy eljuthassunk idáig, az szükséges, hogy a város megválasztott képviselői részt vegyenek a tervek kidolgozásában.” Erre fogom kérni őket a Fővárosi Közgyűlés jövő heti ülésén” – írta Karácsony Gergely, aki a közgyűlés ülésére meghívta Gyulay Zsoltot, a MOB elnökét, valamint Szabó Lászlót, az MOB elnökét.

Mivel nemrég jelentette be India, hogy megrendezné a 2036-os játékokat, ők jó eséllyel meg is kapják, úgyhogy a legvalószínűbb a 2040-es időpont lehet, ha esetleg tényleg rendeznének ilyet.

Az olimpiarendezés Orbán Viktor egyik bevallottan nagy álma, illetve 2017-ben a Momentum gyors berobbanásának okozója is: a párt még mozgalomként a NOlimpia kampánnyal gyűjtött azért aláírást, hogy népszavazást írjanak ki a pályázatról. A kormány inkább visszatáncolt az egésztől, majd úgy állította be, mintha a Momentum miatt buktuk volna el az olimpiát, amit így idén nyáron végül Párizs rendezett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.