Annak eldöntése, hogy melyik közalapítvány melyik tárca alá tartozzék, persze nem igényel vizsgálatot - sokkal inkább a minisztériumok közötti érdekharcról van szó. Mivel információink szerint a tárcák egyelőre nem tudnak megegyezni, az eredetileg két hónaposra tervezett "vizsgálat" lezárását még egy hónappal, október végéig tolta ki a kormány. A tényleges vizsgálat az "alapítványokhoz rendelt feladatok ellátása hatékonyságának" tárgyában zajlik. Az évente elszámolni köteles közalapítványoktól öt évre visszamenőleg kértek adatokat működésükről, gazdálkodásukról.
Egy augusztus 16-ától hatályos törvénymódosítás ráadásul azt sejteti, hogy a hatékonyság iránti kormányzati szkepszis kiterjed magára a közalapítványi szervezeti formára is. A rendelkezés lehetővé teszi, hogy az állami alapító kérhesse bármely közalapítvány megszüntetését, ha helyette az alapítvány vagyonkezelését átvevő nonprofit gazdasági társaságot kíván alapítani. Ez a forma lehetővé tenné a közpénzek elköltésének közvetlenebb állami kontrollját, ami növelhetné a hatékonyságot, de hátránya, hogy kevesebb beleszólást biztosít a közalapítványok forrásainak elosztásába a civil szférának és az érintett területek szakembereinek. Azt, hogy a Fidesz ez utóbbit nem bánná, világosan jelzi egy ugyanekkor elfogadott törvénymódosítás, amely szerint a közalapítványok kezelő szervébe (ez többnyire a kuratórium) delegált tagot az alapító bármikor, indoklás nélkül visszahívhatja. E rendelkezés célja nyilvánvalóan a kézi vezérlés, a totális politikai kontroll biztosítása.
A közalapítványokkal szembeni gyanakvás nem új keletű, és nem kizárólag a Fideszt jellemzi. A közalapítványi forma rövid és zaklatott múltra tekinthet vissza a magyar polgári jogban; a polgári törvénykönyvbe 1987-ben vezetik be az alapítvány fogalmát, a közalapítványéra pedig 1993-ig kell várni. Ez utóbbi olyan alapítvány, amit az Országgyűlés, a kormány vagy a helyi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítására hoz létre, s egyes közfeladatait ráruházza. Szűk másfél évtized múlva, 2006-ban e paragrafust hatályon kívül helyezik, új közalapítvány többé nem alapítható, a régiek működését, elsősorban gazdálkodását további szigorú rendelkezések szabályozzák. Mindazonáltal nem egészen indokolatlan megnézni, mit csinál ennyi és ilyen elképesztően sokféle szervezet, valóban elsőrendűen fontos közcél-e mindaz, amiért adóforintjainkból működnek?
Testületek
A Mező Ferenc Sportközalapítvány például - a bármilyen okból nehéz anyagi helyzetbe került egykori élsportolók támogatásának méltányolható célkitűzésén túl - "a magyar sport területén kiemelkedő képzőművészeti, iparművészeti, irodalmi, fotó- és egyéb művészeti alkotások készítésére való ösztönzésén", "az alkotók erkölcsi és anyagi elismerésén" fáradozik. Az, hogy ez mitől közcél inkább, mint mondjuk az élet egyéb szép és fontos vonatkozásainak megverselése, lefotózása vagy megzenésítése, nem tűnik evidensnek.
A Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) ügye az utóbbi hónapok egyik belpolitikai slágertémája volt. Az áprilisban választott új kuratórium elnöke, Kőrösi Zoltán számtalan nyilatkozatban tájékoztatta a nagyérdeműt arról, hogy ha törvénytelenségek nem is történtek, súlyos gazdasági felelőtlenség jellemezte az utóbbi hét év működését. Kőrösi lapunknak nyilatkozva megállapítja, hogy a komoly pénzek felett diszponáló MMK közelmúltbeli tevékenysége nem sok érvet tud felvonultatni a közalapítványi forma megtartása mellett, a közgazdászok általában nem is szokták szeretni ezt a formát - teszi hozzá -, mert a gazdálkodási felelősség kevéssé kérhető számon. Az, amit Kőrösi több interjújában erősen valószínűsített, hogy a filmfinanszírozó szervezet nem marad közalapítvány, immár csaknem biztosra vehető. Úgy látja, hogy a legfőbb felelős Hiller István minisztériuma volt, amely minden évben hivatalból ellenőrizte az MMK-t, és kultúrpolitikai megfontolásokból (fontos volt, hogy a film sikerágazat legyen) fedezte, elősegítette a rossz döntéseket.
A másik zajos működésű szervezet a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA). A 90-es évek második felétől a kuratórium mind kevésbé látott rá az alapítvány vagyonkezelő szerveként működő gazdasági társaság tevékenységére, a Leisztinger Tamás nagyvállalkozó cégeivel kötött szerződésekre, aminek következtében a "vagyon jókora darabja lassan kicsúszott az alapítvány kezei közül", ahogyan a Népszabadság 2010. augusztus 1-jei száma fogalmaz. Az ehhez hasonló tranzakciók elkerülésére irányulhatott az a 2006-os törvénymódosítás, amely előírta, hogy a "közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat", és közalapítvány "csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik".
Az MNÜA közelmúltbeli működtetésével az előző kurzus nagy szívességet tett a Fidesznek, amely erre (és az MMK-ra hivatkozva) hangoztatja, hogy ez a fajta szabadság csak a káoszt és a gyanús ügyek számát növeli. Például az alapítvány kuratóriumának frissen lemondott elnöke, Karácsony Mihály a kancelláriaminiszterként dolgozó Kiss Péter tanácsadója volt. Bodor Tibor kurátor is Kiss bizalmi embere, a kancellária főcsoportfőnöke volt 2006-ig, számos állami vállalat felügyelőbizottsági tagja, annak a Békes Projekt Kft.-nek a létrehozója, amelyik később a szocialista kötődésű nyomtatott és elektronikus sajtóban (Népszava, Stop, Vasárnapi Hírek) szerzett érdekeltségeket. Tag volt továbbá Rimóczi József Imre, az MSZP volt parlamenti képviselője is. Bodor, Rimóczi és három társuk volt az első, akit indoklás nélkül küldtek el a vonatkozó új törvény hatálybalépése után. Helyükre például Földi Enikő, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kabinetfőnöke került, ami szépen mutatja, milyen alapvető strukturális változásokat indított el a szavazófülkék forradalma. Bizonyosnak tűnik, hogy az MNÜA rövid úton nonprofit gazdasági társaságként végzi.
Van aztán olyan közalapítvány, amelynek a puszta léte is kérdéses jogi értelemben. Az Apáczai Közalapítvány a határon túli oktatást támogatta, jelen pillanatban azonban fő profilja az, hogy anyaországi iskoláknak szervez a történelmi Magyarország területére osztálykirándulásokat. Most, hogy a tervek szerint ezt törvény is előírja majd, Hoffmann Rózsa államtitkár felkérte az alapítványt, hogy dolgozza ki a kirándulások és a nemzeti összetartozás napja iskolai bevezetésének koncepciótervét. Mindeközben négy éve van érvényben az a kormányhatározat, amely azonnali intézkedést kérve elrendeli az Apáczai Közalapítvány megszüntetését. A második Gyurcsány-kabinet úgy döntött, hogy központosítja a határon túli támogatási rendszert, és minden pénzt a Szülőföld Alapba von össze. Ezt sok szakmai bírálat érte, ami meggyőzhette Hiller István minisztert, mert a tárcája egyszerűen elszabotálta a kormányhatározat végrehajtását, sőt némi pénzzel "lélegeztetőgépen tartotta" az Apáczait. A kényszerhelyzetben a közalapítvány változtatott megszokott tevékenységén; s mivel a szakképzési alapból tudtak csak pénzt szerezni új projektjükre, az általuk támogatott kirándulásokon csak szakiskolák vehettek részt. Kormánymegbízatásuk azt sejteti, hogy nekik már nem kell félniük a jövőtől, még ha a nagy kapkodásban az új kormány egyelőre nem helyezte is hatályon kívül az azonnali megszüntetésükről szóló korábbi döntést.
Melegítők
A Hajléktalanokért Közalapítvány, illetve jogelődje '92 óta végzi munkáját, nappali melegedőket, éjjeli menedékhelyeket tart fenn. Amióta forráselosztó szerepe is van (körülbelül öt éve), közalapítvánnyá alakult. Szakmai ismereteivel is igyekszik segíteni a mindenkori kormányzatot, és köztéri rendezvényekkel kívánja erősíteni a társadalmi felelősségvállalást. A vizsgálattól nem tartanak, hiszen működési költségeiket minimalizálták, a kuratórium és a felügyelőbizottság tagjai társadalmi munkában végzik feladatukat, a vidéki tagok némelyike még költségtérítésre sem tart igényt, a kiosztott pénzekkel is megfontoltan gazdálkodtak. Ha megszüntetnék őket, a kormányzat fontos stratégiai partnert veszítene.
Számos szervezet összevonásával jött létre 2005-ben az Oktatásért Közalapítvány. Kuratóriumában ugyan több, az egykori SZDSZ-hez kötődő személy van jelen (Bretter Zoltán, az SZDSZ egykori pécsi elnöke, az egyik alkuratóriumban Derdák Tibor, az SZDSZ első ciklusbeli parlamenti képviselője), de az alapítvány által segíteni kívánt egyik legfontosabb közcél az oktatási integráció, ezt pedig valóban az egykori SZDSZ szakpolitikusai és a hozzájuk kapcsolódó szakembergárda képviselték elsősorban. 2009-ben a közalapítvány feladata bővült, egy kormányrendelet értelmében részt vehetett a Nemzeti Tehetség Programban, aminek következtében nagyobb pénzösszegekkel kezdett gazdálkodni. Forrásunk szerint a háttérben a Pokorni-féle fideszes oktatáspolitikai irányzat és a szociálliberális szakemberek kiegyezése áll, ami lehetőséget biztosíthatna az integrációpárti szakembereknek a további munkára. A program elsődleges célja ugyanakkor nem a leszakadók felzárkóztatása, hanem, mint neve is mutatja, a tehetséggondozás: vagyis ha a közalapítvány folytathatja munkáját, akkor azon az áron, hogy annak lényegét kell - legalább valamelyest - feladnia.
A Holocaust Közalapítványnál várhatóan komoly változások lesznek, nem kizárt az sem, hogy múzeumként szimplán költségvetési szervvé alakítják át. A kuratórium elnöke Székely Gábor, az SZDSZ egykori főpolgármester-helyettese, aki legutóbb a Neo FM kereskedelmi rádiót működtető zrt. 75 százalékos tulajdonrészének megszerzése miatt került a közfigyelem középpontjába. A Szerencsejáték Zrt. éléről már eltávolította a kormány, és erősen valószínűsíthető, hogy a kuratórium élén sem látják sokáig szívesen. Szóba került az is, hogy a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvánnyal vonják össze az intézményt, bár ez - miután nemzetközi szinten (állítólag még az Egyesült Államokból is) tiltakoztak ellene - lekerült a napirendről. Harsányi László igazgató szerint ezzel a megoldással épp a lényeg menne veszendőbe, annak jelzése, hogy a magyarországi holokauszt nem zsidó, hanem össznemzeti ügy. A közalapítványi forma esetleges (információink szerint felettébb valószínű) megszüntetése szerinte is a társadalmasított irányítás kiiktatását jelentené, a civilség elleni támadás volna. Költségvetési intézményként nem fogadhatna adományokat sem, vagyis a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás lehetőségeit szűkítené ez a megoldás, amire pedig ebben az ügyben nagy szükség volna.
Vannak már jelentkezők is a reményeik szerint megüresedő helyekre: Szita Szabolcs, Haraszti György és Pelle János történészek. A lapunknak nyilatkozó Pelle úgy véli, Szita Szabolcs méltatlan körülmények között volt kénytelen távozni a HDKE-ből egy éve, és a Holokauszt Központ vezetői különben is nagyon élesen elkötelezték magukat a Fidesszel szemben. Ha kollégái helyzetbe kerülnek, szívesen működik együtt velük.
Hova tovább?
Arra, hogy néhány közalapítvány kuratóriumát a megelőző években pártkáderekkel töltötték fel, a helyes válasz a politikai nyomulás mérséklése lenne. A Fidesz a törvénymódosítással azonban az ellenkező irányba indult: ahelyett, hogy helyreállítani engedné a kuratóriumok civil és szakmai működését, intézményesíti és törvényileg garantálja a jelenlegi anomáliákat. Az indoklás nélküli azonnali visszahívhatóság törvénybe foglalása nem a működés átláthatóságát és kiszámíthatóságát erősíti. Ha eddig nem működött jól a közalapítványi munka állami kontrollja, a jelenlegi kormánynak minden lehetősége megvolt a változtatásra, ráadásul a 2006-os törvénymódosítás már csökkentette a közalapítványokon keresztüli zavaros gazdasági machinációk lehetőségeit. De azzal, hogy a szocialista-szabad demokrata kádereket fideszes káderekre cserélik, semmi nem változik érdemben.
Egyes hírek szerint a legtöbb közalapítvány rövid vagy középtávon nonprofit gazdasági társasággá válik. Ennek némileg ellentmond, hogy a Fidesz ambiciózus médiatörvénykezése a közszolgálati médiumok közalapítványait úgy vonta össze, hogy megtartotta a közalapítványi formát, továbbá az indoklás nélküli visszahívhatóság törvénybe iktatása is azt jelzi, hogy ha minden autonómiájától megfosztott szervezeti keretként is, de egy-egy esetben meghagyják a közalapítványokat jelenlegi formájukban. De ennek nincs már jelentősége.
