Környezet- és klímavédelem a budapesti önkormányzati kampányban

Kizöldültek

Belpol

Hunvald Györgytől Puzsér Róbertig majd’ mindenki a zöldebb főváros ígéretével próbálja megnyerni a budapestieket. Ezt már Tarlós István sem nézhette tétlenül.

Hétfői hatállyal környezetvédelemért és zöldpolitikáért felelős főpolgármesteri biztossá nevezte ki Szabó Józsefet, a Főkert Zrt. vezérigazgatóját Tarlós István. A döntésről beszámoló városházi közlemény nem sok kétséget hagy afelől, hogy választás előtti kampányfogásról van szó; a külön biztos kinevezését nem a megnövekedett feladatteher indokolta, hanem az, hogy „az utóbbi hónapokban ugrásszerűen szaporodott a favédelemmel és zöldpolitikával kapcsolatos, kissé demagóg, olykor hisztérikus kommunikációs megnyilvánulások száma”. Szabó József munkája a fővárosi stratégiák végrehajtásának ellenőrzése és bizonyos nem részletezett „gyors reakciók” mellett éppen az lesz, hogy „a valóságnak megfelelően” helyretegye ezeket a megnyilvánulásokat.

Nem Szabó kinevezése az egyetlen jele annak, hogy polgármesteri arcélének zöldítésével fordulna rá Tarlós a kampányra. Augusztus végén külföldi tartózkodása alatt a főpolgármester maga állította le a Tabánban tervezett fakivágást, a hvg.hu-n megjelent publicisztikájában pedig hosszan méltatta a főváros környezetvédelmileg szerinte releváns stratégiáit: a mobilitási tervet, a klímastratégiát és a zöld­infrastruktúra-fejlesztési koncepciót. A fordulat előjele volt, hogy a főpolgármester felhagyott a római-parti mobilgát mindenáron való erőltetésével, sőt népszavazást is belengetett a gát nyomvonaláról, holott nem olyan rég az ő hathatós közreműködésével akadályozta meg a fővárosi önkormányzat az ellenzék azonos tárgyú népszavazási kezdeményezését.

Mindez éles váltás ahhoz képest, hogy a megelőző években a fővárosi vagy kerületi önkormányzatok jellemzően csak a fakivágások után álltak szóba a lakossággal, és olyankor is azt bizonygatták: az elpusztított fák öregek és betegek voltak, és amúgy is, majd pótolják őket máshol. Tarlós önvédelmi reflexe persze nem véletlenül indult be. Fő kihívója, Karácsony Gergely kampányának egyik hívószava a szabadság és a demokrácia mellett a környezetvédelem lesz, Puzsér Róbert pedig egyenesen egy belvárosi sétálóövezet ötletére húzta fel a programját. Egy, a Karácsony-stáb munkáját ismerő forrásunk szerint „trendforduló” érzékelhető, mert az emberek egyre inkább érzik a mindennapjaikban is a klímaváltozás hatásait. „Erre – legalább a szavak szintjén – még a 21. századi valóságtól meglehetősen távol álló Tarlós Istvánnak is reagálnia kell. Gergő tízéves politikai pályafutásának viszont a kezdetektől meghatározó eleme, hogy ő egy zöldpolitikus, így komolyabb és őszintébb az elkötelezettsége” – magyarázza forrásunk.

 

Forró téma

„Bár Magyarországon a magukat zöldként meghatározó pártok – az LMP és az MSZP-vel közösen induló Párbeszéd – rosszul szerepeltek az EP-választáson, az összeurópai eredmények jelezték, hogy a klímaváltozás fontos politikai témává vált” – mondja Király Dávid, a Republikon Intézet várospolitikai szakértője. „Ráadásul a nagyvárosokat az átlagosnál erősebben érintik a klímaváltozás következményei, így minden ok megvan arra, hogy a budapesti önkormányzati kampányban hangsúlyosan szerepeljenek a zöld ügyek.”

Király Dávid szerint a környezetvédelem egy olyan „forró téma”, amelyben az ellenzéki jelöltek egyértelműen megkülönböztethetik magukat Tarlós Istvántól. „Karácsony Gergely három legfontosabb ígérete közül a budapesti nagyerdő és ezzel összefüggésben a zöldfolyosó kapcsolódik a klímavédelemhez, Puzsér Róbert a zöld és a lassúélet-koncepcióra építette a Sétáló Budapest programját. Tarlós ellenben csak az utóbbi időben aktivizálta magát a kérdésben, és kicsit ellentmondásos helyzetben is van, mert a Fidesz központi kommunikációjának egyik vonulata még mindig egyfajta baloldali összeesküvésként láttatja a klímaváltozást.”

A zöldtematika felfutását mutatja az is, hogy több mint húsz civil szervezet – köztük a Levegő Munkacsoport, a Ligetvédők vagy a Maradjanak a Fák a Rómain csoport – 25 pontos követeléslistát állított össze, s azt valamennyi főpolgármester-jelöltnek, kerületi polgármester- és képviselőjelöltnek eljuttatják, s egy honlapon vezetik, mely politikusok állnak a kezdeményezés mellé. A civilek egyebek mellett a klímavészhelyzet kihirdetését, egy naprakész budapesti fakataszter összeállítását, a Városligetben és a Várban megkezdett beruházások azonnali leállítását szeretnék elérni, de követelik a kilométer- és szennyezésarányos városi útdíj bevezetését is, valamint azt, hogy a főváros és minden kerület alkalmazzon érdemi hatáskörökkel rendelkező főkertészt.

A környezetvédelmi kérdések a főpolgármesteri előválasztás vitáin is hangsúlyosan kerültek elő, és a Tarlóssal szemben induló jelöltek programjában is kiemelten szerepelnek. Karácsony Gergely például 525 hektáros, több mint 100 ezer fát magában foglaló nagyerdőt telepítene a Ferencvárosba és Csepelre, a Soroksári-Duna két oldalára. Mint írja, a zöld mintaprojekt teljes egészében a század közepére készülne el, „ugyanakkor Csepelen és a Soroksári-Duna mentén a fejlesztések hamarabb megkezdődhetnek, így a nagyerdő első eredményei már a 2024-ig tartó ciklusban is megvalósulhatnak”. Az ellenzéki pártok jelöltje emellett „zöldfolyosót” hozna létre a Margit-sziget, a Hajógyári-sziget és a Római-part összefűzésével. Ehhez gyalogos kapcsolatot kellene teremteni a Hajógyári és az Árpád híd között, és szükség lenne egy gyaloghíd építésére is.

Puzsér programjának névadó projektjeként Pesten a Nagykörúton belüli területet, Budán a Vár környezetét, a Vízivárost, a Gellérthegyet és a Műegyetem környékét, valamint a Lánc­hidat nyilvánítaná sétálóövezetté, ahol gépjárműforgalom csak korlátozottan maradna meg (sürgősségi forgalom, áruszállítás, taxik, tömegközlekedés).

Tarlós Istvánnak nincsenek hasonló nagyszabású ötletei, rendre a választóknak jóval nehezebben eladható – bár talán a szakértelem és a hozzáértés látszatát erősítő – fővárosi stratégiákra hivatkozik, ha pedig eredményeket kell bemutatni, akkor a 2016-ban elindított „Tízezer új fát Budapestre!” faültetési programot említi. „A program jó célt szolgálna a fásítással – mondja Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője –, de már a nevében felsejlik a legnagyobb szépséghibája. A kivágott nagy, idős, kiterjedt lombozatú és gyökérzetű fákat majd csak 30–40 év múlva pótolják a most elültetett fiatal facsemeték, ha addig nem száradnak ki a gondozás elmaradása miatt.” Egy közérdekű adatigénylésre válaszolva a Főkert még januárban közölt az Átlátszó Kimittud felületén elérhető adatokat a faültetési programról. Ez év elejéig összesen 8351 fát ültettek el, a kerületenkénti megoszlás azonban igen egyenlőtlen: míg a X. és a XVIII. kerületre ezernél is több új facsemete jutott, az eleve rosszabbul álló belső kerületekben ennél jóval kevesebbet ültettek, a Belvárosban például csak 61-et, Erzsébetvárosban pedig mindössze 19-et.

 

Stratégiák a fióknak

Király Dávid úgy látja, nem meggyőző Tarlós István kommunikációja a több ezer fa ültetéséről, mert két főpolgármesteri ciklusa alatt ugyanilyen nagyságrendben ki is vágtak fákat, például a Kossuth téren, az Orczy-parkban, a József nádor téren vagy a Semmelweis utcában. „Az pedig nagyon szép, hogy Budapestnek van klímastratégiája; van egyébként középtávú városfejlesztési koncepciója is, szakmailag kifogástalan anyag, csak éppen az önkormányzat semmit nem tart be belőle” – mondja a Republikon szakértője.

Szegő Judit szerint ezek a dokumentumok gyakran az uniós követelmények kipipálása miatt íródnak. „Például a mobilitási terv azért készült, mert egy város csak akkor kaphat uniós támogatást közlekedésfejlesztésre, ha van fenntartható városi közlekedési terve. A klímastratégia is uniós elvárás, és uniós pénzből is készült” – magyarázza a Levegő Munkacsoport munkatársa. A civil szervezetnél is azt érzékelik, hogy a budapesti stratégiákat általában nem hajtják végre, sőt, számos esetben azokkal ellentétesen cselekszenek. „Jó példa erre, hogy minden fővárosi stratégia, terv, koncepció szerint az új fejlesztéseket nem zöldterületeken, hanem a rozsdaövezetekben kell megvalósítani, ugyanakkor egyre-másra épülnek be a zöldterületek, gondoljunk csak a városligeti vagy népligeti beépítési tervekre.”

A közgyűlés által tavaly áprilisban elfogadott klímastratégia ettől függetlenül érdekes olvasmány, már csak azért is, mert kendőzetlenül jelzi a helyzet súlyosságát. A dokumentum szerzői szerint a szélsőséges időjárási jelenségek várható sűrűsödése miatt Budapestet a jelenleginél is jobban érintik majd a hőhullámokra vagy a légszennyezettségre visszavezethető megbetegedések, a villámárvizek vagy a közlekedési infrastruktúrában keletkezett károk. Az anyag Budapest jelenlegi felkészültségi szintjéről sem fest hízelgő képet, gyengeségként említi, hogy „a zöldfelületi fejlesztések, a barnamezős területek zöldfelületi hasznosításának elmaradása miatt a szén-dioxid-megkötési képesség alacsony szinten van”, a „klímaváltozásra érzékeny társadalmi csoportokat ellátó rendszer pedig nem megfelelő: az időseket szolgáló ellátórendszer egyes területeken hiányos, a hajléktalanellátó-rendszer kis kapacitású.”

A stratégia fő vállalása, hogy Budapest az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ig 6, 2030-ig 15 százalékkal csökkenti a 2015-ös szinthez képest. Ez a szöveg szerint összhangban van a jelenlegi uniós vállalásokkal, persze, ha az EU elfogadná a klímasemlegesség 2050-es célkitűzését – amit nyáron mások mellett Orbán Viktor vétózott meg –, nyilván felül kellene vizsgálni a számokat. A kibocsátáscsökkentési, alkalmazkodási és szemléletformálási célok érdekében a dokumentum 49 intézkedést sorol fel, igaz, többnél hiányoznak a források és a mérhető indikátorok, és azt is elismerik a szerzők, hogy a fővárosi önkormányzatnak nincs mindegyikre hatásköre, több helyen a kormány vagy a kerületek az igazi felelősök.

Ezzel együtt a fővárosnak is lenne mozgástere a klímavédelemben. „A Főtáv Zrt. beruházásában zajlik a hőgyűrű építése, ez a rendszer beviszi majd a távfűtést a belső kerületekbe is. Hasonlóképpen a BKK és a BKV is sokat tehetne a légszennyezettség csökkentéséért, csak éppen nem 17 éves dízelüzemű buszokkal kellene »fiatalítani« a flottát. A dugódíj bevezetése fővárosi hatáskör lenne, ahogy a dízeles járművek kitiltása vagy korlátozása is” – véli Király Dávid. A szakértő szerint az építési szabályzaton keresztül a főváros még azzal együtt is megakadályozhatná a múzeumi negyed felépítését a Városligetben, hogy a területet a kormány a saját kezelésbe vette. „De politikailag még nagyobb jelentősége lenne, ha Tarlós István kijelentené: a múzeumi negyed helye nem a közparkban, hanem a Nyugati pályaudvar mögött van, ahogy egyébként a 2010-es programjában szerepelt. De úgy tűnik, a főpolgármester megtartja magának a véleményét.”

A kormány és a budapesti vezetés viszonya egy ellenzéki főpolgármesterrel még élesebb kérdéseket vethetne fel. Névtelenséget kérő forrásunk szerint a Karácsony-stábban úgy látják, a zöldfolyosót a főváros maga is megvalósíthatná. Elvben a nagyerdőhöz is elég lenne a főváros és a két érintett kerület – Csepel és Ferencváros – együttműködése, azonban ezen a területen a kormány nem tett le a Karácsonyék által csak „lopakodó olimpiai projektnek” nevezett sportberuházásról, így egy ellenzéki főpolgármester itt konfliktusokra számíthat. Forrásunk szerint egyébként minden kerületben a kampány központi témája lesz a környezetvédelem, mivel számos olyan jelenleg is zajló vagy a kormány által tervezett, de átmenetileg jegelt projekt van, amelyek további súlyos fakivágásokkal járnának. Persze ellenzéki vezetésű kerületekben – például a XIII.-ban – is voltak vitatott fakivágások, de erre az a magyarázat, hogy az ellenzéki polgármesterek 2010 óta nehéz helyzetben próbálták képviselni kerületük érdekeit, most viszont egyet­értés van abban, hogy a választás után egységesen lépjenek fel a budapesti fák és zöldterületek védelmében.

Neked ajánljuk