Orbán Viktor egy ígéretét már biztosan nem teljesítette. A választási győzelem után egy nappal ugyanis azt nyilatkozta, hogy az elkövetkezendő koalíciós tárgyalások fordulatot hoznak a hasonló egyeztetések eddigi gyakorlatához képest: vége az alattomos kiszivárogtatások, a titkos paktumok időszakának, hiszen a polgároknak joguk van első kézből értesülni a polgári kormány létrehozását eredményező alkufolyamat állomásairól. Ehhez képest az újságírókat hidegzuhanyként érte a kormányalakítási megbeszéléseket kísérő értelmetlen titkolódzás. Jellemző, hogy a Fidesz elnökének közvetlen munkatársai az utolsó pillanatig tagadták a múlt csütörtöki Orbán-Torgyán-találkozó tényét. Az FKgP elnökének leányfalui villájában tartott családi ebédről így csak az újságírók leleményessége és kollegialitása révén értesülhettek a polgárok.
Mindezzel együtt Orbán Viktornak a jelek szerint meglepő fürgeséggel sikerült vennie a kormányalakítás akadályát. A Fidesz és az FKgP delegációjának gyakorlatilag
egy hét alatt,
három tárgyalási fordulóban sikerült eljutnia a megegyezés küszöbéig. Ahhoz képest, hogy milyen nyilatkozatháború előzte meg a hivatalos egyeztetéseket, ez mindenképpen figyelemre méltó eredménynek számít. A hatalmi játszmák, zsarolások, blöffök és kompromisszumkötési technikák felidézése egy klasszikus, mondhatni, modellértékű politikai alkufolyamat képét mutatja.
A választások második fordulóját követően hiába hangoztatta Torgyán, hogy nem fognak mindenáron megegyezni, hiába mondta azt a leendő legnagyobb kormánypárt elnökeként Orbán, hogy a sas nem kapkod a legyek után, mindketten jól tudták: egymás nélkül nem mennek semmire. Orbán nem lesz miniszterelnök, Torgyán pedig sohasem bizonyíthatja be kormányképességét, soha nem kerülhet a hatalom közelébe.
A Fidesz elnöke óriási lendülettel látott hozzá a miniszterelnöki feladatok ellátásához: a gabonaválság megoldásától a tb-önkormányzatok feloszlatásának bejelentésén át a történelmi borvidékek meglátogatásáig mindenre jutott ideje. Csupán egy dolog zavarhatta, de az egyre jobban: még mindig nincs koalíció. Ezért pedig csak ideig-óráig lehet a köztársasági elnököt felelőssé tenni; rá kellett jönnie, hogy a koalíciókötési szándék deklarálásán túl előbb-utóbb
kemény alkudozásokba
is kell bocsátkozni a hőn áhított kormánytöbbség megteremtéséhez.
Múlt hétfőn találkozott először a két párt koalíciós tárgyalódelegációja. A Fidesz részéről Orbán két bizalmi embere, a párt legszűkebb informális döntéshozói közé tartozó Kövér László és Áder János vettek részt az egyeztetéseken, a kisgazdák delegációját pedig a nem túl kellemes tárgyalópartnernek tartott Szabadi Béla vezette. Az első egyeztetésen kiderült, hogy az FKgP vidékfejlesztési csúcsminisztériumra vonatkozó elképzelése köszönő viszonyban sincs a Fidesz ajánlatával. Az első javaslat szerint Torgyánék jelenlegi formájában kapták volna meg az agrártárcát (FM), a Honvédelmi (HM), valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot (KTM). A csúcsminisztérium az FM, a KTM, a közlekedési tárca és a belügyhöz tartozó önkormányzatok integrálásával jött volna létre az FKgP eredeti tervei alapján.
Az első fordulóban egyik fél sem engedett, hisz´ mindketten tudták: az húzza a rövidebbet, aki először mutat engedékenységet. Pedig Torgyán már ekkor belátta, hogy a csúcsminisztérium megvalósíthatatlan közjogi nonszensz, míg Orbán abban lehetett biztos, hogy kénytelenek lesznek egy kicsit megerősíteni az FM-et.
A szerdai második egyeztetésen a delegációk egy lépéssel közelebb jutottak a megoldáshoz: az FKgP a miniszterelnök-helyettesi poszt után a csúcsminisztériumnak
még az elnevezését is ejtette,
a Fidesz az FM és a területfejlesztés összevonását javasolta. A kisgazdák elfogadták a tiszta minisztériumok elvét, ami azt jelenti, hogy sem a Miniszterelnöki Hivatalba, sem a Pénzügyminisztériumba, sem más, nem általuk irányított tárcába nem küldhetnek államtitkárt. Cserébe felvetették, hogy a Fidesz által felkínáltakon kívül egy másik minisztériumot is szeretnének. Kövér László a részeredményeket hozó szerdai egyeztetés után úgy nyilatkozott, hogy a parlament alakuló üléséig valószínűleg nem lesz megegyezés.
Ekkor lépett színre Orbán Viktor, aki nem várhatott addig, amíg a delegációk araszolgatva eljutnak a megállapodásig. Sokak szerint a politikai etikett szabályaival ellentétes volt, hogy a lényegesen erősebb párt elnökeként a leendő kormányfő kereste fel a leendő kisebbik kormánypárt elnökét vidéki házában. Lehet, de a családi látogatás politikai szempontból rendkívül racionális és célravezető lépés volt. Orbán lefegyverző gesztusával feledtetni igyekezett korábbi kemény nyilatkozatait, egyszersmind azt is jelezte Torgyánnak, hogy a vezető kormánypárt elnökének nem feltétlenül kell pofozógépként használnia koalíciós partnerét, mint ahogyan azt Horn Gyula tette egykor Kuncze Gáborral. A Fidesz eltökélt szándéka a kisgazdavezér bevonása a kormányba, ezért is különösen fontos, hogy valamifajta emberi viszony alakuljon ki a két pártelnök, miniszterelnök és minisztere között.
Senkit sem lepett meg igazán, hogy a titkosnak szánt találkozó másnapján a tárgyalódelegációk képviselői
teljes áttörésről
számoltak be. (Emlékezetes, hogy a választási együttműködésről szóló Fidesz-MDF-tárgyalásokat két esetben is pártelnöki szintű megbeszélés lendítette át a holtponton.) Múlt péntek óta tényként kell kezelnünk az Orbán-Torgyán-Lezsák-koalíció megalakulását.
A Fidesz elnökének sikerült megoldania a gyors kormányalakítás problémáját, a kérdés csak az, hogy milyen áron. Míg az MDF mandátumarányának és politikai súlyának megfelelően egyetlen tárcához jutott, az FKgP-nek odaadott négy miniszteri poszt egy kicsit soknak látszik. Orbán Viktor eredetileg három tárcát ajánlott kiszemelt partnerének, amivel sikerült is zavart okoznia a kisgazdák soraiban. Torgyán ugyanis azt szerette volna, ha egyetlen tárcát kapnak, ami legalább négyet ér, s amelyet természetesen ő irányít. Az FKgP elnöke folyamatosan hátrálni kényszerült Orbánnal szemben, aki végül a gyors megegyezés érdekében mégis nagyvonalú kompromisszumra kényszerült.
Létrejött hát az egyezség, de az örök kétkedők máris azt hangsúlyozzák, hogy a Torgyán-párttal nem megegyezni, hanem tartósan együtt kormányozni a legnehezebb. Ezt Orbán is jól tudja, ezért számos preventív lépést tett a későbbi bajok elhárítása érdekében. Az egyik ilyen az egyes tárcák szerepét háttérbe szorító, felturbózott Miniszterelnöki Hivatal, a kancellária kiépítése, a másik a koalíciós egyeztető tanács elmúlt négy évben megismert intézményének mellőzése. A tervek szerint a vitás ügyeket a három pártelnök rendezi, a konfliktusok feloldására elsősorban a kormányüléseken kell törekedni.
Miután a kormány általában a többségi elv alapján hozza döntéseit, s a miniszterek nagyobb részét a Fidesz delegálja, nem nehéz elképzelni, miként dőlnek el a vitatott kérdések. A tiszta minisztériumok létrehozása ugyanezen eszközök közé tartozik, ám az FKgP hiába bírálható majd az általa irányított területek problémáiért, a közös kormányzás nemcsak az MSZP és az SZDSZ, hanem a Fidesz és az FKgP esetében is
közös felelősséget
jelent. A kisgazda kormánytagok baromságaiért Orbán Viktornak is benyújtják a számlát.
A kormányzati szerep alighanem láthatóvá teszi a Fideszen belüli, eddig jórészt rejtve maradt nézetkülönbségeket. Kíváncsiak vagyunk például arra, hogy Illés Zoltán alelnök, az egyik legelszántabb magyar környezetvédő mit szól ahhoz, hogy kedvenc tárcája Orbán akaratából az FKgP martalékává leend, sőt egy pillanatra még az önállósága is veszélyben forgott.
Elgondolkodtató az is, ahogyan a pártelnök a főpolgármester-jelöltségtől és a frakcióvezetéstől egyaránt elesett Deutsch Tamásnak a nyilvánosságon keresztül osztott ki egy hatalmas pofont. A Fidesz-kampány frontemberéről Orbán Viktor kürtölte világgá, hogy nincs diplomája, e nélkül pedig nem lehet tagja az ő kormányának. Ez még akkor is furcsa, ha Deutsch jövő januártól mégis miniszterként, nem pedig államtitkárként foglalkozhat sport- és ifjúsági ügyekkel.
De legalább a kisgazdák elégedettek: csúcsminisztériumot ugyan nem kaptak, a hétfői maximálkövetelésükhöz képest azonban péntekre megkapták szinte ugyanazt, csak nem egyben, hanem több részletben, hitelre. Ezt egy, a tárgyalások menetéről jól informált kisgazda politikus erősítette meg kérdésünkre, akárcsak azt, hogy a hétfői és szerdai, inkább kimért és tárgyilagosan korrekt tárgyalások után a csütörtöki leányfalui elnöki ebéd hozta meg a két párt között a hangulati áttörést. "Végül is azt kaptuk, amire számítottunk, leszámítva a belügyi tárca önkormányzati részét." Meg a közlekedést. Meg a hírközlést. Meg az infrastruktúrát.
Megkapta viszont az FKgP a környezetvédelmi tárcát, amire pedig nem is tartott igényt, valamint
a Honvédelmi Minisztériumot,
amire nem is számított. Torgyán doktor személyesen vezeti majd a bővített kiadású agrártárcát, de információnk szerint a hírek ellenére a HM élére sem Várhelyi "Nuncius" András, sem Bánk Attila nem kerül. Az előbbi (jogász, író, az Új Magyarország volt lapigazgatója, Antall József volt sajtóreferense és a néhai kormányfő felkérésére egy konkrét ügy "speciális felhatalmazású" megbízottja) várhatóan marad Torgyán szűk tanácsadói grémiumának oszlopos tagja, az utóbbi a frakcióvezetői poszt legesélyesebb várományosa. Felröppent még Lányi Zsolt neve is, de Lányitól tudjuk, hogy neki a honvédelmi bizottsági elnök posztja szimpatikusabb.
Kérdésünkre mindenesetre Bokor Imre, az FKgP honvédelmi kabinetjének vezetője meglepetésének adott hangot amiatt, hogy Várhelyi és Bánk neve egyáltalán felröppent honvédelmi miniszterként: "Egyikük sem vett részt a kabinet munkájában. Azt értem, hogy a Nyugat ragaszkodik a tárca civil ellenőrzéséhez, de azért gondolom, olyan ember kellene, aki ért is hozzá. Nyugaton a civil szakértők alapos szakmai képzést kapnak, és sokszor tartalékos tisztek lesznek." Bokor Imre a Narancsnak elmondta azt is: a kisgazda honvédelmi miniszter legfontosabb feladata lenne az amúgy is sínen lévő NATO-csatlakozás mellett, hogy több figyelmet fordítson a hazai tisztképzésre, a tiszthelyettesek számának növelésére. Az FKgP egyébként hosszú távon támogatja a kisszámú, de profi hadsereg létrehozásáról, így az általános hadkötelezettség későbbi megszüntetéséről szóló Fidesz-tervet.
A kisgazdák a koalíciós tárgyalások előtt szűk körű elnökségi ülésen döntöttek a tárgyalások stratégiájáról, de megbízható forrásból úgy tudjuk, hogy a mega-hiper-multi-minisztérium elképzelésén kívül (amit Bánk Attila, a párt főügyésze a múlt hétfői megbeszélés előtt "a koalíciókötés feltételének" nevezett) más kérdés nem volt napirenden. A kompromisszum nyomán végül is a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fogja integrálni az agráriumot, a vízgazdálkodást (ami eddig a közlekedési tárca alatt volt) és a területfejlesztést (ami eddig az ökotárca alatt volt), mégpedig az "egy párt - egy tárca" elv alapján. Ebben is
teljes volt a konszenzus,
nem lesznek keresztbe államtitkárok.
Homoki Jánosnak is kinézett úgy három percig a belügyi poszt, de aztán erről mindenki sürgősen lebeszélt mindenkit. Pintér Sándor ex-rendőrfőkapitány várható kinevezését azonban kisgazda informátorunk, aki pontosan tudja, hogy Pintér kompromittálódott figurának számít, "zseniális taktikai húzásnak" tartja a Fidesz részéről, hiszen így a nagyobbik kormánypárt nem küld saját pártpolitikust a frontvonalba korai elkopás céljából.
A kisgazdák igényt tartottak még az európai integrációs tárca nélküli miniszteri posztra is - megkapták, és ez jó hír: ugyanolyan szoros és töretlen lesz a két párt EU-elkötelezettsége, mint a lengyel koalíció esetében, ahol a liberális Szabadság Unió együtt kormányoz az euroatlanti integráció felé úgy negyven olyan párttal, amelyek már csak olyanabbak, mint a kisgazdapárt. És ne legyen kétségünk: EU-politikát de facto Martonyi külügyminiszter csinál majd.
A Fidesz szoros szövetségese,
az MDF "meglepetten" fogadta,
hogy az FKgP négy tárcát kap, vagyis anyáztak. Különösen az EU-integrációs miniszteri poszt születésének és jövőjének történetét hallgatták hitetlenkedve - és öklüket még mindig a KDNP és az MDNP felé rázva -, mondván: ha nem visznek el 3-4 százalékot a Fidesz-MDF-szövetségtől, ma már abszolút többségük lenne a parlamentben. Nem volna szükség az FKgP-re, Torgyán Józsefre, akitől, mint a tűztől, tartanak.
Az MDF a választások másnapján, május 25-én délután elnökségi ülésen döntött a koalíciós tárgyalásokon követendő magatartásáról. Az egyhangúlag elfogadott határozat rögzítette, hogy a párt a tárgyalások során nem ragaszkodik pozíciókhoz, hanem kiáll a Fidesz mellett. Az azóta is titokban tartott döntés egy dolgot bizonyít: az MDF tisztában van választási eredményével, tudja, a Fidesz segítsége nélkül nem ülhetnének képviselői a parlamentben. A május 29-én megkezdődött koalíciós tárgyalásokat megelőzte Orbán Viktor és Lezsák Sándor 28-i, esti telefonbeszélgetése, melyen utóbbi a nagykoalíció határozott elutasítását kérte a Németországba induló Fidesz-elnöktől.
Az első tárgyalási fordulóról annyit lehetett tudni, hogy a Fidesz hivatalosan is felkérte a Fórumot a kormányzásra, majd mindkét fél sietve visszavonult hadállásai mögé. A kiszivárgó hírek szerint az MDF az igazságügyi és a családvédelmi tárcára tartott volna igényt, a Fidesz viszont adta volna, állítólag, Boross Péternek a belügyi tárcát (az exminiszterelnök nem győzte közölni életkorát -70 -, mondván: esetleg tanácsadói tisztet vállal).
MDF-es miniszterként mindvégig Dávid Ibolya neve keringett, csak az volt bizonytalan: igazságügyi vagy családvédelmi miniszter lesz-e. Utóbbi illett volna bele különösen a családvédelmet előtérbe helyező, a néppel törődő MDF-es kampányba meg a párt abból kinövögető új imidzsébe. Így aztán sokakat meglepett, hogy a múlt hétfői MDF-es koalíciós viszontajánlat az igazságügyi és a kulturális tárca kívánalmáról szólt.
A másnapi Fidesz-MDF koalíciós egyezség előre láthatóan az igazságügyi tárcát hozta a Fórumnak, és
Dávid Ibolyát futtatta be
Dávid Ibolyával szemben. A családvédelmi tárcát lenyúlta Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevű virtuális párt reálisan létező politikusa.
A hét végén tárgyal a Fórum országos választmánya annak az eseti bizottságnak a létrehozásáról, amely azt hivatott vizsgálni, többek között külső szakértők bevonásával, hogy szükség van-e a polgároknak MDF nevű politikai pártra. A CDU/CSU-szövetség magyar kiadását a múlt évben még a KDNP-vel megálmodó Lezsák Sándor megélheti, hogy valósággá váljon elképzelése, igaz, a Fidesz - Magyar Polgári Párttal. Utóbbiban egyébként vannak jó néhányan, akik úgy vélik, az MDF-et most, a választási félsiker fényében kellene ebbe az irányba ütni, mert később törni fog.
Kovách Márton
Ifj. Pásztor Ottó
Seres László
(közreműködött: Várkonyi Iván)
Pénztártól való távozás előtt
Egy tárca iránti igényével nyitotta a kisgazdapárt a tárgyalásokat, de az a tárca akkora költségvetésű lett volna, mint egy jobb nyugat-európai nagyhercegség éves kiadása; az FKgP többek szerint a vízumkényszer bevezetését fontolgatta a Vidékfejlesztési Csúcsminisztérium kapujában. És bár az állam az államban nem jött létre, hatalmas pénzekről, százmilliárd forintokról volt szó a koalíciós megbeszéléseken.
Három minisztériumot kapott a Független Kisgazdapárt, ha most eltekintünk a lapzártakor bizonytalan struktúrájú és finanszírozású EU-integrációs tárcától, ebből kettő igencsak pénzosztó tárca, függetlenül attól, melyik részterület hová tartozik szerkezetileg.
* A Földművelésügyi Minisztériumnak (FM) az 1998-as központi költségvetésből 17 százalékkal többet irányoztak elő, mint tavaly, közel 122 milliárd rendes és 35 milliárd rendkívüli forintot - a jelentős osztogatás a 35 milliárdos támogatási célprogramokban, ezen belül a 28 milliárdos beruházási támogatásokban jelentkezhet. Márpedig az FM támogatja a mezőgazdasági alaptevékenységeket, az erdészetet, az erdei vasutakat, a termőföld védelmét, az állattenyésztést, a vad- és halgazdálkodást, de még az agrárinformatikát is. Külön 72 milliárd forint megy az idén vállalkozások támogatására, ezen belül főleg magyar termékek külpiacra juttatására.
* A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM), amelyre összesen mintegy 22 milliárdot irányoztak elő, leginkább a 23 milliárdos Környezetvédelmi Alapból és a 4 és fél milliárdos területfejlesztési célfeladatokból költhet viszonylag autonóm módon. (A Környezetvédelmi Alap a KTM felügyelete alá tartozik, de a költségvetés külön tárgyalja, a mellékletben.) A legautonómabb természetesen a miniszter. Mint a zsurki vodkaügy mutatta, a miniszter felülbírálhatja annak a szakbizottságnak a döntéseit, amely a célprogramokról dönt. E tárca birtokosát egy ilyen előd után valószínűleg kitüntetett figyelem fogja kísérni.
* A legkevesebb osztogatás az összesen 122 milliárdos büdzséjű Honvédelmi Minisztériumnál (HM) lehetséges; abból, amit a költségvetés itt "ágazati célelőirányzatnak nevez", legfeljebb a "társadalmi szervezetek támogatása" lehet érdekes (de az is csupán 104 millió forint), ha visszatekintve megnézzük, ki mindenki kereste a múltban az FKgP barátságát. 3,7 milliárd megy a hadigondozottak közalapítványához, és a többi is kötött, többnyire NATO-invesztíció. Egyébként is: a NATO-csatlakozás miatt a HM a legtisztább ügy.
