Kőbányai szemétlerakó: Agyagba döngölve

  • Szilágyi László
  • 2001. január 18.

Belpol

a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint
a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint a Tömör Bt. ezt megakadályozta. A bt. tulajdonosa a kőbányai SZDSZ-elnök Nagy László felesége és egy másik szabaddemokrata polgár, Nagyné, a kerület jegyzője volt 1983-ig. Nagy László politikai zaklatásnak tartja a Tömör Bt. körüli felhajtást.Révész Máriusz (helyi és országgyűlési fideszes képviselő) interpellált a környezetvédelmi miniszterhez az ügyben. Elmondta, hogy a Pietrát mindenestül megvette a Zalakerámia Rt., majd az új tulajdonos a kőbányai bányát - és vele a rekultivációs kötelezettséget - kivitte a Zala-Gergely Kft.-be. Az alaptőke ötvenmillió forint, pedig a rekultivációra legalább egymilliárd forintra lenne szükség. Ennek következtében a tulajdonos nem képes, a feltöltést végző (és a sittlerakás hasznát élvező) cég viszont nem kötelezhető az igencsak aktuális rekultivációra.

Közben a Tömör Bt.-nél

átfogó APEH-vizsgálat indult,

Nagy László szerint egy ízben rendőrökkel is megszállták a területet. A feltöltést a kerületi jegyző 2000. december 31-ével jogerősen megtiltotta, mert a helyszíni bejáráson megállapították, hogy a meghatározott töltési szintet csaknem az egész területen elérték.

A sittszállítás és -lerakás jó üzlet manapság: aki rendelt már konténert, tudhatja ezt. Révész képviselő interpellációjában elhangzott, hogy "a 26 hektáron történő szemétlerakásból befolyó pénz a becslések szerint az elmúlt években meghaladta az 1 milliárd forintot". (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova lett?) Máshol pedig ezt nyilatkozta: "A kőbányai önkormányzat vagy átveszi a területet, és közpénzből rekultivál, vagy beláthatatlan ideig ott marad ez a hatalmas szemétdomb."

Turi-Kovács Béla, aki az interpelláció elhangzása idején még csak három hete volt miniszter, nem tudta érdemben megnyugtatni Révész Máriuszt és a kőbányaiakat: "Sajnálatos módon nem egyedülálló az eset. A helyzet ugyanis az, hogy a bányákkal kapcsolatos rekultivációs kötelezettségnek az esetek többségében és jelentős részében nem tesznek eleget." Válaszában bölcsen hallgatott a pártérdekeltségekről, próbált szakmai oldalról közelíteni. Hiba volt szerinte, hogy az eredeti rekultivációs tervet módosították, miszerint nem 3 méter vastag termőföldtakarást kell alkalmazni a területen, hanem csak 60 centimétert. Az első fokú hatóság, a Bányakapitányság ezt elutasította, a másodfokú szerv, a Bányászati Hivatal viszont jóváhagyta. Az is rossz gyakorlat szerinte, hogy réges-rég befejeződött a bányászat (most szemétlerakás folyik), de még mindig a bányászati hatóságok járnak el az ügyben.

A miniszter hivatkozott egy zöld szervezet vizsgálatára is. Felkérte ugyanis nem hivatalosan a HuMuSz-t (a szerző e szervezet tagja - a szerk.), hogy "nézzen körül az ügyben". A környezetvédők fanyalogva vették át az interpelláció szövegét, attól félve, hogy valami pártveszekedésben kell igazságot tenni. Pláne nem értették, hogy miért nekik kell vizsgálódni, hiszen vannak (voltak?) a minisztériumnak szakmai háttérintézményei. Amikről ezt mondta Turi-Kovács Béla a parlamentben: "1998-ban és 1999-ben az a Környezetgazdálkodási Intézet, amiről eddig mindig csak úgy hallottunk, hogy mindenféle botrányokban érdekelt, még dolgozott, és akkor még tudományos munkát is kifejtett, megvizsgálta ezt a területet, és megállapította, hogy különböző gázok szabadulnak fel, és ezeknek a gázoknak az elvezetését is illenék megoldani." A HuMuSz rövidke szakvéleményében viszont az szerepel, hogy évek óta és a mai napig is működik a gázkivezető és fáklyázó berendezés.

A polgári erők

túltöltésről beszélnek

minden fórumon; a szakértő ezt sem tudta megerősíteni a helyszínen. Azt valóban meg kellene vizsgálni, hogy történt-e kommunális, pláne veszélyeshulladék-lerakás, hiszen a Tömör Bt.-nek csak törmeléklerakásra van engedélye, sőt a területet határoló kerítést is helyre kell állítani, mert sokan használják illegális lerakóként a bányát.

A háromméteres termőföldtakarás valami félreértés lehet: ritka az olyan hely, ahol ilyen vastag termőréteg lenne, de valóban vastagon takarni kell a szemetet szervetlen anyaggal, majd erre kell földet teríteni és növényt telepíteni. Révész Máriusz és Illés Zoltán (utóbbi az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága elnökeként ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett az ügyben) szerint a Tömör Bt. ezt úgy értelmezte, hogy újabb 1,5-2 méter vastag szemétréteget lehet a bányába hordani, majd erre egy kis földet tenni, és kész. A zöldek embere a helyszínen bontási, építési törmeléket, földet, fém- és műanyagdarabokat, betondarabokat talált, szerves hulladékot nem.

Nagy László szerint a feltöltés ütem szerint és a szükséges engedélyek birtokában történik. Egyértelműen politikai zaklatásnak tartja, ami a Tömör Bt. körül zajlik. Mindenkinek szívesen nyilatkozik, és áll a vizsgálatok elébe, mert félti a feleségét. Kérdésünkre elmondta: a rekultivációra komoly garancia, hogy a Zala-Gergely Kft. mögött a tőkeerős Zalakerámia Rt. áll, így az mindenképpen meglesz. Azt viszont nem cáfolta, hogy "elkezdődött egy tárgyalási folyamat" a Zalakerámia és a kőbányai önkormányzat között a terület esetleges átadásáról. A fideszes Révész Máriusz éppen ezt tartja aggályosnak: a terület ezután hasznot már nem hoz, de rengeteg közpénzt emésztene fel a rekultiváció. Miért nem az viseli ennek költségeit, aki éveken át hasznot húzott a szemét- és törmeléklerakásból?

Turi-Kovács Béla így fejezte be az interpellációra adott válaszát: "De annál többet, mint azt, hogy vizsgálni fogjuk és ellenőrizni, sajnos most ígérni nem tudok."

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.