Kőbányai szemétlerakó: Agyagba döngölve

  • Szilágyi László
  • 2001. január 18.

Belpol

a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint
a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint a Tömör Bt. ezt megakadályozta. A bt. tulajdonosa a kőbányai SZDSZ-elnök Nagy László felesége és egy másik szabaddemokrata polgár, Nagyné, a kerület jegyzője volt 1983-ig. Nagy László politikai zaklatásnak tartja a Tömör Bt. körüli felhajtást.Révész Máriusz (helyi és országgyűlési fideszes képviselő) interpellált a környezetvédelmi miniszterhez az ügyben. Elmondta, hogy a Pietrát mindenestül megvette a Zalakerámia Rt., majd az új tulajdonos a kőbányai bányát - és vele a rekultivációs kötelezettséget - kivitte a Zala-Gergely Kft.-be. Az alaptőke ötvenmillió forint, pedig a rekultivációra legalább egymilliárd forintra lenne szükség. Ennek következtében a tulajdonos nem képes, a feltöltést végző (és a sittlerakás hasznát élvező) cég viszont nem kötelezhető az igencsak aktuális rekultivációra.

Közben a Tömör Bt.-nél

átfogó APEH-vizsgálat indult,

Nagy László szerint egy ízben rendőrökkel is megszállták a területet. A feltöltést a kerületi jegyző 2000. december 31-ével jogerősen megtiltotta, mert a helyszíni bejáráson megállapították, hogy a meghatározott töltési szintet csaknem az egész területen elérték.

A sittszállítás és -lerakás jó üzlet manapság: aki rendelt már konténert, tudhatja ezt. Révész képviselő interpellációjában elhangzott, hogy "a 26 hektáron történő szemétlerakásból befolyó pénz a becslések szerint az elmúlt években meghaladta az 1 milliárd forintot". (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova lett?) Máshol pedig ezt nyilatkozta: "A kőbányai önkormányzat vagy átveszi a területet, és közpénzből rekultivál, vagy beláthatatlan ideig ott marad ez a hatalmas szemétdomb."

Turi-Kovács Béla, aki az interpelláció elhangzása idején még csak három hete volt miniszter, nem tudta érdemben megnyugtatni Révész Máriuszt és a kőbányaiakat: "Sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget." Válaszában bölcsen hallgatott a pártérdekeltségekről, próbált szakmai oldalról közelíteni. Hiba volt szerinte, hogy az eredeti rekultivációs tervet módosították, miszerint nem 3 méter vastag termőföldtakarást kell alkalmazni a területen, hanem csak 60 centimétert. Az első fokú hatóság, a Bányakapitányság ezt elutasította, a másodfokú szerv, a Bányászati Hivatal viszont jóváhagyta. Az is rossz gyakorlat szerinte, hogy réges-rég befejeződött a bányászat (most szemétlerakás folyik), de még mindig a bányászati hatóságok járnak el az ügyben.

A miniszter hivatkozott egy zöld szervezet vizsgálatára is. Felkérte ugyanis nem hivatalosan a HuMuSz-t (a szerző e szervezet tagja - a szerk.), hogy "nézzen körül az ügyben". A környezetvédők fanyalogva vették át az interpelláció szövegét, attól félve, hogy valami pártveszekedésben kell igazságot tenni. Pláne nem értették, hogy miért nekik kell vizsgálódni, hiszen vannak (voltak?) a minisztériumnak szakmai háttérintézményei. Amikről ezt mondta Turi-Kovács Béla a parlamentben: "1998-ban és 1999-ben az a Környezetgazdálkodási Intézet, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett, megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani." A HuMuSz rövidke szakvéleményében viszont az szerepel, hogy évek óta és a mai napig is működik a gázkivezető és fáklyázó berendezés.

A polgári erők

túltöltésről beszélnek

minden fórumon; a szakértő ezt sem tudta megerősíteni a helyszínen. Azt valóban meg kellene vizsgálni, hogy történt-e kommunális, pláne veszélyeshulladék-lerakás, hiszen a Tömör Bt.-nek csak törmeléklerakásra van engedélye, sőt a területet határoló kerítést is helyre kell állítani, mert sokan használják illegális lerakóként a bányát.

A háromméteres termőföldtakarás valami félreértés lehet: ritka az olyan hely, ahol ilyen vastag termőréteg lenne, de valóban vastagon takarni kell a szemetet szervetlen anyaggal, majd erre kell földet teríteni és növényt telepíteni. Révész Máriusz és Illés Zoltán (utóbbi az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága elnökeként ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett az ügyben) szerint a Tömör Bt. ezt úgy értelmezte, hogy újabb 1,5-2 méter vastag szemétréteget lehet a bányába hordani, majd erre egy kis földet tenni, és kész. A zöldek embere a helyszínen bontási, építési törmeléket, földet, fém- és műanyagdarabokat, betondarabokat talált, szerves hulladékot nem.

Nagy László szerint a feltöltés ütem szerint és a szükséges engedélyek birtokában történik. Egyértelműen politikai zaklatásnak tartja, ami a Tömör Bt. körül zajlik. Mindenkinek szívesen nyilatkozik, és áll a vizsgálatok elébe, mert félti a feleségét. Kérdésünkre elmondta: a rekultivációra komoly garancia, hogy a Zala-Gergely Kft. mögött a tőkeerős Zalakerámia Rt. áll, így az mindenképpen meglesz. Azt viszont nem cáfolta, hogy "elkezdődött egy tárgyalási folyamat" a Zalakerámia és a kőbányai önkormányzat között a terület esetleges átadásáról. A fideszes Révész Máriusz éppen ezt tartja aggályosnak: a terület ezután hasznot már nem hoz, de rengeteg közpénzt emésztene fel a rekultiváció. Miért nem az viseli ennek költségeit, aki éveken át hasznot húzott a szemét- és törmeléklerakásból?

Turi-Kovács Béla így fejezte be az interpellációra adott válaszát: "De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.