Hódmezővásárhely

Kifütyülték Orbánt és Lázárt a jobboldali sasfészekben

Belpol

Péntek délután Orbán Viktor miniszterelnök – gyalázkodástól kísérve – a hódmezővásárhelyiektől kikérte polgármesterüket, Lázár Jánost. Az egy főre jutó eladósodottságban élen járó városban egymás mellett tüntetett a Szolidaritás Mozgalom és a Jobbik, egyik sem túl nagy erőkkel.

Az egy négyzetkilométerre jutó egyen- és civil ruhás rendőrök, valamint a közterület csinosításában tüsténkedő munkások száma péntek délben az országban Hódmezővásárhely központjában, a Kossuth téren volt a legmagasabb. Nemhiába, hiszen a délután 3 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a kormányfőt várta a dél-alföldi város, aki a kabinet átalakítása és a politikai kormányzás erősítése miatt – akárcsak ha esküvőre készülnének – kikérte az erősen jobbos település polgármesterét a helyiektől. (Lázár János a Miniszterelnökség irányítását veszi át, ezért a polgármesterségről le kell mondania. A frakcióvezetői tisztséget a Fideszben várhatóan Rogán Antal fogja betölteni – a szerk.)

A Fidesz és Orbán országos, valamint Lázár helyi politikája ellen tüntetést bejelentő Jobbik- és Szolidaritás-aktivistákból alig valakit látni déli egy órakor, amely a demonstráció hivatalos kezdetét jelentette volna. Mindkét oldal azt közölte, egyelőre csak gyülekeznek, 2 óra előtt nem lesz semmi. Állták a szavukat.

A rendőrség a Szolidaritás Mozgalomnak és a Jobbiknak az Andrássy útnak a Kossuth térbe futó végét jelölte ki a tiltakozás helyéül. A csoportokat két kordonnal választották el egymástól. Az Andrássy út végén, a Kossuth tér torkolatában, ahol elfut az egykori polgármesterről, Rapcsák Andrásról elnevezett utca, a hátteret egy komplex utcarehabilitáció adta, amelynek kivitelezője – nyilván egészen véletlenül – a Közgép.

Kónya Péterrel, a Szolidaritás társelnökével és Dombi-Kiss Lászlóval, a Jobbik hódmezővásárhelyi elnökével beszélgetve kiderült, hogy bár a két politikai formációt egy világ választja el egymástól, de ezen a délutánon ugyanaz ellen demonstráltak. Tiltakoztak a legszegényebbeket érintő, igazságtalan megszorítások, a dilettáns gazdaságpolitika, a törvénykezési úthenger, valamint Hódmezővásárhely eladósítása ellen. Kónya azt mondta, nem ciki, ha adott esetben ugyanazt képviselik, mint a Jobbik. Dombi-Kiss a munkahelyteremtő beruházások elmaradása és a kapirgáló közmunkások miatt bírálta Lázárt.

A Bajáról, Békéscsabáról, Gyuláról, Szegedről és Kecskemétről érkezett Szolidaritás-aktivisták akkor kezdtek igazán éledezni, amikor megérkezett egy felzászlózott különbusszal a budapesti különítményük. Nem kevéssel fél 3 előtt úgy tűnt, létszámuk és hangerejük meggyőző fölényben van a jobbikosokkal szemben. (Utóbb a szélsőjobb is tiltakozókkal erősített, így létszámbeli egyenlőség jött létre. Úgy százan-százan lehetnek.)

Bródy-dalokat játszott le a Szolidaritás, majd Kónya lépett a mikrofon mögé. Övéihez hasonlóan figyeltek rá a jobbikosok is, amikor arról beszélt, hogy a demokratikus ellenzéknek egy közös, pártoktól független polgármesterjelöltet kell állítani a küszöbön álló időközi választáson. A Szolidaritás-vezető szerint minden eszközzel fel kell lépni a Fidesz politikai cunamija ellen.

A végére marad a performansz is. Egy Lázár-blokkolót készítettek Kónyáék, ami nem más, mint egy kartondoboz, amelynek egyik oldalán a fideszes politikus arcmása látható, pirossal áthúzva.

Székely Tamás és Kónya Péter a Lázárblokkolóval


Papp Attila és Kónya Péter a Lázár-blokkolóval*

Fotó: MTI

Kevéssé érthető a Jobbik demonstrációja. Nincs egy zeneszám és nincs egy felszólaló sem. Amikor az újságírók a helyszínen megjelenő Toroczkai Lászlót kérdezték, akkor a jobbszél ikonja viccesen azt válaszolta: „mondani nem akar semmit, inkább verekedni.” Ám a hangulat olyan békés, hogy ez még tréfának is gyenge volt.

A Lázár és Orbán melletti szimpátiatüntetők közül senki sem jelent meg. A rendőrség a Jobbik- és a Szolidaritás-tüntetőket távol szorította a városháza bejáratától. Így csak arra volt esélyük, hogy távolról láthassák, amint a „védett személy”, a kormányfő, a TEK biztosítása mellett megérkezett. Ezért a bevonulás előtt többen átszivárogtak a le nem zárt Kossuth téren át a polgármesteri hivatal elé. A fotósok és operatőrök mögött gyűlt a tömeg. Amikor pontban 3 órakor Lázár, felesége társaságában, megjelent a városháza kapujában, hogy felkészüljön Orbán fogadására, akkor kapott hideget is, meleget is. A trágár jelzős szerkezetekből és a válogatott gyalázkodásokból nem idéznénk. Ezt hangos füttykoncert és pfújolás kísérte. Lázár kicsit elbizonytalanodott, köszönni próbált, de ebből nem hallatszott semmi. Az ordibálás és a fütty csak akkor lett hangosabb, amikor megérkezett Orbán. A tiltakozók között helyiek éppúgy voltak, mint ideérkezett tüntetők.

A rendkívüli közgyűlés elején erre reagálva Lázár azt mondta, tisztelettel köszönti a tiltakozókat is, aztán megnyugtatta Orbánt, hogy a „vásárhelyeik nem ilyenek”. Majd mielőtt átadta volna a szót a kormányfőnek, a rendszerváltás óta eltelt idő győztesének nevezte a megyei jogú várost, mely sikereket ért el, s amelynek jövője van.

A polgármester, de az államadósság ellen oly vehemenciával harcoló Orbán is, beszédében megfeledkezett arról, hogy Hódmezővásárhely adóssághegyet görget maga előtt. (Egy főre számítottan ez a Csongrád megyei város az ország legnagyobb adósságállományával rendelkező települése.)

A miniszterelnök kevés önkritikával értékelte a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eddigi két évét, majd azt mondta, „nem lenne jó vendég, ha csak vinne innen valakit, s ne hozna valamit”. Ezért újdonságként szólt korábban már bejelentett helyi fejlesztésekről. Így arról, hogy Hódmezővásárhely és Szeged belvárosát hamarosan vonatjárat köti össze. Beszélt a 47-es főút várost elkerülő szakaszáról, amelynek a fele már elkészült, és bejelentette a helyi laktanya, valamint a főiskola fejlesztését. Végül a kormány szövetségét ajánlotta Hódmezővásárhelynek.

Lázár szerint a kormányok szemében egy városnak nem narancssárgának, pirosnak vagy kéknek, hanem piros-fehér-zöldnek kell lenni. Majd rájátszva a már félig elfeledett Schmitt Pálra, államtitkári megbízatása credójául azt mondta, hogy a „vidéki emberek embere szeretne lenni”. (A Lázár-család nem költözik Budapestre – B. T.) Egy pénteki interjúban Lázár kifejtette, nem befejezi, hanem megszakítja polgármesteri működését.

A rendkívüli közgyűlés idejére a tüntetők szétszéledtek. A Szolidaritás aktivistáinak egy részével utóbb a Zátony nevű műintézmény kerthelyiségében akadtunk össze. Söröztek.

* A képen Kónya Péter mellett Papp Attila látható, Székely Tamás helyett. A hibáért az érintettektől elnézést kérünk. (narancs.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.