Lázadó típus? – kérdezték a tanártól az állásinterjún

  • narancs.hu
  • 2024. július 24.

Belpol

A Klebelsberg Központ és a tankerületek szerint aki tavaly úgy döntött, nem akar köznevelési intézményben dolgozni, és felvette a végkielégítését, az már ne gondolja meg magát. 

 

Több ezer hirdetést adtak fel a tankerületi központok, iskolai dolgozókat keresnek, nagyrészt tanárokat. Az állami iskolákba azonban mégsem olyan egyszerű bekerülni, főleg olyan jelentkezőknek, akik tavaly elutasították a státusztörvényt, de aztán meggondolták magukat – írja a Népszava.

A lap úgy értesült, a közelmúltban előfordult, hogy munkát  kereső pedagógusokat azért nem vettek fel a meghirdetett álláshelyekre, mert tavaly ősszel nemet mondtak az új szerződésükre, amely a közalkalmazotti státusz megszűnésével járt volna. Az egyik jelentkezőt az iskola igazgatója arról kérdezte, sztrájkolt-e, illetve lázadó típus-e.

Az érintett pedagógus – aki végül nem lett az iskola tanára – beszámolt az állásinterjúról a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ).  A PDSZ ügyvivője, Nagy Erzsébet erről azt mondta, ha valakit azért nem alkalmaznak egy állami intézményben, mert korábban elutasította a státusztörvényt, az diszkriminatív eljárás és az egyenlő bánásmód törvénnyel is ellentétes, „kifejezetten egy bosszúintézkedés”. Az pedig, hogy valakit azért nem alkalmaznak, mert korábban már élt a sztrájk jogával, az előbb említettnél is súlyosabb jogsértés. Az intézményvezetőre nem tartozik, hogy a jelentkező részt vett-e bármikor korábban munkabeszüntetésben. 

A lap kérdésére a Klebelsberg Központ azt írta, a szabad véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van, és a törvények alapján a pedagógusok sztrájkolhatnak, emiatt senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés. Ami a státusztörvény elutasítását illeti, a Klebelsberg Központnak az az álláspontja, hogy az érintett tanárok döntöttek arról, hogy nem akarnak tovább dolgozni az új törvény által meghatározott keretek között köznevelési intézményben, „felvették a végkielégítésüket és távoztak”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.