A KP című kultúrpolitikai vitasorozat azért jött létre, mert – indokol Veiszer Alinda – a magyar kultúra közügy, már csak azért is, mivel adóforintokról van szó – ezért az illetékesek kötelesek beszámolni arról, hogy mi a sorsa a közös pénznek és a közös tudásnak. Az első alkalom a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egymáshoz való viszonyáról szólt, és arról, hogy maguk a művészek milyen akadémiát szeretnének, mert a politikai vitákban kevés szó esik arról, mit gondolnak a művészek az akadémia intézményéről. A vita résztvevői Ferencz Győző költő, irodalomtörténész (SZIMA), Jankovics Marcell animációs rendező (MMA), Makk Károly filmrendező (SZIMA) és Skardelli György építész (SZIMA, MMA) voltak.
Kávéházi hangulatot idéző párbeszélgetéssel indul az este. Skardelli György mesél arról, hogy milyen egyszerre mindkét akadémia tagjának lenni. Skardelli a béke barátja, pacifista hozzáállása nyugodt mederbe tereli a feszült témát: neki semmi problémája azzal, hogy kettős akadémiai életet él, ugyanis ő nem foglalkozik ezekkel a vitákkal. Szigorúan a szakterületére koncentrál, és mindenki máshoz is szakmai alapon közeledik. Mindkét akadémia építészeivel jól megérti magát, és soha senki nem követelte tőle, hogy foglaljon állást az élesebb helyzetekben. Sőt azt állítja, hogy szerinte mindkét intézménynek azonosak a céljai és a programja. Skardelli szelíd-szolid megnyilvánulásai után megkezdődött a vita: a színpad túloldalán helyet foglal a többi résztvevő.
| ||
Jankovics szerint a két akadémia nem tép szét barátságokat, nincsenek olyan ellentétek, ami miatt ne lehetne valaki kettős tag. Szerinte idővel bekövetkezik egy szükségszerű fúzió, sőt mi több: ez evidencia. Ferencz Győző épp ellenkezőleg látja, nem is érti, miért jön egyáltalán szóba az összeolvadás, hiszen Skardellivel ellentétben nem gondolja, hogy a két akadémia célja egy és ugyanaz. Ugyanis a SZIMA az MMA-val ellentétben soha nem akart bármiféle tételes irányt mutatni, nem akarják megmondani, mit és hogyan tanítsanak a művészeti egyetemeken. A SZIMA Ferencz Győző szerint egy szimbolikus testület, amely megjeleníti a magyar művészeti élet végtelen sokszínűségét.
Veiszer arra kíváncsi, hogy miért kellett 1992-ben két akadémiát létrehozni, illetve mi az oka annak, hogy 1992-ben olyan szakadék jött létre a magyar művészeti elitben, amely ma is erős indulatoknak ad teret. (Erről a sokat tárgyalt kérdésről itt olvashatnak részletes kronológiát – a szerk.) Jankovics Marcell szerint a rendszerváltás előtt nem volt azzal probléma, hogy különböző világnézetű emberek közös társaságba járjanak, azonban 1992 körül átpolitizálódott a társadalom, eltűnt a közös ellenség, és onnantól kezdve az addig azonos szalonokba járó emberek klikkesedni kezdtek aszerint, hogy ki konzervatív vagy liberális. Neki személy szerint nincs problémája az SZIMA-val, ment is volna, ha hívják, de csak az MMA-ba hívták.
Az este folyamán több – egyik akadémiához sem tartozó – művész is videón keresztül mondta el, milyen lenne az ideális művészeti akadémia. Horváth Csaba táncművész szerint az első fontos követelmény az lenne, hogy kizárólag minőségi alapon válasszák ki a művészeket. Meglátása szerint ma Magyarországon sokan azt gondolják, hogy ami modern, az nem elég hű a nemzeti értékekhez, ez pedig egy sajnálatos téveszme.
A beszélgetés során előkerül a politikai meggyőződés alapján való szelektálás, ami Jankovics szerint nem érinti az MMA-t, mert ott inkább szakmai alapon működik minden. Ugyanakkor nem tagadja, hogy ezek mögött a szakmai csoportosulások mögött lehetnek politikai hátsó gondolatok. Mivel a szakmai tagozatok külön döntik el, hogy kiket hívnak meg, Fekete György ebbe sosem szólt bele. Jankovics hangsúlyozza, hogy itt nem diktatúra van. Az MMA tagsága maximum 300 fő, amit Veiszer soknak tart, de Jankovics szerint azért van erre szükség, mert elég nagy a halálozási arány.
A vita alatt Ferencz Győző mondja ki a legnagyobb különbséget a két akadémia között: „A Széchenyi Akadémia elkötelezetlen módon jött létre, a Magyar Tudományos Akadémia, vagyis egy szakmai szervezet hozta létre, és nem egy politikai kormány.” Felidézi, hogy Fekete György három kritériumot tett a tagsággal kapcsolatban: nemzeti elkötelezettség, közéleti szerepvállalás és magas szintű művészi munka. A SZIMA ezzel ellentétben nem támaszt egyéb kritériumokat a belépők elé, pusztán a művészi színvonalat veszi figyelembe. Mindenki olyan passzív lehet politikai kérdésekben, amilyen csak akar. Jankovics erre annyit reagált, hogy Fekete György ezért a kijelentéséért már elnézést kért (nem kért elnézést – a szerk.), és az MMA 2012 óta mint testület nem is mond semmit a nyilvánosság előtt, csak dolgoznak.
Skardelli György a vita nagy részében csak csendben ül és hallgat, majd a vége felé Veiszer azért megkérdezi, hogy ezek hallatán mégis mi a véleménye. „Én nemcsak azt nem akarom megmondani, hogy ki a nemzet írója, hanem azt sem, hogy ki a nemzet építésze, számomra ezek nem kérdések.” Ő mindkét akadémiából ugyanazt olvasta ki. „Én egyvalamit nem látok, egy nagyon erős elválasztó vonalat.” Jó neki.
Katona József Színház, február 3. Következő alkalom: március 17.
