"A legfőbb stratégiai célunk, hogy a régióban megszerezzük a lehető legnagyobb piaci részesedést" - nyilatkozta néhány hónapja a Lapkiadás című szakmai fórumnak Szabó Miklós, az Inform Média (IM) Kft. ügyvezető igazgatója. Az osztrák MH Medien Beteiligungs GmbH tulajdonában álló, saját nyomdát és terjesztési hálózatot működtető cég az utóbbi években komoly erőfeszítéseket tett a hirdetési piac feletti teljhatalom megszerzésére. Vetélytársai, az Expressz Magyarország Zrt. és a nyíregyházi Tárna Plusz Bt. azt állítják az Informról, hogy energiát és pénzt nem kímélve jogsértő módon próbálja kiszorítani őket a régióból.
Átmenet
Az osztrák cég 1991-ben vetette meg a lábát Magyarországon, amikor a vorarlbergi befektetői csoport megszerezte az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-bihari Napló című megyei lapokat. Ezek korábban az állampárt tulajdonában voltak, a megyei pártbizottság felügyelete alatt jelentek meg, majd az Antall-kormány idején versenytárgyaláson értékesítették őket. A megyei lapok privatizációjában jeleskedő Axel Springer, West-Deutsche Allgemeine Zeitung, Daily Mail és a vorarlbergi cég a piac felosztásakor állítólag hallgatólagos megállapodást kötött, hogy a jövőben sem lépnek egymás felségterületére. A torta felosztásának következményeit vizsgáló médiakutatók egybehangzóan állítják: a verseny kizárása az elmúlt tizenhat évben jelentős minőségromlást idézett elő a vidéki sajtóban (részletesen lásd: Gályarabok, Magyar Narancs, 2003. november 13.).
A kezdeti időszakban egyébként a vorarlbergi kézben lévő újságok munkatársai a többi megyei laphoz képest kedvező körülmények közepette dolgozhattak, a tulajdonos ritkán szólt bele a szerkesztők munkájába. Ezt elsősorban Thomas Koch ügyvezetőnek köszönhették, aki szót értett az újságírókkal, képes volt összehangolni a szerkesztőségi és a befektetői érdekeket. Bár a tulajdonosok jelentős fejlesztéseket hajtottak végre - nyomdát építettek, 1993-ban saját terjesztési hálózatot alakítottak ki -, a lapok példányszáma 20-30 százalékkal visszaesett, 1996-ra pedig a cég konszolidált vesztesége meghaladta az egymilliárd forintot. Ekkor az osztrákok úgy döntöttek, Kochnak mennie kell, helyét az ausztriai fakereskedelemből érkező menedzser, Josef Kogler vette át, aki abszolút prioritást biztosított a hirdetéseknek, mindent a bevételnövelésnek rendelt alá. Nőtt a marketingstáb, a szerkesztőket különféle átképző tréningekre küldték, az eladhatatlannak tartott rovatok (például a kultúra) zsugorodtak, az újságírók számát drasztikusan csökkentették. "Nagyobb helyet kellett biztosítani a promóciós anyagoknak, majd azt kérték, hogy a lapokat a konfliktuskerülő alapállás jellemezze, legyünk jóban a helyi politikusokkal" - elevenítette fel a Narancsnak a váltás időszakát Porcsin Zsolt, a Napló korabeli főszerkesztője. 1998-ra jelentős változás következett be az osztrák vállalatnál is, a befektetői csoport egyik tagja, Eugen A. Russ megszerezte az anyacég száz százalékát, és Koglerrel együtt egyre erőteljesebben szorgalmazta, hogy a magyar újságok is álljanak át a "barátságos, családi" irányvonalra. "Akik inkább az újságíró-szakmai normákhoz próbáltak ragaszkodni, és igyekeztek 'valamiről értelmesen szóló' megyei lapot csinálni, azok gátjává váltak e tulajdonosi szándéknak" - mondta lapunknak Görömbölyi László, az Észak-Magyarország egykori főszerkesztője. Előbb Görömbölyi távozott, majd 2002-ben Porcsint is eltávolították a Napló éléről (részletesen lásd: Rekviem egy napilapért, Magyar Narancs, 2002. július 11.). A helyükre Kogler helyettese, Szabó Miklós került kiadóvezető-főszerkesztőként, aki a marketinghez értett ugyan, de az újságíráshoz nem sok köze volt.
Nem aprópénz
Russ elsődleges célja a korábban elvesztett piac visszaszerzése, és az újonnan megjelent, az IM érdekeit sértő lapok bekebelezése volt. Még a kezdet kezdetén felvásárolták a debreceni alternatív lapként megjelenő Úton kiadóját, a szerkesztőségi csapatot pedig a fővárosba költöztették, ahol egy ideig hírügynökségként tevékenykedtek. Nyíregyházán megszerezték, majd megszüntették az Új Keletet, 2002-ben pedig beolvasztották a miskolci konkurenst, a Déli Hírlapot, melynek főszerkesztőjét, Kiss Lászlót még a felvásárlás előtt átcsábították az IM-hez.
Az Inform 1998-ban látványos terjeszkedésbe kezdett a hirdetési piacon. Felvásárolta a Kelet-Magyarországon erős pozíciókra szert tett Aprókat, mellyel először szegte meg a kilencvenes évek elején született megállapodást. A Heves megyei kiadással ugyanis a Springer felségterületére merészkedett, de a két multi végül kiegyezett. Hasonló helyzet állt elő, amikor a Daily Mail megszerezte az öt regionális hirdetési lapot kiadó Magyar Bazárt, de a hevesi, borsodi, hajdúsági és szabolcsi régióban megjelenő Bazár Bors feletti jogokról megegyeztek az IM-mel. Közben osztrák mintára bevezették a Tipp ingyenes hetilapot, mellyel a 18-35 év közötti korosztályt célozták meg. 2000-ben nekiláttak az internet meghódításának: elindították a Hajdú Online-t, majd a világhálóra került a Szabolcs és a Borsod Online. 2005-ben létrehozták a megyei állásközvetítő portálokat, idővel összevonták őket a topjob.hu alatt, illetve elindult az ingatlanportál, a toplak, és az autós adatbázist működtető szuperauto.hu. Az ezredfordulón átlépték a keleti határt: az IM gyors terjeszkedésbe kezdett Romániában, legfrissebb szerzeménye egy temesvári hirdetési újság, a Publitim (lásd Keleti kalandozás című keretes írásunkat).
Az elmúlt években átalakították a vállalat struktúráját is, egyesültek a lapkiadó cégek. A fúziót követően állandósult a vita a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetséggel, amely nem volt hajlandó az Északkeleti Napló ernyőmárkanév alá összevont három újság példányszámait együtt auditálni. Mindenesetre az új stratégiát siker koronázza: az Inform Média 2004-ben 6,5 milliárdos forgalmat bonyolított és 1,2 milliárd forintnyi eredményt ért el. Ebben az időszakban már csak két olyan nagyobb szereplő volt a piacon, amely borsot törhetett az IM orra alá: az ingyenes napi- és hetilapokat kiadó nyíregyházi Futár - ma Tárna - Plusz Bt., illetve az Expressz Magyarország Zrt.
Expresszel a Futár ellen
"Koch idején kiváló munkakapcsolatom volt az Informmal, ők nyomtatták a Futárt, a viszonyunk Kogler megjelenésekor romlott meg" - mondta a Narancsnak Váradi József, a Tárna Plusz tulajdonosa. A cég kezdetben hirdetési heti- és napilapokat adott ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, majd 2004-ben a debreceni Cívis Futár kiadvánnyal megjelent Hajdú-Biharban, és tervbe vették a borsodi Déli Futár kiadását is. Az Inform már a kilencvenes évek végén több alkalommal ajánlatot tett a Futárra, de Váradi nem állt kötélnek. Amikor a cége terjeszkedni kezdett, az IM előrukkolt a Nyíregyházi és a Debreceni Expressz nevű ingyenes, igen alacsony hirdetési árakat kínáló lapokkal (a névhasználatból támadt jogvitáról később). Végül a Tárna Plusz alulmaradt a versenyben: a vállalkozó 2004 júliusában eladta a lapcsaládot az IM-nek, amely egy hetilap kivételével megszüntette a Futár lapok kiadását. Ráadásul Váradi szerint az Inform nem fizette ki a teljes vételárat, ezért a nyíregyházi vállalkozó a kulturális tárca felügyelete alatt működő lapnyilvántartó hivatalnál visszaíratta a nevére a Futárt. "Erre minden joga megvolt, hiszen amikor az Inform Média bejelentette a Futár kiadását, elkövette azt a hibát, hogy alapítónak meghagyta Váradit, abban bízva, hogy ennek nem lesz jogi következménye" - tudtuk meg Seregélyesi Jánostól, a hivatal vezetőjétől. Közben az IM a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál szerződéstől való elállás miatt beperelte Váradit.
Még javában folyt a versengés a Futárral, amikor kirobbant a névvita az Expressz Magyarország (EM) (akkor még nem zártkörű) Rt. és az IM között. Az Inform a Nyíregyházi és a Debreceni Expressz kiadása előtt kérte a lapok bejegyzését a lapnyilvántartó hivatalnál. Ezt végül maga a miniszter tagadta meg arra hivatkozva, hogy a név már védjegyoltalom alatt áll (az IM taktikájáról lásd a Névbirtoklás című keretes anyagunkat). Az IM a határozat ellen keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra, melyet a 2005. december 15-én született ítéletben a bíróság elutasított. Közben az EM is bírósághoz fordult az Expressz név jogtalan használata miatt. A hajdú-bihari bíróság 2005. február 14-i ítéletében kimondta, hogy az Inform "időszaki lapjainak Debreceni, Nyíregyházi Expressz cím alatti kiadásával, valamint a szolgáltatás Expressz név alatti ajánlásával tisztességtelen piaci magatartást követett el". Az elsőfokú ítéletet a Debreceni Ítélőtábla később helybenhagyta.
A két cég között a Szuperinfó kiadása miatt is öldöklő küzdelem folyik. Ugyanis az Expressz Magyarország a Szuperinfó országos hálózatát célozta meg, az IM viszont 2004-2005-ben a debreceni, a hajdúböszörményi, a miskolci és a zempléni kiadványok mögött álló kft.-ket és bt.-ket. Végül bekövetkezett a koccanás: amikor az Inform felvásárolta a Hajdúsági Szuperinfót kiadó Infopress 91 Bt.-t, az Expressz tulajdonában álló Szuperinfó Magyarország Kft. mint franchise-rendszergazda felmondta a szerződést a bt.-vel, és a Fővárosi Bíróságtól a védjegybitorlás megállapítását kérte. 2005. március 2-án megindult a pereskedés, jogerős ítélet még nem született.
Míg a vetélytársak az IM-et agresszív, a verseny játékszabályait semmibe vevő multinak tartják, másképp vélekedik a vetélkedést kívülállóként figyelő Szakács László, a Lapkiadás nevű szaklap főszerkesztője. "Az Inform inkább dinamikus, mint agresszív. Vegyük figyelembe, hogy a kiadó egy kifejezetten szegény régió lapjait szerezte meg, ennek ellenére viszonylag rövid idő alatt Magyarország egyik legjelentősebb médiabirodalmává vált" - véleményezte a helyzetet a szakember. A Gazdasági Versenyhivatal egyébként tavaly májusban erőfölénnyel való visszaélés gyanújával eljárást indított az Inform Média ellen, a vizsgálat még tart. A vitás kérdésekben szerettük volna meghallgatni az Inform Média álláspontját is, de Szabó Miklós megkeresésünket azzal hárította, hogy "a cikk folyamatban lévő eljárásokat érint, azokkal kapcsolatban nyilatkozni nem kívánok, jóllehet az írás (mármint e cikk, amit előzetesen megmutattunk neki - M. L. F.) számtalan olyan információt tartalmaz, amelyek nem felelnek meg a valóságnak".
Keleti kalandozás
A romániai terjeszkedés 1999-ben a román nyelvű Bihari Bazárral vette kezdetét, és 2001-ben a Bihari Napló, valamint a Jurnalul Bihorean megvásárlásával folytatódott. Két évvel később az Inform Temesváron megalapítja a Jurnalul Banateant, kiadja az ingyenes Pontot, elkezdi a helyi nyomda építését, októberben pedig befejeződik a resicai Timpul felvásárlása. 2004-ben megszerzik a dévai Cuvântul Libert és a Szatmári Friss Újságot, 2005-ben útnak indítják az ingyenes Timis és Arad Expres lapokat, majd megveszik az Adevarul de Aradot. Osztrák és magyar mintára megjelennek a világhálón az IM-hírportálok (Tion, Aradon, Bihon) és a speciális kínálatú weblapok (Timisjob, Aradjob, Bihorjob, Timisimo). Állítólag a kolozsvári Szabadság és a Háromszék megszerzésével is kísérleteztek, de a szerkesztőségek nemet mondtak az ajánlatra, nem akartak az Inform-birodalomhoz csatlakozni.
Névbirtoklás
Az IM furcsa módon kezeli a lapcímeket, védjegyeket, ugyanis eddig a lapnyilvántartónál több mint ötven nevet jelentett be. Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkező időszakban ötven lapot akarna indítani, inkább így próbálja megakadályozni, hogy a jövőben mások ilyen kiadványokat indíthassanak. Az Inform a Magyar Szabadalmi Hivatalnál 162 logóra, szóösszetételre tett védjegybejelentést. Többek között olyan neveket is bejegyzett, mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat tulajdonában álló Kölcsey TV, vagy a Dobraverő, melynek egy budapesti kft. a kiadója. A Dobraverő szerkesztőségében lapunknak azt mondták, tudnak az IM bejelentéséről, és megtették a megfelelő ellenlépéseket. Ezt a taktikát amúgy Váradi József is átvette, amikor a lapnyilvántartóban kérte a Tipp név bejegyzését - miután észrevette, hogy erről az Inform elfeledkezett. A bejelentést követően kártérítési keresettel fordult a bírósághoz, azt állítva, hogy az IM jogtalanul ad ki ilyen néven újságot.
