A Vico-elnök elleni merénylet után, parlamenti felszólalásában egy hetet adott a miniszterelnök Kuncze Gábornak arra, hogy lépjen valami konstruktívat közbiztonságügyben. Horn Gyula egyúttal bejelentette: Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) politikai államtitkára fogja koordinálni a koordinálnivalókat közbiztonságilag. A Horn-iroda tehát közvetlen belügyi kontrollszerepre jelentett be igényt, nem sokkal azután, hogy pár hónapja egy BIT-es külügyi szakértő ötlete nyomán (valójában: Tóth András, ejtsd: Horn Gyula javaslatára) a parlament 1,5 milliárd forintra pumpálta a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) költségvetését, meglepve ezzel a belügyminisztert és nem egy szocialista képviselőt.
A belügyminiszter, aki éves költségvetési felszólalásaiban rendszeresen próbálkozik némi alamizsna kikönyörgésével az anyagilag és technikailag ellehetetlenített állomány részére (nem sok sikerrel, mert az elmúlt négy évben reálértékben 14 százalékkal csökkent a támogatása), gyors fejszámolásra használta fel a rögtönzött kormányfői ultimátumot, és
10 plusz 2,3 milliárdos gyorssegélyt
kért a büdzsé általános tartalék fejezetéből: tízet a rendőrségnek, két és felet a határőrségnek. A követelés "teljesíthetetlen", Kunczénak agyára ment a melegfront - közölte gyorsan a pénzügyminiszter, aki főnökével szemben már nem ilyen bátor, amikor az például nyugdíjasokat utaztat ingyen, a mi kontónkra.
Medgyessy sztornója bejött: a február 19-i kormányülésen úgy szavazták le Kuncze 12 és fél milliárdos csomagját, hogy érdemben elő se vették, mivel az előre nem látható, váratlan költségekre betervezett össztartalék 14 milliárd, és ugye még annyi váratlan finanszíroznivaló jöhet közbe (például az időközben leállított kormányzati tévéhíradót is innen fizették). Kuncze egyebek között 4 milliárdot kért rendőri túlórákra, béremelésre, létszámemelésre, a többit pedig technikai fejlesztésre, autókra, benzinre, telefonokra. A kabinet a március 5-i ülésre halasztotta a döntést a rendőrség finanszírozásáról, Kuncze viszont elért annyit, hogy most már ő mondhatta: én kérem megpróbáltam, de hát ugye nincsenek források, tessék szíves áldozni a közbiztonságra.
Maradt az, hogy több száz barátságos, tapasztalatlan rendőrtanonc került az utcára szolgálni, védeni, jól megakadályozni a robbantásos merényleteket, főbelövéseket és a nagyobb olajsvindliket. Tavaly egyébként Budapesten több mint egymillió órával többet voltak a rend őrei az utcán az előző évhez képest. Sokat nem ért a dolog, de a belügyminiszter a parlament közbiztonsági vitanapján amúgy is azzal érvelt, hogy nincs igazán közbiztonsági vészhelyzet, csak a szubjektív fenyegetettség nőtt. Az egy évben elkövetett bűncselekmények száma 1991/92-ben beállt úgy 400-450 ezerre (beleértve a kis stikliket is), és ez nem változott drámaian.
A parlament
közbiztonsági vitanapján
a belügyminiszter elmondta: tavaly például hosszú idő után 300 alá esett a "befejezett emberölések" (ezt tényleg így hívják) száma. "Én nem a statisztikából fogok következtetéseket levonni a közbiztonságról, hanem az állampolgárok véleménye alapján" - mondta Kuncze, aki úgy véli, hogy a rendvédelmi szervek hároméves fejlesztési programjának megvalósításával már meg lehet felelni a polgárok elvárásainak.
Szekeres Imre csatlakozott az előtte szólóhoz, és elmondta: ha valakinek ellopják az autóját, vagy betörnek a lakásába, nem valószínű, hogy érdeklik a statisztikai adatok vagy az, hogy Magyarországon még ma is "jó" a közbiztonság állapota. A szocialisták frakcióvezetője utalt arra, hogy nemrégiben több mint hat órát beszélgetett a DADA bűnmegelőzési program munkatársaival. A tanulságos beszélgetés után arra a következtetésre jutott, hogy nagy szükség van az ilyen programokra. A "DADA nénik és DADA bácsik" azt is elmondták Szekeres Imrének, hogy bizony nincs elég pénz a DADA-programra.
A Fidesz részéről Áder János felhívta a figyelmet arra, hogy csak tavaly 78 milliárd forintnyi kárt okoztak a bűnözők, akik közül csak minden második kerül rendőrkézre. Áder javaslatokkal is előállt, például összevonná az APEH, a tb, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség adatbázisát, és szigorítaná a büntetési tételeket. Ha elfogadták volna a Fidesz javaslatát, és életfogytig tartana az életfogytiglani börtönbüntetés, akkor szerinte "ma nem kellene attól félni, hogy a Magda Marinkók újra közöttünk lesznek".
Hack Péter (SZDSZ) kijelentette: "A közbiztonság helyzete aggodalomra ad okot, de nem ad okot hisztériára és rögtönzésekre." Majd a lassan érdektelenségbe fulladó vitában még kitartó képviselőknek grafikonokkal demonstrálta, hogy Budapest a bűncselekmények szempontjából a kevésbé fertőzött városok közé tartozik.
Torgyán József közbiztonsági helyzetértékelésében arról beszélt, hogy hazánkban megszűnt "az adott szó, a munka és a nők becsülete", tehát nincs min csodálkozni. A rendőrök munkakörülményeiről személyes tapasztalatokat akart szerezni, ám ez irányú kérelmére a BRFK üzemeltetési főosztályvezető asszonya még csak nem is válaszolt, ezért Kuncze Gábortól az alezredes asszony fegyelmi felelősségre vonását kérte. Bár a látogatás egyelőre nem jöhetett létre, azt megtudta, hogy a Szegedi úti rendőrszálláson például közös zuhanyzójuk van a női és férfi egyenruhásoknak. A közbiztonság javítása érdekében mindenesetre elismételte a dolgozó nép körében valószínűleg igen népszerű, a közelgő választásoktól abszolúte független javaslatát: állítsák vissza a halálbüntetést, persze ideiglenesen. "Elég lenne egy-két halálbüntetés évente, s a gyilkos urak bátorsága rögtön tovaröppenne."
Közben érdekesen kulmináltak
a rendőrség belső életéről,
munkatársainak szabadidős tevékenységéről szóló híradások. Megtudtuk ugye, hogy a BRFK-n kényszerítő vallomástétel történt a Funk-ügyben; hogy egy kábítószerügyi nyomozó együtt éjszakázott a Halló bár tulajdonosával, együtt is karamboloztak, miközben követte őket néhány drogilag érintett egyén; hogy két határőr fegyverrel kereskedett; hogy fővárosi bűnügyi helyszínelők és rendőrjárőrök időnként betörni jártak boltokba; hogy négy rendőr is részt vett egy egyiptomi/szír beütésű drogdealer-hálózatban; hogy öngyilkos lett a Békés megyei rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának vezetője, mivel ártatlanul hurcolták meg; hogy Egerben őrizetbe vettek egy rendőr zászlóst, amiért razziák időpontjait árusította pénzért bártulajdonosoknak; és hogy kivégeztek hét drogkereskedőt - pardon, ez Kuangdzsou dél-kínai nagyvárosban történt.
A március 5-i kormányülésen aztán megint nem történt semmi, már anyagilag, pedig Kuncze megerősítette a 12,5 milliárdos igényt. Elfogadtak viszont egy 22 pontos csomagot, és nem tárgyaltak meg egy 113 pontos "programjavaslatot" a közbiztonság javításáról - a két pakk érdekessége, hogy egyik sem BM-előterjesztés, hanem a már említett Tóth András-féle koordinációs bizottság szakértőinek a műve. A 22 pontosat Kiss Elemér részben ismertette, a másikat a Nemzetbiztonsági Kabinet tárgyalja hamarosan.
A hatalmi rivalizálás
és az anyagi függőség természetesen nem új keletű dolog a rendőrség életében. Különösen a sikerpropagandára berendezkedett, Kuncze által menesztett Pintér Sándor-féle vezetői garnitúra szeretett a főnök háta mögött különalkukat kötni Horn Gyulával, aki eleve bizalmatlanul szemlélte a belügyi tárcát átvevő SZDSZ tevékenységét. A miniszterelnök mindig is szeretett volna valamiféle saját felügyeletet gyakorolni a bűnüldözési terület felett, például amikor a koalíciós partner ellenében kierőszakolta a KBI létrehozását, vagy amikor - így tudjuk legalábbis - rendre fölvetette, hogy a MeH kebelében külön államtitkár felügyelje a rendőrség tevékenységét. Ez aztán ebben a formában nem jött össze, az alvilág fellélegezhetett.
Az SZDSZ és az ellenzék által is rendre kritizált strukturális káosz (tehát hogy alig tudni, mit tekint át az ORFK, mit a KBI, mit az ilyen bizottság meg az olyan koordinációs szerv) egyik oka, hogy Horn Gyulának saját, különbejáratú szakértői vannak, akiket fontosabbnak tart saját belügyminiszterénél. A Tóth András-féle ad hoc bizottság (Kiss Elemér kifejezésével: "egy szakmai csoport") oszlopos tagja például Bencze József dandártábornok, a MeH címzetes államtitkára, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának közbiztonsági főigazgatója, a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság vezetőjévé tett meg. (Ily módon Bencze persze a saját munkáját is koordinálja igen hatékony és összeférhető módon.)
Nem tagja a csapatnak, de Horn hallgat rá: a kormányfő első számú testőre, Berkesi Ferenc, a Köztársasági Õrezred tábornoka, a BM volt személyzeti főnöke, sikeres exkommandós parancsnok. Vagy ott van Tóth Gyula, az ORFK-tól tavaly kirúgott híradástechnikai szolgálatvezető, akit szakmai körökben nem tartanak a hightech korszak apostolának, de ma a kormányzat informatika-szakértője.
A "szakmai csoport" javasolt például egy olyan alkotmánymódosítást - ezt a végső verzióban szerencsére módosították -, amely lehetővé tette volna rendőrök szabad hozzáférését különféle adatbázisokhoz, ha azokról feltételezték, hogy bűnelkövetőkhöz lehet köze. A
22 pontos csomagban
ez ma már úgy néz ki, hogy "a nemzetközi jogharmonizációs követelmények figyelembevételével meg kell teremteni a jogszabályi feltételeit annak, hogy az igazságszolgáltatási és rendvédelmi szervek (...) hozzáférhessenek a társadalomra veszélyes cselekmények eredményes megelőzéséhez, felderítéséhez és a bűnelkövetők felelősségre vonásához szükséges információkhoz." Határidő: június 30. Ezenkívül "el kell készíteni a Magyar Köztársaság középtávú rendvédelmi és kriminálpolitikai koncepcióját", mégpedig október 31-ig. Szeptember végéig "át kell világítani a rendvédelmi szervek feladatkörét és működését", hogy ne legyen átfedés - az átfedések nagy részét épp a kormányfőnek köszönhetjük. Március 31-ig "felül kell vizsgálni a külföldiek magyarországi beutazásához és itt-tartózkodásához szükséges anyagi fedezet mértékét" - a hirtelen kilátásba helyezett vízum tehát egyelőre nem lesz, mert Schengen ide vagy oda, nagyot hördültek a határon túli testvéreink. Lesz viszont "beutazási adatlap", amelyen az eddigi verziók szerint nem lesz olyan kérdés, hogy "tagja-e ön maffia jellegű, olajcsempész, pénzmosó vagy más, hasonló műfajban utazó gazdasági társaságnak? És kér-e ezért egy hatalmas pofont?"
Hogy pontosan mi mennyibe kerüljön, arról azonban sehol egy szó a kormányhatározatban. A kormány úgy számol, hogy a rendőrség a közeljövőben kap egyszer 800 millió forintot a saját, még le nem osztott költségvetéséből, egyszer 1,7 milliárd forintot, amelyet a KBI-nek címkéztek ugyancsak a költségvetésben (ezt egyszerűen átcsoportosítják, de a BM örül, ha a harmadát le tudja csaklizni), és egyszer egymilliárdot az általános tartalékból.
Kérdés persze,
milyen rendőrségbe
invesztálunk - ha egyáltalán kell pénzt pumpálni a rendőrség jelenlegi állapotába. A többségi állásponttal szemben Szikinger István alkotmányjogász úgy látja: nem a pénzt - és pláne nem a közbiztonság ürügyén előadott rendpárti retorikát - kellene növelni, hanem lényeges strukturális átalakításokkal hatékonyabban kéne felhasználni a mostani keretet, sőt még el is lehet venni belőle. Szikinger szerint kell ugyan egy rendvédelmi meg egy kriminálpolitikai koncepció, de továbbra is érvényben van a rendőrségi és a szolgálati törvény több alkotmányellenes pontja, és nincsenek világosan szétválasztva a hatáskörök. "A közhiedelemmel ellentétben nem az a vita tárgya, hogy meg kell-e szorítani az alapjogokat a nagyobb közbiztonság érdekében. A probléma az, hogy az alapvető jogokat már megszorították, még sincs nagyobb közbiztonság. A több pénz nem jelent automatikusan nagyobb közbiztonságot." (A rendőrség milyenségéről szóló felmérést lásd bővebben keretes anyagunkban.)
Nem 12, de egyenesen 15 milliárd forintot adna azonnal a rendőrségnek Boross Péter exbelügyminiszter, aki szerint még a 150 milliárd sem lenne sok. A Narancsnak Boross elmondta: a legfőbb baj, hogy a rendőrséget jelenleg nem irányítják egységesen. "Ha a rendőr nem érzi, hogy állnak mögötte, ha minden fellépése kockázatos, ha arra gondol, mi van, ha például kicsit nagyobbat ütött, ha a rendőrség ügyeibe nemcsak a belügyminiszter, hanem a miniszterelnök is belepacsmagol, akkor elbizonytalanodik, elkedvetlenedik. A rendőrök pokolian óvatosak. Nem tudják, milyen jogaik vannak, és ezért sokszor nem is élnek velük" - nyilatkozta a volt belügyminiszter lapunknak.
Boross Péter érthető módon a mai napig sem tudja, hol helyezkedik el a rendőrségi hierarchiában a Központi Bűnüldözési Igazgatóság. Amúgy semmi baja a KBI-vel, de véleménye szerint ha már valaki hozzányúlt a rendőrségi szervezethez, akkor azt ismerje is, és az sem árt, ha ért az "irányítási módszertanhoz" is. Mindezek ellenére a rendőrségi szervezetet alapjaiban jól felépítettnek tartja. "Arra mindig vigyáztam", emlékezett belügyminiszteri éveire, "hogy minden évben kapjanak valami pluszpénzt a rendőrök a költségvetési tartalékból, és nem akkor, amikor a többiek is. Ezzel is azt üzentük, hogy fontos, amit csinálnak. De én ezt keresztül tudtam vinni, nekem egy Antall Józseffel nem volt problémám."
Megpróbáltuk egyébként magától a legilletékesebb szervtől, azt ORFK gazdasági vezetőitől megtudni, hogy szerintük pontosan mennyi pénz kellene és pontosan milyen bűnüldözési célra. Az ORFK sajtóosztályán azonban azt az információt kaptuk, hogy ebben a kérdésben csak a belügyminiszter nyilatkozik. A kereskedelmi tévékben egyébként nem így láttuk, ott osztályvezetők meg nyomozók panaszkodtak, hogy kézzel tolják a Lada kombit, a mobiltelefon-beszélgetéseket gyorsan be kell fejezni, mi több, a rendőrkutyák számára sincs elég csont. Itt tartunk most.
Kovács Róbert
Seres László
