„Számos importtermék, legyen az friss vagy szárított élesztő, eltűnt a hazai boltok polcairól, hiszen a pánikvásárlásnak köszönhetően egész Európában élesztőhiány van. Mi gyártunk és szállítunk minden olyan kereskedelmi egységbe, ahová eddig is szállítottunk. Nem a megszokott mennyiséget, hanem annak a többszörösét” – közölte Facebook-oldalán a múlt hét elején a Budafoki Élesztő – hivatalos nevén Lesaffre Magyarország Élesztőgyártó Kereskedelmi Kft. –, miután szerte az országban nem lehetett élesztőt venni a boltokban. A veszélyhelyzet kihirdetése körüli napokban az is szembetűnő volt, hogy lisztet, cukrot, olajat, száraztésztát is csak nehezen lehetett kapni, az üres polcok látványától pedig mindenkiben felmerült a kérdés – meddig lesznek képesek újra feltölteni a polcokat? Meddig tart ki az élelmiszer-utánpótlás?
„Három nagyobb felfutás volt az élelmiszerek, napi cikkek piacán az elmúlt másfél hónapban – magyarázza Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára –, volt olyan, hogy csak egy napon keresztül, volt, hogy két-három napon át a szokásosnál sokkal többet vásároltak, főleg tartós élelmiszereket, tisztítószereket, viszont a többi időszakban, a többi napon a szokásos körül mozgott a forgalom. Segítette is az áruutánpótlást, hogy a felfutások után nyugodtabb időszakok következtek. Jelenleg áruhiány nincs, és a jövőben is azzal lehet számolni, hogy továbbra is biztonságos marad az áruellátás.” Szerinte a hiányokat tudta pótolni az élelmiszeripar és a kereskedelem, így legfeljebb választékhiány léphet fel, ha egyes alapanyagokat a nemzetközi piacról sem lehet beszerezni. „Esetenként előfordul torlódás egy-egy határszakaszon, vagy hogy egy-egy külföldi gyártónál van valamilyen alapanyaghiány, illetve hogy egyes termékek exportját betiltja egy-egy ország. Ilyenkor akadozhat a szállítás, lehet átmeneti hiány. Ezt ilyenkor a gyártók és a kereskedők megpróbálják máshonnan pótolni, de ennek van egy időigénye” – teszi hozzá. Mint mondja, ezek a tendenciák érvényesülnek az online vásárlásoknál is, amelyek jellemzően előtérbe kerültek manapság. Ezért is lassult a kiszállítás, és egyes áruházak korlátozták néhány terméknél a vásárolható mennyiséget. „A szállítókapacitás, a szállítójármű-állomány egyik pillanatról a másikra nem bővíthető, a járvány és a roham váratlanul jött. Ennek ellenére az árukínálat a webáruházakban is folyamatos, a kiszállítások is folyamatosak, csak hosszabb a teljesítési idő” – magyarázza.
A kereskedelmet az elmúlt hónapokban ráadásul a vásárlói láz nélkül is komoly munkaerőhiány jellemezte. Vámos György azonban úgy látja, a válság hatására enyhült a munkaerőhiány: a máshonnan elbocsátottak egy részét a kereskedelem át tudta venni; például a vendéglátásból, ahol hasonló munkaalkalmasságira van szükség, mint az élelmiszer-kereskedelemben.
Mit bír az ország?
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) korábbi közlése szerint az ország „önellátottsága mintegy 120 százalékos az alapvető élelmiszerekből”. „Gyakorlatilag minden zöldség és gyümölcs vonatkozásában a főszezonban bőségesen önellátók vagyunk – mondja Apáti Ferenc, a FruitVeB – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke –, az aszezonális időszakokban van általában jelentősebb import, ez bármely zöldség- vagy gyümölcsfajtára igaz.” Ha nem lesz biztosítva az országok közötti szabad áruforgalom, akkor rövid távon alakulhat csak ki hiány olyan zöldségekből és gyümölcsökből, ahol jelentős az importszükséglet – ilyenek például a déligyümölcsök, a hagymafélék és a burgonya. Hazai újburgonya ugyanis nagyobb mennyiségben csak májustól lesz, az áttelelő vöröshagymát is csak május végétől szedik, de a többi zöldségből már most elegendő mennyiség áll rendelkezésre a hazai fogyasztók ellátására.
„Szerencsére az élelmiszerpiacon a termékek döntő többsége, 80 százaléka hazai eredetű” – mutat rá Vámos György, de hozzáteszi: ennek ellenére előfordul, hogy a gyártó külföldi csomagolóanyagot használ, vagy hogy az alapanyag egy része, esetleg bizonyos adalékok külföldről érkeznek, és ezek szállítása akadozhat. „Ezek olyan váratlan okok, amelyek bármikor előfordulhatnak, de egy ilyen megnövekedett forgalom esetén, mint a mostani, nyilván sokkal érzékenyebbek a vásárlók, ezért érthető az aggodalom. Az áruhiány, amit időnként tapasztalni lehetett, viszont átmeneti, hiszen a polcokat utántöltik.”
„Talán az egyik legnagyobb gond az volt, hogy a határon kialakultak fennakadások – magyarázza Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára –, ez az alapanyagoknak és segédanyagoknak, illetve a késztermékeknek a be- és kiszállításában is zavart okozott, de ezt nagyjából a meglévő készletekkel meg a termelés észszerűsítésével kezelni lehetett. Az első két hét rengeteg feladattal járt, a vállalatvezetőknek válságot kellett kezelni, de most már úgy tűnik, kezd lenyugodni a helyzet.” Főleg a különlegesebb vagy a gazdaságosan csak nagy volumenben előállítható csomagolóanyagok azok, amelyek külföldről érkeznek, például a speciális zárófóliák, a konzervipari célokat szolgáló acéllemezek vagy a nagyon jó minőségű papírok. Más szervezetek mellett ezért a CSAOSZ is kezdeményezte a kormánynál „zöld folyosók” létrehozását, hogy elsőbbséget élvezzenek a stratégiai terméket szállító teherautók.
„Most már rendeződött a közúti forgalom, minimális akadozások vannak csak, folyamatos a termelés, a munkaerő is rendelkezésre áll” – mondja Nagy Miklós, de megjegyzi, az új helyzet egyes termékeknél akár drágulást is hozhat. „A forint–euró árfolyam miatt mindenképpen van drágulás az importanyagoknál, ez elkerülhetetlen. Jelentkezett még némi áremelés a fuvarozás miatt is, egyrészt mert a fuvarok ideje meghosszabbodott a veszteglés miatt, másrészt mert kritikus területre nem mindenki küldi szívesen a teherautóját.” Úgy véli, májusra rendeződhetnek a sorok akkor is, ha fennmarad a veszélyhelyzet: „Az első hetekben az ijedségből, az esetleges pánikból eredő pluszmegrendeléseket tudták kezelni a vállalatok, és most már be tudnak állni a magasabb kereslet támasztotta igényekre is.”
Az importalapanyagok akadozása mellett további gond lehet a mezőgazdasági munkáknál a külföldi munkások hiánya is. Mint Apáti Ferenc megjegyzi, „lassan elindul a spárga betakarítása, itt már a héten lehetnek munkaerőgondok. A betakarítást főleg erdélyiek végezték az elmúlt években, és az ottani munkaerő jövetelét egyelőre nem tudtuk megoldani, jóllehet hetek óta erősen dolgozunk rajta. Az pedig még nehezen felmérhető, hogy a más szektorokból elbocsátott vagy a Nyugat-Európából hazaérkező munkaerő mennyire mobilizálható az agráriumban, de azon dolgozunk, hogy az legyen.” Hozzáteszi, szerinte a tavaszi fagyok egyébként jobban befolyásolják a gyümölcspiacot, mint a járványhelyzet.
Csak a tartós!
A NAK a hazai élelmiszeripar helyzetéről készített április eleji helyzetfelmérésében szintén arra jutott, hogy a járvány nem annyira az ellátásban okozott gondokat, hanem inkább egyes élelmiszeripari termékek értékesítésében: megváltoztak a fogyasztói szokások, a vendéglátóipar már nem veszi fel a korábbi mennyiséget, és beszűkültek az exportpiacok is.
Március második felében jól érzékelhetően megnőtt a tartós, jól tárolható élelmiszerek iránti kereslet. Apáti Ferenc szerint azóta normalizálódott a helyzet, de érezhető, hogy a primőr zöldségek helyett a tárolt zöldségféléket vásárolják inkább, és ugyanígy megnőtt a kereslet a mélyhűtést tűrő és a tartós élelmiszerek iránt is. „A konzervdobozok iránt ugrásszerűen megnőtt az igény, hasonló a helyzet az üvegeknél is – számol be Nagy Miklós –, ezek tartós és nagyon biztonságos csomagolási megoldások. Visszatérünk picit a tradicionális csomagolási formákhoz – lehet, hogy ez nem tendencia lesz, csak átmenetileg alakul így, de a piac és az ipar azonnal reagál erre.”
A legnagyobb gond azonban az exportkiesés. A magyar mezőgazdaság jó része ugyanis exportra termel, és a KSH 2018-as jelentése szerint a legnagyobb felvevőpiacok Németország, Románia, Olaszország. A legnagyobb bajba azok az élelmiszeripari ágazatok kerülhetnek, amelyek exportra és a vendéglátásba termelnek, illetve amelyek produktumait a vásárlók nem tekintik alapélelmiszernek – a jelentés szerint ilyen például a 96 százalékban olasz exportra termelő nyúlágazat, az éttermeket kiszolgáló vadhúspiac vagy a halászat.
„A halászati ágazat mindkét ága akkor kapott mélyütést, amikor bejött a koronavírus – mondja Lévai Ferenc, a MA-HAL – Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője –, a tógazdasági haltermelésben három év alatt lesz akkora a hal, hogy meg lehessen enni, de legkésőbb május közepén le kell halászni, különben a vízben pusztulnak el. Az idén épp elindult jó tempóban az export Romániába, amikor jött a koronavírus-járvány. Pillanatokon belül lezárták a határokat, és ott is eltűntek a fogyasztók, mert akik vásárolnak – ez idehaza is jellemző – inkább tartósabb élelmiszereket vesznek, vagy olyat, ami lefagyasztható, a halat pedig frissen szokták enni.” A halászat másik ága az intenzív termelés; az így tenyésztett afrikai harcsa, tokhal és szürkeharcsa 80 százaléka konyhakészen a vendéglátóiparban kötött ki, de ez a piac most gyakorlatilag megszűnt. Lévai Ferenc elmondta, hogy ígéretet kaptak segítségre a kormánytól: a tavakban lévő mintegy 600–800 millió forint értékű élő halat az állam intervenciós kasszájából kihelyezik az állami vizekbe, és így megmentik őket a pusztulástól; ezeket később a horgászok horgászjegy megvételével foghatják majd ki. „A másik területünkön nem tudok ma még konkrét intézkedést, de raktározási segítséggel és egy átmeneti segéllyel megoldható lenne a helyzet, hiszen ezek a halak konyhakészek, eltehetők hűtőkamrába, de mivel fogyasztó híján feltorlódott a termelés, nyilván sokkal több fog a fagyasztókamrába kerülni.” Mint megjegyzi, a mezőgazdaságban nem lehet leállás, az elvesztett időt nem lehet behozni, ezért ha valami fennakadás van, akkor ki kell segíteni a termelőket. Az Európai Unió is mindent megtesz azért, hogy meglegyen a mezőgazdaság folyamatossága, például az úgynevezett de minimis, azaz a kis értékű támogatások megemelésével, és a magyar operatív programoknál is felgyorsították az apparátus működését. „Nevetségesen hangzik, de a halászati operatív program legnagyobb kerékkötője a magyarok által kitalált bírálati és elszámolási rendszer. Valamiben ez a vírus talán hasznos is tud lenni, ha rájövünk arra, hogy a saját gondjaink egyik forrása a tökéletlen bürokrácia.”
A határok lezárása és az import akadozása miatt azonban többen is úgy vélik, hogy a koronavírus-válság a magyar élelmiszeripari termékek hazai piacát is megerősítheti. „Azt hiszem, az eddigi legnagyobb haszon az, hogy a legfelsőbb szintű döntéshozókban is egy csapásra világossá vált: ha nincs stabil hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar, akkor nincs stabil hazai élelmiszer-ellátás, ami az ország élelmezésbiztonságát az importtól függetlenül garantálni tudja. Bízom benne, hogy az élelmiszer-gazdaság mint szektor jelentősége és szerepe ezzel hosszú távon a helyére kerül” – mondja Apáti Ferenc. Vámos György szerint „a magyar áruházaknak is az a józan piaci érdekük, hogy ahol lehet, magyar termékeket vegyenek”, ráadásul azzal, hogy a szállodaipar és a vendéglátóipar felvevőkapacitása most jóval kisebb, nőtt is a magyar élelmiszerek kínálata a boltok számára.
