a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) országos parancsnoka
Magyar Narancs: Magyarország számára milyen eredményeket hozott ez a találkozó?
Arnold Mihály: Az első és talán legfontosabb eredmény, hogy a magyar vámigazgatás újabb két évre politikai bizottsági tagságot szerzett. Ez azt jelenti, hogy a szervezetben mi képviseljük Közép-Kelet-Európa térségének országait. A másik eredmény, hogy a világszervezet tanácsa elfogadta a Budapesti Nyilatkozatot, amely fokozott fellépésre hívja fel a szervezet tagországait az illegális gazdasággal szemben. A harmadik eredmény: a kanadai vámigazgatási szervvel közösen javaslatot tettünk a világkonferencia részére egy bizalmi elven alapuló vámtechnikai újításra. Ennek az a lényege, hogy a nemzetközi munkamegosztásban részt vevő országok egységesítenék a vámeljárásukat.
MN: Milyen hatással lesz ránk, ha csatlakozunk a Schengeni Egyezményhez?
AM: Egyelőre nem biztos, hogy kapcsolódni fogunk, hiszen a közép-európai országok közül jelenleg sem mindegyik tagja az egyezménynek. Természetesen ha az Európai Unió teljes jogú tagjává válunk, akkor a Schengeni Egyezmény alapján kell tevékenykednünk, ami a közösség külső határainak védelmét jelenti migrációs és gazdasági behatolás ellen. Felszabadulna és belső határrá válna a közös magyar-osztrák határ. Ezzel egy időben meg kell erősítenünk külső határainkat, elsősorban a keleti és déli határrészre gondolok. Egyébként, ha rajtam múlik, az elkövetkező időben a nyugati határátkelőhelyekre egy fillért sem fogunk költeni.
MN: Kin múlik ez?
AM: Ez a mindenkori politikusokon múlik. Úgy tűnik azonban, hogy az osztrák fél sem fejleszti a közös határszakaszt. Talán a már említett migrációs és gazdaságvédelmi szempontból érdemes gondolkodni hosszú távú fejlesztésen, de ez már nem a szó szerinti határvédelmet jelentené, hanem egy úgynevezett utólagos ellenőrzési rendszer kialakítását, amely az érintett országok belterületén történne.
MN: Mennyibe kerülne a Schengeni Egyezményhez történő magyar csatlakozás?
AM: Egy sereg dolgot korszerűsítenünk kellene: határátkelőinket, vámtechnológiánkat; tudnunk kellene különválasztani a teher- és személyforgalmat, illetve az Európai Unió és más országok személyforgalmát. Az elmúlt két-három évben tízmilliárd forint nagyságrendű fejlesztést hajtottunk végre, ennek azonban jelentős része nem költségvetési forrásból, hanem a Phare-program keretéből valósult meg. A jelenlegi helyzetben az én becslésem szerint egy 1,5-2 milliárd forintos beruházásra lenne szüksége a Vám- és Pénzügyőrségnek.
MN: Van-e már valami konkrét fejlesztési elképzelésük?
AM: Kísérleti jelleggel működik már több határátkelőhelyünknél, illetve az országon belül is az új rendszámleolvasó komputer, amely az Interpol és a hazai rendőrség adatainak egybevetésével hivatott a lopott gépjárműveket kiszűrni. Sajnos egy e mögé rendelt informatikai rendszer nélkül ez nem sokat ér, hiszen sokszor, mire a tulajdonos észleli a kárt, a gépkocsi már kinn van az országból. (Erről lásd bővebben: Valaki figyel. Autólopás és védelem, MaNcs, 1997. július 17.)
MN: Mikorra várható a rendszer munkába állása?
AM: Előkészületi szakaszban van egy jogszabály, amely lehetővé teszi majd ezeknek az adatbankoknak a törvényes összevetését - egy ideig az adatvédelmi ombudsman a személyiségi jogokat látta veszélyeztetve e rendszer által. Budapesten létezik a központi adatbankunk, amely nyilvántartja az országba bejövő összes gépkocsit: alvázszám, motorszám és típus szerint. A rendszámleolvasó rendszer, kapcsolódva egy centralizált gépkocsi-vámkezeléshez és adattároláshoz, nyilvántarthatóvá és ellenőrizhetővé tenné az ország járműparkját.
MN: Mennyire készült fel a VPOP személyi állománya az EU-csatlakozásra?
AM: Eljárási szabályainkban már évek óta az európai normarendszer szerint dolgozunk, és a fegyveres szervezetek közül nálunk valósult meg legelőször az, hogy hivatásos szakmai vizsgával rendelkező gárda lát el szolgálatot. Munkánk jellegéből fakadóan bizonyos szintű nyelvtudás alapkövetelmény. Nem dicsekvésképpen mondom, de az elmúlt évben is 300 emberünk vett részt nyugat-európai továbbképzésen.
MN: Az utóbbi években több korrupciós ügy került napvilágra a Vám- és Pénzügyőrség berkeiből. Mennyire megvesztegethetők a magyar vámosok?
AM: Kétségtelenül nem tesz jót az a tény, hogy egy kezdő vámos vagy pénzügyőr körülbelül 27 ezer forintot visz haza. Ez azonban még nem magyarázat a megvesztegethetőségre. Amikor én 1972-ben elkezdtem a szolgálatot a testületben, a korrupció abban merült ki, hogy a kollégák elfogadták a márkás cigarettát, italokat. Ma egy teljesen más világban élünk, közepesen korrupt országnak számítunk. Jómagam három éve voltam a legfőbb ügyészségen feljelentve azzal, hogy milyen alapon vizsgáltattam meg egy szolgálatból távozó pénzügyőr Dacia típusú személygépkocsijának a csomagtartóját. Meg hogy miért korlátozom a határátkelőhelyen a zsebben tartható külföldi fizetőeszköz mértékét. Egy évembe telt, amíg bebizonyítottam, hogy nem történt jogsértés. Ekkor volt a legrosszabb a helyzetünk a korrupció szempontjából. Medgyessy Péter pénzügyminiszter hivatalba lépésével az utólagos ellenőrzést kiterjesztettük az ügyfeleink mellett a munkatársainkra is. Ma már egy vámellenőrzést három vámos vezényel le. Azonkívül a szomszédos országokkal kialakítottunk egy információs adatcserét. Mindez sajnos nem jelenti azt, hogy naponta ne fordulnának elő kivizsgálandó ügyek, de a három évvel ezelőtti állapotokhoz képest jelentősen csökkent a korrupció a testületben.
MN: Elmesélne egy konkrét korrupciós esetet?
AM: Legutóbb az egyik pénzügyőr bűncselekményt követett el. Kiderült, hogy a fiatalember azért jött vámosnak, mert "vállalkozók" megbízással küldték őt ide. Eltelt két-három év, a fiatalember megszerezte a szakképesítését; egyébként éles eszű ember lévén tisztes közigazgatási karrier előtt állt. Ám ekkor a megbízói benyújtották a számlát, és bűncselekményekre utasították. Sajnos az ilyen és ehhez hasonló esetek elég gyakoriak. Szerencsére ma már van válogatási lehetőségünk a munkavállalók között. Kénytelenek vagyunk levonni a konzekvenciákat, és visszatérni az "átkosbeli" módszerekhez, nem megelégedve egy számítógépes blankettával és saját bevallású adatlappal, hanem környezettanulmányt fogunk végezni.
MN: A Nemzetbiztonsági Hivatal nem segíthet a kiválasztásban?
AM: Az NBH nem tud segíteni ebben a munkában, hisz csak ebben az évben kb. 1200 embert veszünk fel. Képtelenség egy ekkora tömeget ellenőrizni, és ez még csak a Vám- és Pénzügyőrség. Az NBH törvényben meghatározott bizonyos szintű vezetők körében végezhet ellenőrzést.
MN: 1994-ben Hercegszántó környékén dolgoztam, és a helybéliek legendákat meséltek a vámosok jövedelméről. Feltételezem, ha én pár órás ottlét alatt birtokába kerültem ezeknek az információknak, akkor azt a VPOP-n is tudniuk kellett. Ha más nem, az talán feltűnt, hogy egy köztisztviselői fizetésű őrsparancsnok "palotát" épít.
AM: Pontosak az információi. Még ebben az évben a különleges ügyosztályunk közbelépésével nyolc vám- és pénzügyőr szolgálati viszonyát szüntettük meg, és adtuk át az ügyet a rendőrségnek. Tudtommal a perek a mai napig nem zárultak le. Nagyon nehéz bizonyítani ezeket a bűncselekményeket. Kollégáink szégyenszemre éjjel kettőkor turistának álcázva provokálták a tettenérést. Mellesleg a Vám- és Pénzügyőrség független szakszervezete ´94 végén feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen személyiségi jogok sérelmére hivatkozva.
MN: Térjünk át az ismertebb esetekre. Hol tart a Kordax-ügy?
AM: Maga az ügy lezárulás előtt áll. A nyomozati részéről hadd ne beszéljek, hiszen ahhoz semmi közöm. Ami az ügy államigazgatási részét illeti, első fokon pernyertesek lettünk, azt nem lehet tudni, hogy lesz-e jogorvoslat, vagy sem, mindenesetre a Kordax felszámolás alatt áll. Mi a közigazgatási határozatunkban 10 milliárd forintot állapítottunk meg, a bíróság ezzel szemben 14 milliárdot hagyott jóvá első fokon. De nincs még vége a Kordax-ügynek.
MN: A három éve kötelezővé tett zárjegyek előállítására szóló pályázatot az (egyébként privát és munkavállalói kézben lévő) Állami Nyomda nyerte meg úgy, hogy körülbelül 300 millió forinttal drágábban állít elő, mint a második helyre szorult Pénzjegynyomda Rt., amely ráadásul már korábban 200 millió forintért fejlesztett és készített zárjegyet. Miért gazdaságosabb a jóval drágább?
AM: Kénytelenek voltunk új pályázatot kiírni, mert az előző zárjegyeket tömegesen hamisították. A bizottság többségi döntése szerint azért volt az Állami Nyomda hologramos pályázata a befutó, mert az egyetlen szakmai szempont az volt, hogy a pénzügyőr minden segédeszköz nélkül, rápillantással megbizonyosodhasson a zárjegy valódiságáról. Ha laboratóriumi segédlet szükséges a vizsgálathoz, akkor az nem teszi lehetővé a helyszíni ellenőrzést. Arról nem is beszélve, hogy ha az üvegről vagy a cigarettáról leszedem a zárjegyet, akkor az komoly értékvesztést jelent. Tehát mi vállaltuk, hogy a drágább, de biztonságosabb megoldást választjuk.
MN: Az alvilág jelentős része állítólag kezd a borhamisításra szakosodni. Ezek a zagyvalékok a töredékébe kerülnek a szőlőből készült boroknak, így a fél ország kannából issza a "pirulás" bort. Tud-e ez ellen valamit tenni a Vám- és Pénzügyőrség?
AM: Három éve lépett életbe a jövedéki törvény, ennek nem tartozik hatálya alá a bor. 1972 előtt a teljes bortermelést ellenőrzése alatt tartotta a pénzügyőrség. Ez megoldás lehetne, mert egyébként csak cukorcefre lefoglalása esetén tudunk eljárást indítani. Ehhez azonban olyan törvénymódosítás kellene, amit nehezen hiszek, hogy bármelyik politikai szféra fel merne vállalni akkor, amikor ennél sokkal kisebb kötöttségek miatt eltorlaszolják a bortermelők az utakat. Nemrég kötöttünk megállapodást a "legfertőzöttebbnek" számító Csongrád, Békés és Szolnok megye rendőr- és pénzügyőr parancsnokaival arról, hogy közös járőrszolgálatokat tartunk, mivel két külön jogszabály határozza meg a borhamisítást, és két szervezetet jelölnek meg hatóságként; így együttesen válik alkalmazhatóvá a két jogkör.
MN: Többször felröppent a sajtóban a hír, hogy önt fel akarják állítani posztjáról, esélyes utódnak dr. Bencze József rendészeti főigazgatót tartják. Mi állhat e mögött?
AM: Munkánk jellegéből adódóan rendkívül sokféle és nagy volumenű érdekeket sértünk: nagyvállalatok, cégek, speditőrök, szolgáltatók, akik esetenként úgy gondolják, hogy ez személytől függő. Pedig teljesen mindegy, hogy ki ül ebben a székben: itt az a feladat, hogy az önkéntes jogkövetésre szorítsuk ügyfeleinket, vagy olyan szankcionálást alkalmazzunk, amivel lehetetlenné tesszük a további vállalkozást. Ilyenkor jelenik meg a sajtóban, mint például legutóbb, hogy egy nagy értékű Rover személygépkocsit hozattam külföldről saját magam részére. Ilyesmik úgy félévente szoktak előfordulni velem, de ilyen durvaság, mint a Rover-ügy, még nem volt. Ügyészi papírokkal is bizonyítani tudom, hogy a világon semmi közöm hozzá. Sajnos a médiát az esetek csak a botrány kipattanásáig érdeklik. Ami a Bencze úr és köztem lévő viszonyt illeti, rendkívül jó munkakapcsolatban állunk, én őt megfelelőnek tartom a bűnügyi főigazgatói státusra. Természetesen az államigazgatási vezető funkciók betöltésének esetében is fennáll a szabad verseny. Ezzel együtt én jelenleg még nem érzem a konkrét politikai akaratot arra, hogy a helyemre más kerüljön.
MN: Hogyan értékeli parancsnoksága öt évét?
AM: Kemény időszak volt, egy jogszabályi dzsungelháborúval kezdődött: rendezetlen jogszabályok, rendezetlen szervezet fogadott. Akkoriban liberalizálták a külkereskedelmet, amelynek az ellenőrzése nehéz volt. 1995 végén, 1996 elején kezdtem el a munkatársaimmal fényt látni az alagút végén, és tavaly áprilistól már törvény szerint dolgozunk. Az utóbbi két év már az építkezés időszaka volt: megszületett a jövedéki törvény, a vámtörvény, a vámtarifa-törvény, a szolgálati törvény, és ezekhez a törvényekhez kellett hozzárendelni egy korszerű szervezetet.
MN: Mit tart még legfontosabb feladatának?
AM: Szeretném az európai vámuniót megcélozni azzal, hogy a vám kapja vissza a klasszikus funkcióit: a hazai ipar és mezőgazdaság védelmét, export-import szabályozást és nem utolsósorban a költségvetés bevételi oldalának a támogatását - mert, mint tudjuk, az Európai Unióban a vámok Brüsszelben fognak landolni. Ezenfelül mindenképpen szeretnék a Vám- és Pénzügyőrség tagjainak tisztességes egzisztenciát biztosítani. Ennek a testületnek a mindenkori társadalom támaszává kell válnia.
Zsille Ákos
