Hódmezővásárhely

Kifütyülték Orbánt és Lázárt a jobboldali sasfészekben

Belpol

Péntek délután Orbán Viktor miniszterelnök – gyalázkodástól kísérve – a hódmezővásárhelyiektől kikérte polgármesterüket, Lázár Jánost. Az egy főre jutó eladósodottságban élen járó városban egymás mellett tüntetett a Szolidaritás Mozgalom és a Jobbik, egyik sem túl nagy erőkkel.

Az egy négyzetkilométerre jutó egyen- és civil ruhás rendőrök, valamint a közterület csinosításában tüsténkedő munkások száma péntek délben az országban Hódmezővásárhely központjában, a Kossuth téren volt a legmagasabb. Nemhiába, hiszen a délután 3 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésre a kormányfőt várta a dél-alföldi város, aki a kabinet átalakítása és a politikai kormányzás erősítése miatt – akárcsak ha esküvőre készülnének – kikérte az erősen jobbos település polgármesterét a helyiektől. (Lázár János a Miniszterelnökség irányítását veszi át, ezért a polgármesterségről le kell mondania. A frakcióvezetői tisztséget a Fideszben várhatóan Rogán Antal fogja betölteni – a szerk.)

A Fidesz és Orbán országos, valamint Lázár helyi politikája ellen tüntetést bejelentő Jobbik- és Szolidaritás-aktivistákból alig valakit látni déli egy órakor, amely a demonstráció hivatalos kezdetét jelentette volna. Mindkét oldal azt közölte, egyelőre csak gyülekeznek, 2 óra előtt nem lesz semmi. Állták a szavukat.

A rendőrség a Szolidaritás Mozgalomnak és a Jobbiknak az Andrássy útnak a Kossuth térbe futó végét jelölte ki a tiltakozás helyéül. A csoportokat két kordonnal választották el egymástól. Az Andrássy út végén, a Kossuth tér torkolatában, ahol elfut az egykori polgármesterről, Rapcsák Andrásról elnevezett utca, a hátteret egy komplex utcarehabilitáció adta, amelynek kivitelezője – nyilván egészen véletlenül – a Közgép.

Kónya Péterrel, a Szolidaritás társelnökével és Dombi-Kiss Lászlóval, a Jobbik hódmezővásárhelyi elnökével beszélgetve kiderült, hogy bár a két politikai formációt egy világ választja el egymástól, de ezen a délutánon ugyanaz ellen demonstráltak. Tiltakoztak a legszegényebbeket érintő, igazságtalan megszorítások, a dilettáns gazdaságpolitika, a törvénykezési úthenger, valamint Hódmezővásárhely eladósítása ellen. Kónya azt mondta, nem ciki, ha adott esetben ugyanazt képviselik, mint a Jobbik. Dombi-Kiss a munkahelyteremtő beruházások elmaradása és a kapirgáló közmunkások miatt bírálta Lázárt.

A Bajáról, Békéscsabáról, Gyuláról, Szegedről és Kecskemétről érkezett Szolidaritás-aktivisták akkor kezdtek igazán éledezni, amikor megérkezett egy felzászlózott különbusszal a budapesti különítményük. Nem kevéssel fél 3 előtt úgy tűnt, létszámuk és hangerejük meggyőző fölényben van a jobbikosokkal szemben. (Utóbb a szélsőjobb is tiltakozókkal erősített, így létszámbeli egyenlőség jött létre. Úgy százan-százan lehetnek.)

Bródy-dalokat játszott le a Szolidaritás, majd Kónya lépett a mikrofon mögé. Övéihez hasonlóan figyeltek rá a jobbikosok is, amikor arról beszélt, hogy a demokratikus ellenzéknek egy közös, pártoktól független polgármesterjelöltet kell állítani a küszöbön álló időközi választáson. A Szolidaritás-vezető szerint minden eszközzel fel kell lépni a Fidesz politikai cunamija ellen.

A végére marad a performansz is. Egy Lázár-blokkolót készítettek Kónyáék, ami nem más, mint egy kartondoboz, amelynek egyik oldalán a fideszes politikus arcmása látható, pirossal áthúzva.

Székely Tamás és Kónya Péter a Lázárblokkolóval


Papp Attila és Kónya Péter a Lázár-blokkolóval*

Fotó: MTI

Kevéssé érthető a Jobbik demonstrációja. Nincs egy zeneszám és nincs egy felszólaló sem. Amikor az újságírók a helyszínen megjelenő Toroczkai Lászlót kérdezték, akkor a jobbszél ikonja viccesen azt válaszolta: „mondani nem akar semmit, inkább verekedni.” Ám a hangulat olyan békés, hogy ez még tréfának is gyenge volt.

A Lázár és Orbán melletti szimpátiatüntetők közül senki sem jelent meg. A rendőrség a Jobbik- és a Szolidaritás-tüntetőket távol szorította a városháza bejáratától. Így csak arra volt esélyük, hogy távolról láthassák, amint a „védett személy”, a kormányfő, a TEK biztosítása mellett megérkezett. Ezért a bevonulás előtt többen átszivárogtak a le nem zárt Kossuth téren át a polgármesteri hivatal elé. A fotósok és operatőrök mögött gyűlt a tömeg. Amikor pontban 3 órakor Lázár, felesége társaságában, megjelent a városháza kapujában, hogy felkészüljön Orbán fogadására, akkor kapott hideget is, meleget is. A trágár jelzős szerkezetekből és a válogatott gyalázkodásokból nem idéznénk. Ezt hangos füttykoncert és pfújolás kísérte. Lázár kicsit elbizonytalanodott, köszönni próbált, de ebből nem hallatszott semmi. Az ordibálás és a fütty csak akkor lett hangosabb, amikor megérkezett Orbán. A tiltakozók között helyiek éppúgy voltak, mint ideérkezett tüntetők.

A rendkívüli közgyűlés elején erre reagálva Lázár azt mondta, tisztelettel köszönti a tiltakozókat is, aztán megnyugtatta Orbánt, hogy a „vásárhelyeik nem ilyenek”. Majd mielőtt átadta volna a szót a kormányfőnek, a rendszerváltás óta eltelt idő győztesének nevezte a megyei jogú várost, mely sikereket ért el, s amelynek jövője van.

A polgármester, de az államadósság ellen oly vehemenciával harcoló Orbán is, beszédében megfeledkezett arról, hogy Hódmezővásárhely adóssághegyet görget maga előtt. (Egy főre számítottan ez a Csongrád megyei város az ország legnagyobb adósságállományával rendelkező települése.)

A miniszterelnök kevés önkritikával értékelte a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eddigi két évét, majd azt mondta, „nem lenne jó vendég, ha csak vinne innen valakit, s ne hozna valamit”. Ezért újdonságként szólt korábban már bejelentett helyi fejlesztésekről. Így arról, hogy Hódmezővásárhely és Szeged belvárosát hamarosan vonatjárat köti össze. Beszélt a 47-es főút várost elkerülő szakaszáról, amelynek a fele már elkészült, és bejelentette a helyi laktanya, valamint a főiskola fejlesztését. Végül a kormány szövetségét ajánlotta Hódmezővásárhelynek.

Lázár szerint a kormányok szemében egy városnak nem narancssárgának, pirosnak vagy kéknek, hanem piros-fehér-zöldnek kell lenni. Majd rájátszva a már félig elfeledett Schmitt Pálra, államtitkári megbízatása credójául azt mondta, hogy a „vidéki emberek embere szeretne lenni”. (A Lázár-család nem költözik Budapestre – B. T.) Egy pénteki interjúban Lázár kifejtette, nem befejezi, hanem megszakítja polgármesteri működését.

A rendkívüli közgyűlés idejére a tüntetők szétszéledtek. A Szolidaritás aktivistáinak egy részével utóbb a Zátony nevű műintézmény kerthelyiségében akadtunk össze. Söröztek.

* A képen Kónya Péter mellett Papp Attila látható, Székely Tamás helyett. A hibáért az érintettektől elnézést kérünk. (narancs.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.