Fotó: MTI
Részlet a cikkből:
1883-ban a bíróság felmentette a tiszaeszlári Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolt zsidókat. Prohászka Ottokár ekkor 25 éves, felszentelt pap. 1893-ban, 35 éves esztergomi teológiatanárként publikálta a Magyar Sionban A zsidó recepció a morális szempontjából című tanulmányát, melyben vehemensen érvelt a zsidóság befogadása ellen, erkölcsi megfontolásból: „a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.” Bárhol fölcsapjuk, ilyen sorokat találunk: „Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk.” „(…) a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképpen az üzleti világban.” Tíz évvel a tiszaeszlári per után képes volt leírni, hogy panamázásai védelmében a zsidóság sajtóbeli, financiális és tudományos életbeli befolyásával el tudja érni, „hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászlótartós ügyvédjei közreműködésével!”
Ha kíváncsi a teljes cikkre, itt elolvashatja.
