Lapunktól tudta meg a polgármester, hogy a Rétvári-közeli alapítványhoz került Szob egyik értékes épülete

Belpol

A Dunakanyari Védegylet Alapítvány korábban Vácott is megszerzett egy állami tulajdonú ingatlant.

A Narancs.hu megkeresése nyomán tudta meg Szob polgármestere, hogy a város egy értékes ingatlanja a Dunakanyari Védegylet Alapítványhoz került egy kormányrendelet értelmében. Mindez azért érdekes, mert az alapítvány több szállal is kötődik a térség országgyűlési képviselőjéhez, Rétvári Bencéhez.

Az ügy előzménye napjaink talán legforróbb váci közéleti témája: ahogy azt lapunk elsőként megírta, közvetlenül az áprilisi választás után a kormány a zebegényi székhelyű Dunakanyari Védegylet Alapítványnak adott egy értékes belvárosi épületegyüttest. A Dunakanyari Védegylet Alapítvány kurátora az a Bajor Gergő, aki a KDNP parlamenti frakciójának titkára, így a KDNP-frakciótag Rétvári Bence közvetlen munkatársa. Többször mutatkoztak már közösen, például legutóbb egy váci fideszes rendezvényen, amelyen Varga Mihály pénzügyminiszter is tiszteletét tette. A közelmúltban több cikkben mutattuk be, hogy különböző rendezvények, egyéb projektek finanszírozására mennyi állami támogatás érkezett az elmúlt években a Dunakanyari Védegylet Alapítványhoz (röviden: sok). 

 
Rétvári Bence, Varga Mihály, Bajor Gergő tortát vág Vácon
 

Az Átlátszó vette észre, hogy az alapítvány nem csak Vácon, hanem Szobon is kapott egy ingatlant az államtól a közelmúltban. Az Ipolysági utca 26.-Ady Endre utca 26. szám alatt található ingatlan több mint ezer négyzetméteres; a jelenlegi szobi négyzetméterárakra támaszkodó gyors becslésünk szerint több száz millió forint értékű lehet, de ennek pontos megállapításához részletesen ismerni kellene az épület és a hozzá tartozó telek paramétereit.

Szobon a vácihoz hasonlóan alakultak a dolgok. Egy 2016-os nyílt ülésről készült jegyzőkönyv szerint az önkormányzat szerette volna, ha a korábban a MÁV tulajdonában lévő ingatlant a város kapja meg, ugyanis lakásokat lehetett volna kialakítani az épületben. Erről határozati javaslat is készült.

„Ezt most hallom öntől”

– mondta Ferencz Gyöngyi polgármester, amikor felhívtuk hétfőn. A kisváros vezetője megkeresésünk során értesült először arról, hogy az állam a Dunakanyari Védegylet Alapítványnak adta az ingatlant. 

A polgármester felidézte: szerették volna megkapni az épületet, de ez nem történt meg. Hozzátette, amennyiben Szobon valamilyen fejlesztést végeznek, „az mindig öröm a településen”. „Ha helyiek és a térségbeliek érdekeit képviseli és védi, ám legyen” – mondta Ferencz Gyöngyi. Azt azonban nem tudta, hogy milyen céllal kapta meg az alapítvány az államtól az ingatlant. 

„Persze, hogy ismerem ezt az alapítványt, hogyne ismerném” – mondta még a polgármester hozzátéve, semmilyen kommunikáció nem történt a Dunakanyari Védegylet Alapítvány részéről az ingatlant érintően. 

Harc a műgyűjtő és a város között

De térjünk vissza Vácra! Matkovich Ilona polgármester múlt pénteken sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a Káptalan utca 16. szám alatti épületet tulajdonba adta az állam a zebegényi alapítványnak. Vác Város Önkormányzata közösségi teret szeretett volna létrehozni az ingatlanban, ezzel kapcsolatban látszólag előremutató egyeztetések folytak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-vel. 

A helyi kiadvány, a Váci Napló is foglalkozott a témával. A lap megkereste Bajor Gergőt; azonban az a Papp László válaszolt az újságnak, akinek a Káptalan utcai épületben tekinthető meg a gyűjteménye. Papp azt írta, az ingatlan az elmúlt pár évben leromlott, és az önkormányzat nem mutatott hajlandóságot a felújítására.

A váci újság cikke szerint viszont a városvezetés együttműködött Papp Lászlóval, az önkormányzat két és fél éve fizeti a Káptalan utca 16. küzözemi díjait. Az épületben egyébként Papp nem csak bemutatja, hanem árusítja is a képeit. A felek szerződése februárban lejárt, az önkormányzat pedig jelezte, elkezdené a felújítás tervezését, hogy később közösségi házként és kulturális térként átadja. Erről egyeztetett a polgármester az MNV-vel, ahonnan mindig pozitív válasz érkezett arra nézve, hogy a város megkaphatja-e az épületet – majd a vagyonkezelő felszólította az önkormányzatot, hogy kilencven napon belül ürítse ki.

Érdekesség, hogy Papp László levelében azt írta a lapnak, „létrejött egy együttműködés a Dunakanyar Védegylet Alapítvánnyal és a közös terveket Magyarország Kormánya is támogatta”. A gyűjtemény és az alapítvány célja, hogy „olyan kulturális tér jöhessen létre, ahol a képzőművészet mellett az irodalom és zeneművészet is szerepeltetheti magát. Polgári művészeti, kulturális központot szeretnének létrehozni, ahol a kultúra- és művészetszerető emberek találkozhatnak, beszélgethetnek, eszmét cserélhetnek” – írta. 

Hozzátette, az önkormányzat eddig nem nyilvánította ki szándékát, hogy a „nagy értékű gyűjteményt” bármilyen formában be szeretné mutatni, vagy támogatni. Matkovich Ilona polgármester azonban erről azt nyilakozta a lapnak, írásos szerződés bizonyítja, hogy az önkormányzat a gyűjteményt eddig is bemutatta, és megegyeztek Papp Lászlóval, hogy a felújítás után kiállítás formájában ezt továbbra is megteheti. 

„Rétvári sokat segített”

Kíváncsiak voltunk Papp László és a Dunakanyari Védegylet Alapítvány együttműködésére, ezért megkerestük a műgyűjtőt. Állítása szerint ő fordult az alapítványhoz, ugyanis szerinte amilyen kiállításokat még az előző (még fideszes) ciklusban, nagyjából 9-10 év alatt összehoztak, azt a mostani városvezetés „mind kidobálta”. „Itt van Vác kultúra nélkül” – mondta hozzátéve, a saját öt évtizedes gyűjteménye lett volna az utolsó, és nem az épület kellett nekik, csak ki akarták őt dobni onnan. 

Rákérdeztünk a szerződésre, amely alapján Papp László az épületben továbbra is kiállíthatta volna a gyűjteményét. Azt mondta, a polgármester ezt „most mondja, miután háromszor felszólított, hogy hagyjam el a helyiséget”. Papp László megismételte: ki akarták tenni a Káptalan utca 16.-ból. 

Arra kérdésre, a kormányból ki intézte el, hogy a Dunakanyari Védegylet Alapítványhoz kerüljön az ingatlan, esetleg Rétvári Bence közbenjárása kellett-e hozzá, azt mondta: ő is sokat segített, de más is, viszont nincs felhatalmazva rá, hogy a nyilvánosság előtt beszéljen róluk. Felvetettük, hogy „az együttműködés” részeként egy értékes állami ingatlan magánkézbe került; a műgyűjtő erre azt mondta, ha „ez az ára annak, hogy továbbra is a váciak igen jelentős kultúrépülete maradjon, és benne egy igen jelentős öt évtizedes gyűjtemény maradjon, ami soha többet nem lesz Vácon, ha elmegy az épületből, akkor menjen magántulajdonba”. 

Hozzátette, 

200 millióért vagy többért fel lesz újítva

az ingatlan a Dunakanyari Védegylet Alapítvány jóvoltából. „Öt évtizede hanyagolja az önkormányzat és most sincs egy forint betéve sem nekik (a költségvetésben – B. M.) felújításra” – tette hozzá. 

Megkerestük Vác Város Önkormányzatát, illetve a Dunakanyari Védegylet Alapítványt. Válaszaikról – amennyiben lesznek – külön cikkben számolunk be. 

(Címlapképünkön: Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) korábbi parlamenti frakcióvezetője, Ferencz Györgyi polgármester és Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (b-j) a szobi Duna-Ipoly Tanuszoda avatásán 2018. március 28-án. Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.