"Az MSZP megalakulása óta nem újította meg annyira a vezetőségét, mint a múlt szombati kongresszusán. Ezzel együtt új arcok felbukkanásáról aligha lehet beszélni, hisz a most meghatározó pozícióba került politikusok többsége eddig is a szocialista politika formálásának aktív részese volt" - ezekkel a sorokkal vezette fel a Magyar Narancs 1998 őszén a párt soros kongresszusáról szóló beszámolóját (lásd: Ki vitte haza Tony Blairt? 1998. szeptember 10.). Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát - vagy csak az MSZP kanyarodott vissza oda, ahonnan a tizenegy évvel ezelőtti választási vereség után elindult.
Bár a vezetőség leváltása még távolról sem biztos, a jelenlegi szituáció sok tekintetben hasonlít az 1998-as helyzethez: akkor is olyan politikusok követelték az "öregek" menesztését, akik korábban aktorai voltak a kormányzásnak (többek között Kovács László), és akkor is téma volt a fiatalítás (így a BIT-ből indult Kiss Péter). Voltak, akik baloldali fordulatot követeltek (Jánosi György), és akárcsak most, akkor is Szekeres Imre volt a megújhodás és tisztújítás szorgalmazóinak fő célpontja. Hogy még erősebb legyen a déja vu: az ideológiai kérdésekkel foglalkozó Földes György a mostani kongresszusra is előállt - mások mellett - egy, a baloldal jövőjét latolgató tanulmánnyal.
"Van olyan vezetője ennek a pártnak, aki anno együtt harcolt Horn Gyulával, majd elbúcsúztatta, később ott volt Kovács László és Medgyessy Péter mellett, majd őket is elbúcsúztatta, mint ahogy pár hónapja Gyurcsány Ferenccel is ezt tette. Ideje lenne elszámolni az elnökségben töltött idővel" - dohogott egy, a generációs váltás mellett - és Szekeres ellen - kardoskodó forrásunk. Az "öregek" replikája: a fiatal "trónkövetelők" hosszú évek óta maguk is tagjai a vezetőségnek (Ujhelyi István 2000-től vesz részt az elnökség munkájában, 2004-től alelnök, Mesterházy Attila 2001-ben tagja volt Medgyessy tanácsadó testületének, évekig volt frakcióvezető-helyettes, április óta ő irányítja a képviselőcsoportot), esetleg jó ideje visznek valamilyen kormányzati vagy önkormányzati posztot (Ficsor Ádám és Molnár Csaba miniszter, Ujhelyi, Vadai Ágnes államtitkár, Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes, Botka László Szeged első embere). A párt jelenlegi nehéz helyzetéért tehát őket is terheli némi felelősség,
miért nem szóltak
korábban, ha olyan rossz az irány. Különben is, tavasszal volt tisztújítás, a pártot irányító trojkának (Lendvai Ildikó elnök, Szekeres Imre elnökhelyettes, Kiss Péter alelnök) több időt és lehetőséget kellene biztosítani.
Ám a fiatalok szerint hiába hajt végre baloldali fordulatot a párt, az új üzeneteket a régi, hiteltelen arcokkal nem lehet eladni. Az idősebbek ezzel szemben úgy vélik, hogy az ifjak érzéketlenek a tartalmi kérdések iránt, csak a 2010-es parlamenti bejutást garantáló listás helyekre hajtanak. A vita hamar elmérgesedett, a szemben álló felek nem válogatnak az eszközökben, igyekeznek besározni egymást a nyilvánosság előtt (jellemző, hogy megint elindult a "kiszivárogtató" utáni nyomozás az elnökségben). Persze a helyzet ennél bonyolultabb, sokkal többről van szó, mint egyszerű generációs konfliktusról.
A vitát Ujhelyi István indította el a június 16-i éjszakába nyúló elnökségi ülésen. Az alelnök, illetve a mögötte felsorakozó Mesterházy, Vadai, Varga László (a Societas nevű ifjúsági szervezet elnöke) és Bárándy Gergely felszólította a vezetőséget, hogy az EP-választásokon elért rossz eredmény miatt kérjen bizalmi szavazást maga ellen a július 4-i kongresszuson. A kesztyűt - maga mögött tudva Juhász Ferenc, Veres János és Puch László támogatását -, Szekeres vette fel, leszögezve, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a lemondást azonnali és teljes tisztújítás követi. Ujhelyi lapunknak azt mondta, ő nem tett mást, mint hangot adott a pártban rég meglévő elégedetlenségnek. Forrásaink ezzel szemben határozottan állítják, hogy a Hagyó-Botka-tengely már az EP-voksolás előtt megszületett, hetek óta készültek arra, hogy elszámoltassák a trojkát. Egyébként ezen az ülésen is kitűnt, hogy a front távolról sem a nemzedéki ellentétek mentén húzódik: sajtóinformációk szerint a középkorú Burány Sándor is támogatta Ujhelyi felvetését; igaz, a budapesti elnök Hagyó szövetségesének számít.
Bár a javaslat az elnökségin végül 8:5 arányban elbukott, a küzdelem az alacsonyabb pártfórumokon és a sajtóban folytatódott. Egy nappal később az MSZP budapesti párttanácsa felszólította az elnökséget, feltétlenül méressék meg magukat a kongresszuson - majd a javaslatukat szétküldték a megyéknek. Hagyó Miklós közölte, hogy "a feje tetejéről a talpára kell állítani a pártot". Botka a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, hogy minél hamarabb meg kell nevezni a miniszterelnök-jelöltet, és el kell számolni a Gyurcsány-korszakkal. Horváth Csaba főpolgármester-helyettes az ATV-ben a jelenlegi vezetés visszalépését és új arcok kiállítását szorgalmazta. Szanyi Tibor, a Fenntartható Fejlődés Munkacsoport vezetője a hvg.hu-nak azt nyilatkozta, hogy aki az őszödi beszéd és Gyurcsány lemondása között tagja volt a vezetőségnek, az
sürgősen távozzon
Erre Szekeres a Hírszerzőnek felvetette, hogy az adótörvények és a költségvetés elfogadása után akár abba is lehetne hagyni a kormányzást - ami viszont az irányítás átvételére készülők elől venné el az időt, és hozná őket nehéz helyzetbe.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a "lázadók" szövetsége alkalmi és esetleges, mint az a tény, hogy a tavaszi tisztújítás idején Hagyó még Szekeressel fogott össze Gyurcsány ellen. "Miklós remek szervező, szükség van az intrikusi képességeire, csak ő tudja ezen a téren felvenni a versenyt Imrével. Korábban Botkával nem volt meg a közös nevező, de most nagyon jól tudtak együttműködni" - ecsetelte az egyik "ifjútörök", miként talált egymásra a két csapat. A Budapesten lendületesen építkező főpolgármester-helyettes az utóbbi időben egyre gyakrabban ütközött a régi kerületi polgármesterekkel, illetve az újpesti bázisát védő Kiss Péterrel - ami végül átdobta őt a másik táborba. (Május közepére készült el a fővárosi lista, amiről több prominens lemaradt vagy az esélytelen helyekre szorult.) Bár Szekeres igyekszik mindenkivel jóban lenni - hallani, hogy most is folyamatosan tapogatózott a "fiataloknál" -, jelen esetben beszorult a status quót védő "régi vonalas" szerepébe. Ugyan korábban nem volt felhőtlen a viszonya a Lendvai-Kiss-féle vonallal, most kénytelen összefogni velük, ha nem akarja elveszíteni pozícióját és befolyását.
A fiatalok tábora is sokszínű. Molnár és Ficsor erősen kilóg a sorból: a volt miniszterelnök stábjához tartozó politikusok nyilván nem fújhatnak egy követ a vezetőség leváltását követelő, a Gyurcsány-időszakkal igen kritikus politikusokkal. Állítólag mindkét oldalról megkeresték őket - egy rövid ideig Molnárról mondták, hogy ő lesz a kompromisszumos miniszterelnök-jelölt -, ám az utóbbi napokban már távol tartották magukat a vitától, jelenleg egy, a párt megújítását szorgalmazó szakmai anyagon dolgoznak. A kezdetektől jelezték, hogy a középutas megoldás hívei, fontosabbnak tartják a tartalmi kérdéseket. Botka és Ujhelyi együttműködése igen szoros, de két ambiciózus, erős személyiségről lévén szó - ráadásul mindkettőjüknek Csongrád megye a bázisa -, kapcsolatuk egyáltalán nem feszültségmentes. Egyébként Botka az utóbbi napokban visszalépett a frontvonalról: többször jelezte, hogy egyelőre Szegeden akar maradni, nem vállalja az elnökséget vagy a kormányfőjelöltséget. Rossz nyelvek szerint kivárja, amíg elvéreznek a jelenlegi vezetőség tagjai, illetve a következő hónapokban posztot vállaló fiatal vetélytársai. Így könnyedén, kihívó nélkül vehetné át az MSZP irányítását a biztos vereséget hozó 2010-es voksolás után, 2014-ben pedig már nagyobb eséllyel indulhatna a választásokon. Hallani, hogy a napokban beállt a Szili Katalint támogatók táborába.
Bár a belháború eldurvult, és a felek komoly sebeket ejtettek egymáson, a szocialistáknál az ilyetén konfliktusok mindig valamilyen paktummal zárulnak. A június 22-i egyeztetésen már elhangzott egy kompromisszumos javaslat, amit a tanácskozás résztvevői nem fogadtak el azonnal, de a következő napokban már ez volt a tárgyalási alap. A Pest megyei elnök, Szabó Imre vázolta koncepció szerint első lépésben be kell vonni a fiatalokat a párt irányítását átvevő választási bizottságba (vb), majd a költségvetés elfogadása után két kongresszust tarthatnának. Az elsőn döntenének az országos listáról és a miniszterelnök-jelölt személyéről, a másodikon pedig az elnökségi tisztújításról. Így a "fiatalokat" nem érné az a vád, hogy csak a listára utaznak, hiszen azt még a régi elnökség állítaná össze - igaz, kikérnék az ifjak véleményét is. A legfelsőbb szintet érintő tisztújítás időpontját előbb decemberre tették, majd előre hozták novemberre - mivel ekkorra ígérte a kabinet a büdzsét.
Közben a pártelnök Lendvai Ildikó is integrátori szerepben lép fel. Ő ültette egy asztalhoz a szemben álló feleket, és javasolta, hogy mindenképpen egy fiatal politikust indítsanak Orbán Viktorral szemben. Több forrásunk szerint erre Mesterházy Attilának van a legnagyobb esélye. A vezetőség leváltását szorgalmazók tartanak ettől a javaslattól - miként egy forrásunk fogalmazott: "a 2010-es bukta után rögvest kiállnak mögüle, és ráverik a vereséget" -, de azt is látják, hogy nincs elég erejük az "öregek" leváltásához (a megyék többsége nem áll mellettük). A Jókai utcai új székházban tartott pénteki egyeztetésen már arról folyt a vita, hogy indulhatnak-e elnökségi tisztségekért azok, akik a mostani kongresszuson szerepet kapnak a vb-ben. Az összeférhetetlenséget kimondó javaslatot Ficsor és Molnár terjesztette elő, Ujhelyi támogatta, de végül - maga mellé állítva Puchot, majd Szilit és Baja Ferencet - Szekeres kilőtte. Ha a lapzártánk után összeülő, kongresszust előkészítő küldöttcsoportok nem szorgalmazzák a bizalmi szavazást, akkor az ügy várhatóan feledésbe merül, és a hivatalosan el nem ismert paktum léphet életbe.
"Lehet, hogy a személyi kérdések megoldódnak, de a párt szervezete katasztrofális állapotban van, ráadásul ismét kinyílt több olyan jelentős kérdés, amit nem lehet egy paktummal lezárni. Ezeket a problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni, mert az az MSZP végét jelentheti. Ameddig nem a teljesítményelv dominál, nincsenek leosztva és számon kérve a feladatok, mindig puccsok révén, háttéralkukon dől majd el, ki legyen az 'új arc'" - figyelmeztetett a programalkotás fontosságára az egyik forrásunk. Míg Gyurcsány idején a progresszív, modernizáló irány volt a meghatározó, bukásával ez az attitűd szinte teljesen háttérbe szorult - pedig 2006-ban ez a vízió bizonyult a Fidesz-populizmus legjobb ellenszerének. Ismét megerősödött az emocionális elemekre építő, ködös eszmeiségű népi-nemzeti irányzat, mások viszont határozott baloldali fordulatot sürgetnek. Szili, Baráth Etele az ökopolitika beemelése mellett kardoskodik, Földes György a foglalkoztatáspolitika javítása, a nemzeti középvállalatok megerősítése, a gondoskodó állam, az etatista gazdaságpolitika mellett száll síkra. A legtöbben egyszerűen csak abban reménykednek, hogy a válság enyhülésével ismét jöhet az osztogató politika.
Lendvai Ildikó a múlt héten egy részletes intézkedési csomaggal állt elő, melynek kiemelt területe a közbiztonság és szociális biztonság erősítése - különös tekintettel a Jobbik táptalajának számító, a szocialista pártot erősen megosztó és hónapok óta lebénító cigánykérdésre. Ám továbbra sem látni, hogy az MSZP miként kívánja ezt beemelni a kormányzati politikába, egyáltalán képes lesz-e a hátralévő időben szakpolitikai feladattá konvertálni, és a témában bármilyen sikert felmutatni.
