Az új köztársasági elnök személyének elsősorban akkor lesz nagy szerepe, ha 2014-ben kormányváltásra kerül sor: annak ugyanis minimális az esélye, hogy a jelenlegi kormánypártok velük (nem csak egy látszólagos) konfrontálódásra hajlandó elnököt választanak maguknak. A „casting” azonban Schmitt Pálhoz fogható aláírógépet aligha eredményez majd (a hírek szerint Kövér László és Áder János jelenleg a két legesélyesebb jelölt), az ugyanakkor nem mindegy, hogy vajon virtigli pártpolitikust, esetleg a nemzet egységét nyomokban kifejező, az államszervezet demokratikus működésén legalább egy kicsit őrködő személyt választ-e a parlament többsége április közepén. Mert noha az elnöki intézmény viszonylag gyenge jogosítványokkal bír, de azért a(z új) többséggel ellenséges államfő meg tudja nehezíteni a kormányzó erők életét.
Ő nevezi meg a miniszterelnököt
Az Alaptörvény értelmében az Országgyűlés alakuló ülését – a választást követő harminc napon belüli időpontra – a köztársasági elnök hívja össze, és ő jelöl miniszterelnököt is. Ha a javasolt személyt az Országgyűlés nem választja meg, a köztársasági elnök tizenöt napon belül új javaslatot tesz – azaz a szabály alapján elképzelhető, hogy az államfő szándékosan nem azt a személyt jelöli miniszterelnöknek, akit nagy valószínűség szerint a parlamenti többség elfogadna. Ezzel a lépéssel, ha a választói akaratot nem is tudja felülírni, de bizonyos ideig elhúzhatja a kormányalakítást. Csak egy példa a múltból: a 2002-es választások után voltak olyan félelmek, hogy Mádl Ferenc nem Medgyessy Pétert fogja jelölni miniszterelnöknek, de ezek utóbb megalapozatlanoknak bizonyultak.
Aláírás, vétó
Fontos jogköre a köztársasági elnöknek, hogy aláírja az Országgyűlés által elfogadott jogszabályokat. Mielőtt ezt megtenné, elküldheti normakontrollra az Alkotmánybírósághoz, vagy ha az államfő nem vélelmez alkotmánysértést, de más okból nem ért egyet a törvénnyel, egy alkalommal visszaküldheti megfontolásra a törvényhozásnak. E jogával az eddigi elnökök közül Sólyom László élt a leggyakrabban (31 alkalommal visszaküldte, és 16-szor az Alkotmánybíróságra postázta a kifogásolt törvényt), aki szinte mindig tökéletesen érzett rá az alkotmányellenességre. Azt pedig megírtuk mi is: Schmitt Pál soha nem élt sem a politikai, sem az alkotmányossági vétó eszközével, holott utóbb hatszor is bebizonyosodott, hogy az adott törvény ellentétes az Alkotmány előírásaival.
Sólyom László – ő volt eddig a legkritikusabb
Fotó: MTI
A vétó jogköre nem csak a törvényhozás gyors kontrollja és a jogalkotás színvonalának emelése miatt fontos: az új Alaptörvény jelentősen szűkítette azok körét, akik az AB-hez fordulhatnak, ezért a köztársasági elnök szerepe e téren felértékelődött – akkor is, ha Schmitt Pál ezt egyáltalán nem értette meg.
A vétóval ugyanakkor – közvetve – károkat is lehet okozni. Erre jó példa, amikor 2010-ben Sólyom László nem írta alá a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény módosítását, így annak elfogadására a kormányváltás miatt már nem került sor. A Fidesz-kormány pedig utóbb „bekebelezte” a pénztárak vagyonát – amit csak nagyon nehezen tehetett volna meg, ha az inkriminált módosítást korábban elfogadják. A pénztárak államosításával persze Sólyom László nem számolhatott (a módosítás beterjesztői sem annak megakadályozására változtattak volna a törvényen), de a „rossz kezekbe kerülő” vétóval politikai okokból kétségtelenül vissza lehet élni.
Nem ad át kitüntetést
Az államfő jelöl, majd nevez ki (illetve erősít meg tisztségében) számos közjogi méltóságot, intézményvezetőt vagy diplomatát. Ez az aktus legtöbbször formális, és a területre alkotott jogszabály írja elő az elnök eljárásának mikéntjét, de ezek értelmezésében gyakran igen nagy mozgástere van. Emlékezzünk csak vissza, hogy annak például komoly politikai súlya volt (és alkotmánybírósági értelmezéseket is maga után vont), amikor 1991-ben Göncz Árpád nem írta alá a rádiós és televíziós alelnökök kinevezését (ehhez lásd Göncz államfői portréját itt – a szerk.).
Valószínűleg az is csak látszólag gyenge jogosítványa a leendő elnöknek, hogy a kitüntetések, díjak és címek adományozását megtagadhatja, ha az az alaptörvény értékrendjét sértené. Igaz, ilyenre is volt példa korábban: Sólyom László például nem tüntette ki Horn Gyulát 75. születésnapja alkalmából 2007-ben. Öt évvel korábban pedig Medgyessy Péter Horn Gyula 70. születésnapjára adományozott volna kitüntetést, akkor Mádl Ferenc nem értett egyet a kitüntetéssel.
Feloszlathatja a parlamentet
Igazán az alaptörvény azon szabálya veszélyes, hogy az államfő a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az adott évre vonatkozó központi költségvetést a honatyák március 31-ig nem fogadják el. A törvényhozás csak akkor fogadhatja el a költségvetési törvényt, ha ahhoz a Költségvetési Tanács a hozzájárulását adta, azonban a tanács ezt akkor teszi meg, ha a költségvetési törvény megfelel az államadósság csökkentésére előírt szabályoknak. (Ezek a szabályok viszont épp eléggé homályosak ahhoz, hogy trükközni lehessen azzal, vajon az aktuális költségvetési törvény megfelel-e nekik, avagy sem. Ráadásul 2016-tól jelentősen meg is szigorodnak a teljesíthetőség feltételei.) Az Országgyűlés feloszlathatósága tehát a köztársasági elnökön kívül függ a Költségvetési Tanács majdani hozzáállásától is: a háromfős testületnek jelenleg Domokos László (az ÁSZ elnöke) személyében van egy korábbi fideszes képviselő tagja, és jövőre lesz egy ma még ismeretlen jegybankelnök tagja is, aki feltehetően nem Simor András lesz, hanem egy Orbán Viktornak „szimpatikusabb” szakember. Azaz a háromfős testületből hamarosan ketten is lojálisak lehetnek a jelenlegi kormányfőhöz.
Mindent egybevéve a köztársasági elnöknek számos lehetősége van arra, hogy kellemetlenkedjen, s megkeserítse a kormány és a törvényhozás életét, továbbá nem lebecsülendő az államfő külhoni szereplései által az országról sugallt kép, és intellektusa, emberi minősége alapján a mindennapokra gyakorolt hatása sem. Rossz példa már van.
