Kőbányai szemétlerakó: Agyagba döngölve

  • Szilágyi László
  • 2001. január 18.

Belpol

a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint
a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint a Tömör Bt. ezt megakadályozta. A bt. tulajdonosa a kőbányai SZDSZ-elnök Nagy László felesége és egy másik szabaddemokrata polgár, Nagyné, a kerület jegyzője volt 1983-ig. Nagy László politikai zaklatásnak tartja a Tömör Bt. körüli felhajtást.Révész Máriusz (helyi és országgyűlési fideszes képviselő) interpellált a környezetvédelmi miniszterhez az ügyben. Elmondta, hogy a Pietrát mindenestül megvette a Zalakerámia Rt., majd az új tulajdonos a kőbányai bányát - és vele a rekultivációs kötelezettséget - kivitte a Zala-Gergely Kft.-be. Az alaptőke ötvenmillió forint, pedig a rekultivációra legalább egymilliárd forintra lenne szükség. Ennek következtében a tulajdonos nem képes, a feltöltést végző (és a sittlerakás hasznát élvező) cég viszont nem kötelezhető az igencsak aktuális rekultivációra.

Közben a Tömör Bt.-nél

átfogó APEH-vizsgálat indult,

Nagy László szerint egy ízben rendőrökkel is megszállták a területet. A feltöltést a kerületi jegyző 2000. december 31-ével jogerősen megtiltotta, mert a helyszíni bejáráson megállapították, hogy a meghatározott töltési szintet csaknem az egész területen elérték.

A sittszállítás és -lerakás jó üzlet manapság: aki rendelt már konténert, tudhatja ezt. Révész képviselő interpellációjában elhangzott, hogy "a 26 hektáron történő szemétlerakásból befolyó pénz a becslések szerint az elmúlt években meghaladta az 1 milliárd forintot". (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova lett?) Máshol pedig ezt nyilatkozta: "A kőbányai önkormányzat vagy átveszi a területet, és közpénzből rekultivál, vagy beláthatatlan ideig ott marad ez a hatalmas szemétdomb."

Turi-Kovács Béla, aki az interpelláció elhangzása idején még csak három hete volt miniszter, nem tudta érdemben megnyugtatni Révész Máriuszt és a kőbányaiakat: "Sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget." Válaszában bölcsen hallgatott a pártérdekeltségekről, próbált szakmai oldalról közelíteni. Hiba volt szerinte, hogy az eredeti rekultivációs tervet módosították, miszerint nem 3 méter vastag termőföldtakarást kell alkalmazni a területen, hanem csak 60 centimétert. Az első fokú hatóság, a Bányakapitányság ezt elutasította, a másodfokú szerv, a Bányászati Hivatal viszont jóváhagyta. Az is rossz gyakorlat szerinte, hogy réges-rég befejeződött a bányászat (most szemétlerakás folyik), de még mindig a bányászati hatóságok járnak el az ügyben.

A miniszter hivatkozott egy zöld szervezet vizsgálatára is. Felkérte ugyanis nem hivatalosan a HuMuSz-t (a szerző e szervezet tagja - a szerk.), hogy "nézzen körül az ügyben". A környezetvédők fanyalogva vették át az interpelláció szövegét, attól félve, hogy valami pártveszekedésben kell igazságot tenni. Pláne nem értették, hogy miért nekik kell vizsgálódni, hiszen vannak (voltak?) a minisztériumnak szakmai háttérintézményei. Amikről ezt mondta Turi-Kovács Béla a parlamentben: "1998-ban és 1999-ben az a Környezetgazdálkodási Intézet, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett, megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani." A HuMuSz rövidke szakvéleményében viszont az szerepel, hogy évek óta és a mai napig is működik a gázkivezető és fáklyázó berendezés.

A polgári erők

túltöltésről beszélnek

minden fórumon; a szakértő ezt sem tudta megerősíteni a helyszínen. Azt valóban meg kellene vizsgálni, hogy történt-e kommunális, pláne veszélyeshulladék-lerakás, hiszen a Tömör Bt.-nek csak törmeléklerakásra van engedélye, sőt a területet határoló kerítést is helyre kell állítani, mert sokan használják illegális lerakóként a bányát.

A háromméteres termőföldtakarás valami félreértés lehet: ritka az olyan hely, ahol ilyen vastag termőréteg lenne, de valóban vastagon takarni kell a szemetet szervetlen anyaggal, majd erre kell földet teríteni és növényt telepíteni. Révész Máriusz és Illés Zoltán (utóbbi az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága elnökeként ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett az ügyben) szerint a Tömör Bt. ezt úgy értelmezte, hogy újabb 1,5-2 méter vastag szemétréteget lehet a bányába hordani, majd erre egy kis földet tenni, és kész. A zöldek embere a helyszínen bontási, építési törmeléket, földet, fém- és műanyagdarabokat, betondarabokat talált, szerves hulladékot nem.

Nagy László szerint a feltöltés ütem szerint és a szükséges engedélyek birtokában történik. Egyértelműen politikai zaklatásnak tartja, ami a Tömör Bt. körül zajlik. Mindenkinek szívesen nyilatkozik, és áll a vizsgálatok elébe, mert félti a feleségét. Kérdésünkre elmondta: a rekultivációra komoly garancia, hogy a Zala-Gergely Kft. mögött a tőkeerős Zalakerámia Rt. áll, így az mindenképpen meglesz. Azt viszont nem cáfolta, hogy "elkezdődött egy tárgyalási folyamat" a Zalakerámia és a kőbányai önkormányzat között a terület esetleges átadásáról. A fideszes Révész Máriusz éppen ezt tartja aggályosnak: a terület ezután hasznot már nem hoz, de rengeteg közpénzt emésztene fel a rekultiváció. Miért nem az viseli ennek költségeit, aki éveken át hasznot húzott a szemét- és törmeléklerakásból?

Turi-Kovács Béla így fejezte be az interpellációra adott válaszát: "De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.