Magyar Narancs: Mielőtt a Budavári Palotáról beszélünk, nézzük, hogy sikerült – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – a főpróba, a Várkert Bazár! Egy év alatt mennyi állami és pályázati pénzt költöttek az üzemeltetésre? Megkérdeztem a Várgondnokságtól is, de ők nem adtak választ.
L. Simon László: Az új térszint alatti rendezvényterem kiválóan működik, a miniszterelnöki évértékelő beszédnek is nehéz volt időpontot találni. Természetesen a Miniszterelnökség vagy más állami intézmény is fizet bérleti díjat a használatáért.
MN: Állami megrendelésekkel látják el elsősorban?
LSL: Számos piaci bérlőnk is van.
MN: De a piac nem tartja el a komplexumot?
LSL: Egy sok ezer négyzetméternyi kiállítótérből, közparkból és kiszolgáló helyiségekből álló, jórészt műemlék épületegyüttesről van szó. Senki sem várja, hogy tisztán piaci alapon működjön úgy, hogy a saját kiállításokat és egyéb rendezvényeket is finanszírozni lehessen a bevételeiből. Ez az első teljes éve a Várkert Bazárnak. Természetesen a működési költségeihez is hozzájárul az állam, miközben komoly piaci bevételeket is elvárunk a működtető Várgondnokságtól.
MN: Pontosan mekkora támogatási összegről van szó?
LSL: Tavaly és idén 174 millió forintot kapott a Várgondnokság az éves működésére, amiből nemcsak a Várkert Bazár fenntartását, hanem a budai Vár karbantartását, illetve a Nemzeti Galéria és a Sándor-palota hidegenergia-ellátását is fedeznie kellett.
MN: Mit gondol a kiállítóterek funkcionalitásáról?
LSL: A kiállítóterek valóban csak megszorításokkal alkalmasak erre a célra, de ezzel tisztában voltunk kezdetben is, hiszen tudtuk, hogy azok eredetileg lakásoknak épültek. Ennek ellenére az északi palotában öt hete nyílt Csók István-kiállítás látogatószáma mára meghaladja a nyolcezret, csak az elmúlt hétvégén 1060-an vettek belépőjegyet. Ezek nem rossz számok, különösen, hogy a Nemzeti Múzeum tavalyi, Szent István lovagjai című időszaki kiállítására a tervezett 15 ezerhez képest mindösszesen 1620-an váltottak belépőjegyet.
| ||
MN: Más múzeumok évi néhány millióból rendeznek kiállításokat. A Csók-kiállítás félig-meddig kész, mégis 23 milliót adott rá a Nemzeti Kulturális Alap (NKA). A déli palotában pedig még ennyi sem történt egy év alatt.
LSL: Hasonló időszaki kiállításokra a nagy múzeumaink ennél sokkal többet költenek. Ebben az esetben azonban nem egy múzeum csinált kiállítást, hanem az épület fenntartója rendelt meg egy tárlatot, aminek azért mások a költségei. A 23 milliót pedig nemcsak a kiállításra költötte a Várgondnokság, hanem kommunikációra is, hiszen vitathatatlan, hogy a Csók-kiállításnak otthont adó Testőrpalotát is be kell még vezetni a kulturális köztudatba. Nem igaz, hogy ez egy félig-meddig kész kiállítás volt, egy új térben kiállított, újragondolt tárlat, ahol több olyan festmény is van, amit régen láthatott a közönség. A déli palotában egy év alatt például öt kiállítást rendeztek. Az viszont tény, hogy a XX. Század Intézet tavaly őszre ígérte az első világháborús kiállítást, de megcsúsztak. Jelenleg májusra tervezik a nyitást.
MN: Amit Schmidt Mária 300 millió forintból valósít meg, legalábbis az első ütemét. Egy komplett múzeum kap ennyi állami támogatást egy évre.
LSL: A Szépművészeti Múzeum több időszaki kiállítása is kapott ilyen nagyságrendű támogatást, s ennek örülni kell. De fordítsuk meg a dolgot! Hol van olyan nagy kiállítótér, ahol hasonló kiállításokat lehet rendezni?
MN: Kevés ilyen tér van, de erre a célra tart fenn az állam múzeumokat. Történeti kiállítást ott lehet rendezni, ahol a műtárgyak és a szakemberek vannak, a Nemzeti Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban, a Budapesti Történeti Múzeumban (BTM)…
LSL: De igazán nagy időszaki kiállítóhellyel egyik sem rendelkezik. Épp ezért hadakoztam annak idején, hogy ne kerüljön állandó kiállítás a Várkert Bazárba, mert szükség van egy ilyen profilú intézményre a fővárosban.
MN: A rendezvénytér és a kiállítótér mellett vannak üzleti hasznosítású terek is a Várkert Bazárban, de egy év alatt csak egy CBA-t sikerült megnyitni.
LSL: Most írtuk ki egy cukrászdára és egy étteremre a hasznosítási pályázatot.
MN: Rendben van, nem teljesen üres a Várkert Bazár, de emellett még felújították a Honvéd Főparancsnokság épületét, aminek a funkcióját szintén elmulasztották kitalálni. Volt ott egy Zsolnay-kiállítás, mióta az januárban bezárt, még a Várgondnokság honlapján sem szerepel. Mi lesz vele?
LSL: A Honvéd Főparancsnokságot azért újítottuk fel nagyjából 900 millió forintért, hogy ne dőljön össze, és ne éktelenkedjen a rom a Vár közepén. Eredeti formájában állítottuk helyre a főlépcsőt, a többinél viszont a nyers téglafelület maradt, mert még nem dőlt el, mi lesz az épület sorsa. Ez szorosan összefügg a palota felújításával, így természetes, hogy vita folyik a jövőbeli funkciójáról. A Zsolnay-kiállítás viszonylag jó látogatottságot produkált, de nagy tanulsága, hogy míg a Várkert Bazár egy brand lett, részben a sajtóbeli mizériának is köszönhetően, addig a Honvéd Főparancsnokság nem az.
MN: Azért is firtatom mindezt, mert a Budavári Palota közvetlen közelében eddig a két fenti épület újult meg, és egyiknek sem sikerült igazán megnyugtató funkciót kitalálni. Jó volna tudni, milyen célt szolgál majd az újabb két épület, a teljesen elpusztult Főőrség és a Lovarda, amelyekre összesen 5,5 milliárd forintot szán a kormány.
LSL: A Főőrség esetében három funkcióval számolunk. Egyrészt ez lehet a palota turisztikai bejárata, illetve a vármúzeum egyik kijárata. Ugyanis amellett, hogy amit csak lehet, visszaállítunk a hauszmanni terekből, folytatjuk azt a munkát, amivel ismét felszínre hozzuk mindazt, ami feltárható és megmutatható a palota középkori részeiből. A szárazárok és az Oroszlános udvar feltárásával újabb középkori emlékek lesznek majd bemutathatók. Ezeket a föld alatti tereket a Főőrség épületéből is megközelíthetnénk majd, és innen folytathatnánk az utunkat a mai Budapesti Történeti Múzeum királypincéjében látható többi középkori helyiség felé. Így tehát térben és időben végigjárható lenne a palota a középkortól a századfordulóig.
MN: Remek ötlet, de ehhez nem kell feltétlenül a Főőrség épülete.
LSL: Mindenesetre logikus kezdő- vagy végpontja lehetne a várlátogatásnak, de elképzelhető, hogy a palota történetéhez kapcsolódó kiállítások lesznek itt, illetve a díszőrség központja lesz.
MN: Ha lesz díszőrség, akkor ezek szerint lesz közjogi funkció is a palotában.
LSL: Nem feltétlenül, a díszőrségnek elsősorban turisztikai szerepe lenne. Olyan őrséget tervezünk, amely nem osztja meg a széles közvéleményt.
MN: A díszőrök felsétálnak majd a Várba, de a lovak hogy kerülnek a Lovardába? Vagy felépítik a Szent György téri istállókat is?
LSL: Nem. Ez a kisebb logisztikai probléma megoldódik akkor, ha ismét megnyitjuk az Ybl által épített átjárókat, amiket az Országos Széchényi Könyvtár raktártornyai miatt falaztak el. A Lovarda kis épület, nem arra való, hogy több százan vagy ezren lovasbemutatókat nézzenek ott, ezért van vita köztem és az építészek között arról, hogy a funkcionalitás kedvéért megtoldjuk-e egy kortárs elemmel a Hauszmann által tervezett épületet. Én nem szeretném.
MN: Az udvar néhány előkelőjére méretezett Lovardát hogyan lehet gazdaságosan üzemeltetni?
LSL: Számos, a magyar lovas hagyományokban járatos szakértőt felkértünk, hogy segítsenek kitalálni a Lovarda programját. A munkatársaim éppen a héten jártak Bécsben konzultálni a Burg vezető munkatársaival az ő hasznosítási tapasztalataikról. A létrejövő gyönyörű tér egyébként kiválóan alkalmas lehet kiállításokra és rendezvényekre is.
MN: Csak én érzem, hogy a két épület esetében sincs valóságos koncepció, csupán varrják a gombhoz a kabátot?
LSL: Ezt igen rosszul érzékeli. Az alapkoncepció az, hogy helyreállítsuk a palota külső vizuális egységét, ehhez pedig az említett két épület elengedhetetlen. Azon dolgozunk, hogy ezeket megtöltsük olyan turisztikai funkcióval, ami részben visszahozza a ráköltött pénzt. Nem l’art pour l’art építkezünk, eszünkbe se jut például a Szent György tér épületeit, mondjuk, a Teleki-palotát visszaépíteni.
MN: Pedig korábban ez is felmerült. Beépítik a Szent György tér nyugati térfalát?
LSL: Én ezt a megoldást pártolom.
MN: Eddig senki nem merte, pedig így csonka a tér.
LSL: Szerintem is. Van egy kiváló koncepció az asztalomon, ami kicsit historizáló, ugyanakkor modern.
MN: Ki készítette?
LSL: Az most mellékes.
MN: Eszerint nem is lesz pályázat az „ország főterére”?
LSL: Számos terv készült eddig is. Most például ötletpályázatot írunk ki ifjú mérnököknek, egyetemistáknak…
MN: ...aztán felépít valamit Zoboki Gábor?
LSL: Nem értem a kérdést. Egyébként olyasmiről beszélünk, ami legfeljebb tíz év múlva lesz aktuális.
MN: Jó, térjünk át a palotára! A Budavári Palotában, annak hauszmanni formájában folyamatosan csak Horthy Miklós lakott. Így az önök által rekonstruálni óhajtott palota közjogi szempontból sokak számára joggal a Horthy-korszakot jeleníti meg, ami Magyarország háborúba sodródásához, a holokauszthoz és például a palota pusztulásához is vezetett. Ez ellenérzéseket kelthet sokakban, akik veszélyes múltba fordulásként értelmezik a palota rekonstrukcióját.
LSL: Egy jóval Horthy előtt felépített épületnek mi köze van a vészkorszakhoz?
MN: Ott működött az a politikai kurzus, amely felelős a vészkorszakért. A dualizmus korában felépült hauszmanni palota remek épület, viszont Horthy előtt csak szimbolikus közjogi funkciója volt. Nem azokat a termeket akarják most elképesztő összegekért rekonstruálni, ahol a magyar királyság fontos eseményei történtek az évszázadok alatt. Ezekben a termekben legfeljebb arisztokrata bálok voltak.
LSL: A parlamentben is ott működött a Horthy-kurzus és a kommunista diktatúra bábparlamentje. Ma mégis a demokrácia egyik szimbóluma. Hauszmann korában nemzeti ügy volt a palota építése, a magyar állampolgárok pénzéből készült el, nem a királyéból. Nekünk, pontosabban az elődeinknek volt fontos, és nem a végét járó dinasztiának. Egyébként ön szerint mit kellene csinálni vele, hagyni, hogy összedőljön?
MN: Például hagyni és felújítani az ott működő kulturális intézményeket.
LSL: De hiszen hagyjuk őket!
MN: A Nemzeti Galéria biztosan kiköltözik, és a tervek szerint az Országos Széchényi Könyvtár is.
LSL: De lesznek helyettük más kulturális intézmények. A Nemzeti Galéria tereiből egy múzeum jön létre, ahol a hauszmanni enteriőröket is rekonstruáljuk. Ezeket a tereket alkalmanként az állam igénybe veszi majd protokolláris célokra – mint az a világ számos országában bevett gyakorlat. Az OSZK épületében pedig helyreállítjuk az egykori díszlépcsőházat, kibontjuk az udvarokat, és kiállítótereket alakítunk ki, amelyeket várhatóan a BTM fog hasznosítani.
MN: A BTM állandó kiállítása a hetvenes évekből való. Hardvereket építünk csillagászati összegért, a szoftverfejlesztésre pedig egy fillért sem költünk. Az OSZK esetében, úgy tudom, felvetődött, hogy a helyén marad. Hiszen a digitalizáció felgyorsításával a raktáraknak nem kell feltétlenül azonos épületben lenniük a könyvtárral.
LSL: Valóban felvetődött, és én támogattam is volna ezt az ötletet. De kiderült, hogy a felújítás során gyakorlatilag ki kell költöztetni az egész könyvtárat. Így egyszerűbb, ha a magyar történelemben először építünk egy olyan nemzeti könyvtárat, amit kifejezetten erre a célra terveztek.
MN: A Nemzeti Galéria által használt dunai épületekből mennyi állítható helyre?
LSL: A külsőt teljes egészében helyre szeretnénk állítani.
MN: A kupolát is?
LSL: Építészetileg valóban ez a legnagyobb kérdés.
MN: Pedig úgy tudom, a miniszterelnök is akceptálja...
LSL: A miniszterelnök úr is roppant óvatos ez ügyben. Meg kell vizsgálni, hogy a C épület szerkezetét nem veszélyezteti-e a kupola újjáépítése, és hogy mennyibe kerül mindez.
MN: A kupola ugyanis a teljes C épület átalakításával is járhat...
LSL: Erre keresünk választ jelenleg. Hangsúlyozom, csak olyasmit állítunk helyre, amit hitelesen tehetünk. A trónteremnek például a hatvanas évekbeli műemléki helyreállítási tervei is megvannak. Ebben a kormányzati ciklusban a BTM épületében egykor volt Szent István-terem rekonstrukciója megtörténik. Azért pont ez, mert ez egy jól dokumentált, mindössze 70 négyzetméteres, belátható költségvetésű projekt.
MN: Úgy nyilatkozott nemrég, hogy 98 százalékban kulturális funkciót kap majd a palota. A maradék 2 százalékba belefér a köztársasági elnök beköltözése? Egy korábbi koncepció az A épületben ezzel számolt, ahol a háború előtt is hivatalok voltak.
LSL: Szóval ön támogatja, hogy beköltözzön a köztársasági elnök a palotába?
MN: Én csak kérdezek.
LSL: Valóban volt ilyen felvetés, és nem idegen tőlem a gondolat.
MN: A miniszterelnök pedig a számára felújított karmelita kolostorból a Sándor-palotába költözik? Ésszerű gondolat újabb hivatalokat telepíteni a Várba? Nem hiszem, hogy Orbán Viktor siklóval megy fel majd a munkahelyére, mint Károlyi Gyula gróf tette.
LSL: Szerintem ésszerű.
MN: Mennyi lesz a végső számla?
LSL: Egy olyan tervről van szó, amely minimum tíz év alatt valósulhat meg. Felelőtlenség lenne pontos számokat mondani, de az kétségtelen, hogy legalább 100 milliárd körüli összegről beszélhetünk.
MN: Adódik a kérdés, nem lenne máshol jobb helye ennek a pénznek?
LSL: Nem az a kérdés, hogy utat építsünk, szegénységellenes politikát folytassunk vagy műemlékeket állítsunk helyre: mindenre kell, hogy jusson pénz. A Hauszmann-terv egy bő évtizedes projekt.
MN: Rengeteg üres épület van és lesz a Várban, számolnak azokkal is a palota új funkcióinak kialakításánál? Az MTA feladja a mai Zenetudományi Intézetnek helyet adó Erdődy-palotát és az Országház utca és az Úri utca közötti több tízezer négyzetméternyi épületet, ahol egykor országgyűlések voltak. Mi lesz ezekkel?
LSL: Az Erdődy-palota az MTA tulajdonában van, ők döntenek róla. Ha netalántán az Akadémia eladná, és állami tulajdonba kerülne, akkor kell erről beszélni. Most még korai ezen vitázni.
MN: Korai? Hiszen jövőre elkészül az MTA Kutatóháza, és oda költöznek az eddig a Várban székelő intézetek. Ha az állam gondos gazda lett volna, nem adja ajándékba az Akadémiának az új épületet, hanem a várbeli ingatlanokat kéri cserébe.
LSL: Én nem sajnálom a magyar tudóstársadalomtól az állami segítséget. De mondok egy másik példát: a Táncsics-börtönt most vettük birtokba, a következő egy-két év azzal telik, hogy a régészek feltárják az épület udvarát. Egyelőre ennyit látunk. Hogyan tudnék egy 2016-ban esetleg megvásárolandó épületről nyilatkozni?
MN: Pedig ezek a döntések összefüggnek egymással, ahogy az épülő múzeumi negyednek is hatása van a Várra. Ott is sok a bizonytalanság, és ön nem rejti véka alá, hogy nem mindenben ért egyet a projekttel.
LSL: Én a kormány határozatait fegyelmezetten végrehajtom. Az igaz, hogy személy szerint szívesebben látnék néhány tervezett múzeumot üresen álló ingatlanokban vagy barnamezős beruházás keretében revitalizált területen, mint a Városliget zöldjében. A Liget Budapest projektnek vannak kiváló elemei, például az építészetileg izgalmas tervvel rendelkező Magyar Zene Háza, ami remélhetőleg a Bartók-kultuszt fogja szolgálni. A múzeumok építésén túl én elsősorban az állatkert fejlesztését emelem ki: a pannon ősparkot befogadó biodóm építését 25 milliárddal támogatja a kormány. Mindenképpen kell új Néprajzi Múzeum is, de nem biztos, hogy azt a Ligetben kell felépíteni. A Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum két kockája pedig nekem nem tetszik, ráadásul ezeket az intézményeket könnyen el lehetne helyezni meglevő épületekbe.
MN: Úgy tudom, a miniszterelnöknek sem tetszettek…
LSL: Ezt tőle kell megkérdezni, mindenesetre én tiszteletben tartom a véleményét.
MN: Felülírja a kormány a nemzetközi tervpályázat eredményét?
LSL: Nem tudom. Én abban vagyok elkötelezett, hogy új múzeumok épüljenek. Százszor jobb, ha a Városligetben épülnek új múzeumok, mint ha sehol.
MN: Zoboki Gábor, akinek állítólag nagy szava van a Várral kapcsolatban, azt mondja, a Nemzeti Galéria új épülete épüljön fel a Szent György téren. Ön mit gondol erről?
LSL: Nem rossz ötlet.
