Kiiktatás

Különféle hatósági vegzálások után a kormányzati szervek megtették az első lépést a norvég civil alap pályázatait kezelő alapítványok ellehetetlenítése felé. A hazai civil szektor katalizátorairól van szó, amelyek a kormányzati credótól gyökeresen eltérő felfogást vallanak állampolgárok és politizálás kapcsolatáról.

„A svájci civil és ösztöndíjalap 97 leszerződött projektjének összesen 280 milliós támogatása is veszélybe kerülhet az ország két legszegényebb régiójában” – mondja az Ökotárs Alapítvány stratégiai tanácsadója, milyen félelmei vannak a legújabb hatósági lépések után. Foltányi Zsuzsával az alapítvány Szerb utcai irodájában beszélgetünk, többek között itt tartott házkutatást készenléti rendőrök biztosításával szeptember 8-án a Nemzeti Nyomozó Iroda. Az intézkedést még a kormánypárti média egyes szegleteiben is fölösleges erőfitogtatásként értékelték, Csepreghy Nándor illetékes helyettes államtitkár túlzó rendőri fellépésről beszélt. A svájci források kifizetését ugyanakkor nem a hűtlen kezelés és jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúja miatt indult nyomozás veszélyezteti, hanem az, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) a múlt héten felfüggesztette a pályázatok kezelésével megbízott négy alapítvány – az Ökotárs, az Autonómia Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány – adószámát. Ez a négyes konzorcium kezeli a Norvég Civil Támogatási Alapból (NCTA) érkező pénzeket is, ami miatt a magyar kormány eredetileg támadni kezdte őket.

Mint azt korábbi cikkeinkben bemutattuk (lásd például: Állóháború, Magyar Narancs, 2014. július 3.), Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az áprilisi választás után az LMP bújtatott finanszírozásával vádolta meg Norvégia kormányát, mondván, hogy az NCTA-t lebonyolító konzorcium több tagja köthető a zöldpárthoz. Május végén Lázár a Kehit is ráküldte az alapra, ám a vizsgálat jogosságát a lebonyolító alapítványok és a norvég fél azóta is vitatja, szerintük a kormányközi megállapodás kizárja a hivatal ellenőrzési jogosultságát. Közben a kormányzati vádak a pártfinanszírozás helyett már arról kezdtek szólni, hogy a teljes magyar civil szektornak szánt pénzeket egy szűk liberális kör kapja, a támogatottak és a bírálók között ráadásul összefonódások is vannak. A hűtlen kezelés miatti feljelentés végül a kormányzati attaktól papíron függetlenül, jóllehet fideszes képviselőtől érkezett, a jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanújával pedig a Kehi nyomta fel a civil szervezeteknek áthidaló kölcsönöket is folyósító Ökotársat. Az adószámok felfüggesztését azért kérte a NAV-tól a kormányzati hivatal, mert a konzorcium tagjai a vesztes pályázók adatait, a megvalósított projektekben felbukkanó egyes személyes adatokat és a bírálók névsorát nem adták át a revizoroknak. Egy jogász forrásunk szerint az adószám felfüggesztése „az első lépés a szervezetek jogi személyiségének felszámolása felé”.

Személyes kapcsolattartás

„Eleinte négyzetrácsos papíron jöttek a pályázatok, a helyszínen győződtünk meg róla, hogy van-e szervezet a kérés mögött, gyakran alakult ki vita a pályázatot beadó vezető és az egyesületi tagok között. Egyszerre voltunk konfliktuskezelők, szociális munkások és településfejlesztők” – illusztrálja Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója, hogy az adományosztó tevékenység jóval több az anyagok puszta elbírálásánál. Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány igazgatója szerint sem sok az a 10 százalékos menedzs­mentköltség, amit a 4 milliárd forintos NCTA kezelése után kapnak a lebonyolítók. „Folyamatosan követnünk kell a támogatott szervezeteket, nemcsak ellenőrizzük őket, hanem segítünk is a szakmai és pénzügyi megvalósításban, ellátogatunk a rendezvényeikre. A pályázati kiírások előtt rengeteg bemutató eseményt, projekttervező workshopot rendezünk, az értékelési szakaszban pedig díjaznunk kell a külső szakértőket és a bírálóbizottsági tagokat” – sorolja. „Senkinek nem adunk úgy támogatást, hogy személyesen ne találkoznánk vele. Amennyiben egy rendszer erre nyitott, abban szívesen részt veszünk” – ismerteti az Autonómia szakmai hitvallását Nun.

Az NCTA-t is kezelő alapítványok fő célja a magyarországi civil szektor egyes részterületeinek fejlesztése. Meghatározó tevékenységük az adományosztás, zömmel külföldi magánalapítványok vagy kormányzati szervek pénzét pályáztatják meg a hazai civil szervezetek között, erre a donorok szemében szakértelmük és hely­ismeretük teszi őket alkalmassá. Saját, sokszor EU-s projektjeik is más civilek segítését célozzák, igen gyakran valamilyen speciális tudást igyekeznek terjeszteni a szektorban – éppen ezért az ellenük indított kormányzati támadás hatásai felmérhetetlenek.

„Nyírbátorban nőttem fel, 6 éves koromig a cigánytelepen laktunk a nagyon kevés nem roma család egyikeként, természetes volt számomra, hogy szüleim ellenséges környezetben is mindig a tisztesség, az emberi méltóság mellett állnak ki” – meséli Nun András, hogy 1996-ban polgári szolgálatosként miért választhatta az Autonómiát, ahol kezdetben recepciósként dolgozott. Az 1990-ben Bíró András kezdeményezésére, svájci tőkéből létrejött alapítvány a 2000-es évek elejéig amerikai és japán magánalapítványok adományait osztotta, e kényelmes időszakban évi egymillió dollár is átfolyt rajtuk. A kezdeti donorok kivonulása után a térségből egyre több EU-s pályázatot adtak be, így egy jóval bürokratikusabb rendszert is megismertek. Mára a Soros György alapította Open So­ciety Institute (OSI) lett a fő támogatójuk, ezekből a pénzekből elsősorban azért dolgoznak, hogy a hátrányos helyzetű térségekben működő roma civil szervezetek sikeresen pályázhassanak az EU-hoz. ’91-ben az Autonómia környezetvédelmi projektjeként indult az Ökotárs, ahol Foltányi Zsuzsa a kezdetektől programvezetői, a ’94-es önállósodástól 2007-ig igazgatói tisztséget töltött be. Az Ökotárs szerencséjére a szintén 2000 körül kivonuló magánalapítványok egyike lehetőséget teremtett arra, hogy saját tőkét építsenek, később ennek terhére nyújtottak kölcsönöket civil szervezeteknek EU-s projektek előfinanszí­rozására, az önrész biztosítására.
A Kehi ez ügyben tett ellenük feljelentést, ám az Ökotárs szerint a pénzügyi tevékenységet nem üzletszerűen végezték, sehol nem hirdették, és profitot sem realizáltak belőle, csupán annyi kamatot kértek, amennyit a tőkéjük befektetésként is hozott volna. 2013-as közhasznúsági jelentése szerint az Ökotárs a Charles Stewart Mott alapítványtól regionális testvérszervezetekkel való együttműködésre, az OSI-tól civil érdekképviseletre kapott pénzt, emellett Foltányi szerint futnak kisebb közösségeket megmozgató projektjeik is, zöldítések vagy például Az év fája verseny.

A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítványt 1996-ban programirodaként hozta létre az amerikai kormányszerv USAID, később azonban önálló szervezetté vált. „2011 óta fő stratégiai célunk a civil társadalom fenntarthatósága, már nem szervezetekről, hanem önszerveződő egyénekről beszélünk, a hangsúly a magánember és a közösség közötti kapcsolatra helyeződött” – mutatja be szervezetét Erős Barbara stratégiai programvezető. A többnyire csak DemNet néven emlegetett alapítvány a Világbanknak is bonyolított pályázatot, de ők találták ki a teleház programot is, amely fejlett informatikai eszközök telepítésével segíti a helyi közösségek önszerveződését. Tavalyi beszámolójuk alapján a különböző oktatási és tudományos programokra az Európai Bizottságtól és a Nemzetközi Visegrádi Alapból kaptak pénzt, a Tempus Közalapítvány forrásaiból pedig fundraising módszereket terjesztettek a civilek körében. A Kárpátok Alapítvány annyiban különbözik a többi szervezettől, hogy nem egy téma, hanem egy térség civiljeinek segítésére hozták létre. 1993-ban Magyarország, Ukrajna, Lengyelország, Románia és Szlovákia határ menti önkormányzatai először csak egy eurorégiót alakítottak, ’95-ben alakult a Kárpátok Alapítvány, 2002 óta pedig mind az öt országban külön szervezet tevékenykedik. A magyar Kárpátok az egri főiskolával és a Miskolci Egyetemmel együttműködve rendszeresen biztosít ösztöndíjat hátrányos helyzetű hallgatóknak, EU-s forrásaikkal pedig főként a térségi fiatalok munkához jutását segítik.

Foltányi Zsuzsa szerint az Ökotárs a 2000-es évek közepétől kezdte figyelni a norvég finanszírozási mechanizmusról szóló egyeztetést, és tapasztalatai alapján javasolta a magyar kormánynak, hogy a civil alap kezelése független legyen. „Ez mindig gyorsabb és rugalmasabb, mint a kormányzati pénzosztás, és a pályáztatás átláthatóságán is javít” – magyarázza a stratégiai tanács­adó. Végül információik szerint maga a kormány, azaz a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) vetette fel az NCTA civil kezelését, így nehezen érthető a Kehi legfrissebb vádja, miszerint az NFÜ nem hagyta jóvá az Ökotárs konzorciumvezető szerepét. Az sem igaz, hogy ne lett volna pályázat az első NCTA-mechanizmusban, a négy alapítványon kívül mások is részt vettek a meghívásos tenderen, ám az Ökotárssal és a többiekkel senki nem tudott versenyezni. „Egyrészt beláttuk, hogy a témák teljességét csak a másik három alapítvánnyal tudjuk lefedni, másrészt az adományozott összeg 5 százalékát bankgaran­ciaként is le kellett tennünk, erre az Ökotárs tőkéjéből nyílt lehetőségünk” – emlékszik vissza az együttműködés kezdeteire Nun András. A 2004–2009-es ciklus értékeléséből a norvég fél azt a következtetést vonta le, hogy Magyarországon valósult meg a legjobban az NCTA célja, így a következő körben már mind a 16 ország civilekkel osztatta a civileknek szánt pénzt.

Kiásni a Kárpát-medencét

Jelenleg Magyarországon az NCTA a legnagyobb alap, amelyből civil szervezetek pályázhatnak, a túljelentkezés pedig hatalmas, körülbelül a pályázók 10 százaléka kap támogatást. Ez az EU-s pályázatoknál jóval kisebb arány a lebonyolítók szerint szakmailag indokolt, mégis szinte törvényszerűen vezet konfliktusokhoz. A Miniszterelnökség visszatérő érve, hogy ők csak az elégedetlen vesztes pályázók – akik vagy a lebonyolításra vagy támogatásra pályáztak sikertelenül – hangját erősítik fel. A lebonyolító konzorcium tagjai ugyanakkor nem találkoztak tömeges reklamációval, Nun András szerint nem véletlen, hogy Csepreghy helyettes államtitkár is csak a felújítandó katonasírokkal és a Baptista Szeretetszolgálattal tud példálózni. E-mailben ugyan kapnak megkereséseket, de jellem­zően ezek is az újabb kiírási körök előtt érkeznek, az újra pályázni akaró elutasítottak kérnek részletesebb indoklást. Foltányi Zsuzsa olyan esetre is emlékszik, amikor személyesen beszélgettek el egy-egy vesztes pályázóval.

A 2004–2009-es ciklusról kutatást is készíttetett az Ökotárs, ami azt mutatta, hogy még a vesztes pályázók többsége is elégedett a mechanizmussal. Megjelentek persze a mai kormányzati szólamokhoz igen hasonlatos hangok is. „Nevetséges volt a bírálás, szerintem előre le volt osztva a pénz.” „A kiírásnál lehetőleg előre közöljék, hogy leginkább csak a piros városok kapnak támogatást” – idéz két véleményt a tanulmány. Az összefoglaló kötetből és beszélgetéseinkből az is kiderült: a konfliktusok talán abból fakadnak, hogy a lebonyolítók más felfogást vallanak a civil társadalom szerepéről, mint a pályázók egy része és a kormány. Móra Veronika, az Ökotárs igazgatója a nyitó tanulmányában megemlíti, hogy innovativitást, az érdekérvényesítés hangsúlyos jelenlétét várták az NCTA-ra pályázóktól, ám „a napi megélhetésért küzdő, egyre növekvő adminisztratív terhekkel fojtogatott hazai civil szektor nincs abban az állapotban (tisztelet a kivételnek), hogy ötleteljen vagy újításokon törje a fejét”. Nem véletlen, hogy a tengerentúli szemléletet képviselő alapítványok közül többen kritizálják az EU-s fejlesztési források elosztási rendszerét is. „Az EU-s pályázatok nagy többsége lépésről lépésre megmondja a civileknek, hogy mit kellene csinálni, így arra szocializálja őket, hogy azt csinálják, amire van pénz, ne azt, amire egyébként igény lenne” – fejtegeti Bata Boglárka.

Nun Andrásék még azon is elgondolkoztak, nem lehetséges-e, hogy a külföldi alapok is csak elkényelmesítik a szektort. „Külföldi pénzzel nagyon nehéz elérni, hogy a magyar civil szféra mozgalmi jellegű legyen, növekedjen a társadalmi beágyazottsága. Ki kellene, hogy termelje az ország a saját lábon álló szektort, de ehhez erős polgárság kell, amely megengedheti magának ezt a luxust” – véli az Autonómia igazgatója. A konzorcium tagjai egyéb­iránt nevetségesnek tartják azt a miniszterelnöki szinten is osztott felvetést, miszerint a külföldről finanszírozott civilek idegen érdekeket szolgálnának. „Nem akarjuk kiásni a Kárpát-medencét, és kivinni Norvégiába” – jegyzi meg Foltányi Zsuzsa.

Business as usual

Az alapítványok egyelőre szűkszavúan kommentálták az adószám felfüggesztését, stratégiájukat nem véglegesítették, jelenleg is egyeztetnek jogászaikkal. A magyar költségvetésen átfolyó svájci civil alap honlapján jelenleg egy közlemény várja a támogatottakat, amely előrevetíti, hogy „a támo­gatások kifizetésével kapcsolatban nehézségekkel kell számolni”. A közvetlenül a donor országoktól érkező NCTA-hoz már optimistábban viszonyulnak az alapítványok, a honlap a program zavartalan folytatásáról számol be. Nun András tájékoztatása szerint minden támogatottnak e-mailben is jelzik, hogy nehéz helyzetben jutnak forráshoz, akár plusznehézségekkel is számolhatnak, de eddig senki sem mondta vissza a projektjét. „Egy székesfehérvári fórumon kérdezték tőlem, hogy mi a helyzet, elmondtam, hogy végezzük a munkánkat, business as usual.”

„A Kehi lépése és a NAV határozata tulajdonképpen példa nél­küli, eddig ezt a szankciót civil szervezetek ellen nem alkalmazták, pénzmosó és adócsaló cégek adószámát szokták felfüggeszteni” – értékelte a helyzetet Ligeti Miklós, a Transparency Interna­tional jogi igazgatója. „Az adószám felfüggesztése az érintett szervezetek működésében súlyos nehézségeket okoz. Nem tudják a rájuk áthárított adót levonni, nem tudnak bért vagy megbízási díjat fizetni, mert ahhoz teljesíteni kellene a kifizetői feladatokat, ami viszont csak adószám birtokában lehetséges. Az adószám felfüggesztése átmeneti állapot, amely alatt az adózó rendezheti a hatóság által megfogalmazott kifogásokat. Ha az adószám felfüggesztéséhez vezető okok 30 napon belül nem szűnnek meg, akkor az adóhatóság az adószámot törli, amivel ugyan egy társadalmi szervezet jogilag nem szűnik meg, de a működése végérvényesen lehetetlenné válik” – mondta a Narancsnak Deák Dániel adójogi szakértő. A határozattal szemben 15 napon belül lehet fellebbezni, és bírósági felülvizsgálat is kérhető, de kérdés, ez mennyire tekinthető valódi jogorvoslatnak. A szankció oka ugyanis az volt, hogy a szervezetek vitatták a Kehi-vizsgálat jogosultságát, tehát az adószám törlésétől is csak akkor menekülhetnének meg, ha a bíróság ebben igazat adna nekik. Ligeti Miklós azonban szkeptikus: szerinte csak egy nagyon aktivista felfogású bíró nézne rá a felülvizsgálati eljárásban a Kehi hatáskörére, sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen formai szempontból mondják majd ki, hogy a hivatal jogosult a felfüggesztés kezdeményezésére, a NAV pedig jogosan hozta meg a határozatát.

Az elszántság mindenesetre nem hiányzik az NCTA-nál. Ahogyan Nun András fogalmaz: „A végsőkig el fogunk menni az igazunkért, semmit nem ér ez az alapítvány, ha nincs benne civil kurázsi, és megalkuszik akkor, amikor igazságtalanség éri. Az egész szektor felé felelősségünk van abban, hogy mit képviselünk.”

(A szerző a Hallgatói Hálózat mint tagszervezet révén érintett a Humán Platform NCTA-pályázatában.)