A pártok támogatottságát tekintve az utóbbi hónapok leglényegesebb fejleményei a következők: 1. a KDNP és az MDF már negyedik hónapja az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt "teljesít" a közvélemény-kutatásokban; 2. a Fidesz - MPP átvette a legtámogatottabb ellenzéki párt szerepét az FKgP-től; 3. az MSZP túljutott egy mélyponton, és ismét nyerési esélyekkel készülődhet az 1998-as megméretésre.
A közvélemény hangulatának változása május elején vált egyértelművé. Az év eleji politikai klímát elsősorban a mezőgazdasági kistermelők útelzárásai határozták meg. Februárban, márciusban és áprilisban arra a kérdésre, hogy mik voltak az elmúlt hónap legfontosabb belpolitikai eseményei, a megkérdezettek 60-65 százaléka válaszolt, az utóbbi hónapokban viszont mindössze 41-43 százalékuk. Februártól április elejéig kiugróan magas volt a gazdatüntetések említési gyakorisága (38-35 százalék), azóta viszont nem történt olyan belpolitikai esemény, amely áttörte volna a szélesebb közvélemény ingerküszöbét. Pető Iván lemondását annak idején mindössze a megkérdezettek 8 százaléka találta említésre méltónak, és a legutóbbi adatfelvétel vezető témái - a KDNP belviszálya, illetve a NATO-csatlakozás - is mindössze 7-7 százalékuknak jutott az eszébe.
A csendes közélet,
a politikai uborkaszezon az MSZP-nek és a Fidesznek kedvez. Mind a fiatal demokraták, mind a szocialisták lakossági támogatottsága 5-6 százalékkal növekedett március óta, miközben a kisgazdáké 4 százalékkal csökkent. Talán még ennél is figyelemreméltóbb az, hogy míg májusban a megkérdezettek 48 százaléka mondta: semmiképpen sem szavazna az MSZP-re, jelenleg 37 százalékuk nyilatkozott így. Egyébként a többi párt esetében is csökkent 3-5 százalékkal azok aránya, akik kategorikusan elvetik az adott párt választásának gondolatát, ami megint csak azt jelzi, hogy manapság kevésbé hiszterizált a közvélemény, mint amennyire az év elején volt.
A választások kimenetelét azok fogják eldönteni, akik elmennek szavazni. Jelenleg a megkérdezettek 51 százaléka ígéri: biztosan részt vesz a választásokon, 31 százalékuk egyelőre bizonytalan részvételi szándékában, 18 százalékuk pedig határozottan állítja, hogy nem fog voksolni. A legkevésbé azok akarnak elmenni, akiknek nincs kedvenc pártjuk, de az egyes pártok táborainak szavazókedve is nagyon különböző. A legfegyelmezettebbek az MSZP hívei: 79 százalékuk úgynevezett "biztos szavazó". A Fidesz támogatóinak viszont mindössze 53 százaléka biztos abban, hogy leadja majd a voksát. Ebből az következik, hogy hiába nagyobb a Fidesz lakossági támogatottsága, egy "most vasárnapi" parlamenti választás első fordulóját ismét az MSZP nyerné, ha nem is olyan fölényesen, mint ´94-ben. A nyári meleg egyébként az SZDSZ támogatóinak vette el a leginkább a szavazókedvét (mindössze 38 százalékuk "biztos szavazó"), de a KDNP és az MDF maradék hívei sem igazán elszántak (43-45 százalékuk voksolna).
A 176 egyéni mandátum
sorsát végül is eldöntő második forduló kimenetele továbbra is nagyon kétséges. Felmérésünk alapján az a legvalószínűbb, hogy a körzetek többségében az MSZP, az FKgP és a Fidesz - MPP jelöltjei fognak megvívni egymással a helyekért. Ebben a nagyon is valószínű felállásban a "biztos szavazók" 35 százaléka a Fidesz jelöltjeire szavazna, 32 százalékuk az MSZP jelöltjét támogatná, 23 százalékuk az FKgP színeiben indulót, 10 százalékuk pedig otthon maradna a második fordulóban. Mindez nem jelenti azt, hogy mindenütt a Fidesz nyerne, mint ahogy azt sem, hogy az FKgP és az SZDSZ egyáltalán nem jutna egyéni mandátumhoz.
A végső esélylatolgatást nagyon bonyolulttá teszi, hogy az egyes pártok támogatottsága igen eltérő az ország különböző területein. Ráadásul a pártok jelöltállító képességei sem egyformák, márpedig több adat alapján is joggal feltételezhetjük, hogy ´98-ban erősebben befolyásolja az eredményeket a jelöltek személye, mint az eddigi választásokon. Ez utóbbi tekintetben mind az SZDSZ-nek, mind az MSZP-nek komoly tartalékai vannak a Fidesszel és az FKgP-vel szemben. A Fidesszel szemben azért, mert a választópolgárok elsősorban az 50 év körüli diplomás férfi jelölteket preferálják, az FKgP-vel szemben pedig azért, mert az már most szinte biztosan állítható, hogy a fővárosban egyetlen egyéni mandátum sem fog jutni a kisgazdáknak, és a vidéki nagyvárosokban is csak legfeljebb egy-kettő.
Mindez azt jelenti, hogy az 1998-as választások után sokkal kiegyenlítettebbek lesznek a parlamenti erőviszonyok, mint 1990-ben, illetve 1994-ben voltak, ami viszont furcsa koalíciós kényszerhelyzeteket teremt. A KDNP és az MDF feltehetőleg nem kerül be a parlamentbe, az SZDSZ csatlakozása pedig önmagában valószínűleg egyetlen lehetséges felállásban sem fogja biztosítani a mandátumok többségét, így a választások után a Fidesz - MPP vezetőinek vagy az MSZP-vel kell leülniük tárgyalni, vagy Torgyán Józseffel. Az MSZP és az FKgP együtt kormányzása - egyelőre - még ezeknél a lehetőségeknél is abszurdabb.
Amikor megkérdeztük az embereket: mely pártokat látnák szívesen a következő kormánykoalícióban, azt láttuk, hogy a megkérdezettek kétharmadának van valamilyen koalíciós elképzelése, 15 százalékuk viszont csak egy pártot említett a kérdésre, 18 százalékuk pedig egyet sem. A legtöbben (42 százalék) kétpárti koalíciókban gondolkoznak, de minden negyedik ember három vagy több párt összefogását tartaná szerencsésnek. A többség (a megkérdezettek 51 százaléka) a Fideszt (is) szívesen látná a következő kormányban, az FKgP és az MSZP kormányzati szerepének azonban csak a polgárok kevesebb mint harmada örülne. Ez abból adódik, hogy az MSZP kivételével valamennyi párt tábora a Fidesz - MPP-t tekinti a legvonzóbb pár(t)nak, és még a szocialisták híveinek négytizedétől sem idegen a fiatal polgári demokraták bevonása a kormányzati hatalomba. Ugyanakkor a Fidesz táborában nagy a tanácstalanság, a fiatal demokraták híveinek többsége egyetlen pártot sem szeret. Az FKgP-vel kötendő szövetségnek azonban több híve van körükben, mint az MSZP-vel kötendőnek.
Marián Béla
