Interjú

„Legalább állva haljunk meg”

Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere, az MKKP fővárosi frakciójának tagja

Belpol

Keményebb fővárosi fellépést szorgalmaz a ferenc­városi polgármester a kormány inkasszója miatt csőd felé robogó Budapesten. Szerinte most már a közgyűlési többség is hajlik erre.

Magyar Narancs: Hosszú ideje hallunk kommunikációs szinten a főváros csődjéről. A mostani helyzet mennyiben más?

Baranyi Krisztina:  Elég erős jelzés, hogy legutóbbi inkasszó következményeként a főváros három nagy cégének munkavállalói számára kizárólag nettó bért tud utalni. Az idei költségvetésben útfelújításra Budapesten eredetileg összesen kétmillió forint volt betervezve, gondolhatja, hogy mennyi van felüljárókra vagy a hidak felújítására, közműfejlesztésre, beruházásra. Két éve folyószámlahitelből él a város, ritka az olyan nap, amikor pluszba szalad a számlánk. Sokan élnek sajnos Magyarországon folyószámlahitelből, ők tudják, mit jelent ez. Mínusz 50 milliárd forintnál tartunk, miközben a keret 60 milliárd forint. A cégeink is folyószámlahitelből működnek természetesen, nincs saját pénz. Fejlesztés, karbantartás, új ötlet már fel sem merülhet. Gyakorlatilag elfogyott a pénzünk az elmúlt hat év elvonásai és a covid, energiaválság hatásai miatt, az idei évre előírt majdnem 100 milliárd forintos szolidaritási adó teljesen ellehetetleníti Budapestet. Ott tartunk, hogy ha ezt befizeti a törvénynek megfelelően a főváros, akkor a közszolgáltatások egyik részére egyáltalán nem marad pénz. A tömegközlekedés önmagában a költségek nagyobbik felét teszi ki  és most ott tartunk, hogy ha azt érintetlenül hagyjuk,  de a színházaktól kezdve a vízszolgáltatáson át  az idősotthonokig mindent leállítunk, akkor sem lenne elég pénz a szolidaritási adó kifizetésére. Tehát ha így marad, a tömegközlekedéshez kell nyúlni, hiszen csak ott van annyi tartalék.

MN: Ezzel a pénzügyi háttérrel nem volt hiba megvenni Rákosrendezőt?

BK: Nekem komoly fenntartásaim voltak ezzel az adásvétellel kapcsolatban, de végül azért szavaztam meg, mert vállalhatatlannak gondoltam, hogy mindenféle építési korlátozás nélkül engedjünk be a területre egy külföldi befektetőt. Az a fejlesztés  egyetlen szempontból sem felelt volna meg a város érdekeinek, ezért nem volt más választásunk. Mivel a vételár összege a BKM-nél állt rendelkezésre, ami egy nonprofit cég, azt a pénzt onnan nem lehetett elvonni. A főváros pénzügyi helyzetét ez tehát nem befolyásolta. Másrészt ebben a helyzetben tízmilliárd forint csepp a tengerben

MN: Radikális megoldásokat javasolt a helyzet miatt a buszok blokádszerű parkoltatásától egészen a Puskás Aréna áramellátásának meccs közbeni lekapcsolásáig.

BK: Ezek valóban nem a megszokott politikai eszközök, de a helyzet sem az.  A minden embert érintő  közszolgáltatások működtetésével és a budapestiek 70 százalékának támogatásával  a Fővárosi Önkormányzatnak jóval nagyobb mozgástere van, mint az ellenzék klasszikus politikai eszközei. Már akkor  keményebb eszközöket szorgalmaztam, amikor a Covidra hivatkozva elvették a gépjárműadót. Ott már látszott, hogy a kormány főváros-politikája egyetlen dologról szól: hogy visszavegye azt. Az a 2019-es vereség nagyon fájt a Fidesznek, és már biztos voltam benne, hogy itt nem lesz megegyezés, belátás vagy tárgyalás és felelősség, csak politikai bunkósbot. Akkor még talán egyedül is maradtam ezzel a véleményemmel, de most már tényleg nincs nagyon hova hátrálni. Már a jogi lehetőségek is kérdésesek, hiszen ahogy látjuk, az inkasszót is teljesen törvénytelenül érvényesítették a fővárossal szemben. Úgy látom, hogy a budapestiek közhangulata is nagyon rezonál, ha nem is blokádra vagy áramtalanításra, de a tömegközlekedés korlátozására vagy időleges leállítására. Ezek nagyon súlyos lépések, rengeteg embernek okoznak kellemetlenséget, de a kormánynál már csak ezekkel az eszközökkel lehet bármit elérni. A főpolgármester kormányzati szereplőkkel történt tárgyalásainak eredménytelensége is ezt mutatja.  Azt gondolom, hogy ebben a budapestiek szolidárisak lesznek a város vezetésével.

MN: Nem üt vissza, ha a főváros maga szabotálná a működést?

BK: Nem hiszem. A főváros és az ország működését nem lehet kettéválasztani. Szerintem annak a településnek a működtetésére, amely a GDP 38 százalékát termeli meg, minimum elégséges finanszírozást kellene adni. Sajnos a mi kormányunk nem így gondolja, de akkor legalább annyi pénzt adjon, amennyiből a tömegközlekedést lehet működtetni. Ehelyett nettó befizetői lettünk az államnak, ez más demokráciában szerintem elképzelhetetlen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.