A 2001-es tiszai árvíz elöntötte a beregi Jánd község cigánysorának java részét. Miután lakásaik lakhatatlanná váltak, az állami kárpótlási keretből két árvízkárosult család
a közeli Gyürén szeretett volna házat venni. Mindenről megegyeztek az eladókkal, volt pénzük és aláírt, érvényes adásvételi szerződésük, de egyik ügyletből sem lett semmi. A tiltakozó gyüreiek élére álló polgármester és jegyző jóvoltából az eredetileg kiszemelt otthonokhoz képest ma mindkét család sokkal rosszabb minőségű házban és körülmények között, és persze nem Gyürén lakik. Az érintett családok az őket ért jogi, erkölcsi és anyagi sérelmekért nem kaptak elégtételt, míg kirekesztésüket és sorozatos megalázásukat a felelősök következmények nélkül úszták meg.
Khalik Olga és Csaba 2000 tavaszán költöztek Gyürére. A faluban a "ruszkikat" nem fogadták kitörő lelkesedéssel, a jegyző meg is gyanúsította a szülőket, hogy biztos csak a gyerekek után járó szociális juttatások vonzották őket Magyarországra. Miután nem voltak hajlandók átíratni gyerekeiket Vásárosnaményból a gyürei iskolába, a család a kiegészítő családi pótlékhoz csak megkésve, hosszú bírósági hercehurca után jutott hozzá. Khalikék ezek után érthető módon szerettek volna mihamarabb beköltözni a közeli Vásárosnaményba. Meghirdették a házat, amire hamarosan jelentkezett N. B.-né. (Az asszony óhaját tiszteletben tartva nevét kezdőbetűkkel jelöljük.)
A harmincas évei végén járó, hat gyerekét egyedül nevelő N.-né az árvíz által tönkretett 70 négyzetméteres lakása helyett 7 millió forint értékig kereshetett ingatlant. Megtetszett neki Khalikék takaros háza Gyüre főutcájában, és hamar meg is egyezett a kétgyerekes, ukrán állampolgárságú, magyar nemzetiségű házaspárral, hogy 5,7 millió forintért megveszi az ingatlant. A roma asszony vételi szándékának az 1300 fős faluban gyorsan híre ment. Azok, akik korábban csak halkan "ukránoztak", most már nem rejtették véka alá az ellenérzéseiket: attól tartva, hogy községük az árvízkárosult roma "tömegek" célpontjává válik, aláírásgyűjtésbe kezdtek a cigányok beköltözése ellen, Khalikékat pedig sorozatosan megfenyegették.
Az eladók és N. B.-né a gyüreiek egyre intenzívebb tiltakozása dacára 2001 augusztusában megkötötték a végleges adásvételi szerződést. A megállapodás persze kitudódott, és a faluban több tanú akkori vallomása szerint a polgármester kezdeményezésére még aznap este lakossági fórumot tartottak. A gyüreiek felháborodva követelték, hogy az eladók bontsák fel a szerződést. A megrettent család hiába kért védelmet a rendőrségtől, az éjszaka során valaki baltával beverte kapujukat.
Bár Herczeg László polgármester megpróbálta lebeszélni, Khalik Olga mégis feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A rendőrség a szabálysértésnek minősített ügyben végül eredmény nélkül zárta le a nyomozást, a gyürei önkormányzat azonban saját költségén (!) néhány nappal később megjavíttatta a kaput. A fenyegetések folytatódtak (a rendőrök Khalik Csaba szerint egy évig nem jelentek meg a portájuk környékén), és végül a család visszamenekült Beregszászra. Ekkor látta a falu vezetése elérkezettnek az időt a csak a nevét leírni képes, hivatali ügyekben nem kifejezetten járatos vevő, N. B.-né megdolgozására.
Az asszonyt behívták a gyürei polgármesteri hivatalba, ahol olyan hatalmasságok voltak jelen, mint a polgármester, a Belügyminisztérium tanácsadója és a kisebbségi önkormányzat elnöke. A jegyző, Kósa Levente közölte, hogy a házat nem lehet megvenni, mert azonzárlat van. Mint később kiderült, Khalikék állítólagos négyezer forintos kommunális adótartozása miatt a jegyző a tulajdonosok értesítése nélkül a földhivatalban három nap alatt zárlatot jegyeztetett be az ingatlanra. Az analfabéta asszonynak átadtak 200 ezer forint segélyt készpénzben, cserébe ő aláírt egy papírt, melynek utolsó sora értelmében visszalépett Khalik Csaba lakásának megvásárlásától. Amikor visszatértek, Khalikék N. B.-nétől értesültek a fejleményekről. Khalik Olga szerint Herczeg polgármester a hivatalban oktatta ki Magyarország íratlan törvényéről: cigány csak a mellékutcába költözhet, Khalikné ne szabjon új törvényt, ha nem tetszik, menjen vissza oda, ahonnan jött, de itt ne pártolja a cigányokat.
Khalik Olgánál orvosai időközben pánikbetegséget és depressziót diagnosztizáltak. A család a házat azóta sem tudta eladni. N. B.-né végül Vásárosnamény legszélén, egy romos, hárommillió forintra tartott házat tudott megvenni. Míg Khalikék tágas, amerikai konyhás, központi fűtéses, konyhakertes háza összkomfortos, N. B.-né új otthona vizesedik, a falak több helyen berepedtek, fűteni csak egy szobát lehet, az apró kert nagy része pedig le van betonozva. Gyüre önkormányzata megkapta a kisebbségi ombudsman az ügyben indított vizsgálatának a falu elöljáróit elmarasztaló eredményét, és határozattal elfogadta azt.
Herczeg László polgármester lapunk megkeresésére kijelentette: a történtekről nem kíván nyilatkozni, a meghurcoltatás miatt azonban fogyóban van a türelmük a jegyzővel. Szerinte a történet egyesek pénzéhségéről szól (Gyürén viszszatérő vád Khalikék nyerészkedése), illetve arról, hogy a jogvédőknek botrányokra van szüksége, és ezért nem hagyhatják nyugodni az ügyet, pedig N. B.-né például már rég nem érti, hogy mi történik körülötte és nyugtot szeretne.
N. B.-né és a Khalik-család képviseletében a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) büntető- és polgári peres eljárást kezdeményezett. A jegyzőt és a polgármestert folytatólagosan, társtettesként elkövetett hivatali visszaélés miatt jelentették fel. A vásárosnaményi rendőrkapitányság 2003 februárjában
a nyomozást megszüntette,
mivel bűncselekmény elkövetése szerintük nem volt megállapítható. A határozatot és a nyomozás indokolatlan leszűkítését kifogásoló panaszt egy hónappal később már a városi ügyészség utasította el.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságon a NEKI Khalikék és N. B.-né képviseletében Gyüre önkormányzata, jegyzője és polgármestere ellen polgári pert indított államigazgatási jogkörben okozott kár és személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása, valamint kártérítés megítélése érdekében. Álláspontjuk szerint az alperesek megsértették egyebek mellett ügyfeleik becsülethez és emberi méltósághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő jogait. A keresetet később kiterjesztették a megyei közigazgatási hivatalra is, mivel a jogvédő iroda megítélése szerint a hivatal lényegében elszabotálta a megkötött ingatlan-adásvételi szerződés ellenjegyzését, holott a vételárat korábban már jóváhagyta.
Az eljárások alatt a polgármester és a jegyző folyamatosan nyomást gyakoroltak a felperesekre, hogy vonják vissza keresetüket, valamint megfélemlítették azokat a tanúkat, akik korábban még jól emlékeztek például a falu elöljáróinak az ominózus, kis híján lincselésbe torkollott falugyűlés éjszakáján betöltött szerepére. A megyei bíróság a NEKI keresetét tavaly februárban elutasította. Ekkor kereste meg a jogvédőket Szilágyi Jenő: az általa elmondottak merőben új megvilágításba helyezték az egész történetet. (N. B.-né és Khalikék kálváriája már szerepelt a NEKI 2002-es ügyeit taglaló Fehér Füzet című kiadványban. A Szilágyiék képbe kerülésével kibővült történet a jogvédők most megjelenő új kiadványában olvasható.)
2001 augusztusában a szintén jándi árvízkárosult ötgyerekes férfi és előrehaladott terhes felesége is Gyürén, de nem a főutcán, hanem a cigánysor mellett szerettek volna lakást venni. Az eladók, Tóth Endre és felesége által kértösszeg bele is fért Szilágyiék keretébe. Miután megállapodtak, Herczeg polgármester Tóthékat is zaklatni kezdte, hogy álljanak el a szerződéstől. Mint utóbb kiderült, a házaspár augusztus közepén alá is írt egy együttműködési nyilatkozatot a polgármesterrel (lásd keretes anyagunkat), ám végül a várandós anyukára való tekintettel megemberelték magukat, és mégsem engedtek a polgármester óhajának.
Eközben Szilágyiék a községházán N. B.-né megpróbáltatásaihoz kísértetiesen hasonlító tortúrán mentek keresztül. A már ismert hatalmasságok jelenlétében közölték velük, hogy
"piszkos cigány ide nem
fog beköltözni"; a tiltott zóna Szilágyiék esetében nem a főutcát, hanem már az egész falut jelentette, cigánytelepestül. A rossz légkör ellenére a felek augusztus 21-én megkötötték az adásvételi szerződést, és beküldték a megyei közigazgatási hivatalba, ahol azt jóváhagyták. A fenyegetőzések azonban tovább erősödtek, és Szilágyi Jenő végül úgy döntött, nem teheti ki a családját ekkora veszélynek. Mivel félt, hogy az eladók már nem lesznek hajlandók visszalépni az érvényes szerződéstől, a katasztrófavédelmi hivatal alezredesének segítségével lemondó nyilatkozatot készített, melyre aztán ráhamisította Tóthék aláírását.
A közigazgatási hivatal a nyilatkozatot iktatva a szerződést megszűntnek tekintette, csakhogy a pénzükre hiába váró Tóthék egy idő után gyanút fogtak. Amikor kiderült a csalás, Tóth Endre feljelentést tett, minek következtében Szilágyit és nejét utóbb okirat-hamisítás miatt jogerősen pénzbüntetésre ítélték. Érdekesség, hogy a 35 ezres büntetés kifizetését Herczeg polgármester Khalikék kapujának javításához hasonlóan magára vállalta. Szilágyiék a szorító határidő miatt (2001 októberéig kellett megoldást találni) a közeli "pályiban vettek házat, igaz, az sokkal rosszabb állapotú a Gyürén kinézettnél. Tóthék a házukat végül csak félmillió forinttal kevesebbért tudták értékesíteni.
Miután a kárukat szerették volna megtéríttetni, bírósághoz fordultak. Abban bíztak, hogy az eljárás során fény derül a polgármester felelősségére, ehelyett azonban a bíróság Szilágyiékat vette elő. Az alperesek a NEKI-hez fordultak segítségért. A jogvédő iroda munkatársai ekkor szembesültek azzal, hogy a polgármester és a jegyző egyszerre két meccset játszott: egyet Szilágyiék, egyet pedig Khalikék és N. B.-né ellen. Mivel Tóthék nem kívántak ártani az immár hatgyerekes Szilágyiéknak, a per szüneteltetését kérték.
A jogvédők a Szilágyiék ügyéből származó dokumentumaikat becsatolták Khalikék és N. B.-né perébe, de hiába: 2003 szeptemberében a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében helybenhagyta az elsőfokú döntést. A NEKI decemberben felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz (LB). Az eljáró bíróságok ugyanis szerintük a tényállást részben tévesen megállapítva nem alkalmazták a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alkotmányos és polgári törvénykönyvi rendelkezéseket, valamint a közvetett diszkriminációt - tévesen - nem tekintették hátrányos megkülönböztetésnek.
"N. B.-nét az I-III. rendű alperesek részéről a cigány származása, kisebbséghez tartozása miatt semmilyen hátrány nem érte. Éppen ellenkezőleg, lehetővé tették, hogy a gyermekei a helyi iskolába járjanak, 200 000 Ft segélyt kapott az önkormányzattól, holott nem is volt gyürei lakos" - így az elsőfokú ítélet. Különös, de a megyei bíróságban fel sem merült a gyanú, hogy vajon miért segélyez jelentős összeggel egy apró község önkormányzata egy, nem az illetékessége alá tartozó személyt. Bármilyen megdöbbentő továbbá, de a másodfokú bíróság az ítélet indoklásában átvette a gyüreiek előítéletes érvelését: "A falu lakóinak indulata - figyelemmel a lakosság összetételére - nem a kisebbséghez való tartozásra, hanem a közösségbe költözni szándékozók életmódjára, annak megítélésére vezethető vissza, ami nem jelenthet jogtalan hátrányos megkülönböztetést."
A másodfokú bíróság sajátos jogértelmezésére vall, hogy az ítéletben kinyilvánította: a tiltakozó gyüreiek csak a szabad véleménynyilvánításalkotmányos jogát gyakorolták. Csakhogy e jogokat korlátozzák a személyhez fűződő jogok és a hátrányos megkülönböztetés tilalma, utóbbiakat viszont a bíróság nem volt hajlandó figyelembe venni. Az LB egyelőre még nem reagált a felülvizsgálati kérvényre. A NEKI időközben az egész iratcsomót, azaz a nyomozati jegyzőkönyveket és a polgári perek dokumentumait is felterjesztette Strasbourgba, az Európai Emberi Jogi Bírósághoz.
"Mit szólna Medgyessy Péter, ha az ő szomszédságába költözne egy jándi cigány?" (Herczeg László) "Nem akarok magyar állampolgárságot szerezni, amíg ez előtt a polgármester előtt kéne felesküdnöm." (Khalik Csaba) "Azt kívánom, hogy nyerjek a lottón, hogy mégis odaadhassam ezt a házat a N. B.-nénak." (Khalik Olga) "Itt még fát sem szedhetünk, sosem jutunk ötről a hatra." (Szilágyi Jenő) "Én már nem bízom semmiben. Csak el szeretném felejteni ezt az egészet." (N. B.-né)
Miklósi Gábor
Ausmaschieren
"Nyilatkozat
Alulírott Herczeg László Polgármester ígérem, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy abból a környezetből ahol Tóth Endre és családja lakik, kikerüljön.
Fenti igéretet annak fejében adtam, hogy Tóth Endre és neje visszalép a mai napon meglévő Szilágyi Jenő Jándi lakossal kötött szerződéstől.
Gyüre, 2001. 08. 01."
A Narancs birtokában lévő, betűhíven idézett, a polgármester pecsétjével ellátott, erősen hivatalivisszaélés-gyanús nyilatkozatot Tóth Endre és neje, valamint Herczeg László is aláírta.
