Karácsony Gergely: "A polgármesterek biztos nem lesznek szolgabírók"

  • narancs.hu
  • 2022. június 22.

Belpol

Szerinte ha törvényt hoznak arról, hogy elveszik a kiemelt fővárosi köztereket Budapesttől, az törvényesített rablás.

"Előbb főispán, aztán vármegye, ha ebben a tempóban megy vissza a kormány az időben, lesz még ebből királyság is… Most szólok: a polgármesterek biztos nem lesznek szolgabírók" - reagált a Facebook-oldalán Karácsony Gergely arra, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője június 21-én benyújtotta az Alaptörvény tizenegyedik módosítását. A javaslat vármegyékké nevezné át a megyéket a "történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel."

A főpolgármester azt írja:

Tomboló infláció, zuhanó forint, gazdasági- és energiaválság idején ilyesmivel foglalkozni, valahol a szánalmas és a röhejes között van félúton.

Majd megjegyzi, hogy "messzebb vezet a kormány másik szándéka, amely szerint ellentételezés nélkül elveszik a kiemelt fővárosi köztereket Budapesttől, előbb államosítják, majd a fideszes többségű V. kerületnek passzolják a Vörösmarty teret, a Széchenyi teret és a Podmaniczky teret. Hogy miért? Csak. Ennek semmi köze a budapestiek érdekeihez. Ehhez a magánérdekeknek van (megint) köze, meg Tiborcz új szállodájának van köze, meg ahhoz az V. kerületi ingatlanhasznosítási gyakorlathoz van köze, amikor bagóért kerülnek a haverokhoz az értékek. Most még bagó sincs."

Karácsony ezzel arra utalt, hogy egy kicsit több mint egy hete kiderült: államosítana három kiemelt budapesti közterületet a kormány. A Podmaniczky Frigyes tér, a Vörösmarty tér és a Széchenyi István tér most a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, de augusztustól állami tulajdonba kerülne, méghozzá anyagi ellentételezés nélkül, vagyis ingyen. Aztán mindhármat megkapná a fideszes vezetésű V. kerület, méghozzá Rogán Antal volt polgármester tárcájának javaslatára.

Karácsony szerint:

Ha valaki elveszi más tulajdonát, arra van szó a magyarban: lopás. Amikor ezt erőszakkal teszi, az a rablás.

"Rablás ez, ha törvényt hoznak róla, akkor törvényesített rablás. Ki következik? Kinek a tulajdonát veszi el legközelebb a kormány?"

Előbb főispán, aztán vármegye, ha ebben a tempóban megy vissza a kormány az időben, lesz még ebből királyság is… Most...

Posted by Karácsony Gergely on Wednesday, June 22, 2022

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.