Közhasznú beruházások magántőkéből: Angolkór

  • Gavra Gábor
  • 2003. május 29.

Belpol

Április végén került a kormány elé az a tárcaközi előterjesztés, amely az állami és magánszféra együttműködését szabályozná a közhasznú beruházások megvalósításakor. Az angol elnevezésből (Public Private Partnership) PPP-nek rövidített konstrukció a kormányzati elképzelések szerint alkalmas lehetne az ország infrastrukturális helyzetének a javítására, ám az ellenzék attól tart, hogy a PPP elterjedésével sorozatosan megismétlődhetnek az állami és a magánszektor eddigi közösködése során tapasztalt zavarok.

Április végén került a kormány elé az a tárcaközi előterjesztés, amely az állami és magánszféra együttműködését szabályozná a közhasznú beruházások megvalósításakor. Az angol elnevezésből (Public Private Partnership) PPP-nek rövidített konstrukció a kormányzati elképzelések szerint alkalmas lehetne az ország infrastrukturális helyzetének a javítására, ám az ellenzék attól tart, hogy a PPP elterjedésével sorozatosan megismétlődhetnek az állami és a magánszektor eddigi közösködése során tapasztalt zavarok.APPP lényege, hogy az állam a közhasznú intézményei vagy létesítményei létrehozásába, üzemeltetésébe, esetleg finanszírozásába bevonja a magánszektor szereplőit. Ettől a döntéshozók egyrészt azt remélhetik, hogy a magántőke bevonásával az államháztartást terhelő egyszeri, nagymértékű ráfordítást több évtizedre elosztott, tervezhető kiadás válthatja ki (és így olyan közhasznú beruházásokat hozhat tető alá, amelyeknek a megvalósítását a központi költségvetés helyzete nem tenné lehetővé); másrészt a hasonló profilú és nagyságrendű állami beruházásokhoz képest (a versenyszféra hatékonyabb működésének köszönhetően) elvárható a PPP-ben épült létesítmények kivitelezésének magasabb színvonala és alacsonyabb költsége.

Az állami és a magánszektor együttműködésével több beruházás is megvalósult a rendszerváltás óta, közülük a Budapest Sportaréna és a Millenniumi Városközpont tekinthető a PPP-hez hasonló formában épült létesítménynek. A tavalyi kormányváltás után a konstrukció elterjedésének elősegítésére szakértői bizottság alakult a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), a Pénzügyminisztérium (PM) és az igazságügyi tárca (IM) részvételével. A Narancs érdeklődésére a GKM befektetési főigazgatója, Erdősi Péter elmondta: létező politikai akarat és megfelelő jogszabályi háttér mellett érvényesülhet Magyarországon a konstrukció legfontosabb előnye, a beruházáshoz fűződő különböző természetű kockázatok állami és magánszféra közötti optimális megoszlása; vagyis míg a beruházások tervezéséhez, kivitelezéséhez, működtetéséhez és finanszírozásához kapcsolódó üzleti kockázatok a magánszférára hárulnak, az állam optimális esetben csak a politikai és a szabályozási környezet megváltozásának a kockázatát vállalja.

A PPP-nek mint közhasznú beruházások lebonyolítására alkalmas konstrukciónak a létjogosultságát elvileg Varga Mihály, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere is elismeri. Fenntartásait azzal indokolta, hogy a Budapest Sportaréna körüli problémák és a további beruházásokról szóló, eddig ismertté vált kormányzati elképzelések alapján nem látszik biztosítottnak a kockázatok optimális megosztása. "Jelenlegi ismereteink szerint a magánbefektetők semmit nem kockáztatnának a magyar kormány elképzelései szerint megvalósuló PPP-beruházásokban" - mondta lapunknak Varga, hozzátéve, hogy az ellenzék eddig csak a sajtóban találkozott a kormány PPP-re vonatkozó elképzeléseivel.

Kockázatok és honosítás

A magyar állam és a magánszféra együttműködésének elmúlt néhány éve valóban óvatosságra intheti mind a befektetőket, mind az ilyen konstrukcióban épült létesítmények majdani használóit (azaz az adófizetőket). A négyes metrónál (bár nem PPP-ről, hanem hagyományos állami nagyberuházásról volt szó) az állam által szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséről született kormánydöntés, és annak legfelsőbb bírósági jóváhagyása a magyar állam szavahihetőségét kérdőjelezte meg; az eddig koncesszióban épült autópálya-szakaszok viszont arra példák, hogy ha a magánbefektetők elszámítják magukat, a koncesszióban épült útszakasz és a befektető által felvett hitelek átvállalásával az állam dobhat mentőövet a csődbe ment beruházónak (mint az M1-M15-ös autópályánál), esetleg a megépült létesítmény potenciális használói találhatják irreálisnak a befektető-üzemeltető által megállapított használati díjat (mint az M5-ös autópálya esetében; utóbbiról lásd: Pálya, díj, koncesszió, Magyar Narancs, 2002. augusztus 1.).

Az előterjesztők szerint a koncesszióban épült autópályák működtetése során keletkezett zavarok megismétlődésétől nem kell tartani, mert a PPP állami kötelezettségvállalása és azok garanciái különböznek a korábbi konstrukciókéitól. Erdősi Péter szerint a kötelezően alkalmazott közbeszerzési eljárás, valamint az elkészült létesítmény szerződésben kikötött minőségi paraméterei garantálják, hogy az állam vagy a létesítmény használói ne legyenek kiszolgáltatva a befektetőnek. "Az állam nem a beruházás nyílt vagy bújtatott támogatására vállal garanciát, hanem arra, hogy a szerződésben előírt minőségben nyújtott szolgáltatást vásárolni fogja, így az elvárt eredményt nyújtó beruházás és üzemeltetés kockázata a magánbefektetőt terheli." Varga Mihály szerint azonban az állami és a privát szféra együttműködésének eddigi hazai tapasztalatai alapján félő, hogy a PPP egyes kiválasztott befektetői csoportok állami garanciával megvalósított, kockázat nélküli nagyberuházásainak terepévé válik. "Mostani ismereteink alapján az adófizetőknek inkább aggodalomra, mintsem örömre van okuk a PPP elterjedése miatt" - véli az Orbán-kormány egykori pénzügyminisztere.

A GKM vezette szakértői bizottságnak a kormány számára készült tájékoztatója értesülésünk szerint több jogszabályi változást javasolt a PPP elterjesztése érdekében. Az államot egyenrangú polgári jogi szerződő féllé tevő Ptk.-módosításra a konstrukciótól függetlenül is sor kerül az idén, ez - megfelelő jogalkalmazás esetén - garanciát jelenthet a PPP magánbefektetői számára, hogy nem jutnak a négyes metró beruházóinak a sorsára. A PPP elterjesztéséért az utóbbi hónapokban komoly lobbitevékenységet folytató Squarra & Partos Lovells ügyvédi iroda vezetője, Partos László a Narancs érdeklődésére nem nevezte elégségesnek a kormányzati elképzelésekben szereplő garanciákat. Szerinte az Orbán-kormánynak a négyes metró finanszírozásának megszüntetéséről hozott döntése és annak legfelsőbb bírósági jóváhagyása olyan mértékben alááshatta a befektetői bizalmat, hogy az első PPP-szerződésekben célszerűnek látszik kikötni: szerződő félként a magyar állam elfogadja egy meghatározott külföldi bíróság illetékességét a vitás esetekben.

Úgy tudjuk, hogy a szakértői bizottság javasolta a kormánynak az államháztartási törvény néhány éven belüli módosítását, mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az egyes tárcák egy-egy PPP-szerződés megkötésének időpontjában csak korlátozottan vállalhatnák kötelezettségeik későbbi teljesítését. Varga Mihály a tervezett változtatás kapcsán attól tart, hogy az esetleges módosítás további lendületet adhat a tárcák költekezési kedvének. "A költségvetési kiadások 15-20 évre elnyújtott ütemezése elősegítheti bizonyos közhasznú beruházások létrejöttét, ám a kormányzatnak is kényelmesebb és adott esetben felelőtlenebb közpénzköltési gyakorlatra is lehetőséget adhat" - mondta lapunknak a volt pénzügyminiszter.

Mintaberuházások

A szakértői bizottság idén öt PPP-mintaprojekt elindítását tervezi. Az igazságügyi tárca egy 700 férőhelyes börtön két alternatív forgatókönyv szerinti megépítését (úgy tudjuk, az egyik elképzelés szerint csak az intézmény építése és karbantartása kerülne magánkézbe, a másik szerint a privát szféra dolga lenne az elítéltek foglalkoztatása is, míg az intézmény szociális szervezetének kiépítését a nonprofit szektor végezné); a Miniszterelnöki Hivatalból (MEH) a kormányátalakítás során a GKM-ba került turisztikai államtitkárság egy 3500 fős befogadóképességű konferencia- és turisztikai központ, az Oktatási Minisztérium egy 1100 férőhelyes kollégium, a GKM egy Budapest belvárosa és a Ferihegyi repülőtér közötti kötött pályás összeköttetés létrehozását, a MEH Nemzeti Lakásprogram Titkársága pedig 50 szociális bérlakás építését vette tervbe.

Az előterjesztés kormány elé kerülő végső változatában nem szerepeltek a konkrét javaslatok. A GKM-ből származó információink szerint a Budapest belvárosát Feriheggyel összekötő gyorsvasút helyett a tárca terveiben az autópálya-építés PPP-ben történő folytatása került előtérbe: a GKM-ben június végéig azt vizsgálják, hogy az M6-os autópálya 2006-ig tervbe vett Budapest és Dunaújváros közötti szakaszának, továbbá az M8-as dunaújvárosi Duna-hídjának és Dunaújvárost Dunavecsével összekötő szakaszának PPP-ben vagy állami nagyberuházásként történő megépítését javasolják-e a kormánynak. Az elmúlt hetekben az OM kollégiumépítési terve került viták középpontjába (lásd Az első ügy című keretes írásunkat). Varga Mihály szerint épp az OM elképzelése lehet a példa arra, hogy a beruházó üzleti kockázat nélkül fektethet be Magyarországon; esetleges veszteségeit az adófizetőkre háríthatja. Kérdésünkre a GKM-ben nem kívánták kommentálni az OM kollégiumépítési terveit, azt azonban elmondták: minden egyes tervezett beruházás a rövidesen megalakuló GKM-PM-IM tárcaközi bizottság egyetértésével kerülhet a kormány elé, így kizárt az egyes minisztériumok partizánakcióinak a sikere.

Gavra Gábor

Tanulópénz

Az állami és a magánszféra együttműködésének eddigi hazai példáinak többsége enyhén szólva is vegyes fogadtatásra lelt a felépült létesítmények használói körében.

A koncesszióban épült autópályáknál a megrendelő figyelmét mintha elkerülte volna, hogy a sztrádaépítés teljes költségének a használókra hárítása olyan magas autópályadíjakat eredményezhet, amelyeket a hazai autóstársadalom többsége se nem képes, se nem hajlandó megfizetni. Az M1 koncesszióban épült 40 kilométeres szakaszát ráadásul - rövidsége miatt - különösebb időveszteség nélkül könnyen kikerülhetik a használók, így (továbbá a délszláv háború és az ausztriai bevásárlóturizmus hanyatlásának hatására) a befektető forgalombecslése tévesnek bizonyult: az építő-finanszírozó-üzemeltető ELMKA csődbe ment, a cég hiteleiért cserében az állam átvette a pálya működtetését.

Az M5-öst üzemeltető francia tulajdonú AKA koncessziós társaság még tartja magát; ám a Budapest és a déli országrész között közlekedők jó része továbbra is elkerüli a sztráda méregdrága 130 kilométeres szakaszát, amelyből a beruházó az 1993-as szerződés értelmében 100 kilométernyit épített és újított fel, valamint további 30 kilométer már megépült szakaszt vehetett használatba. Bár az M1-essel ellentétben az állam az említett szakasz átadásával és 2000-ig közvetlenül pénzzel is támogatta a pálya működtetését, a szerződésben meghatározott díjképlet és az állami támogatás viszonylag alacsony szintje felsrófolta az M5 használati díját.

A BSA esete egyrészt az átadás-átvétel körüli cirkusz, másrészt a beruházás koncepciójának menet közbeni változásai miatt nevezetes. A klasszikus PPP-ként indult, azaz a magánszektor által épített, üzemeltetett és finanszírozott létesítménynek tervezett aréna finanszírozásába végül (az államilag garantált hiteleknek a vállalati hiteleknél kedvezőbb kamatozása miatt) hitelgaranciával beszállt a magyar állam is, mely később vegyes tulajdonú társaságot alapított a francia beruházóval. Az eredeti elképzelések (így a beruházó 100 százalékos tulajdonában lévő üzemeltetői társaság fokozatos állami megvásárlása) végül a létesítmény körüli politikai huzavona és műszaki problémák miatt nem valósultak meg; és bár a beruházás műszaki vagy pénzügyi egyenlegét még korai lenne megvonni, az eredeti elképzelésekhez képest az állam rosszabbul (Varga Mihály szerint mintegy 20 milliárd forintos veszteséggel) jött ki a műveletből (a BSA átadása körüli huzavonáról lásd: Változatos küzdelem, Magyar Narancs, 2003/11. szám).

"A koncesszióban épült autópályáknál az állam vagy a használók valóban kiszolgáltatottá váltak a természetes monopóliumra szert tevő üzemeltetővel szemben, hiszen a csődbe ment koncessziós társaság által épített pálya mellett az állam nem építhetett fel egy másik szakaszt. A PPP-nél nem egy természetes monopólium bérbeadására, hanem egy adott szolgáltatás vásárlására kerül sor, és csak abban az esetben, ha az üzemeltető a szolgáltatást a szerződésben kikötött minőségben nyújtja" - mondta a Narancsnak Erdősi Péter. Varga Mihály ezzel szemben - főleg a sportaréna építésének tanulságai alapján - arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy, a nyugati és magyar példák ismerete nélkül megkötött szerződéssel az adófizetőket tízmilliárdos veszteség is érheti. Nem vitatva, hogy egy-egy beruházás sikere az adott szerződés előkészítésén és az állam által kikötött minőségi elvárásokon múlik, kijelentette: a jó szerződések tető alá hozásához a nyugati és hazai előzmények alapos ismerete lenne szükséges, ám szerinte "a kétségkívül jól hangzó elképzelések mögött nem látszik az eddigi beruházások alapos és kritikus elemzése, ami nélkül viszont a magyar PPP elterjesztése ugrás a sötétbe".

Variációk egy sémára

Attól függően, hogy az adott beruházás során mely területekre terjed ki az állami és a magánszektor együttműködése, a PPP-konstrukció négyféle altípusát különböztethetjük meg: az elsőben a magánszféra a tervezést és a kivitelezést vállalja (Design & Build - D&B); a második esetben a fentieken kívül a létesítmény működtetését is (Design, Build & Operate - DBO); a harmadikban (ez tekinthető a klasszikus PPP- vagy PFI- [Private Finance Initiative] modellnek) a finanszírozást is (Design, Build, Operate & Finance - DBOF); a negyedikben viszont csak a létesítmény működtetését (Operational Contract; O&M). Az első két modell közpénzből valósul meg, tulajdonképpen mindkettő egyszerű közbeszerzési eljárásokat takar. A közhasznú infrastrukturális nagyberuházások magántőkéből történő megvalósítására a DBOF-konstrukció alkalmas.

A konstrukciót sikerrel alkalmazó országok többségében a beruházót többfordulós pályázaton választják ki. Az első lépésben a megrendelő (az állam) kizárólag a beruházás eredményére fokuszál, rögzíti a létrejövő létesítmény működésének pontos paraméreteit (a számszerűsíthető és számon kérhető paraméterek teljesülése a szolgáltatási díj későbbi fizetésének a feltétele), majd előzetes üzleti tervet készít az általa elképzelt költség- és időkeretekkel. A közzétett versenyfelhívásra jelentkező befektetők ajánlatai közül választja ki a megrendelő a beruházás elvégzésére alkalmas jelentkezőket, akiket meghív a második, tárgyalásos fordulóra. A beérkezett ajánlatok alapján határozható meg a beruházás államot terhelő teljes, általában több évtizedre elosztott költsége. Ennek alapján derül ki, hogy a hagyományos állami beruházásokkal összehasonlítva a PPP-e a legalkalmasabb beruházási forma.

Az Egyesült Királyságban a konstrukció 1992-es indulása óta 500-nál több beruházás indult PPP-ben, 100 körüli a befejezett projektek száma. Az elmúlt évtizedben 25 milliárd fontra tehető a Nagy-Britanniában PPP-beruházásokba fektetett tőke. A brit kísérlet legfontosabb eleme a pontos feltételeket tartalmazó formaszerződések alkalmazása, a beruházásokat a kormányzaton belül koordináló egységes szervezet, továbbá a kivitelezés figyelemmel kísérését lehetővé tevő monitoringrendszer.

A PPP őshazájának számító Nagy-Britannián kívül Hollandiában, Portugáliában, Dániában (kissé akadozva) Németországban, továbbá az elmúlt években hazánkban mintaállamként kezelt Írországban terjedt el a konstrukció. Írországban napjainkban 11 klasszikus PPP-beruházás (azaz DBOF) zajlik, körülbelül 1,3 milliárd euró értékben, ezenfelül 30-nál több a zömmel környezetvédelmi beruházásokat takaró DBO- és az O&M-projektek száma.

A nyugat-európai tapasztalatok jó része igazolta a magánszektor bevonásához fűzött reményeket; a szolgáltatások színvonala általában meghaladta a kizárólag állami szerepvállalással megvalósult beruházásokét, miközben azok költsége átlagosan negyedével-ötödével alacsonyabb volt az állami nagyberuházásokénál. A műszakilag vagy pénzügyileg kudarcnak tekinthető nyugat-európai PPP-beruházások azt mutatják, hogy a sajátos közép-európai betegségnek tekinthető szerződésszegési hajlam mellett komoly annak a veszélye is, hogy a felelősség megoszlik az üzemeltető állami és magánszereplők között. A PPP-ben felújított angliai vasúthálózat forgalomirányításában keletkező zavarok az elmúlt években súlyos balesetekhez vezettek. Hogy ennek ellenére mind a vasútvonalak, mind a londoni metró fejlesztése a magánszektor bevonásával folytatódik, jelzi, hogy a brit döntéshozók átmeneti nehézségként kezelik a problémákat.

(Az összeállítás során felhasználtuk az Ingatlanbefektetés 2003. március 20-i, valamint az Építési Piac 2003. március 31-i számában a tárgyban megjelent írások adatait.)

Az első ügy

A tervezett PPP-projektek közül az Oktatási Minisztérium kollégiumépítési terveinek már az indulás előtt sikerült vihart kavarniuk. Pálinkás József volt és Magyar Bálint jelenlegi oktatási miniszter az budapesti közgazdaság-tudományi egyetem tárcaértékelő rendezvényén csapott össze a kérdésben (lásd: Magyar Nemzet, 2003. május 9.). Pálinkás azzal vádolta az utóda által vezetett tárcát, hogy "állami pénzen juttatja extraprofithoz" a beruházót.

A Fidesz fenntartásairól Sió Lászlót, a párt oktatási műhelyének vezetőjét kérdeztük. Sió egyrészt attól tart, hogy a kormány a diákok megemelt lakhatási támogatásának differenciált elosztásával "terelné" az egyetemistákat a költségvetési forrásoknál lényegesen drágább kollégiumokba, amivel adófizetői pénzből támogatná a beruházót, másrészt aggályosnak tartja, hogy pártja értesülései szerint a tárca a közbeszerzés megkerülésével választaná ki a beruházót, akinek ráadásul garantálná az épített kollégiumok 90 százalékos feltöltését. "Stark Antal helyettes államtitkár úr egy nyilvánosságot látott leveléből úgy tűnik, hogy a kiválasztott befektető a felsőoktatási intézménytől kapott telken, az MFB hiteléből, közbeszerzés nélkül építkezik, az elkészült kollégium bérleti és üzemeltetési díját a felsőoktatási intézmény akkor is kifizeti, ha a magas kollégiumi díj miatt nem telik meg az épület" - véli a Fidesz szakértője, akinek a fenntartásait nevük elhallgatását kérő, kormányhoz közel álló forrásaink is osztották. Utóbbiak attól tartanak, hogy a Magyarországon ismeretlen és emiatt nehezen piacképessé tehető brit minta alapján épülő, a hazai kollégiumi díjak nagyjából tízszereséért igénybe vehető diákotthonok nehezen felelnek meg a magyar egyetemisták igényeinek, akik elsősorban az ár miatt preferálják a kollégiumot az albérlettel szemben.

A Narancs érdeklődésére Cseresznyés László, az Oktatási Minisztérium beruházási főosztályának vezetője közölte: a PPP-próbaprojektek között Budapesten 4, vidéken 8 helyszínen tervezik kollégiumok építését. Az ELTE lágymányosi épülettömbje szomszédságában 1200 férőhelyes kollégium emelhető. Ha minden tervezett intézmény elkészül az első körben, 8000 körül lesz a kialakított férőhelyek száma. Cseresznyés megerősítette, hogy a tervezett kollégiumok "magasabb ellátottsági színvonalat biztosító, magasabb térítési díjért igénybe vehető diákotthonok" lesznek, cáfolta ugyanakkor, hogy a lakók által fizetendő szolgáltatási díj meghaladná az átlagos albérletek árát. "Olyan díjat kell kialakítani, amely versenyképes az átlagos albérletekkel, nemcsak az ártényezőt, hanem a szolgáltatásokat is figyelembe véve. A lakhatási támogatás emelésével könnyebbé válik a hallgatók részére a költségek kifizetése." Cseresznyés érdeklődésünkre elismerte: a tárca eredeti koncepciójában szerepelt a befektetőnek adott "töltési garancia" (vagyis a koleszos telt ház garantálása), ám közölte, hogy a tárca letett erről, vagyis "ez a befektető üzleti kockázata marad". Azt is cáfolta ugyanakkor, hogy a minisztérium kollégiumépítési elképzelései befektetőre szabottak lennének. "A befektetőket versenyeztetés útján, pályázat alapján választjuk ki."

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.