Magyar Narancs: Ön eredetileg műemlékes építész, aki rendszerint jelen van ott, ahol összetett budapesti építészeti kérdéseken gondolkodnak. Részt vett Budapest városrehabilitációs, majd városfejlesztési programjának kidolgozásában, most a 4-es metró állomásainak generáltervezője. Alapvetően korszerű gondolatnak tartja a kormányzati negyedet?
Erő Zoltán: Szerintem ez egy részben korszerű, részben nosztalgikus gondolat. Olyan értelemben korszerű, hogy egy vállalat működése nyilván akkor jó, ha a telephelyek egy helyre koncentrálódnak, és kevés belső utazással mindenki elérhető. Ilyen szempontból érthető is, hogy mi motiválja a kormányt, amikor egy helyre akar költözni. De nem biztos, hogy ettől racionálisabb lesz a kormányzat működése. Mert ha az az alapfelvetés, hogy a rendszer túl drágán működik, és túl sok ember van benne, akkor azt is meg kell néznünk, hogy ha az apparátust racionalizáljuk, akkor a meglévő épületekben nem lehet-e okosabban megoldani az elhelyezését.
MN: Ha feltételezzük, hogy a kormányzat nem tudja ésszerűen átrendezni az épületeit, tud-e komolyan spórolni azzal, hogy új irodaházakat bérel?
EZ: Ha azt nézzük, hogy nemcsak az a cél, hogy egy épület funkcionális legyen, hanem a kormányhivatal méltóságát is megjelenítse, akkor ez is egy megválaszolandó kérdés. Hágában hasonló megfontolásból építettek egy új építési minisztériumot, egy gyönyörű transzparens épületet, amivel irtózatos költségekbe verték magukat. Mert lett egy reprezentatív épületük. Nyilván a magyar kormány sem B kategóriás irodaházakba szeretne költözni a Lipótvárosból. A 2008-as átadás követelménye tovább szűri a lehetőségeket. Látjuk, hogy mennyi időt vesz el az engedélyezési, a tendereljárás és az építkezés. Remélhetőleg egy ilyen program építészeit nyilvános tervpályázat keretében választják ki, és nem kell meghallgatnunk azt az érvet, hogy az idő rövidsége miatt ez elmarad, de a PPP rendszer erre törvényesen lehetőséget ad. Én azt látom, hogy elég sok kérdés nyitva maradt még.
MN: Az ingatlanfejlesztő, építész és urbanista szakmákat látványosan megmozgatta ez a pályázat. Aki nem szakértő vagy bíráló volt, az pályázott, hiszen a kiírás nem csak az ingatlantulajdonosoknak szólt. Feltételezhetjük, hogy ezeknek a kérdéseknek a kormány és a szakma elébe ment.
EZ: Ezt egy kibeszélendő dolognak tartom, ugyanúgy, mint ahogyan a Nemzeti Színházat vagy a Művészetek Palotáját is ki kellett volna beszélni. Nem lehetett tudni, hogy mi a programja, és miért van rá szükség. Egy kicsit gondolkodhatnánk arról, hogy kell-e egyáltalán új kormányzati helyszín. Az állításom az, hogy jelenleg is van kormányzati negyed, a Lipótvárosban. Ez érdekes módon fonódik össze egy élő lakónegyeddel. Habár a Lipótváros éppen arról híres, hogy túl sok benne az iroda, de még mindig van benne lakófunkció, galéria és étterem. Ha úgy tetszik, ez egy multifunkciós városrész, nem olyan, mint az unió közigazgatási központja Brüsszelben, ahol délután ötkor megszűnik az élet. Ha a kormány racionalizálni akarja a működését, azt a jelenlegi helyszíneken is meg tudja tenni. Elvileg minden ház a magyar állam tulajdonában van. Például a Szalay utcai minisztériumot (az Oktatási és Kulturális Minisztérium - a szerk.) holnap le lehetne bontani, és a helyére fel lehetne építeni egy korszerű irodaházat garázzsal. Meg lehetne vizsgálni, hogy mit keres a Gazdasági Minisztérium régi épülete a Margit körúton, és mit lehet vele kezdeni. Ezzel szemben a mostani gondolat az, hogy a kormány az épületek értékesítéséből származó bevételt az államadósság törlesztésére fordítja, a kormányzati hivatalokat pedig kihelyezi hosszú távú bérletbe. Félek, nem olyan egyszerű ez, hogy minden minisztériumot kidobunk az ablakon, és újakat veszünk, mintha lecserélnénk az autóinkat.
MN: Milyen előzményei voltak a kormányzati negyed elképzelésének? 1999-ben készült egy felmérés, ami az ön által vázolt lehetőség mellett más megoldásokat is vizsgált.
EZ: Amikor '99-ben a Fidesz felvetette, hogy kormányzati negyedet kellene csinálni, akkor készült Varga-Ötvös Béla és Zoboki Gábor kilenckötetes tanulmánya. 'k karakánul képviselték, hogy szépen megjeleníthető a demokrácia hármas hatalmi rendszere a térben: a Kossuth tér a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és a bíróság helye lehetne. Hiszen méltó módon ki lehetne használni, hogy a Parlament, a Földművelésügyi Minisztérium és a Néprajzi Múzeum épületei a Kossuth téren helyezkednek el.
MN: Az Antall-kormány pedig a Várba szerette volna felköltöztetni a Miniszterelnöki Hivatalt.
EZ: Erről azt gondoltam, hogy ez nem helyes, ez egy nosztalgikus megoldás. Tény és való, hogy valamikor ott volt a Hadügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, a brit és a német követség, a sikló alsó állomása mellett a Külügyminisztérium. A kormányzó a palotában, a miniszterelnök a Sándor-palotában. Volt egyfajta hatalmi centrum, de ez megszűnt, mert a II. világháborút követően átköltözött a Lipótvárosba. 1993-ban és még később is komoly viták voltak arról, hogy a miniszterelnök visszatelepüljön-e a Sándor-palotába, de azért közben az is világos volt, hogy a Várat nem lehet ezzel megterhelni. A Lánchídon araszoljanak át a dugóban a kojak-lámpás Mercedesek, hogy a Parlamentből gyorsan felérjenek a miniszterelnökhöz? Sokkal szebb gondolat, ami végül megvalósult: ott ül fent a köztársasági elnök, egy pártok feletti távolságtartással, a kormány pedig lent dolgozik.
MN: A kérdés nyilván most is az, hogy egy korszerű demokrácia hogyan képezi le magát a térben. Hogyan fér ez össze azzal, hogy koncentráltan demonstrálja a hatalmát?
EZ: Egy demokratikus világban a kormányzat szolgáltat. Nem azt várjuk tőle, hogy erőt demonstráljon. Egy szolgáltató bürokrácia bőven elfér egy műkereskedés mellett. El lehet képzelni egy olyan kormányzati épületet, ami maga is modernséget, felvilágosultságot tükröz. Ilyen a volt Belügyminisztérium épülete, az ún. Fehér ház, a Margit híd pesti hídfőjénél. Egy korszerű, világos, áttekinthető ház. Nyilván amögött, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nem költözött be oda a rendszerváltás után, hihetetlen indulatok voltak. Arra a folyosóra, ahol Kádár János Berecz Jánossal sétált, nem akartak bemenni, de hát végül a képviselők mégiscsak oda költöztek. De ők sem akarták látni a nagy szocreál pannót, le kellett takarni. Aztán döbbenettel láttuk, hogyan jött be a koloniál stílus a kormányba. A miniszterek szobájában stílbútor van, mint egy ügyvédi irodában. A képviselőházban is kicsit csicsásra faragott tölgyfa székeken ülnek. Egy francia minisztérium nem így néz ki, ott egyszerű székek vannak. Vajon miért vágyunk össznépileg és rendületlenül egy álhistorikus környezetre? Biztos vagyok abban, hogy az elmúlt évtizedeink történésében benne van, hogy milyen környezetben születnek a döntések.
MN: Most éppen az a döntés született, hogy legyen másutt a kormányzati negyed. Milyen következménye lehet a kiköltözésnek?
EZ: Mint műemlékes építész nagyon aggódom a Lipótvárosért. Amikor az V. kerület szabályozási tervén dolgoztunk '99-ben, oda lyukadtunk ki, hogy ha a kormányzati funkciókat kivonjuk a területről, akkor nagyon nagy baj lesz. A városban mindig az egymást erősítő elemeket keressük. A Lipótvárosban ez spontán módon létrejött, voltaképpen a Parlament megépítése óta. Odaköltözött a Magyar Nemzeti Bank, és a többi bank ennek a környékén helyezkedett el. Ott vannak a bíróságok, az ügyvédi irodák. Történetileg erősítették egymást a kormányzati intézmények is. Mit csinálunk a Honvédelmi Minisztérium épületével, ha a hivatal kimegy a Balaton utcából? Ki költözne a helyére, ha nincs ott a kormányzat?
MN: A kormány úgy kalkulál, hogy be tud hozni 70 milliárd forintot a központi épületek értékesítéséből. A piac vajon fel tud venni ennyi szállodának és irodaháznak alkalmas ingatlant?
EZ: Félek, hogy nem lehet minden házat eladni szállodának vagy irodának. Sok ingatlanszakértő véleménye az, hogy nem fog működni a dolog, ha mindet egy időben dobjuk piacra. Prudensnek kell lenni ebben a kérdésben is, felelősséggel bánni az állami vagyonnal. A köz eladja a tulajdonát, aztán széttárja a karját, és keres valamit az ingatlanpiacról? A volt expóterület, a jelenlegi Millenniumi Városközpont is az elszalasztott lehetőségek közé tartozik - ami a Horn-kormány idején fel is merült kormányzati negyedként. Talán hiba volt az is, hogy eladták a tévészékházat szállodának, mert kifogástalan Miniszterelnöki Hivatal lenne. Most méltatlan, ahogy kinéz a MEH a két bérházból összebarkácsolt épületben a Kossuth tér déli oldalán. Az Orbán-kormánynak volt egy nagyon jó ötlete, hogy a Kúria épületéből ki kellene telepíteni a Néprajzi Múzeumot, csak előkészítetlenül futott neki. Szerintem még emellett is nagyon nagy tartalékok vannak a Lipótvárosban, a Szabadság tér környékén.
MN: A pályaművek elbírálásánál ellentmondásos szempontokat mérlegeltek. Értékelték, ha az új helyszín jól megközelíthető, de azt is, ha figyelembe vették a város érdekeit, tehát kimutatták a felhúzó hatását egy elmaradott környezetre. Közlekedési szempontból mi szól a belvárosi helyszínek, illetve a periféria mellett?
EZ: Számítani kell arra, hogy a minisztériumokba adott esetben vidékről jönnek ügyet intézni. A kormányzati negyedbe sem mindenki Audi A8-assal fog dolgozni járni, szükségszerűen fontos a jó tömegközlekedés. Nehéz elképzelni azt is, hogy a kormánytagok Csepel-északról motorcsónakkal járnak majd a Parlamentbe, vagy hogy a Soroksári úton araszolnak, hogy munkába és hazamenjenek. Ezek az érvek a pályaudvari helyszínek mellett szólnak. De azért még kérdéses, hogy a vasúti területek lefedése itt és most reális lehetőség-e. Londonban a Liverpool Streeten beépült az egész pályaudvar feletti terület, mert '88-89-ben olyan hihetetlen ingatlanárak voltak, hogy valóban megérte lefedni. Budapesten fel kell tenni azt a kérdést, hogy a pályaudvarok lefedése kijön-e annyiból, mint egy bel-budai vagy egy terézvárosi telek. Mert ha a telekár mondjuk százezer forint négyzetméterenként, kérdés, hogy ennyiből le tudom-e fedni a síneket úgy, hogy még utcákat, parkokat is hagyok rajta.
MN: Amellett, hogy az új negyed kiszolgál 5-6 ezer embert és a napi klientúrát, egyfajta városfejlesztési bombaként működik. Milyen hatása lehet a környező városrészekre?
EZ: A városfejlesztési hatás szempontjából az a kérdés, hogy az új kormányzati negyed tud-e multifunkcionális lenni. Brüsszel nagyon kellemes város, de a rue de la Loi kiállhatatlan hely. Megy az autófolyam, és minden második kapualjban van egy lejáró. De attól még a város egésze nagyon kellemesen lakható. Brazília fővárosa érdekes történet volt, hiszen az egy mesterséges főváros. Amikor készen lett, az építkezésből a központtól néhány kilométerre hátramaradt egy csomó barakk. Ezeket befutotta a repkény, és hihetetlen vigalmi negyeddé alakultak át. Sok fővárosi alkalmazott kirohant vacsorázni, csajozni, boldognak lenni. A londoni Docklands borzasztó enklávénak indult, alapvetően irodanegyed, de sikerült kiegészítő funkciókat belerakni. Kicsit mesterséges, de meg tudták tölteni élettel este is. Nálunk nincs még megválaszolva, hogy a Nemzeti Színház felfejleszti-e a környékét.
MN: Nyertes helyszínként emlegetik a Nyugati pályaudvar mögötti területet, amire egy Demján közeli cég is pályázott, de a MÁV és az önkormányzat is közösen, mindenki a maga ingatlanára. Milyen forgatókönyv képzelhető el itt?
EZ: Az egy nagyon tisztességes dolog, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a magyar állam ingatlanait, a MÁV-telkeket helyzetbe hozza. Ha az a kérdés, hogy MÁV-telket vigyünk-e a bizniszbe vagy béreljünk valakitől, akkor az előbbi a korrektebb. Sokan azt gondolják, Demján akkor jár a legjobban, ha a MÁV-területen megépül a kormányzati negyed, amitől az ő magántelke hihetetlenül felértékelt pozícióba kerül, hiszen a kormányzati negyed nem csak a minisztériumokból áll. A magáncégek, amelyek a kormányzati épületek közelébe települtek, vele akarnak majd költözni. Talán mégiscsak le lesznek fedve a sínek, a Ferdinánd híd túloldalán pedig szükség lesz új irodaházakra, és egyre jobban fog menni a Westend.
MN: A díjazott pályaművek között egy olyan volt, Bán Ferencé, amely rá sem hederített a tulajdonviszonyokra. Egészséges cinizmust sem nélkülöző ötlet volt a Felvonulási térre elképzelni a kormányzati negyedet.
EZ: A pályázat kapcsán rengeteg agy beindult. A Városliget reprezentatív hely, egy beállt negyed, sok műemlékkel. Volt egy olyan terv is, amely a Vidám Park helyére képzelte el a kormányzati negyedet. Gondoljuk el, mi lenne, ha a Vidám Park vagy a Fővárosi Nagycirkusz helyén lenne a kormányhivatal? Esetleg az állatkertben? És akkor a tárca nélküli miniszter az erszényesekhez költözhetne. Persze lehet, hogy akkor az Állatkerti körutat át kellene keresztelni valami másra.
