A Madárkórház Alapítvány 1999-ben kezdte meg működését a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) területén. Déri János, az alapítvány vezetője korábban majdnem tíz éven át a közeli Góréstanyán látott el feladatokat a helyi madár-visszatelepítő állomás állatorvosaként. A sérült vadmadarak gyógyítása, operálása már akkor a szenvedélye volt, amikor feleségével 1984-ben a fővárosból a Hortobágyra költözött és az állami gazdaság alkalmazottja lett.
Pusztakórház
A HNP a madarak nemzetközi tranzitforgalmának csomópontja, Európa egyik legnagyobb madármegfigyelő helye. Amikor a nyár vége felé a fiókák repülni tanulnak, százával történnek üzemi balesetek. A madárvédelem szempontjából a megelőzés lenne a legfontosabb, hiszen tucatjával lövik le a vadászok a védett madarakat, elpusztítják őket a rágcsálók irtására használt mérgek vagy a dúvadak elejtésére kitett mérgezett döghúsok. A villanyvezetékek is halomba gyilkolnak, mert az áramszolgáltatók fütyülnek arra a nemzetközi technikai szabványra, amely a baleseteket kiküszöbölné. Déri a 90-es évek végén határozta el, hogy otthona tőszomszédságában intenzív szakorvosi ellátásra, műtéti beavatkozásra alkalmas madárambulanciát épít ki. Az állatorvos a Narancsnak azt mondta, hogy jónevű baromfi-specialistaként keresett egyéb jövedelmét fordította a kórház felszerelésére és működtetésére, hiszen akkoriban még sok dolga akadt a jól menő Hajdú-Bét és a környékbeli libatenyésztők megbízásából. A kórház felszerelésére (műtő, labor, endoszkóp, a madár visszavadítására alkalmas röpde) bevallása szerint közel tízmilliót költött. A röntgen kivételével, melyet ajándékba kapott a Philipstől. A működéshez szükséges tőke a könyvelési adatok szerint ma alsó hangon évi 5,5-6 millióra rúg. Minisztériumi támogatásból, pályázati pénzekből és az szja egy százalékából származó felajánlásokból ennek csak 10-20 százaléka jött össze. A doktor ezt egészítette ki azzal, amire a családi kasszából futotta. Tavaly így is másfél millió volt a hiány, ami az állatorvos szerint abból keletkezett, hogy a HNP nem térítette meg a közvetlen költségeit sem. Ráadásul az évi 2-300 beteg madár helyett, amit Górés rendszeresen a kórházba delegált, tavaly legfeljebb csak hetven jött be. A Hortobágyi Nemzeti Park ugyanis szüneteltettea madárkórházzal való együttműködést, mert sokallták a költségeket és vitatták az alkalmazott kezelések indokoltságát.
Szakmai vélelmek
Déri János gyakorlatilag a helyi keresletre alapozva alakította ki kapacitásait (noha később már az ország minden részéről vittek hozzá madarakat), ám a megbízó szakmai elvárásait már nem osztotta az ún. életmentő műtétek jogosságáról. Gyarmathy István, a HNP igazgatóhelyettese szerint a nemzetközi gyakorlatban nem fordul elő, hogy pénzt költenek nyílt törést szenvedett, a teljes gyógyulás reményével aligha kecsegtető madarak többszöri operációjára. Inkább azonnal elaltatják őket. "János háromszor-négyszer is megműtött olyan egyedeket, melyek nálunk a tömegfajok (egerészölyv, fehér gólya) közé tartoznak, felépülésük viszont meglehetősen kérdéses volt. Ez már túlmegy a természetvédelem határán, és inkább az ő privát karitatív tevékenységéhez tartozik."
Déri János repatriálási statisztikája - vagyis hány egyedet sikerül visszaszoktatni az élő környezetbe - eléri a nemzetközi összehasonlításban is bámulatos 30-40 százalékot. Egy megkérdezett természetvédelmi szakember szerint ezzel azadattal csínyján kell bánni, mert Magyarországon nincs pénz nyomkövetőre,így a madár utóéletéről csak találgatni lehet: ki tudja, hogya "felépült" állat a következő kanyarban nem vált-e rókatáppá? Svájcban, ahol optimális körülmények között folyik a madarak mentése, a sikeres repatriációk aránya nem haladja meg a 10-15 százalékot.
Déri gyógyító tevékenységével Gyarmathy szerint az volt a másik fő baj, hogy a megbízással járó költségeket nem lehetett előre tervezni: ezért állapodtak meg 2001-ben átalánydíjban (50 ezer Ft/hó). Az állatorvos ugyanakkor utalt a szerződés egyik alpontjára, miszerint a további esetleges pluszköltségekről tárgyalni kell. Amikor hónapokkal később az állatorvos benyújtotta milliós összegre rúgó tételes kimutatását, a HNP nem volt hajlandó fizetni. Úgy döntöttek, inkább a szakmai programjuknak megfelelően működő górési telep fenntartására koncentrálnak (3 millió Ft/év), a madarak intenzív ellátását pedig a Fővárosi Állat- és Növénykerttel együttműködve oldják meg. "A nyár közepe óta orvosaink látják el ezt a feladatot egy jelképes összegért (30 ezer Ft + áfa/hó), a tényleges bekerülési költségeket saját megtermelt tőkénkből álljuk. A górési repatriáló teleppel már korábban is volt kapcsolatunk, például a sérült állatok és a fiókák nálunk teleltek" - válaszolta megkeresésünkre Molnár Zoltán, az állatkert természetvédelmi referense. A hiányt az elkötelezett madármentő bizonyára saját zsebből állta volna, ha nem üt be a krach. Csakhogy tavaly a megyei főállatorvos a köztisztviselői törvény értelmében összeférhetetlenségi okokra hivatkozva kezdeményezte, hogy a hatósági állatorvosok adják fel mellékállásaikat. A madárispotály kasszáját hirtelen nem volt miből kipótolni.
Sajtóhadjárat
A figyelmesebb polgár a híradásokból (Kossuth rádió, Magyar Fórum) már tavaly ősszel felfedezhette, hogy a hortobágyi madárkórház komoly pénzügyi problémákkal küzd. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, a Blikk önzetlen akciójához az adta a döntő lökést, amikor a konkurens Mai Nap január 13-i kétoldalas riportja nyomán akcióba lendültek a polgári körök. Internetes honlapjukon megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy "a kormány a 2004-es esztendőben képtelen négymillió forintot a hortobágyi madárkórház részére eljuttatni", és arra kérték "több száz ezres tagságukat", hogy dobják már össze a szükséges összeget. Bár a Blikk a madárkórház ügyének felkarolásával sikeresen hatástalanította a politikai bombát (300 ezer forintos felajánlásukhoz 200 ezret adott hozzá a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, eddig több mint egymilliót az olvasók), így is csupa kínos, a szaktárcát sértő csúsztatás jelent meg a bulvársajtóban. Csak néhány példa: a hortobágyi madármentő állomás a leírtakkal ellentétben nem páratlan az országban, hiszen négy hasonló működik még az egyes nemzeti parkokhoz kötődően (a fővárosi állatkert mellett Pécsett, Kőszegen és Szegeden). Megjelent, hogy őshonos madárfajok pusztulhatnak ki a kórház bezárása miatt, amit a szakemberek egyöntetűen képtelenségnek tartanak. Az intézmény ellehetetlenüléséta legtöbb cikk az állam számlájára írta, mintha nem alapítványról lenne szó, melynek működését elsősorban az üggyel szimpatizáló privát és jogi személyek támogatásából kellene fenntartani. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot különösen sérthette, hogy tavaly éppenséggel segítette az alapítványt - 1,2 millió forinttal. A cikkek viszont egy dologban megegyeztek: a 2000-es tiszai ciánszennyezéstől sújtott réti sas megmentője, a Pusztadoktor hol drámai, hol humoros leírásokban szerepelt. Valószínűleg a sajtóvisszhangra reflektált a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, melynek részéről Rodics Katalin főosztályvezető-helyettes számolt be a Narancsnak: "Kiderült, hogy a Madárkórház Alapítványnak nincs engedélye az állatorvosi kamarától kórház működtetésére. Komoly aggályok fogalmazódtak meg a madarak ellátása terén is. Egyszerűen inhumánusnak, sőt állatkínzásnak tartjuk, amikor törött szárnyú madarakat összevissza vagdosnak a teljes gyógyulás valós esélye nélkül,szenvedéseiket olykor hetekkel meghosszabbítva. Amikor állatokat tömnek, csak hogy valameddig életben maradjanak." Déri János nem érti a kifogásokat. Az engedélyekkel szerinte minden rendben van, noha sosem kérték tőle őket. De ha kell, be tudja mutatni. A kezelések szakszerűségéről azt mondta, hogy mint állatorvos ezt a kérdést jobban meg tudja ítélni, mint a minisztérium vagy a HNP más területen dolgozó munkatársa. "Nem igaz, hogy a nemzetközi gyakorlatban nem költenek pénzt nyílt törést szenvedett madarakra, ezek ugyanúgy gyógyíthatók, mint a kutyák, macskák, más háziállatok vagy az emberek. Az esetek többségében egyetlen műtét sikerre vezethet, ritkán azonban előfordul, hogy kétszer-háromszor is meg kell ismételni az operációt. Nincs olyan jogszabály, amely előírja, hogy az egerészölyvet vagy a gólyát nem lenne érdemes kezelni, és el kellene altatni, ha szárnytörése vagy más, nehezen gyógyíthatónak ítélt betegsége van." Az eutanáziával egyetért, ha nincs más kiút: "Az altatásban végzett műtét biztosan jobb a madárnak, mint egy utolsó injekció."
Déri az alapítvány jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy az adományoknak köszönhetően két-három hónapos működésük biztosított. Mivel profi marketingesek is felajánlották segítségüket, a Pusztadoktor reméli, hamarosan sikerül állandó támogatókat szerezni a madárkórház finanszírozására.
Bogár Zsolt
Szárnyas felvágott
"A vadmadarak intenzív ellátásának költsége nem a védettségi foktól, hanem az állat súlyától függ" - mondta a lapunknak Déri János. Egy kisebb madár egyszeri műtéti költsége 2-5 ezer forint, egy nagyobbé 10-25 ezer forint közé tehető. A testsúly és a madár méretétől függően van szükség felszívódó fonalra, inhalációs narkotikumra, kötszerre. Egy réti sas háromórás műtéti altatásához szükséges narkotikum kb. 15 ezer forintba kerül. Az utókezelés (akár napi többszöri kötszercsere) olykor ötvenezret is elvisz. A ciánkezelt réti sas egyéves utókezelésének az ára meghaladta az egymillió forintot.
