Komjáthi Imre az MSZP-ről: „Rendszerkritikus szociáldemokrata párt vagyunk”

Belpol

Szakszervezeti múltjában és tapasztalatában bízik Komjáthi Imre, az MSZP októberben megválasztott új társelnöke, és hogy képes lesz felrázni és megújítani a párt közösségét. A kilátások borúsak: ha a többnyire idős, sok vereséget megélt aktivisták sem tudnak az új elnökséggel tartani, elpártolt választóikat az ellenzék más pártjai is szívesen látják.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. november 17-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: A 2010-es vereség idején még 20 százalékos országos támogatottsága volt az MSZP-nek, de idén nyáron a közvélemény-kutatások 2 százalékot mutattak.

Komjáthi Imre: Vegyes érzéseim és gondolataim vannak a közvélemény-kutatásokról. Én a személyes megkérdezésen alapuló méréseknek nagyobb hitelt adok, és a Závecz Research legutóbb emelkedést mért áprilishoz képest. De keveset foglalkozom most a kutatásokkal. Annak idején a BorsodChemben dolgoztam, ahol azt tanultam, hogy üzemzavar esetén csak a célra és a feladatra szabad koncentrálni, csak pozitív dolgokat szabad beengedni. A negatív dolgok elviszik az energiákat, márpedig olyan feladatok állnak előttünk, amelyek teljes összpontosítást igényelnek. A cél pedig, hogy újra büszke és erős közösséget kovácsoljunk az MSZP-ből.

MN: Amikor az MSZP erejéről beszélünk, a még meglévő tagságot, a párt hálózatát szokták a politikusok és az elemzők említeni. Ez a tagság 2006 óta országos választáson csak vereséget tapasztalt. Nem nehéz ennek az egyébként idősödő tagságnak a lelkesedését fenntartani?

KI: Nem gondolom, hogy idősödő a tagság. Örömteli számomra, hogy az MSZP új elnökségében is teljesül az ifjúsági kvóta, öt 35 év alatti fiatal van köztünk, és a női kvótáért sem kellett megküzdeni. A vereségekről: emlékeztetném az olvasókat, hogy 2019-ben épp arról szóltak a hírek, hogy az MSZP túlnyerte magát a többi ellenzéki párt szerint. Azóta is 43 polgármesterünk dolgozik, 329 önkormányzati képviselőt adunk, és még mindig közel háromszáz helyi szervezetünk van. Úgyhogy van egy rossz hírem azoknak, akik temetik az MSZP-t: az MSZP él és élni is fog, vissza fogjuk szerezni a választókat.

MN: Például egy kistelepülési aktivistájuk, párttagjuk mit tapasztal majd? Kap pénzt, paripát, fegyvert, hogy a helyi közösséget mozgassa?

KI: Az elnökség arra kérte a helyi hálózatok vezetőit, mérjék fel, hogy milyen mélységű társadalmi, civil kapcsolataik vannak, valamint készítsenek új kapcsolati térképeket. Ebben szerepelni fog, hogy a településen milyen szakszervezetekkel, civil szervezetekkel kell kapcsolatba lépnünk, mert így tudjuk beépíteni a politikánkba azokat az érzéseket és vágyakat, ötleteket és tudást, amelyeket megfogalmaznak az irányunkba. Friss példám is akad, a közelmúltban az allergiával küzdők – száz­ezreket képviselő – civil szervezetétől beszélgettünk egy hölggyel. Megkérdeztem, hogy nekik vannak-e olyan problémáik, amelyekre a kormánytól várnak orvoslást. Megbeszéltük, hogy az MSZP-nek igenis van lehetősége a kormány elé vinni az ügyeiket, teljesen legitim dolog politizálni, vagyis az érdekeiket így érvényesíteni. Ugyanígy tudunk beszélgetni a Magyar Rákellenes Ligával vagy akár a Magyar Horgászok Országos Szövetségével. Több ellenzéki párt azt mondta, hogy „le kell menni vidékre”. Én nem szeretem ezt a megközelítést. Egyrészt nem „lemegyünk”, másrészt valójában ott kell lenni a jövőben is, ami nem egyszerű. Egy kis faluban ott lenni logisztikai, pénzügyi kihívás. Ebben is fogjuk segíteni a tagjainkat.

 
Fotó: MSZP

MN: Az „árnyékkormány” felállításával a DK elindította a versenyt az ellenzéken belül, hogy mely párt tud kormányzóképességet, erőt és hozzáértést felmutatni a Fidesszel szemben. Ön eddig a társadalmi kapcsolatokról, a párt szervezetéről beszélt – de hogyan lesz ebből kormányzóképességet sugárzó MSZP?

KI: Az MSZP nem csak most, de hosszú évek óta olyan szellemi holdudvarral, szakértői és szakpolitikai gárdával rendelkezik, amilyen nincs minden pártnak. Ki kérdőjelezné meg, hogy Hiller István megkerülhetetlen az oktatáspolitikában?

MN: Például a Fidesz és a 2008-as tandíjellenes népszavazás résztvevői?

KI: Még a Fidesz sem kérdőjelezi meg István tekintélyét és szaktudását. Vajda Zoltán is kiváló szakpolitikusunk, aki az Országgyűlés költségvetési bizottságának az elnöke. De hogy a kormányzóképesség mibenlétéről is szóljak: a saját területemen, a szakszervezetekkel való együttműködésben ez úgy mutatkozott meg, hogy a problémákról nemcsak törvénymódosításokat terjesztettünk elő, hanem konkrét akciókat is szerveztünk az ügyeikben. Amikor a Suzuki-gyárnál megakadályozták a szakszervezet alakítását, mi ott voltunk, napirenden tartottuk az ügyüket. Megmutattuk, hogy nemcsak dumálunk, hanem tettekben is szolidaritást vállalunk. A politizálásunkba új elemek fognak beépülni. Nemcsak a kormányt fogjuk kritizálni, hanem rendszerkritikát is gyakorlunk.

MN: Ez kevesebb orbánozást jelent?

KI: Én ellenzem, hogy minden politikai össztűz Orbán Viktorra zúduljon, mert így a fideszes képviselők kényelmesen hátradőlnek.

Pontosan a Fidesz–KDNP képviselőit kellene nagyobb nyomás alá helyezni, hogy igenis magyarázzák el az őket megválasztóknak, miért fogadtak el olyan törvényeket, amelyek a magyar emberek érdekeivel ellentétesek,

gondoljunk csak a rabszolgatörvényre, vagy hogy a napokban elvették a 7 nap szabadon választható szabadságot a munkavállalóktól. Olyan rendszerkritikus szociáldemokrata párt vagyunk, amely foglalkozik a multinacionális cégek korlátlan tevékenységével, lobbijával. A kormány nemzeti színű szalaggal átkötött téglával veri a mellét, eközben kiszolgáltatják a magyar embereket a multinacionális cégeknek. Az MSZP hozta a parlament elé, hogy Magyarország kormánya ne kössön stratégiai szerződést olyan céggel, amely nem vállal garanciákat munkavédelmi, munkajogi és megélhetési szempontok szerint. A Fidesz–KDNP elutasította, miközben évről évre emelkedik azoknak a száma, akik munkahelyi balesetben sérülnek vagy halnak meg.

MN: Ön kétkezi munkásból vált szakszervezeti taggá, majd fokozatosan dolgozta fel magát az MSZP országos elnökségébe. Ez az út merőben eltér attól, ami a szocialistáknál az elmúlt évtizedekben tapasztalható volt. Melyik volt MSZP-elnök politikájával tud leginkább azonosulni?

KI: Egyértelműen Horn Gyula elnökségének és Kiss Péter miniszterségének időszakával tudok. Kiss Péter kancelláriaminiszter értékként kezelte az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, amelyet a Fidesz kiüresített 2010 után. Horn után utoljára Kiss volt az, aki tisztelettel és becsülettel fordult a szakszervezetek felé, és nem lehetett átvinni mondjuk egy éjszaka alatt a munka törvénykönyvének módosítását. A Fidesz óta a rabszolgatörvénynél sem volt egyeztetés, és egyetlenegy esetben sem volt érdemi egyeztetés, amikor valamely módosítás jelentős változást hozott a munkavállalók és a szakszervezetek életében.

MN: A szakszervezetek érdekérvényesítő képessége – például a pedagógusok esetében – drasztikusan csökkent, 2010 óta nagyítóval is nehéz találni olyan országos ügyet, amikor a kormány engedett a követeléseiknek. A tanárok ügyét ideológiai kérdéssé formálták, eltávolítva az ügyet a szakszervezetektől, amelyek nem akarnak politikai pártokkal nyíltan közösséget vállalni.

KI: Orbán Viktor 2010 óta a megosztásra alapozza a politikáját. Az intézkedéseik mindig egy kisebb társadalmi csoport ellen irányultak, akik lehettek akár a rokkantak, a rendvédelmi dolgozók, a szakszervezetek, a közmunkások, a melegek vagy a tanárok – hosszú a sor. Mindig célpont vált azokból, akik elégedetlenek voltak. Én hiszem, hogy a baloldali értékek, mint a szolidaritás, tartják össze a nemzetet. Igen, nemzetben gondolkodom, és azt szeretném, hogy az MSZP politikája is a hazai és határon túli összefogásról szóljon. Orbán Viktor és társai a magyarok közötti szolidaritást támadják. A szolidaritás intézményesült megtestesítői a szakszervezetek, ezért zúdul rájuk a kormány támadása, amit – hogy őszinte legyek – sikeresen csinál Orbán. A pedagógusoknál viszont most túlzásba estek a kirúgásokkal, a társadalom is másképp reagál, a diákok és a szülők is sorra állnak a tanárok mellé – elismerésem feléjük. Mi pártjelvények nélkül, köztük állva tudjuk jelezni, velük vagyunk, és támogatjuk őket. Kaposváron nekem senki nem mondta egy ilyen alkalommal sem, hogy a pártpolitikus menjen haza, hanem örültek nekünk.

MN: Ám a szakszervezetek azt kérik, pártként ne legyenek jelen. Vagy vannak, akik azért nem mennek ki tüntetésre a saját ügyükben sem, mert ott van a baloldal, vagy a hangulatot nem szakpolitikai kérdések, hanem az általános kormányellenesség hatja át. Mintha ez 2010 előtt nem így lett volna, mintha most az ellenzék és a szakszervetek körül a levegő mérgező lenne.

KI: Nekünk, politikusoknak el kell kezdeni megmagyarázni az embereknek, hogy amikor politikai döntéseket hoznak a fejük fölött és nincsenek szakmai viták róla, akkor nem lehet távol tartani ettől a politikát. Tudjuk, hogy nem mindenki rokonszenvezik az ellenzékkel, sőt kormánypárti. De az mégiscsak túlzó elvárás, hogy egy politikai kérdésben egy hosszú tüntetéssorozat során ne legyenek kormányellenes jelszavak. A szakszervezetek összetétele vegyes, a tagjaik között fideszesek, a Mi Hazánk támogatói is vannak. De a szakszervezetek alapvetően baloldali értékeket képviselnek, abból eredeztethetők. Nem tehetünk úgy szociáldemokrata pártként, hogy lemondunk arról, hogy keressük velük a közös hangot. Szeretném, hogy más külföldi országokhoz hasonlóan a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártok természetes szövetségesek legyenek, még kormányon is. Akkor olyan törvények születhetnek, amelyek jót tesznek a munkavállalóknak, a pártok pedig azért támogatják a szakszervezeteket, mert akkor el tudják juttatni a tagságukhoz, hogy „figyeljetek, ez a párt az, amelyik benneteket képvisel”. Azt hiszem, az MSZP utóbbi néhány évében megmutatta, akár a Suzukinál, akár a Continental makói üzeménél, vagy amikor személyesen mentem neki a rendőrsorfalnak a rabszolgatörvény elleni tüntetéseken, hogy képesek vagyunk az ügyeikre ráirányítani a figyelmet, megoldást kínálni. Hasonlóan gondolkodom vallásos emberként az egyházakról, velük is párbeszédet szeretnénk folytatni.

MN: Ujhelyi István EP-képviselő kilépésével fontos személyt veszített a párt. Ő arról beszélt, hogy valójában minden szálat Molnár Zsolt pártigazgató mozgat az MSZP-ben, megkerülhetetlen a személyi döntéseknél, pénzügyeknél. Ezt más szocialista források is megosztották már a sajtóval. Miért higgyék el, hogy valóban ön és Kunhalmi Ágnes társelnök vezetik a pártot?

KI: Ujhelyi István azután beszélt erről, hogy kilépett a pártból, mások is valamifajta sérelmük után mondhattak ilyet. Azt viszont tisztázni szeretném, hogy az MSZP pénzügyeire, valamint a parlamenti frakciójának járó pénzek felhasználására nincs ráhatása Molnár Zsoltnak. A frakció kasszája Tóth Bertalan frakcióvezető felelőssége, továbbá a munkáltató jogokat sem a pártigazgató gyakorolja a pártban. Zsoltot is meg kell védenem, aki rendkívül jól végezte a munkáját, 2019-ben nagyon keményen tárgyalt a többi ellenzéki párttal. Számítok rá a jövőben.

MN: Visszatérő vád még, hogy egyes MSZP-sek kollaborálnak a kormánypártokkal. Emlékezetes Mesterházy Attila esete, akiről egy sajtóperben derült ki, hogy a kormánypárti médiumokkal tartott fenn szoros viszonyt, lényegében belügyeket beszélt ki. Ön szerint miért tartsanak ki a választók így az MSZP mellett?

KI: Nem tudok semmilyen bizonyítékról, hogy Mesterházy Attila kollaborált volna. Hogy egy MSZP-s politikusnak egyébként a kormánypárti sajtóban is vannak jó kapcsolatai, ennek természetesnek kellene lennie. Persze, a kormánypropaganda visszaélhet ezzel a helyzettel, még a tapasztaltabb politikusaink esetében is. Én nem láttam árulót a pártban, és a jelét sem annak, hogy vezető politikusaink ilyet tennének.

MN: Az ellenzék 2024-ben egyelőre nem közös listával készül az európai parlamenti választásra. Ön szerint az MSZP-nek hogyan kell részt vennie az EP-választáson? Az világos, hogy önkormányzati szinten együttműködési kényszer van, mert ez a politikai realitás.

KI: Kongresszusi határozat született arról, hogy az MSZP elnökségének teljes körű autonómiát kell biztosítania az önkormányzati választáson a helyi szervezeteinek, hogy kit indítanának, és milyen szövetséget alakítanak ki. Az európai parlamenti választáson mi a közös listát javasolnánk, de fel vagyunk készülve arra, hogy akár egy külön baloldali listát hozzunk létre. Ha kell, természetesen önállóan is megméretjük magunkat.

MN: A közös lista megint elfeledné, milyenek az ellenzéken belüli erőviszonyok. Ön szerint nem lenne célszerű, hogy végre kiderüljön, kinek mekkora a támogatottsága?

KI: Nem tudom, milyen számításokat vesznek figyelembe a többi pártnál, de szerintünk nem éri meg beáldozni négy-öt megszerezhető ellenzéki EP-képviselői mandátumot, hogy megnézzük, épp ki a kisebb vagy a nagyobb. A tárgyalóasztalnál a támogatottság mellett az fog számítani, kinek hány aktivistája, helyi szervezete vagy irodája van, valamint mit tud beletenni a közös operatív munkába. Ebben mindig mi voltunk a legjobbak. Lehet próbálkozni azzal, kinek hány százalékos a támogatottsága, de nem a százalékok fogják bedobni a szórólapokat a postaládákba, nem a százalékok fognak kimenni téli mínuszokban vagy nyári kánikulában, hanem az MSZP aktivistái.

MN: Megosztaná velünk, hogy az aktivisik hányan vannak?

KI: Bár a járványhelyzetben tragikus módon sok fontos embert elvesztettünk, stabil a bázisunk. Pontos számot nem tudok mondani, de az elmúlt években 13–15 ezer között mozgott az aktivistáink száma.

MN: Úgy látjuk, az ellenzéki pártok az MSZP szavazóit, tagjait, egyes politikusait méregetik, hogy maguk mellé tudják-e állítani.

KI: A baloldaliságról csak annyit, hogy mi egyértelműen vörösök vagyunk. Vannak kékek, lilák és zöldek, de nekik igencsak meg kell küzdeniük a baloldali minősítésért. Szerintem az a munka, amit elkezdtünk, megerősíti az igazi baloldali, szociáldemokrata szavazókat. Akkor majd vakarhatják a fejüket, hogy nem értik, hogy az MSZP él és van.

MN: Ez erősen hangzik, de közben riválisaik egyéni szinten vizsgálják, kiket lehet leszalámizni a pártról. A DK az eltelt 12 évben ebben elég sikeres volt az MSZP rovására.

KI: Találkoztam Gyurcsány Ferenccel a tisztújítást követően. Azt mondta nekem, „Imre, amit a mi oldalunkon te csinálsz, azt senki nem csinálja más ilyen jól”, ami a munkáso­kat illeti. Ezzel szemben ők inkább a polgári Magyarországhoz szeretnének szólni, amire én úgy válaszoltam, rendben van, tedd, ebben ti vagytok hitelesek. De visszatérve a kiindulási ponthoz, majd akkor foglalkozunk más pártokkal, ha a saját ügyeinket rendbe tettük. Annyit viszont megjegyeznék, hogy megint ugyanazt az ellenzéki tortát próbálják egyesek szeletelni, és ez eddig nem vezetett eredményre. Akkor érhető el siker, ha mindenki a saját szavazóit, közösségét sarkallja aktivitásra.

MN: Minden ellenzéki párt arról beszélt, hogy forró ősz lesz, illetve kemény tél. Az ősznek lassan vége. Ön szerint miért maradt el a forró ősz?

KI: Két dolgot kell tennünk. A Fidesz rezsicsökkentéssel kapcsolatos nyilvánvaló hazugságait be kell mutatnunk. Ezért turnéra indultunk, az ország minden pontján fórumokat szervezünk, utcai jelenléttel, kitelepülésekkel. Elmondjuk például, hogy az olcsó paksi áramot lehet 12 forintért is adni, hogy az energiahatékonysági fejlesztéseket elmulasztotta a Fidesz-kormány, hogy miért nincs pénz panelprogramra, a Kádár-kockák leszigetelésére. A postabezárások ügyében helyi demonstrációkra készülünk. Nagy konfliktus származik a munka törvénykönyvének módosítása miatt, ebben már a szakszervezetekkel közös akciókban tudunk gondolkodni. Másrészt a parlamentben az alulról jövő társadalmi elégedetlenséget képviselnünk kell, a törvényalkotót vita elé kell állítani. Ki fog derülni, hogy az ország problémáiért nem a háború vagy a pomogácsok a felelősek, hanem a kormány.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk