Interjú

„Legalább állva haljunk meg”

Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere, az MKKP fővárosi frakciójának tagja

Belpol

Keményebb fővárosi fellépést szorgalmaz a ferenc­városi polgármester a kormány inkasszója miatt csőd felé robogó Budapesten. Szerinte most már a közgyűlési többség is hajlik erre.

Magyar Narancs: Hosszú ideje hallunk kommunikációs szinten a főváros csődjéről. A mostani helyzet mennyiben más?

Baranyi Krisztina:  Elég erős jelzés, hogy legutóbbi inkasszó következményeként a főváros három nagy cégének munkavállalói számára kizárólag nettó bért tud utalni. Az idei költségvetésben útfelújításra Budapesten eredetileg összesen kétmillió forint volt betervezve, gondolhatja, hogy mennyi van felüljárókra vagy a hidak felújítására, közműfejlesztésre, beruházásra. Két éve folyószámlahitelből él a város, ritka az olyan nap, amikor pluszba szalad a számlánk. Sokan élnek sajnos Magyarországon folyószámlahitelből, ők tudják, mit jelent ez. Mínusz 50 milliárd forintnál tartunk, miközben a keret 60 milliárd forint. A cégeink is folyószámlahitelből működnek természetesen, nincs saját pénz. Fejlesztés, karbantartás, új ötlet már fel sem merülhet. Gyakorlatilag elfogyott a pénzünk az elmúlt hat év elvonásai és a covid, energiaválság hatásai miatt, az idei évre előírt majdnem 100 milliárd forintos szolidaritási adó teljesen ellehetetleníti Budapestet. Ott tartunk, hogy ha ezt befizeti a törvénynek megfelelően a főváros, akkor a közszolgáltatások egyik részére egyáltalán nem marad pénz. A tömegközlekedés önmagában a költségek nagyobbik felét teszi ki  és most ott tartunk, hogy ha azt érintetlenül hagyjuk,  de a színházaktól kezdve a vízszolgáltatáson át  az idősotthonokig mindent leállítunk, akkor sem lenne elég pénz a szolidaritási adó kifizetésére. Tehát ha így marad, a tömegközlekedéshez kell nyúlni, hiszen csak ott van annyi tartalék.

MN: Ezzel a pénzügyi háttérrel nem volt hiba megvenni Rákosrendezőt?

BK: Nekem komoly fenntartásaim voltak ezzel az adásvétellel kapcsolatban, de végül azért szavaztam meg, mert vállalhatatlannak gondoltam, hogy mindenféle építési korlátozás nélkül engedjünk be a területre egy külföldi befektetőt. Az a fejlesztés  egyetlen szempontból sem felelt volna meg a város érdekeinek, ezért nem volt más választásunk. Mivel a vételár összege a BKM-nél állt rendelkezésre, ami egy nonprofit cég, azt a pénzt onnan nem lehetett elvonni. A főváros pénzügyi helyzetét ez tehát nem befolyásolta. Másrészt ebben a helyzetben tízmilliárd forint csepp a tengerben

MN: Radikális megoldásokat javasolt a helyzet miatt a buszok blokádszerű parkoltatásától egészen a Puskás Aréna áramellátásának meccs közbeni lekapcsolásáig.

BK: Ezek valóban nem a megszokott politikai eszközök, de a helyzet sem az.  A minden embert érintő  közszolgáltatások működtetésével és a budapestiek 70 százalékának támogatásával  a Fővárosi Önkormányzatnak jóval nagyobb mozgástere van, mint az ellenzék klasszikus politikai eszközei. Már akkor  keményebb eszközöket szorgalmaztam, amikor a Covidra hivatkozva elvették a gépjárműadót. Ott már látszott, hogy a kormány főváros-politikája egyetlen dologról szól: hogy visszavegye azt. Az a 2019-es vereség nagyon fájt a Fidesznek, és már biztos voltam benne, hogy itt nem lesz megegyezés, belátás vagy tárgyalás és felelősség, csak politikai bunkósbot. Akkor még talán egyedül is maradtam ezzel a véleményemmel, de most már tényleg nincs nagyon hova hátrálni. Már a jogi lehetőségek is kérdésesek, hiszen ahogy látjuk, az inkasszót is teljesen törvénytelenül érvényesítették a fővárossal szemben. Úgy látom, hogy a budapestiek közhangulata is nagyon rezonál, ha nem is blokádra vagy áramtalanításra, de a tömegközlekedés korlátozására vagy időleges leállítására. Ezek nagyon súlyos lépések, rengeteg embernek okoznak kellemetlenséget, de a kormánynál már csak ezekkel az eszközökkel lehet bármit elérni. A főpolgármester kormányzati szereplőkkel történt tárgyalásainak eredménytelensége is ezt mutatja.  Azt gondolom, hogy ebben a budapestiek szolidárisak lesznek a város vezetésével.

MN: Nem üt vissza, ha a főváros maga szabotálná a működést?

BK: Nem hiszem. A főváros és az ország működését nem lehet kettéválasztani. Szerintem annak a településnek a működtetésére, amely a GDP 38 százalékát termeli meg, minimum elégséges finanszírozást kellene adni. Sajnos a mi kormányunk nem így gondolja, de akkor legalább annyi pénzt adjon, amennyiből a tömegközlekedést lehet működtetni. Ehelyett nettó befizetői lettünk az államnak, ez más demokráciában szerintem elképzelhetetlen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.