Zajlik az olimpiaellenes népszavazáshoz szükséges aláírások összegyűjtése – lapzártánk idején a szükséges 138 ezerből valamivel több mint 70 ezer jött össze –, Orbán Viktor miniszterelnök pedig szegedi sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy „a kormány tudomásul veszi, hogy olyan formában hozza meg a döntést, amilyen formában az emberek ezt akarják”. Az olimpiai kaland mindenesetre már eddig is sokba került – és hol van még a vége?
Tízből rögtön húsz
Az esetleges 2024-es budapesti olimpia várható költségeit a PricewaterhouseCoopers (PwC) által készített (először a 2012-es tervezett pályázáshoz megírt, majd többször frissített) megvalósíthatósági tanulmány teszi minden fejlesztéssel együtt 3113 milliárd forintra; és ezen belül számolt 774 milliárd forinttal a csak az olimpia miatti kiadásokra. A dokumentum 2015-ös változata szerint a körülbelül kétéves pályázati szakasz 10 milliárd forintba kerül. A kormány azonban már néhány hónappal később, amikor még meg sem alakult a pályázatot kezelő nonprofit részvénytársaság, 2016-ra és 2017-re összesen bruttó 19 milliárd forintot biztosított e célra. Ugyanez a 2015. decemberi kormányhatározat a pályázat okán összesen 700 millió forinttal dobta meg (és nem az előbbi keret terhére) a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központját (KKBK), Budapest fővárost és a Magyar Olimpiai Bizottságot. Vagyis az olimpiai kalkuláció alapjának tekintett PwC-tanulmányban szereplő, a pályázati szakaszra vonatkozó összeg máris a kétszeresénél tartott.
Ha Orbán és kormánya az olimpia ürügyén százmilliárdok kiszórását tervezi, akkor az meg is fog történni. A híradások azonban általában beleszédülnek a milliárdok pakolgatásába, és elveszítik fonalat. Érthető, hiszen valóban érdekes, hogy az eredeti bruttó 5,7 milliárdból hogyan lesz 7,2 milliárd forint a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. számára végzendő nemzetközi tanácsadói feladatokra, vagy hogy tavaly és idén több mint 5 milliárd forint megy el a pályázat hazai reklámozására.
A kormány – ahogyan a vizes vb költéseinél is tökéletesen látszik – gondosan ügyel arra, hogy kormányhatározatok alpontjaiba és táblázataiba süllyessze el e kiadásokat. Ha feltúrjuk a tavalyi határozatokat, hamar kiderül: a 2016-ra szánt 9,55 milliárd forintnak négy részletben (átcsoportosításokkal és a tartalék felhasználásával) a nyakára hágott a kormány. Érdekes, hogy akárcsak a 2016-os, úgy a 2017-es költségvetésről szóló törvényben sem szerepel olimpiai pályázati alcím – ezt utólag hozta létre kormányhatározat. Ne legyen illúziónk, idén is ide fog kerülni legkevesebb 9,55 milliárd forint. Ami összesen már több mint 19 milliárd forint.
És ez a majdnem 20 milliárd még nem is a vége: a napokban derült ki, hogy egy múltbéli, 16,5 milliárd forintos tételt is ide sorolhatunk. Az LMP ferencvárosi képviselője, Jancsó Andrea perelte ki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től azon telek adásvételének a részletét, ahová a tervek szerint az olimpiai atlétikai stadion épülne. Az állam 16,5 milliárd forintért vette meg a 15 hektáros területet kezelő céget a Wing Zrt.-től, mégpedig 2014 végén, amikor még csak ötlet volt az olimpiai pályázat. Igaz, a Miniszterelnökség akkortájt porolta le a megvalósíthatósági tanulmányt, és rendelte meg annak frissítését. A telekvásárlás akkori okát nem tudni, de nem valószínű, hogy a kormány lakóparkot és irodaházakat akart volna építeni, ahogyan azt egykor a Wing tervezte. Arról sincs szó, hogy a Wing, vagyis a korábbi Wallis ne látott volna fantáziát a külső-ferencvárosi ingatlanfejlesztésekben, hiszen a következő évben megvette az államtól az új Fradi-stadion melletti területet, és már építi is rajta a Magyar Telekom új székházát.
Ezzel máris több mint 36 milliárd forintnál járunk – miközben bő fél év hátravan a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szeptemberi döntéséig. Persze a leendő olimpiai atlétikai stadion telkének az árát vehetjük úgy is, mint ami már „csökkenti” a későbbi olimpiai kiadásokat.
Ott is szalad százmilliárd!
Tavaly december 23-i dátummal megszületett a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Programról szóló kormányhatározat, amelynek elsődleges célja „a hazai verseny-, utánpótlás- és szabadidősport számára magasabb színvonalú sportszolgáltatások nyújtása, az olimpiai felkészülés sportszakmai feltételeinek megfelelő biztosítása, továbbá egyes sportágak elterjedésének és hozzáférhetőségének javítása az állami tulajdonú sportinfrastruktúra-fejlesztések megvalósítása révén”. A határozat harmadik pontjáig szó nincs olimpiáról, ott is csak úgy, hogy utal arra a 2016. februári kormányhatározatra, amely „egyetért” a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott helyszínkiosztással.
Csakhogy többnyire olyan létesítmények előkészítését és 2022-ig történő felépítését határozta el a kormány, amelyek szükségessége az olimpiai pályázatig fel sem merült. A Kemény Ferenc-program keretében Észak-Csepelen, illetve a Kvassay-zsilipnél (a fent említett területen) létrehoznák a Budapesti Xtrém Szabadidő Parkot, a Dunai Evezős Központot, a Budapesti Atlétikai Stadiont (szabadtéri edzőpályákkal), a fedett pályás atlétikai multifunkciós csarnokot és az új Budapesti Teniszközpontot. A volt Fővárosi Gázgyár területén új Budapesti Velodrom lenne; a nagytétényi rendőrségi lőtéren a Takács Károly Nemzeti Lövészeti Központ, Üllőn pedig Nemzeti Lovas Központ épülne. (A felsorolt létesítmények közül csak az evezősközpont szerepelt a korábbi konkrét elképzelésekben, annak előkészítéséről már 2014-ben határozott a kormány.)
A létesítmények közül többnek az égvilágon semmiféle értelme nincs olimpia, illetve az olimpiai pályázat nélkül. A Budapesti Xtrém Szabadidő Park például a BMX-nek és a kajakszlalomnak adna otthont. Az előbbiben legalább egyszer járt már magyar az olimpián, kajakszlalomban viszont Rióba még úgy sem sikerült senkinek sem kvalifikálnia, hogy a szakágban nagyágyúnak számító Szlovákiából hoztunk versenyzőt. Ráadásul a kajakszlalompályák jellemzően az olimpiák fehér elefántjai: ez az a sportinfrastruktúra-fejlesztés, amelyik még a felcsúti templomstadion országában sem jutna az eszébe a kormánynak olimpia nélkül. De ott van az atlétikai stadion is: a korábban erre a célra is használt egykori Népstadiont elbontották, és a tervek szerint 63 ezer férőhelyes, legalább 100 milliárd forintba kerülő új Puskás-stadion terveit időközben úgy módosították, hogy csak futballra lesz alkalmas – vagyis az olimpiarendezéshez szükség lenne egy atlétikai stadionra.
A Kemény-program előkészítésére a kormány rögtön félre is tett 745 millió forintot – ezzel együtt 55 millió forint híján már 37 milliárd forint tervezett, illetve kifizetett költségnél tartunk.
Az említett decemberi kormányhatározat nem rendelt összegeket az egyes beruházásokhoz, de a 2015-ös megvalósíthatósági tanulmány alapján összesen legalább 100 milliárd forinttal kalkulálhatunk. Ez azonban csak az a költség, amit alapjáraton költenének e létesítményekre. Ha tényleg olimpiát rendez Magyarország, még ugyanennyit kellene e stadionokba, pályákba, csarnokokba feccölni: például az atlétikai stadion alapesetben 15 ezer férőhelyes, az olimpiai versenyek alatti 60 ezres befogadóképesség ideiglenes kialakításához viszont a tanulmány szerint további 58 milliárd forintra lenne szükség. A többi létesítménynél is pluszköltséget generálna a rendezés.
Ahogyan arra a budapesti olimpiai előkészületekkel foglalkozó előző írásunkban utaltunk (lásd: Bármi áron, Magyar Narancs, 2017. január 26.), a decemberi kormánydöntéssel Orbán Viktor voltaképpen bejelentkezett a 2028-as olimpia megrendezésére. Los Angeles és Párizs az elmúlt hetekben masszív zsarolásba kezdett, s mindkét város leszögezte, hogy kudarc esetén nem vállalja a 2028-as pályázást. Budapest viszont az újbóli pályázaton visszatérő versenyzőként kandidálhatna. Arra pedig alig találunk példát, hogy egy város a pályázati szakaszban kezdjen olimpiai létesítményeket építeni, mint tenni szándékozik azt Budapest – ami kétségkívül jó pontnak számítana 2028-ra. (A 2002-ben téli olimpiát rendező Salt Lake City-ben 1989-ben – még a pályázat beadása előtt – népszavazás döntött arról, hogy a forgalmiadó-bevétel egy meghatározott részét a következő években az olimpiai infrastruktúra kiépítésére fordíthatja Utah állam.)
A decemberi kormánydöntés másik, messzire mutató következménye az, hogy erősödött az eddig is tapasztalható sakkozás az olimpiai költségek kimutatása körül. A pályázatot vezető Fürjes Balázs januárban sietett leszögezni, hogy a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program olimpia nélkül is megvalósulna. A gazdaságos olimpia reformjelszava jegyében Budapest azért pályázik eséllyel, mert 2024-ben Magyarországon az olimpiától függetlenül rendelkezésre állnak majd a szükséges sportlétesítmények, mondta akkor a kormánybiztos. Nem nehéz belátni: súlyos cinizmusra vall ez az állítás, hiszen a sportlétesítmények megépítését csak az olimpiai pályázat benyújtása után és kizárólag azzal összhangban határozta el a kormány. A létesítmények viszont nagyon is kellenek ahhoz a bűvészkedéshez, amelynek célja, hogy az olimpiai költségek minél kevesebbnek tűnjenek. A Budapest 2024 Zrt. jelezte is, hogy felülvizsgálják az olimpiai pályázatban szereplő összegeket, mert a Kemény-program keretében megépülő létesítmények csökkentik a csak az olimpia miatt szükséges kiadások sorát. Az eddig sulykolt hivatalos bekerülési ár, a 774 milliárd forint tehát papíron lejjebb mehet, a Kemény-programnak hála.
Még 400-at bele!
A PwC megvalósíthatósági tanulmánya megkülönbözteti az alapeseti, vagyis az olimpiától függetlenül magvalósuló vagy megvalósítani tervezett beruházásokat, az előre hozott beruházásokat (amelyeket az olimpiától függetlenül elhatároztak, de az esetleges 2024-es olimpiánál későbbre ütemeznének) és az olimpiaspecifikus fejlesztéseket.
A hivatalosan sokat emlegetett 774 milliárd forintos olimpiai költség úgy jön ki, hogy ebbe a csak az olimpia szűken vett megrendezéséhez szükséges létesítményeket sorolták be, és csak azokat, amelyek nem alapesetiek vagy előre hozottak. Így az összeg majdnem kétharmadát (642 milliárd forint) az olimpiai és a médiafalu, illetve a médiaközpont felépítésének az ára tenné ki, kevesebb mint egyharmadát (258 milliárd forint) pedig a sportlétesítmények kialakítására szánnák; jutna még környezetvédelemre, valamint városrehabilitációra is. Ez éppenséggel több mint 774 milliárd – összesen 1043 milliárd forintnyi olimpiai fejlesztéssel számolnak –, ám az olimpiai és a médiafalu későbbi értékesítéséből 299 milliárd forint bevételt várnak. Itt érdemes megjegyezni, hogy az olimpia melletti egyik fő hazai érv a rendezést olcsóbbá tévő NOB-rendelkezés, az Agenda 2020, amely nagyobb arányban engedi meg ideiglenes létesítmények használatát. A megvalósíthatósági tanulmány szerint azonban az olimpiai költségek mindössze 17 százalékát (175 milliárd forint) tennék ki az ideiglenes fejlesztések.
Ha pedig hozzávesszük az 1043 milliárdhoz a nem olimpiai fejlesztéseket, akkor még kisebb ez az arány. A nem olimpiai fejlesztések ugyanis további 2070 milliárdot tennének ki; ide az olimpiától független, de az olimpiát is támogató alapeseti és előre hozott fejlesztési projekteket sorolták. A tanulmány is érzékelteti, hogy ezek a fejlesztési tervek nem valósulnának meg automatikusan: „Az olimpia e projektek esetében azt biztosíthatja katalizátorként, hogy az elhatározott szándékból valóság legyen.” Vagyis a tanulmány készítői is elismerik, hogy ezeknek a beruházásoknak mindenképp el kellene készülni a 2024-es olimpiához.
Az olimpiai tanulmány készítői a 2070 milliárdos, nem olimpiai költés 80 százalékát közlekedési fejlesztésekre számolták, de 192 milliárd forint ebből a kalapból is jutna sportlétesítményekre. A nem olimpiai fejlesztések között olyanok szerepelnek, mint a Galvani híd megépítése, a repülőtérre vezető vasút kialakítása, a déli vasúti összekötő híd felújítása, új vasúti megállók létesítése, a közösségi közlekedés (metró, villamos, kisföldalatti, HÉV) fejlesztése, valamint az M1-es és az M7-es 2×3 sávosra bővítése – utóbbi kettő kivételével igazán nagy tételekkel nem számoltak. A tanulmány úgy kalkulált, hogy az összesen 3113 milliárd forintos költség 53 százaléka lenne alapeseti, 33,5 százaléka olimpiaspecifikus és 13,5 százaléka előre hozott. A tervek azonban nem túl ambiciózusak – például sehol egy új metróvonal –, ezért félő, hogy egy sikeres pályázat esetén nemcsak az összegek szaladnának meg, hanem újabb és újabb tételek merülnének fel az olimpiára hivatkozva.
Ráadásul eddig csak infrastrukturális fejlesztésekkel kalkuláltunk, holott ott vannak a szorosan vett lebonyolítás költségei is: a versenyek megrendezésének, a sportolók elszállásolásának stb. a költségei, a szervezőbizottság büdzséje. Ez a becslések szerint 830 milliárd forintot emésztene fel, azonban a NOB-tól származó bevételek, a jegybevétel, a hazai szponzorok, valamint a 170 milliárd forint állami támogatás – amely az ideiglenes létesítmények költségét fedezi – nullszaldóra hozná a mérleget. Ám még a megvalósíthatósági tanulmány is megjegyzi, hogy „a szervezőbizottsági költségvetés tipikusan egy olyan terület, amely az idő előrehaladtával a körülményeknek megfelelően folyamatosan változik és alakul”.
Kevés figyelmet kapott eddig, hogy – akárcsak a sportlétesítményeknél – a kormány hozzákezdett a szükségesnek tartott infrastrukturális beruházások előkészítéséhez is. Tavaly őszre elkészült a reptéri gyorsvasút megvalósíthatósági tanulmánya, kiírták a közbeszerzést a Galvani híd tervezésére, és a decemberi kormányhatározattal egy időben az M1-es és az M7-es autópálya fejlesztését is elindították. E tételeket alapesetinek számolják el az olimpiai pályázat vezetői, de nehéz elvonatkoztatnunk attól, hogy csak a fenti, minimum 375 milliárd forintot felemésztő – és az olimpia szempontjából alapesetinek, illetve előre hozottnak kategorizált – négy beruházás felpörgetése a pályázat miatt vált sürgőssé.
Ki győz meg kit?
A kormány tehát előremenekül; és azt, hogy 2024-re vagy 2028-ra célba érjen, talán csak az utolsó pillanatban megindult budapesti népszavazási kezdeményezés akadályozhatja meg. Nem egyértelmű, hogy mekkora a pályázat valós társadalmi támogatottsága. Az eddigi egyetlen 2017-es felmérés, a szervezők által megrendelt és a kormányközelinek tartott Kód Intézet kutatása azonban szignifikáns emelkedést mutat 2016-hoz képest. A Kódnál országosan 63 százalékos, Budapesten 55 százalékos az olimpiarendezés-pártiak aránya. Ez egyébként nem túl magas, Rióban az olimpia odaítélésekor, 2009-ben 80 százalék feletti volt a támogatók aránya.
A NOB nem támaszkodik a szervezők által végeztetett közvélemény-kutatásokra, ez év elején egy független céggel méreti föl az országos és a budapesti rendezési hajlandóságot. Hozzáértők szerint az olimpiai bizottság legalább 60 százalékos támogatottságot vár el. Azonban ahogyan előző cikkünkben is megírtuk: az értékelőbizottság leteszi jelentését a NOB-tagok elé, akik ezt vagy figyelembe veszik, vagy nem. Vagyis ha a budapestiek lelkesedését nem tartják is meggyőzőnek, Orbán Viktor elszántságát és az előkészületek lendületét még nagyon is annak tarthatják.
