Könyvelik egy iskolában, milyen vallású a gyerek

  • narancs.hu
  • 2024. november 27.

Belpol

A Belügyminisztérium szerint nem kötelező megmondani.

Van olyan állami fenntartású iskola, ahol nemrég arra kérték a szülőket, mondják meg, milyen vallású a gyerekük – írja a Népszava.

Az intézményben egy osztályfőnök nemrég azt üzente a szülőknek, kaptak egy „vezetői utasítást”, hogy be kell írni a diákok vallási hovatartozását, azokét is, akik nem járnak hittanra. 

Az állami általános iskolákban kilenc évvel ezelőtt vezették be a hit- és erkölcstan, illetve az etika-erkölcstan tantárgyakat, heti egy órában. A szülőknek választaniuk kellett, melyikre járjon a gyermekük. A KRÉTA felületén csak később jelent meg az a lehetőség, amely a vallási adatok feltüntetésére szolgál – miközben a köznevelési törvényben szó sincs arról, hogy ilyen adatot is nyilván kellene tartaniuk az iskoláknak.

A vallás a hazai és uniós jog szerint is különleges személyes adatnak számítanak, erre sajátos adatkezelési szabályok vonatkoznak. 

A Belügyminisztérium azt válaszolta a lapnak, hogy a vallási hovatartozást firtató kérdésre megtagadhatja a választ a szülő. Csak azért került be ez az adatrözítési lehetőség a KRÉTA rendszerbe, mert az egyházi intézmények egy része feltételül szabja az adott világnézet elfogadását. 

A lap emlékeztet, hogy idén szeptemberben úgy döntött a kormány, 4,2 milliárd forinttal növeli a hittanoktatásra szánt keretet.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.