Ki volt Prohászka Ottokár, és mi keresnivalója a Lehel téren?

  • narancs.hu
  • 2012. június 23.

Belpol

Az antiszemita nézeteket valló Prohászka Ottokár katolikus püspöknek állítana szobrot a Lehel téren a fővárosi vezetés aktív támogatásával egy alapítvány. Akárcsak a Nyirő-ügy kapcsán, a Narancs most is segít: Prohászka Ottokár pályáját és kultuszát részletes cikkben jártuk körül néhány évvel ezelőtt.


Fotó: MTI

Részlet a cikkből:

1883-ban a bíróság felmentette a tiszaeszlári Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolt zsidókat. Prohászka Ottokár ekkor 25 éves, felszentelt pap. 1893-ban, 35 éves esztergomi teológiatanárként publikálta a Magyar Sionban A zsidó recepció a morális szempontjából című tanulmányát, melyben vehemensen érvelt a zsidóság befogadása ellen, erkölcsi megfontolásból: „a zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad recipiálni a keresztény államoknak, hanem védekezniök kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniok rajta.” Bárhol fölcsapjuk, ilyen sorokat találunk: „Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk.” „(…) a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképpen az üzleti világban.” Tíz évvel a tiszaeszlári per után képes volt leírni, hogy panamázásai védelmében a zsidóság sajtóbeli, financiális és tudományos életbeli befolyásával el tudja érni, „hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegető csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászlótartós ügyvédjei közreműködésével!”

Ha kíváncsi a teljes cikkre, itt elolvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.