Beszéde elején felvillantotta azt a párhuzamát, amit aztán közel 20 percen keresztül taglalt gyakorlatilag egyenlőségjelet téve az 1956-os forradalmárok és a mai magyar kormány igyekezete közé.
„56 októbere azért volt kivételes, mert megvalósult a nemzeti egység, ha úgy tetszik: a Nemzeti Együttműködés Rendszere” – mondta a volt miniszter, egykori polgármester. Kósa a baloldalról szólva ismét hangoztatta azt a nézetet, miszerint a 20. század történetében háromszor rontott rá a nemzetére (1919, 1948, 1956), és most is külső érdekeket akar érvényesíteni szerinte Magyarországon.
| ||
A rendszerváltás időszakáig visszatekintve azt mondta: „1990-ben a reformkommunista párt ott ült a parlamentben, és ott ül a mai napig. Gyengülve, szétesve, de még mindig nem azt a méltó helyet elfoglalva, amit úgymond a magyar szabad sajtó zászlóshajója, a Népszabadság befutott.” A jelenlegi európai baloldali erők kapcsán pedig kifejtette:
„A Nyugat nem értette meg ’56 történelmi leckéjét, és ennek ma is olyan következménye van, ami a mindennapi életünket, sőt jövőnket is meghatározza. Ma az Európai Unióban, abban a szövetségben, amelybe beléptünk, a kommunizmus, a kommunisták a legelfogadottabb irányzatok közé tartoznak, és semmifajta problémát nem jelent úgymond a haladó balközépnek a kommunistákkal összefogni.”
| ||
A fideszes politikus szerint „ma épp úgy a nemzeti önrendelkezésünkért, a szabadságunkért küzdünk, mint akkor. Más keretek között, más eszközökkel. Ugyanis ma már nem a hadsereg, nem a tömegpusztító fegyver, nem a háborús szervezet határozza meg a nemzetközi küzdelmeket, hanem a gazdasági erő, a piaci érdek, az az elképzelés, hogy újra birodalmat kell létrehozni Európában. Nem szabad, erős nemzetek szövetségét, hanem birodalmat. (…) A birodalom az a birodalmi érdekeket képviseli, legyen az Moszkvából, Sztambulból vagy éppen Brüsszelből vezetve.”
1956 hagyománya arra kötelez bennünket, hogy meg kell védeni saját önrendelkezésünket – ismételte többször beszédében Kósa. „A nemzetnek újra össze kell fogni. (…) Nekünk a szabadságunkért folyamatosan meg kell küzdenünk minden nap. (…) Azok ellen a magyarok ellen is, akik adott esetben a nemzeti érdekekre nem érzékenyek.”
| ||
„Látjuk, hogy mennyire irányt tévesztett és célját tévesztett a Nyugat. Saját identitását, saját eszmeiségét, saját erkölcsét, saját hitét adta fel, s lépett olyanokat, amiket még a törökök sem mertek megkockáztatni a középkorban a megszállt Magyarországon. Ez a kereszténység elleni küzdelem.” Majd beszédének egyfajta konklúziójaként arról szólt, hogy a mai Magyarországnak nem pusztán önmagáért kell vállalnia a küzdelmét a szabadság és az önrendelkezés ügyében, hanem Európáért is.
„Akkor, amikor a napnyugati kultúra kezd megingani, nagyon nagy szükség van erkölcsi iránymutatásra. Akkor, amikor felmerül az a kérdés, hogy merre tovább Európa, 1956 és a mai Magyarország erkölcsi iránytű lehet. Látjuk, sok millió európai számára valóban Magyarország az erkölcsi iránytű. Ez az erkölcsi iránytű meghatározhatja Európa jövőjét” – zárta beszédét Kósa.
(Fotók: Kádár Lajos)
