"Nem kétséges számunkra, hogy a fenti előkészítetlen, átgondolatlan politikai döntés hosszú évekre megbénítja a tapasztalt vezetőitől és bíráitól megfosztott igazságszolgáltatást, amely ezáltal nem lesz képes megfelelni alapvető feladatának, az ügyfelek kiszolgálásának. Egyelőre csak sejtéseink lehetnek arról, hogy milyen cél vezérli a jogalkotót akkor, amikor egyik napról a másikra kizárólag a bírákat érintő, diszkriminatív döntést hoz alkotmányozás ürügyén, szembefordulva a minden más területen érvényesülő nyugdíjkorhatár-emelési törekvésekkel (...)" - az idézet az egyik legleterheltebb bírósági szervezet, a Pesti Központi Kerületi Bíróság legnagyobb érdek-képviseleti szerve, a Magyar Bírói Egyesület helyi alapszervezetének közleményéből való. A bírók váratlan nyugdíjazása függetlenségük egyik legfontosabb elemét, a közel 150 éve már törvényben is rögzített elmozdíthatatlanságot támadja (lásd Az 1869. évi IV. törvénycikk című keretes anyagunkat), de a közlemény arra is utal, hogy e rendelkezés következtében minimum 40 ezer ügy szenved több hónapos vagy akár többéves késést. Ha pedig a mindenki egyet lép előre elv alapján a bírósági titkárokból bírók lesznek, akkor jövőre az eddig a titkárok által tárgyalt évi 70-80 ezer szabálysértési ügynek sem lesz gazdája. Hogy valóban
összeomlik-e
az igazságszolgáltatás e túlterhelés miatt, vagy pedig Lázár János frakcióvezetőnek lesz igaza, aki szerint mindössze kisebb döccenők lesznek, az talán csak megítélés kérdése - mondja az egyik bírói egyesület vezetője -, hiszen nevezhetjük azt is működő igazságszolgáltatásnak, ahol évek telnek el a periratok benyújtása és az első tárgyalási nap között.
A Lázár János által emlegetett "döccenő" bírósági források szerint első lépésben 35-45 ezer "átszignálandó" ügyet jelent: a kényszernyugdíjazott bíráktól ennyi ügyet kell átvenni. Ezeket a büntető- és polgári pereket, függetlenül attól, hogy melyik mikor kezdődött, és hol tart az eljárás, újra kell kezdeni. Tovább nehezíti az eljáró bíróságok helyzetét, hogy ezek többsége a nehezebb, bonyolultabb ügyek közül kerül ki - éppen ezért tárgyalják ezeket a legtapasztaltabb bírók. "Könnyen előfordulhat, hogy az az ügy, amit egy harmincéves gyakorlattal rendelkező bíró egy év alatt be tud fejezni, egy tapasztalatlanabb kollégánál két-három évig is el fog tartani - és még akkor sem biztos, hogy az ítélkezés színvonala változatlan marad. Hiszen nem lehet félóránként szünetet elrendelni, hogy az eljáró bíró utánanézzen azoknak a bonyolultabb kérdéseknek, amikre a válasz feltehetőleg ott van egy tapasztalt bíró fejében. És attól biztosan nem lesz könnyebb dolguk a fiatalabb kollégáknak, hogy távoznak a legtapasztaltabb bírók, hiszen így - különösen a kisebb létszámú bíróságokon - nemigen lesz kihez fordulni tanácsért" - mondja Vaskuti András, a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája. A keletkező ügyhátralékot növeli majd az is, hogy a januártól megüresedő állásokat a pályázati rendszer szabályai miatt nem akkor rögtön töltik be. Sőt a krízis első hullámára valószínűleg nem is kell januárig várni: a bíróknak is járó nyugállományba vonulás előtti hat hónapos felmentési idő miatt az érintett kétszázharminc, zömében felsőbb fokú bíróságokon dolgozó bíró legkésőbb júliusban abba fogja hagyni az ítélkezést - sok jóra tehát nem számíthat az, aki az év második felére várta ügyében a másodfokú ítéletet.
Pedig a politikai szándék ezzel látszólag éppen ellentétes volt: "Olyan lépések megtételére van ugyanis szükség, amelyek megteremtik a bíróságok gyors döntéseinek személyi és tárgyi feltételeit, és gyorsítják a polgári és büntetőeljárásokat" - írta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Igaz, ez az idézet még egy másik, a négy hónappal ezelőtt elfogadott "(...) a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló" 2010. évi CLXXXIII. törvény előterjesztéséhez fűzött indoklásból való - és a kormányzati propaganda frontharcosai sem beszéltek még akkor a "régi és új kádáristák" befolyásáról, "egyes bírák és bírósági vezetők az egész országot irritáló elkanászodásáról" és arról, hogy "fogytán van a jobboldali szavazók türelme".
Bár a kormánypárti politikusok ezúttal feltűnően kerülték a bűnbakképző retorikát, az intézkedés közvetlen kárvallottjainak hibáztatását, a jobboldali média azért csak igyekezett betölteni a keletkezett kommunikációs űrt - így válhatott napok alatt legfontosabb hivatkozási pontjukká, mi több, a kérdés kompetens szakértőjévé Ravasz László, a Csongrád Megyei Bíróság cégbírája. Ravasz bíró terjedelmes írása - Egy szegény bíró panaszai - a Magyar Hírlapban jelent meg, azóta napi rendszerességgel lép fel a kormányközeli média minden lehetséges fórumán az Echo Tv-től a Kossuth rádión át az M1 műsoraiig. Cikkében és médiaszerepléseiben éppen ott folytatja a mondatot, ahol a Fidesz politikusai elhallgatnak: azért kell nyugdíjazni az idősebb bírákat, mert a bírói függetlenség és önigazgatás paravánja mögött változatlanul a pártállami idők erői működnek; ők alkotják a felsőbb fokú bíróságokon dolgozó azon bírói elitet, amelyik nem enged teret az új idők fiataljainak; a másodfok azért bírálja fölül oly gyakran az első fok ítéletét, mert az itt eljáró bírók egy része politikai és egyéb megbízásokat teljesít etc.
"Én ilyen esetről, valamiféle, akár politikai befolyás alatt ítélkező bíróról vagy akárcsak ügyről nem tudok - mondja Makai Lajos, a Pécsi Ítélőtábla kollégiumvezetője, a Magyar Bírói Egyesület elnöke. - Hozzáteszem, Ravasz bíró úr ezen kijelentéseivel különös helyzetet teremtett: ha tudomása volt bármilyen hasonló esetről, azt neki haladéktalanul jeleznie kellett volna, hogy elkerülje a bűnpártolás gyanúját. Ha viszont nem tudja alátámasztani ezeket az állításokat, akkor minimum becsületsértést követett el." (Ravasz neve egyébiránt ismeretlen a magyar jogtudósok és jogszociológusok körében: egyetlen, az igazságszolgáltatás reformjával foglalkozó cikk, tanulmány vagy előadás nem fűződik a nevéhez. Az említett dolgozatában megfogalmazott kritikus észrevételeinek sajátos kicsengést ad, hogy azok apropóját - amint az írásművének első, Kecskeméti Lapok-beli közléséből ki is derül - egy Opel gépkocsi megvásárlása körüli fogyasztóvédelmi jellegű vita, majd az ebből kibontakozó, utóbb egészen a Legfelsőbb Bíróságig eljutó per adta. A bíróságok rendre Ravasz perbeli ellenfelének adtak igazat. Ám a csongrádi bíró ebbe nem tudott beletörődni: így mára nemcsak a Legfelsőbb Bírósággal, de a magyar állammal is perben áll.) Politikai befolyásról vagy a bíróságokon tovább élő kádári szellemről Ravasz bírón kívül egyetlen kollégája sem beszél - általános vélekedés, hogy a most hatvan körüli bírónemzedék már alapvetően a bírói függetlenség légkörében szocializálódott. Idősebb bírók név szerint is el tudják mondani, mi lett azokkal a gyakran pártfunkciót is viselő, ma már nyugdíjas vagy nem is élő bírókkal, akik a hetvenes években még politikai jellegű ügyek - például a szovjet katonák károkozása miatti perek - tárgyalásában részt vettek. Persze még a nyolcvanas években is előfordulhatott - teszik hozzá -, főleg kisebb vidéki bíróságokon, hogy a helyi hatalom megpróbált befolyásolni egy bírót, de ez már akkor is marginális jelenségnek számított.
Másfelől viszont most éppen a bírói önigazgatás szervezetének sokak által kritizált nem demokratikus volta üt vissza: a bírói szervezet és így közvetve az egyes bírák függetlenségét éppen az teszi sebezhetővé, hogy
egyetlen személy,
az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökének (aki a Legfelsőbb Bíróság elnöke is) a kezében összpontosul a bírókat - a kinevezési jogosultság révén - valóban befolyásolni képes hatalom. A már említett 2010. évi CLXXXIII. törvény értelmében a megyei és a táblabíróságok elnökeit, valamint a bírósági kollégiumvezetőket az OIT elnöke nevezi ki, és nem a tanács - vagyis az ő személyén múlik a bírósági szervezetek függetlensége. "Ellentmondásossága dacára a tavaly decemberi változás pozitív fordulatot hozott a bírói szervezetben. Ez a mostani javaslat viszont semmilyen létező szervezeti, igazgatási problémára nem válasz, így nem is jelentheti azok megoldását" - mondja Cserni János bíró, az IBIKE (Ideális Bírósági Igazgatásért Közhasznú Egyesület) elnöke, aki maga is többször bírálta a bírói önigazgatás működési zavarait vagy éppen a megyei elnökök túlhatalmát.
E koncentrált hatalomból következik, hogy amennyiben sikerülne a jelenlegi legfelsőbb bírósági elnököt egy, a kormányhoz lojális elnökre cserélni, azzal a miniszterelnök befolyást szerezhetne az igazságszolgáltatás fölött. E cél elérésének látszólag nem feltétele a bírói kar lefejezése: sokkal kézenfekvőbb a majdani bírósági szervezetről szóló sarkalatos törvénnyel a Legfelsőbb Bíróság Kúriára való átkeresztelése, aminek örvén meg lehet szabadulni az immár végképp nemkívánatos főbírótól. (A miniszterelnök eddig sem rejtette véka alá, hogy mit gondol Baka Andrásról. Bírósági forrásaink szerint Orbán minden, a személyes találkozóra irányuló puhatolózást visszautasított. Utóbb - miheztartás végett - két megbízható emberét, a belügyminisztert és a legfőbb ügyészt küldte tárgyalni Bakával; hogy a hangulat teljes legyen, a találkozóra a Kiskakukk vendéglő szeparéjában került sor.)
A bírói vezetők elleni orbáni roham azért is érthetetlen sokak szerint, mert általános vélekedés szerint túlnyomó többségük magánemberként inkább szimpatizál a Fidesszel, és örömmel fogadta a párt tavalyi győzelmét. Mivel egyetlen komolyan vehető érv sem hangzott el, hogy miért az Alkotmányban kell, és ilyen sietve, minden józan megfontolást mellőzve rögzíteni a bírók kényszernyugdíjazását, el kell fogadni, hogy pusztán a harmadik hatalmi ág fölötti uralom megszerzése áll Orbán e lépése mögött. Vagy elképzelhető-e más cél, amiért megéri évekre káoszba dönteni az igazságszolgáltatást? - teszik föl a költői kérdést a bírák.
Ami ad hoc lépések zavaros egymásutánjának tűnik, az valójában egy koncepció megvalósítása - mondja egy fideszes forrásunk. Az első lépés a kinevezési jog egy kézben való összpontosítása volt - ez megtörtént tavaly a fentebb hivatjozott törvénycikk elfogadásával. A következő, mostani lépés a bírák szolgálati idejének korlátozása körüli látszólagos szerencsétlenkedés; ami arra mindenképp jó, hogy
nem maradt idő
a széles körű tiltakozás kialakulására. A bírói vezetők kényszernyugdíjazását most kellett meglépni az alkotmányozás részeként: így is nagyobb vihart kavart a vártnál, de akkor egészen biztosan vállalhatatlan botrányt okoz, ha a jelenlegi OIT-elnök helyére állítandó új, immár feltétlenül lojális bírósági vezető alatt zajlik a bírói kar lefejezése. Meg kellett tehát fordítani a sorrendet: az OIT elnökének lecserélése amúgy is ráér jövőre, hiszen csak akkor lesznek kiírva a most megüresedő helyekre a pályázatok. Hogy ki fogja a pályázó bírókat kinevezni, ma még nem tudható, mindenesetre sokat elárul, hogy az Alkotmány szövege meg sem említi az OIT-t, továbbá az igazgatásról is csak annyi olvasható, hogy abban (közelebbről meg nem határozott módon és mértékben) részt vesznek a bírók önkormányzati szervei. Lehet, hogy csak egészen kicsi részt - mert annak a lojalitásnak, ami most megvan a bírósági vezetőkben, jól láthatók a korlátai. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kormányt a demokratikus alapértékek támadásával vádló április 14-i bírói kiáltvány aláírói között ott van például a Győri Ítélőtábla elnöke: az a Havasiné Orbán Mária, akit 2008 decemberében épp a Fideszhez való állítólagos túlzott kötődése miatt nem választott meg legfőbb bírónak az akkori parlamenti többség. Ez a lojalitás nem kompatibilis az ügyészségével - hogy mást ne mondjunk, a bíróság sorra szabadlábra helyezte a politikailag fontos ügyek ügyészség által megvádolt és letartóztatott vádlottait a Mal tulajdonosától a volt államtitkár Horváthné Fekszi Mártáig. És ha nem lojális a bíróság, az ügyészség működése is haszontalanná, rosszabb esetben - a szabadlábra helyezett gyanúsítottak iránti együttérzés miatt - kontraproduktívvá válik.
Az már aligha kétséges, hogy ha van a magyar jogszolgáltatás intézményrendszerének olyan eleme, amelyik kevéssé felel meg a demokratikus és átlátható működés követelményének, és leginkább kitett a politikai befolyásnak, akkor az nem a bírói függetlenséget és önigazgatást garantáló szervezetek, hanem az ügyészi szervezet környékén keresendő: "Az ügyészség vádmonopóliuma megfelelő jogorvoslatok nélkül érvényesül (...). Nincs megoldás az ügyész törvénysértő, önkényes, elfogult, hibás döntéseinek orvoslására. Tehát egy politikailag elfogult legfőbb ügyész minden korlát nélkül használhatja politikai célokra az ügyészi szervezetet" - írja Fleck Zoltán jogszociológus Változások és változatlanságok című, tavaly megjelent tanulmányában. Kérdés tehát, hogy melyik szervezet fog idomulni a másikhoz - momentán úgy néz ki, hogy a független igazságszolgáltatás vesztésre áll.
Három hét
március 24.: Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke felszólal a parlamentben. Az alkotmánytervezet bíróságokat érintő részeiről komoly kritikákat fogalmaz meg: a szöveg nem az ítélkezés kizárólagos letéteményeseként nevezi meg a bíróságokat; nem említi, így nem részesíti alkotmányos védelemben az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) mint a bírói önigazgatás legfőbb szervét; a legtöbb igazságszolgáltatással kapcsolatos alkotmányos kérdést nem tisztázza, egy majdan tárgyalandó törvénybe utalja őket.
március 25.: A fideszes Varga István arról beszél az Alkotmány vitájában, hogy meg kell reformálni az igazságszolgáltatást.
március 28.: Lázár János módosító indítványt terjeszt be: eszerint bíró az lehet, aki elmúlt harmincéves.
március 30.: A Magyar Hírlap arról ír, hogy kormánypárti politikusok "Menesztenék a diktatúra bíráit". Két nap múlva ugyanitt a lap egyik publicistája "Csak bátran" című írásában tisztogatást sürget.
március 31.: "Nem az Alkotmányban kellene meghatározni a bírák nyugdíjba vonulási korhatárát" - nyilatkozza Navracsics Tibor.
Makai Lajos, a Magyar Bírói Egyesület elnöke levélben érdeklődik Répássy Róbert államtitkárnál, hogy tervez-e a kormány valamiféle, a bírói életpályát érintő változást.
április 1.: Répássy államtitkár válaszol: "(...) újságírói találgatásokról nem érdemes szakmai vitát, szakmai párbeszédet kezdeményezni, hiszen az Országgyűlés nem tárgyal olyan javaslatot, amelyre levelében Ön utal."
április 2.: A Magyar Hírlap elsőként írja meg, hogy 62 évre szállítanák le a bírák szolgálati idejének felső korhatárát. Forrásaik szerint elképzelhető a bírói státuszok újrapályáztatása is.
április 4.: Lázár János újabb, a bírák szolgálati idejét érintő módosító indítványt nyújt be: "A bírói szolgálati jogviszony legfeljebb az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn." Ez az Alkotmány hatálybalépésekor, 2012-ben 62 év lesz.
április 5.: Az alkotmányügyi bizottság nem támogatja Lázár indítványát.
április 7.: Ugyanez a bizottság a fideszes tagok szavazatával, a KDNP ellenkezése dacára, immár saját javaslataként terjeszti be ugyanezt az indítványt. Balsai István szerint "új körülmények merültek fel".
április 8.: A bíróságok elleni támadásnak minősíti Baka András, a Legfelsőbb Bíróság, egyben az OIT elnöke a Lázár-féle indítványt. Megszólal a Magyar Nemzet is: "A bűnbandák kedvelt bíráinak, illetve azoknak, akik nem tudnak elszakadni a politikától, menniük kell."
április 10.: "Mélységes aggodalmukat" fejezik ki az MTI-hez eljuttatott közleményükben a Legfelsőbb Bíróság, a táblabíróságok és a megyei bíróságok vezetői a tervezett intézkedés következményeivel kapcsolatban.
április 11.: A módosító indítványokról szóló szavazás megkezdése előtt Baka András levelet ír Orbán Viktornak, melyben arra kéri, akadályozza meg a Lázár-féle javaslat elfogadását.
"Száműzni kell Kádár bíráit az igazgatási posztokról" - címmel ajánlja a Magyar Hírlap Ravasz László Csongrád megyei bíró kétrészes írását.
Az Országgyűlés kormánypárti többsége elfogadja a bírák szolgálati idejét a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárához kötő módosító indítványt, így az bekerül az egy hét múlva elfogadandó normaszövegbe.
április 12.: Megjelenik Ravasz bíró cikkének második része.
április 13.: A bírói függetlenség iránti elkötelezettséget kifejezendő lila kitűző viselésére szólít fel az egyébként az igazságszolgáltatás megújításának élharcosaként ismert bírói egyesület, az IBIKE.
április 14.: A Legfelsőbb Bíróság helyébe lépő Kúria elnöke is Baka András lesz - próbálja hűteni a konfliktust az InfoRádiónak nyilatkozva a fideszes Gulyás Gergely.
Az LB teljes ülése, az ítélőtáblák és tizenöt megyei bíróság elnöke szokatlanul nyíltan fogalmazó közleményben fordul az ország és az Európai Unió nyilvánosságához. "Soha nem hittük volna, hogy közösen kell kiállnunk a jogállamiság és a demokrácia alapértékeinek védelmében azokkal szemben, akik közül többen részt vettek a diktatúra lebontásában, a demokratikus államszervezet kialakításában."
április 18.: A kormánypárti képviselők elfogadják az új Alkotmányt - ennek értelmében jövő január 1-jén 228, az év folyamán további 46, zömmel vezető beosztású bírónak kell nyugállományba vonulnia.
Egy igazi nyertes
Dr. Sz. tanácsvezető bíró idén lesz hatvankét éves. Tavaly decemberben négy újabb felső fizetési osztályt hoztak létre a harminc évnél régebb óta szolgálóknak - addig háromévenként eggyel följebb lépve, harminc év alatt érte el a bírók illetménye a plafont -, így Sz. bíró egy fizetési osztállyal rögtön feljebb léphetett. Második házasságából három gyermeke van, így január óta adót sem fizet: március elején még azzal viccelődött, hogy ő a kormányváltás igazi nyertese. Két hete hétfőn a szakmai vezetője azzal fogadta, hogy "neked már júliusban be sem kell jönnöd". A megyében az összeférhetetlenség miatt két évig ügyvédként sem dolgozhat, de az új házra két éve felvett kölcsönt még a biztosnak tűnő bírói jövedelemhez méretezték. Némileg kompenzálná a háztartásuk váratlan deficitessé válását a Magyar Bírói Egyesület (MBE) által szorgalmazott "összeférhetetlenségi pótlék", de arról egyelőre csak az MBE beszél.
Az 1869. évi IV. törvénycikk
15. § A törvényesen kinevezett bíró, a törvényben meghatározott eseteken és módokon kívül hivatalából el nem mozdítható.
17. § A bíró, miután 70-ik életévét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminister által hivatalának folytatására felszólittatik és szolgálni kíván. Ezenkivül csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesitésére többé nem képes.
