„Még tíz perc” – mondta a pesterzsébeti Fidesz egyik prominense Kósa Lajosra utalva, amikor a késő minisztert várták a helyi általános iskolában. Konzultációs fórumot jött ugyanis tartani Debrecen egykori polgármestere szerda este a XX. kerület iskolájába, mert bár a nemzeti konzultációt már csak pár napig lehet visszaküldeni, a kormánypárt láthatólag az utolsó percekben is üti a vasat, újabb és újabb fórumokat rendeznek az országban. Ezek majdnem mindenhol arról szólnak, hogy a Fidesz sikeres, az ország fejlődik, de Soros György, az Európai Unió és a migránsok veszélyt jelentenek, ezért meg kell védeni az eredményeket, mindenkinek ki kell töltenie a konzultációs kérdőívet. Van, ahol államtitkárok mondják fel a kötelezőt, akad, ahová házi elemzők és a kormánymédia újságírói utaznak el, és vannak olyan helyek, ahol a Fidesz legismertebb arcai állnak be egy mikrofon és az Orbán Viktor arcát ábrázoló diasor mellé. Ilyen volt a szerdai fórum is, ahol csak az nem derült ki, hogy Kósa Lajosnak mi köze is van Pesterzsébethez azon kívül, hogy elmondta, van pár idevalósi barátja.
| ||
Bár a fórum előtt úgy harangozták be Kósát, mint „várva várt vendéget”, akiért megéri még várni egy picikét, a szinte kizárólag nyugdíjasokból álló közönség kicsit becsapva érezhette magát, ugyanis a nemrég kinevezett miniszter majdhogynem csak a szokásos frázisokat sorolta fel a cirka kétórás előadásában. Így mindenki megtudhatta például, hogy a migráció a legfontosabb sorskérdés, amely még a gyerekeink életét is meg fogja határozni. Ez Kósa szerint a napnál is világosabb, majd egy nehezen követhető számítással el is magyarázta a résztvevőknek, hogy évtizedekig itt lesz velünk ez a kérdés.
Akinek az Isten észt is adott
Itt már lehetett érezni, hogy hasonló szellemben fog zajlani a fórum, és ez nagyjából így is történt: elhangoztak a fideszes sajtótájékoztatók és tévéinterjúk ismert tételmondatai, vagyis a közönség tisztába került azzal, hogy Nyugaton már nagyon sok a migráns, Európa tele van bevándorlókkal, a baloldalra pedig nem lehet számítani, mert ők a migránsok pártján állnak. Nem is kellett sokáig várni a kijelentésre, miszerint „mi nem leszünk bevándorlóország”.
| ||
Kósa is érezhette, hogy ez kevés lesz, és láthatólag a közönség is enerváltan hallgatta a sokadszor hallott mondatokat, ezért a miniszter hirtelen bedobta, hogy ő inkább nem a központi diasor alapján beszélne, mivel a „Soros-tervet úgyis ismerik” (ezt három tesztkérdéssel le is ellenőrizte, és kiderült, hogy szerencsére már mindenki hallott erről a gaz tervről), hanem elmagyarázná, „miért jó ez Sorosnak, az EU-nak, illetve a baloldalnak”. Bár már ebből is érezhető, hogy a közönség egy végtelenül leegyszerűsítő, a világot jókra és rosszakra osztó világképet ismerhetett meg a miniszter előadásában, a fórum legmeglepőbb jellemzője mégis az volt, hogy Kósa egyáltalán nem a cinikus, félrebeszélő oldalát adta elő, hanem a már-már mézes-mázos, anekdotázó, a vasárnapi ebédről mesélő oldalával akarta meggyőzni azokat, akiket igazából már nem is kellett, mert elkötelezett fideszesek. Ennek ellenére a közönség nem a sorosozást, hanem az olykor teljesen érthetetlen, a témához alig kapcsolódó vicceket értékelte igazán; akkor lehetett nagy kacajt hallani az iskola aulájában, amikor Kósa elmondta, hogy „akinek az Isten hivatalt adott, észt is adott hozzá”, de szerinte „vannak azért kivételek”, ám azt nem tudjuk, kikre gondolhatott. De azt is szerették a résztvevők, amikor egy 1989-ből való viccel szórakoztatta őket, vagy arról mesélt, mit tanácsoltak neki a palacsintasütéssel kapcsolatban.
„A Soros micsoda?”
A fórum jelentős része azonban Sorosról szólt, aki Kósa szerint nem akar mást, csak pénzt. „A Soros micsoda? Egy igazi tőzsdecápa” – adta meg a saját kérdésére a választ a miniszter. Furcsa volt hallani, hogy a korábban világuralomra törő emberről beszélő Fidesz egyik arca totál mást akar beadni a választóknak, mint amit hosszú hónapok óta tol a propaganda, ugyanakkor ez nem zavarta Kósát abban, hogy sokadjára is elmondja, „Soros csak a pénz miatt cselekszik, egyszerűen több pénzt akar”. Ezt szomorúan konstatálta a közönség, de az még kevésbé tetszett nekik, amikor Kósa „tehetséges magyarként” írta le Sorost.
A Kósa-féle világmagyarázat azon alapult, hogy minden összefügg mindennel, így a baloldal, a „nemzetközi nagytőke, a nemzetközi pénzvilág” és az Európai Bizottság sem véletlenül dolgozik alá a „Soros-tervnek”, mert mindannyian a nemzetállamok ellen dolgoznak, és le akarják bontani azokat, de Orbán Viktor, ez a közép-európai miniszterelnök ellenáll. Arról viszont valamiért nem beszélt a fórumon Kósa, hogy az Európai Bizottságban a Fidesz delegáltja, Navracsics Tibor is ott ül, így kissé furcsa az érvelése.
A közönség békemenetet akar Orbánért
A konzultációs fórumok egyik jellemzője, hogy ezek azok a ritka alkalmak, amikor egy választó kérdezhet is a fideszestől, és az ilyen szituációktól máskor általában menekülő politikus kénytelen válaszolni is. Így volt ez Kósa fórumán is, ahol egy idősebb férfi két dolog miatt aggódott igazán: szerinte ugyanis félő, hogy Brüsszel kitalál valamit, és „hiába védjük a déli határt, az északin vagy a nyugatin még mindig visszajöhetnek a migránsok”. De amiatt sem volt nyugodt, hogy mi lesz akkor, amikor a Magyarországon tartózkodó menekült gyerekek 18 évesek lesznek, az érdekelte, hogy maradnak-e az országban, vagy vissza kell-e menniük.
Egy másik férfi sem volt nyugodt, mivel fél, hogy „az Európai Unió nem fogja kellő nyomatékkal” kezelni a nemzeti konzultációt, ezért szerinte szükség van egy újabb kiállásra Orbán Viktor mellett, mert egy vonulásnak „nagyobb sikere” lehet. Majd előállt azzal, hogy most már annyit támadják egyes magyarok az ilyen-olyan fórumokon az országot, hogy ez bűncselekménynek számít, és szerinte újra kellene definiálni a hazaárulás fogalmát, végiggondolni, hogy „hogyan lehetne likvidálni az ország belső ellenségeit”. Volt, aki még e felvetés kapcsán is bólogatott, de Kósa inkább igyekezett visszafogni a megszólalót, szerinte ugyanis ez egyáltalán nem lenne jó ötlet, mert demokráciában élünk, és el kell fogadnunk, hogy a másik másként gondolkodik, és ő mindenképpen próbálná erről lebeszélni a férfit.
Ekkor azonban már többen vették a kabátjukat és nézegették az órájukat, mert lassan két órája tartott a fórum, amely sok újdonsággal aligha szolgált a résztvevők számára. Ahogy egy idősebb asszony kifelé jövet meg is jegyezte: „Nem volt rossz, mert én szeretem a Kósát, de ezeket már mind hallottuk a tévében meg a rádióban.” Valószínűleg sokan gondolták ugyanezt.
