Hogy ez mire elég, hamarosan kiderül. Októberben bont zászlót a Védegyletből kivált tagokat egy kétszázötven fős kemény maggal megtámogatott formáció; az alapítók több mint egy éve intenzíven tervezik a színrelépést. Habár kerülik a zöldpárt kategóriát, és az ökopárt szóösszetételt sem érzik a magukénak, mi a továbbiakban a könnyebbség kedvéért az utóbbit használjuk.
A pártalapítás ötlete nyilvánosan ugyanis az Ökopolitikai Műhely féléves Lehet más a politika? című vitasorozatán merült fel, ahol a bal- és jobboldal prominensei vitatták meg többek között azt is: szükség van-e egy, a bemerevedett kétpárti struktúrát és az azzal járó egyenlőtlen viszonyokat felborító újabb erőre. Az alulról építkező, testületi vezetést tervező párt globalizációkritikus és radikális demokrata alternatívát mutathat fel a meglévő erőkkel szemben. Politikája három fogalom: a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvétel köré csoportosulna. A párt ötletéért főleg a zöld- és a szociális szervezetek meg az emberjogi aktivisták lelkesedtek, a szimpatizánsok túlnyomó része fiatal városi értelmiségi. Nyilvános főpróbának a jövő nyári európai parlamenti választást tekintik; ha ott leszerepelnek, nem indulnak az országgyűlési választásokon sem.
A szervezők a zöldpártokhoz társított negatív képzetek (akadékoskodó, marginális) mellett többek között azért is ódzkodnak a "zöld" kifejezéstől, mert az ökológiai fenntarthatóság kérdését nem kívánják kiragadni a többi politikai probléma közül. A frissen elkészült belső, nyilvánosságra nem került anyaguk szerint olyan Magyarországot akarnak, ahol a jólétet nem a természeti rendszerek tönkretétele révén érik el az emberek, és ahol az alapvető közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz mindenki jó minőségben hozzáfér. A politikát nem zárt elitek hatalmi harcának tekintik, hanem mindenki számára átlátható és ellenőrizhető közös ügynek (lásd Mit akarnak konkrétan? című keretes írásunkat).
Civil dilemmák
Az alapítók fontos célcsoportjuknak tekintik az elsősorban városi, politikailag jól tájékozott réteget, a zöld- és környezetvédő szervezetek szimpatizánsait, az emberjogi liberális értékek híveit, egyes alternatív szubkultúrák követőit, a közösségelvű republikánusokat és azokat az antikommunistákat, akik eddig azért szavaztak a jobboldalra, mert voksukkal nem akarták az utódpártot és a szövetségeseit támogatni. Abból a harmincszázaléknyi szavazótáborból merítenének, amely egyelőre sehová sem tartozik.
Egy 2007-es Medián-mérés szerint ugyanis a megkérdezettek 27 százaléka vélte úgy, hogy szükség lenne egy új pártra - igaz, csak 22 százalékuk szavazna rá, és a többségnek fogalma sincs, milyen is legyen ez az új formáció. "A pártpreferenciával nem rendelkező szavazók tehát az átlagnál nem jobban vevők egy új formációra. Magyarországon az általános politikai kiábrándultság ellenére ma nincs olyan típusú politikai elégedetlenség, amely egy új erő megjelenésének kedvezne" - összegez a Medián kutatója. Karácsony Gergely szerint a többségnek nincs szüksége új pártra, és ódzkodik attól, hogy a következő választáson egy még nem létező csapatra adja voksát. Kutatásaik szerint azonban létezik egy szűk, legfeljebb félmilliós tábor, amely elmenne szavazni, és a legszívesebben egy új pártra ikszelne - bár csak a kisebbség preferálná a zöldeket.
Karácsony Gergely nem ért egyet az alapítókkal, hogy a zöldpárt fogalom túlságosan leegyszerűsítően jelenítene meg egy bonyolultabb tartalmat, szerinte "kissé amatőr" nem kisajátítani egy el nem foglalt pozíciót. A közvélemény-kutató szerint az újszerű témák felmutatása nagyon különböző csoportokat tud integrálni.
Az ökopárt szervezésénél fontos kérdés, bírja-e az eddig a politikától következetesen elzárkózó, sokszínű hazai zöldmozgalom támogatását. A Narancs megkeresett több, ebben a szférában befolyásos személyt: kivétel nélkül mind azt mondták, hogy támogatják a kezdeményezést, de nevüket egyelőre nem adják hozzá nyilvánosan. Kivétel volt Kürti Gábor, a nagy sikerű Critical Mass biciklis felvonulás szervezője. A legutóbb nyolcvanezer embert megmozgató rendezvény ötletgazdájának dilemmája jól érzékelteti a zöldek többségének kérdéseit. "Ciki, de nem igazán mer az ember coming outolni, mert azzal pont az általa addig szigorúan követett elveket sérti meg. A Critical Mass szervezésénél mindig nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy mindenki hagyja otthon a pártszimpátiáját. Nem az MSZP, a Fidesz, csak a bringa számít. Most pedig magam is egy alakuló párttal szimpatizálok, még akkor is, ha ez nem olyan párt" - érzékeltette a helyzetet Kürti, aki egyben a Hajtás Pajtás vezetője. A bringás felvonulás honlapjáról leszednek minden politikai megnyilvánulást, és Kürti szerint ez még akkor sem okozott törést, amikor éles volt a helyzet a fővárosban.
A zöldek többsége úgy látja: kell egy olyan párt a parlamentben, amely a tág értelemben vett ökológiai értékeket képviseli. Más kérdés, milyenek a parlamentbe jutás valós esélyei.
Barátból ellenség
"A választópolgárok jelentős része, hárommillió ember jól érzi magát a két nagy tömbben. A passzivitás pedig Angelusz Róberték kutatásai szerint is összefügg a társadalmi struktúrában elfoglalt hellyel: a kirekesztődés egyik formája, ha valaki a politikai részvétel jogát sem gyakorolja. Pici az a réteg, amely tudatosan figyeli a politikát, és nem szavaz" - véli Lakner Zoltán. A Vision Consulting elemzője ugyanakkor megfelelő pillanatnak tartja, hogy a párt az országgyűlési előtt az EP-választáson méresse meg magát, ahol mindössze egy listát kell állítani, húszezer ajánlást összeszedni, és ingyen tudnak bekerülni a médiába. "Jobban meg tudják mozgatni a választók fantáziáját, a döntés nem élet-halál kérdése, a szavazó olyan ikszet is megengedhet magának, amit élesebb helyzetben nem." Lakner szerint az ökopártnak ugyanaz az előnye, ami a hátránya: a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvétel hiányzik a mai pártok kelléktáraiból, és ezért vonzóak lehetnek - de a túlzott különbözőség akár kudarchoz is vezethet.
"A magyar politikai identitást a kulturális értelemben vett bal-jobb megosztás adja. Kevés az esélye, hogy valaki új értékekkel törjön be a piacra" - véli Unger Anna. A Progresszív Intézet politológusa szerint a politikai aktualitások is keresztülhúzhatják a pártalapítók számításait: ha az ősz Gyurcsány távozásáról szól, kevesen fognak figyelni az alternatív felvetéseikre, egy előre hozott választáson pedig majdnem kizárt, hogy a semmiből bekerüljenek. Ha viszont ütőképes javaslatokkal állnak elő, gyorsan megalapozhatják a hírnevüket (ahogy ez az Oriens Csoporttal is történt). Még egy érv a sikerük ellen: Fodor Gábor. Unger Anna szerint a volt környezetvédelmi miniszter nem fogja hagyni, hogy pártja elől elcsaklizzák a témát, márpedig ő jelentős helyzeti előnnyel indul.
Nem véletlen, hogy az alapítók egy része komolyan foglalkozott Fodor Gábor megnyerésével. Habár lapunk úgy értesült, hogy jóval az SZDSZ elnökválasztó küldöttgyűlése előtt komolyabb tárgyalásokat folytattak Fodorral, a megkérdezett alapítók csak annyit ismertek el, hogy tavaly ősszel, amikor nem volt kizárható, hogy Fodor esetleg megelégeli a pártját és újat alapít, beszéltek a lehetőségről. "Kettős követelménynek kell megfelelni: egyrészt ne a teljes ismeretlenségből bukkanjunk elő, másrészt ne legyenek a sorainkban a lejáratódott politikai elit reprezentánsai. De a számunkra fontos tb-privatizáció ügyében Fodorék a velünk gyökeresen ellentétes felfogást képviselték. És ha adódtak is ilyen mérlegelések, hozzátettük, hogy akkor kell valaki a másik oldalról is" - mondja Schiffer András. Az alapítók ugyanis leszögezik: a készülő párt se nem jobb, se nem bal.
"Borzasztóan sajnálom" - így kommentálta Lányi András a pártalapítást a Narancsnak. Az Élőlánc Magyarországért ökopárt vezetője a Védegyletben korábban együtt dolgozott Schifferrel, Jávor Benedekkel vagy Rauschenberger Péterrel, de mikor ő pártot alapított, a korábbi tanítványok nem csatlakoztak. "Az ökológiai gondolat az egyedüli új ötlet a politikai porondon a XXI. században. Kétségbeejtőnek tartom, hogy Magyarországon ez is elkisgazdásodik. Hiszen szükségszerűen kioltjuk egymást: a közvélemény számára lesz egy jobbos ökopárt, az Élőlánc, bár mi nem vagyunk jobboldaliak, és most alakul egy balos."
Lányi egy újabb nehézséget is felvetett. "Jelentős tőke nélkül semmire sem jutunk. Sok millió forintot áldoztunk, fülig úszunk az adósságban. A magyar politikai porondra csak az nyer bebocsátást, akit oda befizetnek, mert a politikában megtérülni kívánó tőke így látja biztosítottnak a pénzét."
Szimpatikus könyvtárosok
"Ki van mögöttük? Egy Széles? Egy Demján?" - ezeket a kérdéseket már egy számos sikeres politikai kampányt belülről látott kampányszakember tette fel lapunknak. Az ötszázalékos parlamenti küszöb ugyanis annyira magas, hogy milliárdokra van szükség a megugrásához. "Picsa kampány kerül másfél milliárdba. És jóval korábban kellett volna kezdeniük. Egy Schiffer nevű valaki mond valamit, de a híradókba nem kerül be. Ha a 28 éves Orbán Viktor állna a párt élén, vagy egy hozzá hasonló eltökélt valaki, akkor lenne esély. Így sok biciklistának lesz szimpatikus."
Több kampányszakember hangsúlyozta: a zöldügyek nem elég fontosak nálunk, és az emberek nem vesztegetik el a szavazatukat. Ráadásul a szavazóknak elegük van a pártpolitikából, ódzkodnak bármilyen új politikai erő megjelenésétől. Egyszerűbb egy meglévő párt eltűnőben lévő szavazótáborát feléleszteni, mint a nulláról összerakni egyet.
Az egyik nagy párt kampányügyeit jól ismerő másik forrásunk azt latolgatta, hogy az új párt egyéniben nem indulhat, legfeljebb ha ütős polgármestereket szerez meg, tehát minél több területi listát kell állítania. "Ha csak négy-öt alkalmazottat vesz fel, az éves szinten már harmincmilliós kiadás. Ha vidéken nem tart is fenn irodát, terembérletre rengeteg pénz úszik el. Négyszáz óriásplakát nélkül nem is látszol; egy erősebb óriásplakát-kampány hat-nyolc millióba kerül. A legdrágábbak pedig a sajtóhirdetések. A rendszer felháborítóan igazságtalan: azért nem lesz pénzük, mert még nem loptak."
Egyetlen szakembert találtunk, aki elméletben nem zárta ki, hogy elvállalná egy induló párt kampányát. Erdélyi Zsolt, aki 2004 óta több sikeres SZDSZ-kampányt vezetett, kockázatos, de izgalmas feladatnak tartja egy új politikai erő megjelenítését. "A pénztelenség miatt szokott a Jobbik például kereszteket állítani, de a Magyar Gárda is a klasszikus gerillamarketing része: minél radikálisabban rúgjuk fel a társadalmi konszenzust. Ezen túl azonban pénz is kell ahhoz, hogy egy párt bejusson a tévébe, mert annak van legitimációja: ami a képernyőn megjelenik, azt komolyan kell venni."
Erdélyi szerint nem egyszemélyi kampányra, hanem három-négy hiteles, a politikusoktól megszokott rutinnal, de eltérő gondolkodással bíró emberre van szükség. "Ahhoz azonban, hogy az EP-választásig ebből valami legyen, egy Putyinnak vagy egy Angela Merkelnek kell idejönnie, és elmondania, hogy kedves magyarok, ez a párt úgy kell maguknak, mint egy falat kenyér."
A kampányszakember szerint az ökopárt buktatója lehet a túlságosan értelmiségi attitűd. "Nem filozófiára van szüksége az országnak. Valós gazdasági cselekvési programra, reális adószisztémára. Egy kampány csak a pénzről és a struktúráról szól majd. Minden más egy csomó könyvtáros álmodozása."
Nem kurvulnak bele
"Lehangoló lenne épp azzal kezdeni a politikai pályafutásunkat, hogy törvénybe ütközően egymilliárd forintra teszünk szert valahonnan. Ha jól meg tudjuk fogalmazni, hogy nem szakpolitikára szerveződtünk, hanem a kormánypárti szakértelmetlenség és az ellenzéki populizmus reális alternatívája vagyunk, azzal jelentős tömegeket szólíthatunk meg. Ha valamiért pártot akarunk csinálni, az épp az, hogy tűrhetetlen, hogy néhány milliárdostól függjön a magyar gazdaság és a politika. Elfogadhatatlan lenne, ha a színrelépésünket épp ettől tennénk függővé" - mondja Schiffer András.
A tagok eddig kétmillió forintot adtak össze, az elmúlt évben pedig húsz-harminc millió forint értékű természetbeni támogatást kaptak vállalkozóktól. A közeljövőben is nagyrészt a tagok és szimpatizánsok adományaira számítanának. Jávor Benedek szerint ahogy előjönnek a programmal és az azt megjelenítő arcokkal, megnő az esélye, hogy a gazdasági szereplők támogatását is elnyerjék. "Van egy jelentős kis- és középvállalkozói réteg, amelynek a hócipője tele a gazdasági környezettel. A kampányban az is előnyünk, hogy nem akarunk néppártot csinálni: a professzortól a traktorosig nem kell mindenkit megszólítani."
Rauschenberger Péter szerint "nem öntjük el a hirdetési piacot, nem lesz csak a fülünk négy emelet. Ne azért legyen esélyünk, mert a zárt monolitba való bejutást az segíti, ha zombiként nyomjuk a gagyit. Olyan nincs, hogy elfogadjuk a rendszer működési elveit, belekurvulunk, aztán megváltoztatjuk. Nem ennek van értelme."
Mit akarnak konkrétan?
Négy év alatt 25 százalékkal csökkentenék a minimálbér teljes költségét, évente egy százalékkal növelnék a foglalkoztatást, lenyomnák a munkabér terheit. Radikálisan csökkentenék az adónemek, kivételek és kedvezmények számát, valamint a külföldi beruházóknak adott adókedvezményeket. Decentralizálttá és átláthatóbbá tennék a vidékfejlesztés intézményrendszerét. Erősítenék a táji és ökológiai viszonyokhoz alkalmazkodó, a helyi társadalmat erősítő mezőgazdaságot. Az átláthatóbb közélet jegyében erősebb jogosítványokat adnának a számvevőszéknek és az ombudsmanoknak, számos közjogi poszt esetében kizárnák az újraválaszthatóságot, máshol maximálnák a hivatali ciklusokat. Fellépnének a titkosítás ellen. Keményen rendbe tennék a pártfinanszírozást. Felelős klímapolitikát folytatnának, valamint korlátoznák a bevásárlóközpontok, élelmiszerláncok terjedését.
