A természetnek a NER-ben nem osztottak lapot: az ellehetetlenülés szélére került a Növénytár

Belpol

A favágó kormányt a zuzmók, gombák sorsa is hidegen hagyja: a minisztérium addig csökkentette a Növénytár területét, hogy alig maradt hely kutatni. A természetnek nem osztottak lapot a NER-ben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek útban van a Természettudományi Múzeum. Hosszú távú megoldás sem körvonalazódik.

Egységes és határozott üzenetet küldött a tudóstársadalom a friss Orbán-kormánynak és benne az Emmi új irányítójának május 7-én: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közgyűlése több mint 80 százalékos többséggel állt ki a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) körül kialakult helyzet tisztázását célzó állásfoglalás mellett.

Az Akadémia felszólította az ország legnagyobb múzeumának fenntartóját, az Emberi Erőforrások Minisztériumát szakmai alapú problémamegoldó bizottság összehívására, s intézkedjen arról, hogy a múzeum „múltjához, fontosságához és nemzetközi hírnevéhez méltó” elhelyezéséig gyűjteményei a helyükön maradhassanak, ugyanis a mozgatás a felbecsülhetetlen tudományos és kulturális értéket képviselő állomány sérülésével járna.

Az állásfoglalás azután érkezett, hogy az MTM egyik gyűjteménye, a Növénytár gyakorlatilag az ellehetetlenülés szélére került a minisztérium felelőtlensége és érdektelensége következtében: addig vették el a négyzetmétereket, hogy a moháktól, zuzmóktól, gombáktól már csak nagy nehézségek árán lehet kutatni, az értékes anyag egy része így is folyosói szekrényekben áll, méltatlan körülmények között. A háttérben az MTM, illetve az Orbán-kormány, közelebbről annak szimbolikus intézménye, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) közötti csatározás sejlik fel. A Növénytár példája mutatja: az ország egyik legnépszerűbb múzeumának és legjelentősebb közgyűjteményének jövője bizonytalan.

Benyelnék a gombákat zuzmóstul

A mostani botrány a mohák és gombák elhelyezésén pattant ki. Az MTM Közép-Európa egyik legrégebbi nemzeti közgyűjteménye, részei – az Állattár, az Ásvány- és Kőzettár, az Embertani Tár, az Őslénytani Tár, a Növénytár – mégsem egy ingatlanban vannak. Az anyag jó részét a Ludovika raktáraiban őrzik, a múzeumigazgatóság és az Állattár egy része a Baross utcában, a Növénytár a Könyves Kálmán úti ún. Tündérpalotában működik, az utóbbi két épület nem is látogatható. A Növénytár két emeletén mintegy kétmillió leltározott tételt őriznek, ezen az anyagon dolgozik az intézmény 12 muzeológusa, kutatója. A gyűjtemény részei gombák és a gomba-génbank, növények, gyógynövények, ősnövény-maradványok; de itt őrzik a 19. század elejéről az első magyar polihisztor, a botanikus-kémikus Kitaibel Pál, „a magyar Linné” gyűjteményét. A magyar botanikatörténet más tudósai mellett itt van Kossuth Lajos itáliai száműzetése során az Alpokban gyűjtött növénykollekciója is – két díszes szekrényben, szintén a folyosón, nem múzeumhoz méltó körülmények között. Csak a Kárpát-medencei anyagban mint­egy 800 ezer herbáriumi lap található, a zárvatermők világgyűjteményében még ennél is több. Az őrzés és múzeumi, kurátori teendők mellett az intézmény a tudományos életből is kiveszi a részét, különböző OTKA-kutatásoknak ad helyet, külföldről is rendszeresen érkeznek vendégkutatók. Azon túl, hogy Kossuth botanikai gyűjtése nyilvánvalóan megőrzendő érték, „hungarikum”, a teljes anyag a bio­diverzitás-kutatás, a molekuláris vizsgálatokkal alátámasztott rendszertani és evolúciós kutatások alapjául szolgál.

A Növénytár évek óta forráshiánnyal és infrastrukturális hiányosságokkal néz szembe, de a közgyűjteményi, közművelődési és tudományos feladataiban a folyamatos területvesztés akadályozza leg­inkább. Az év elején a minisztérium ultimátumszerű felhívásban utasította a Növénytárat területének közel egynegyede, 580 négyzetméter átadására. Ebből 240 négyzetmétert, főként kutatószobákat, már átadtak, az év végéig kellene a többit, csakhogy az már a gombagyűjtemény, a történeti növénygyűjtemény, továbbá a mohatárat tartalmazó, plafonig érő, hatalmas fémszekrények mozgatásával járna. A mozgatás pedig veszélyezteti a mintákat, arról nem beszélve, hogy áthelyezésük után a kutatóknak alig maradna helyük kutatni. A vészharangot Podani János, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár – az MTA–ELTE–MTM közös kutatócsoportjának vezetője, az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottságának tagja és az ELTE növényrendszertani, ökológiai és elméleti biológiai tanszékének munkatársa – kongatta meg a Magyar Tudomány áprilisi számában. A cikk – utóbb ez lett az MTA állásfoglalásának az alapja – pontokba szedi a Növénytár területvesztések történetét is.

Mennek össze a falak

Mennek össze a falak

Fotó: MTI/Manek Attila

Se moha, se páfrány

A gyűjtemény a Vajdahunyad várából került 1979-ben mostani otthonába, a műemléki védettség alatt álló Tündérpalotába, az onnan a Kossuth térre költöző Néprajzi Múzeum helyére. A Növénytár akkor közel 4 ezer négyzetmétert kapott az épületen belül, és bár a 90-es években beköltözött az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM), az ingatlan tulajdonosa a MTM maradt – egészen 1998-ig, amikor egy átfogó megállapodás részeként a tulajdonjog átkerült az OPKM-hez.
E megállapodás lényege az volt, hogy az MTM lemond az összes ingatlanjáról azért cserébe, hogy létrejöhessen a Ludovika Akadémia épületében egy egységes, az összes gyűjteményt magába foglaló múzeum. Bár úgy tűnt, a szerződések biztosítják a Növénytár zavartalan működését a költözésig, végül nem így lett. A területvesztés már 2000-ben elkezdődött, aztán 2006-ban több mint 800, 2007-ben további 150 négyzetmétert veszített alapterületéből. 2017 elején állítólag a teljes tár kiköltöztetése is felmerült, célállomás nélkül. A fenntartó azt is felvetette, hogy a jövőben a munkatársak otthonról dolgozzanak. Most ott tartanak, hogy a mintegy 2200 négyzetméterre, két emeletre zsugorodott intézménynek kellene további 340 négyzetmétert átadnia az év végéig – de ezt már nem hagyná az Akadémia.

De, lehet

S mi lenne a felszabadított négyzetmétereken, a gombák, ősnövények és mohaleletek helyén? Irodák, méghozzá a nemrég alakult Nemzeti Pedagógus Kar irodái, nyilván azért, hogy az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetbe (OFI) olvadt OPKM-hez közel lehessenek. Az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) keretein belül működő OFI vagyonkezelői jogokat is kapott az épületre, pályázati forrásból újíttatta fel a szecessziós épületet. Az egyetem fenntartója az MTM-hez hasonlóan szintén az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ez elméletileg megkönnyítené a konfliktus megoldását.

Elméletileg. A kormányzatban ugyanis az utóbbi években ritkán tartották szem előtt az MTM érdekeit. A 90-es évek közepén megszületett tervet, miszerint 2003 környékére a Ludovika felújított épületében jöjjön létre egy egységes Természettudományi Múzeum, a második Orbán-kormány húzta végleg keresztül, amikor úgy döntött, hogy bár az állam a múzeumnak szánt épületre már több mint 10 milliárd forintot elköltött, inkább a miniszterelnök kedvenc egyeteme, az NKE költözzön oda. A múzeum maradhatott a felújított egykori Lovardában, a főépület padlástereiben, s kapott egy 2 ezer négyzetméteres föld alatti kiállítóteret is, de a főépület magasföldszintjéről az Ásványtárnak is mennie kellett, s az épület vagyonkezelői joga is az NKE-hez vándorolt. 2015-ben Korsós Zoltán MTM-főigazgató pedig már úgy nyilatkozott, hogy hosszú távon biztosan nem maradhat a múzeum a Ludovikában.

Vagyis megint új helyet kellene találni az intézménynek. Számos tervről lehetett hallani az elmúlt években – a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lipótmezei épületétől a Millenárisig –, de egyikből sem lett semmi. Állítólag most is vannak elképzelései a kormánynak, viszont a tudósok egyre kevésbé bíznak azokban. Mert ha még az idén elszánná is magát a kormány a döntésre, a költözésig meg kellene őrizni a múzeumi értékeket. Ahogy Podani János fogalmazott, „egyik önmagára adó európai kultúrállam sem hagyhatja, hogy nemzeti kincseivel így bánjanak – és ez reményeim szerint Magyarországra is érvényes”. Az állam – mint az MTM és az EKE OFI fenntartója – „bizonyára tud jobb megoldást is annál, minthogy egyik nagy történeti múltú intézményében nagy károkat okozzon azért, hogy oda irodákat telepítsen a másik számára”.

Megkérdeztük a minisztériumot, mi az álláspontja az MTA felszólításáról, leállítják-e a Növénytár kiköltöztetését, milyen lépése­ket terveznek a helyzet megoldására, de leveleinkre lapzártáig nem érkezett válasz.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.