A magyar járványügy leépítése

A nóta vége

Belpol

Strukturális átalakítások, szakemberek elvándorlása, rutinfeladatok teljesítése nap mint nap és függés a politikától – az elmúlt években ezek jellemezték a magyar járványügyet. Ami miatt eddig főként a szakma bosszankodott, az most már a lakosságot is sújtja.

„Mára eljutottunk oda, hogy egyáltalán nincs rendszer, egy járványügyi helyzet esetén igen nagy baj lenne” – ezt 2017 májusában mondta egy korábban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Országos Tisztifőorvosi Hivatalában (OTH) dolgozó forrásunk. Akkori cikkünk (lásd: Szögek a koporsóba, Magyar Narancs, 2017. május 18.) apropóját az adta, hogy 2017. április 1-jén jog­utódlással megszüntették az OTH-t (erről lásd keretes írásunkat). „Létszámgondok, a laboratóriumi munka fennakadása, az országos tiszti főorvos szerepének csökkenése, a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása, a járványügyi biztonság veszélyeztetése” – érzékeltettük, mivel jár az ÁNTSZ 2011-es szervezeti átalakítása. A magyar járványügy leépülése valójában 2011-ben megindult, és 2017-re a rendszer szinte teljesen eltűnt. 2018 őszén ugyan „visszatért” Nemzeti Népegészségügyi Központként (NNK), de a 2020-as koronavírus-járvány jól mutatja: a járványügyre ma is állnak egyik forrásunk 2017-es szavai: „Egy földön fekvő, szakmaiságot és függetlenséget nélkülöző rendszer.”

 

Az Emmi kiterjesztése

Az egykori ÁNTSZ-ben 2017-re osztályok estek szét, szakmai teamek szakadtak ketté, sokan otthagyták az intézményt, s akik maradtak, azok közül sokakat lefokoztak, ami a fizetésükön is meglátszott. Ez az állapot másfél évig tartott. „Az ott dolgozók abban az időszakban igyekeztek fenntartani a normalitást, együttműködni, de ez nehezen ment, hiszen osztályok lettek szétszedve fizikailag is, sokan más telephelyekre kerültek” – mondja Zöldi Viktor biológus, aki 15 évig volt az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) munkatársa. A 2017-es átalakításkor Finnországban töltötte két­éves szakmai ösztöndíját, majd 2018 októberében visszatért, miután megalakult az NNK. Tizenegy hónapig bírta, utána felmondott, azóta Finnországban él. Arról a másfél évről, amíg a járványügy a minisztériumban és az Állami Egészségügyi Ellátó Központban (ÁEEK) működött, közvetlen tapasztalata nincs, volt kollégáinak azonban lesújtó a véleményük az akkori helyzetről.

Hogy pontosan mi történt 2018-ban, amikor a kormány hirtelen újra fontosnak találta a szétvert járványügyi osztályok egyesítését egyetlen intézményben, nem tudni, de mindez akkor történt, amikor Kásler Miklós vette át az Emmi vezetését, és meghirdette népegészségügyi programját. Az NNK október 1-jén kezdte meg munkáját. Az új intézmény lényegében visszaállította a 2017-es állapotot: egyesítette ugyanis az Országos Közegészségügyi Intézetet (OKI) és az Emmi országos tiszti főorvosi feladatokért felelős helyettes államtitkárságát. „Létrejöttével lényegesen javulni fog az országos járványügyi tevékenység gyorsreagáló képessége” – ígérték, ezzel gyakorlatilag beismerve a másfél évvel azelőtti átalakítás totális értelmetlenségét. Szentes Tamás helyettes államtitkárt 2018 májusában felmentették, feladatait ideiglenesen Surján Orsolya (Surján László KDNP-s politikus lánya) látta el, majd az NNK létrehozásával visszaállították az országos tiszti főorvos pozícióját is, amelyre Kásler az ÁNTSZ egykori népegészségügyi programokért felelős helyettes vezetőjét, Kovács Attilát nevezte ki. November végén azonban őt is elküldte Kásler, máig nem tudni, miért. Helyére az addigi helyettes tiszti főorvos, Szabó Enikő érkezett, de nem sokkal később őt is leváltották, és Müller Cecília korábbi Fejér megyei tiszti főorvos került a vezetői székbe. A helyettesei Surján Orsolya és Szabó Enikő. Ahogy forrásaink fogalmaztak: a vezetői szerepekről világos és átlátható döntések aligha születnek. Az intézményi átalakításról szerettük volna megkérdezni Szentes Tamást is, aki jelenleg a Szent Margit Kórház megbízott főigazgatója és a témában készséggel állt volna rendelkezésünkre, de ehhez előbb az ÁEEK-nak mint fenntartónak hozzá kellett volna járulni. Az ÁEEK erre nem adott engedélyt, a tájékoztatás szerint azért nem, mert a „koronavírust és a járványhelyzetet érintő kérdésekben” az Operatív Törzs munkatársai állnak rendelkezésre. Akkor is, ha mi az intézményi-strukturális változásokról szerettünk volna többet tudni.

„A neve alapján az NNK szakmai centrum is lehetne, de valójában nem az. Érdemi szakmai önállóságot nem kapott. Ez nem egy szakmai tudásközpont, hanem az Emmi kiterjesztése, egy kormányzati központi hivatal, ahol a vezérfonal a hivatali munka. A korábbi közalkalmazottak kormánytisztviselők lettek, a dolgozóknak közigazgatási alapvizsgát kell tenniük” – mondja Zöldi Viktor, aki szerint az NNK-val nem az ÁNTSZ-t vagy az OEK-et állították vissza, hanem legfeljebb azt az OTH-t, amely jogszabályok előkészítésével és az igazgatással foglalkozott, és amely közelebb állt a politikához. „A háttérintézményeket szétverték, és nem állították vissza” – összegez a biológus.

 

A tudomány gyanús

Arra, hogy mi a különbség a 2011 előtti jól működő rendszer és a mostani között, számos meggyőző példát említettek beszélgetőpartnereink. Az ÁNTSZ országos szerve egykor 7500 dolgozóval működött, ez a szám a 2011-es átszervezés után nagyjából 1200-ra csökkent. A szakemberek száma ma sem több ennél. „Korábban bármelyik háttérintézményben többen voltak ennél. A korábbi sokezres létszám talán túlzó volt, de hogy a mostani nagyon kevés, és ennyi emberrel nem lehet ellátni a feladatokat, az is biztos” – mondja Ócsai Lajos, aki 2005 és 2015 között az OTH járványügyi főosztályát vezette. Mint megjegyezte, korábban sokan tettek közegészségtan-járványtan szakvizsgát az ÁNTSZ-ben dolgozók közül. Ez azért is volt fontos, mert a szakterület lényege a primer prevenció, és ez a szemlélet így jobban érvényesülhetett, mint később, amikor e szakvizsgát egyre kevesebben szerezték meg. „A létszám csökkent, és ugyanez történt a szakmai színvonallal is. A népegészségügyi szakembereknek a napi rutinfeladatok mellett elemző munkát kellene végezniük és tudományos tevékenységet. Ez sokszor hiányzik.”

Ugyanezt tapasztalta Zöldi Viktor is. „Amikor az OEK-be kerültem, azt láttam, hogy ha itt megtanulom a dolgokat, az egy jó befektetés lesz, és hosszú évtizedekig tudok a szakterületemen érdemi munkát végezni. Ez azonban megváltozott. Egy idő után például leépítették az OEK könyvtárát, lemondták a folyóirat-előfizetéseket is. Korábban, ha a szakirodalomban megjelent egy fontos közlemény, ami kellett a munkámhoz, levélben kellett engedélyt kérnem és már meg is kaptam. Később az volt a hozzáállás, hogy »úgyis minden fent van az interneten«. Amikor már a doktorimat csináltam, akkor is az volt az alapélményem, hogy a tudomány gyanús a kollégáknak, hogy nem értik, miért akarsz változtatni bizonyos dolgokon. Ez most meg is látszik abban, ahogyan a koronavírus-járványt kezelik. Mennyi időbe telt, mire a területi adatok egy statikus térképpel felkerültek a honlapra? Nem biztos, hogy csak azért kellett hozzá ennyi idő, mert nem akarták nyilvánosságra hozni. Az is lehet, hogy nem volt rá ember, aki megcsinálja.” A biológus azt mondja, amikor 2018-ban visszatért az NNK-ba, úgy gondolta, végre itt a lehetőség, hogy visszaépítsék, amit korábban szétvertek, ám gyorsan kiderült, nem így lesz. „Négy-öt hét alatt beláttam, hogy továbbra is káosz van. Októbertől a következő év márciusáig tartott, mire elkészült a szervezeti és működési szabályzat. Októbertől decemberig heti szinten voltak értekezleteink, januártól aztán ezek is megszűntek. A hangulat rossz volt, nem magyaráztak meg semmit, kész tények elé voltunk állítva, és mindenkinek kuss volt a neve, úgyhogy 11 hónap után ismét felmondtam.” Azt mondja, sok szakterület megsínylette ezt a hozzáállást, az innovatív ötletek helyett inkább arról szólt a napi munka, hogy határozatokat gyártottak és hivatalos leveleket írtak. Igaz, „amíg nincs járvány, addig ez senkit nem érdekel.”

„Annak idején az országos tiszti főorvossal én is részt vettem a döntés-előkészítésben. A jogszabályok megalkotása úgy zajlott, hogy a szakmai intézetek vezetői is jelen voltak, tudták, miről van szó. Ma a döntések már nem így születnek” – mondja Ócsai Lajos. Szerinte korábban a tiszti főorvos pozíciója jóval erősebb volt, a 2011-es átszervezésig az egész országban egységes irányítás volt; ha az ország bármely pontján gond akadt, a forrásokat egyszerűen át lehetett csoportosítani. „A miskolci árvíz idején fertőtleníteni kellett azokat a területeket, amelyeket elöntött a folyó. Az országban hat olyan gép volt, amely nagy teljesítményű klór-dioxidos fertőtlenítésre volt alkalmas. A gépeket és a kezelőjüket egy nap alatt odavezényelték, ahová kellett, és rögtön meg is történt a fertőtlenítés.” Ugyanerről beszélt korábban Falus Ferenc volt országos tiszti főorvos is, amikor a 2017-es átalakításokról írtunk: „Az én időmben (Falus 2007 és 2010 között volt országos tiszti főorvos – a szerk.), ha influenzajárvány volt, és az OEK laborjának nem volt elég pénze megvenni a megnövekedett vizsgálatokhoz szükséges anyagokat, átcsoportosítottuk a rendelkezésünkre álló forrásokat, és megoldottuk a gondot. Megtehettük, mert az OTH egységes gazdasági irányítás alatt állt, rugalmasan lehetett forrást vagy akár humánerőforrást is átcsoportosítani.” Akkoriban az országos tiszti főorvos önálló jogkörrel rendelkező, a kormánytól függetlenül dolgozó személy volt (tájékoztatási kötelezettsége volt csupán), és 20 milliárdos büdzsé felett rendelkezett.

 

Nincs önállóság

Ma ez már nem így van. Jó példa erre a kommunikáció változása. „A H1N1-járvány idején – idézi föl Ócsai Lajos –, az OEK gyűjtötte az adatokat, majd tájékoztattak engem és az országos tiszti főorvost is, mi pedig tájékoztattuk a minisztert. A sajtótájékoztatókon mindannyian részt vettünk, a kérdésekre ugyanúgy válaszolhattunk mi is, mint az OEK vezetője és a járványügyi osztály munkatársai. Mindig szóltam a főnökömnek, hogy nyilatkozom vagy nyilatkoztam, és soha nem mondta, hogy ne tegyem. Ahogy azt sem, hogy mit mondjak. A szakmát képviseltem, egyértelmű volt, hogy beszélhetek. A tíz év alatt lett volna rá alkalom, hogy beleszóljanak ebbe, de sosem tették.” Ócsai Lajos szerint ebben is 2011 körül jött a változás, amikor a megyei intézményekkel már nem lehetett közvetlenül levelezni, csak a közigazgatási államtitkáron keresztül. Zöldi Viktor hasonló tapasztalatokról számol be: amíg az OEK-ben dolgozott, csak szólt az osztályvezetőnek, hogy nyilatkozik egy adott témában, nem kellett hozzá engedélyt sem kérnie. Amikor 2018-ban az NNK-ban kezdett dolgozni, merőben mást tapasztalt. „Ha kaptam egy kérdést, fejléces papírra megírtam a választ úgy, hogy a nevemet előadóként feltüntettem a sarokban, majd elküldtem a főosztályvezetőnek, aki átnézte. Ha változtatnom kellett valamin, visszaküldte, majd ha jóváhagyta, elküldtük Müller Cecíliának, aki aláírta, azt beszkenneltük, és így küldhettük el a választ.” Előfordult, hogy balra zártan írta meg a választ és visszaszóltak, hogy ez így nem jó, legyen a szöveg sorkizárt. „Erre odafigyeltek, érdemi dolgokra nem” – mondja Zöldi Viktor.

A sajtómegkereséseket minden esetben jóvá kellett hagynia az Emminek, és ha foglalkozhattak a kérdésekkel, akkor a válaszokat is, amiket csak ezek után lehetett elküldeni az újságíróknak. Zöldi fölidézi, hogy volt olyan, amikor a személyes e-mail-címére is elküldte egy újságíró a kérdéseket, „hivatalosan” viszont nem kapta meg azokat. „Annak az újságnak a kérdéseivel nem foglalkozhattunk.” Egy idő után azonban még ez is változott: „A sajtósok írták meg a válaszokat és csak azért küldték el nekem, hogy nézzem meg, van-e szakmai kifogásom. Már azt sem hagyták, hogy én írjam meg.” Ezt hozta fel példaként 2017-ben Falus Ferenc is, amikor arról mesélt, mi az egyik legordítóbb különbség a régi és az akkori rendszer között: „Én kormányzati cenzúra és előzetes egyeztetés nélkül azt nyilatkozhattam, amit akartam. Ha ez a kormányzatnak nem tetszett, lehetett morogni, fegyelmit adni, intézkedéseket hozni, de egyet nem lehetett: visszacsinálni.”

Strukturális problémákat is látnak az egykor a rendszerben dolgozó szakemberek. Például míg régebben az OEK főigazgatója bizonyos keretig jóváhagyhatta a szükséges anyagok beszerzését, addig később már hosszú, bürokratikus utat kellett végigjárni az osztályvezetőtől a minisztériumig. „Ezek rettentően lelassítják a folyamatokat, a járványügyben az időveszteség pedig újabb és újabb megbetegedésekkel jár. Ha operatívak akarunk lenni, annak ára van” – mondja Ócsai Lajos. Annak idején az ÁNTSZ-hez tartozott az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) is, amely egyebek közt az állami egészségügyi tartalék fenntartásáért felelt, biztosította a katasztrófa-egészségügyi ellátáshoz szükséges gyógyszereket, eszközöket, egészségügyi segélyszállítmányokat állított össze. Ócsai Lajos azt mondja, az EKI-ben mindig volt készlet és tartalék, amihez nyúlni lehetett, ha baj volt. 2017 óta azonban ez is csupán az ÁEEK-n belüli főosztályként működik.

A szakemberek szerint a jelenlegi rendszer azért nem alkalmas a hatékony járványkezelésre, mert nem tud gyorsan reagálni, nem képes megújulni, nem független és nem önálló szakmai entitás. „Hol van az egészségügyi államtitkár, a miniszter, az egészségügyi vezetés? Láttuk őket, amióta kitört a járvány? Egyedül a tiszti főorvos beszél meg a politikusok. Nem a szakemberek” – mondja Ócsai Lajos. Zöldi Viktor hozzáteszi, az amerikai járványügyi centrumon (CDC) kívül egyik országban sem teljesen függetlenek a politikától ezek a központok, de másutt a politika respektálja azt, amit az intézményben dolgozók gondolnak, együttműködik velük és megfontolja a tanácsaikat. „Finnországban egy jól felépített struktúrában és szakmai autonómiában dolgoznak a szakemberek. A kormányok változnak, de attól az intézményi vezetők nem cserélődnek le, és a politikusok elfogadják a szakma véleményét.” Zöldi Viktor szerint azt Magyarországon is megértette a kormány, hogy rendészeti fellépéssel kell megerősíteni a pandémia elleni védekezést. „Az epidemiológiával viszont mintha nem tudnának mit kezdeni, a politika teljesen maga alá gyűri. Olyan, mintha a járványügyet nem tekintenék önálló tudományterületnek.”

Mi történt 2010-től 2017-ig?

 

2011-ben az ÁNTSZ feladatainak egy részét népegészségügyi főosztályokként és osztályokként a kormányhivatalokhoz csatolták. A kormányhivatalok vettek át olyan feladatokat, mint például a gyermek- és ifjúság-egészségügy, a kémiai biztonság, a sugáregészségügy, az élelmezés- és táplálkozás-egészségügy, a népegészségügyi szűrések, a védőnői szakfelügyelet vagy az egészségmegőrző programok. Ezzel az átalakítással egyrészt az ÁNTSZ hálózata darabjaira esett, másrészt azzal, hogy mindez becsúszott a megyei és járási kormányhivatalokba, e szakmai területek lényegében politikai irányítás alá kerültek.

2016. június 13-án megjelent egy lista a Magyar Közlönyben, amely a Lázár János (akkor még) Miniszterelnökséget vezető miniszter által bejelentett bürokráciacsökkentő csomagnak áldozatul esett háttérintézményeket rögzíti. Az egészségügyet a változás mélyen érintette: kilenc háttérintézménye szűnt meg és került az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) vagy az Emmi fennhatósága alá.

2017. április 1-jén az OTH mellett a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI), az Országos Közegészségügyi Központ és az Országos Epidemiológiai Központ szűnt meg jogutódlással – utóbbi három az ÁEEK-hoz, az OTH az Emmihez került. Az átszervezés azonban ennél bonyolultabb volt: a minisztériumba kerültek a korábban a tiszti főorvosi hivatalban dolgozók (a közegészség- és járványügyért felelős osztályok, valamint szakemberek), illetve az OEK járványügyi osztálya. Az OEK többi részét a laboratóriumokkal együtt az Országos Közegészségügyi Intézetbe (OKI) sorolták. (Az OKI korábban is létezett, de 1998-ban megszűnt, jogutódai éppen az Országos Epidemiológiai Központ és az Országos Környezet-egészségügyi Intézet lettek.) Az akkori tiszti főorvost, Szentes Tamást helyettes államtitkárrá nevezték ki, a tiszti főorvosi tisztség megszűnt. A kormányhivatalok népegészségügyi (fő)osztályaihoz viszont nem nyúltak.

 

Mit csinálnak a járványügyi szakemberek?

 

A népegészségügyi centrumban a járvány­ügy mellett a szűrésekkel, a kémiai biztonsággal, település-, táplálkozás- vagy foglalkozás-egészségüggyel, sugárbiológiával és sugáregészségüggyel foglalkoznak, vannak benne környezet-egészségügyi és mikrobiológiai laborok. Számos szakma képviselteti magát egy-egy ilyen központban, az orvosok és biológusok mellett védőnők, vegyészmérnökök, molekuláris biológusok, agrármérnökök vagy ökotoxikológusok is dolgoznak itt. Az NNK járványügyi és infekciókontroll főosztálya jelenleg három osztályból áll: járványügyi és védőoltási surveillance osztály, infekciókontroll és kórházi-járványügyi osztály, dezinfekciós, dezinszekciós, deratizációs és hatósági osztály. Itt többek között orvosok, biológusok, közegészségügyi-járványügyi felügyelők, laboránsok, gyógyszerészek, népegészségügyi ellenőrök, környezetvédelmi referensek, mérnökök és technikusok dolgoznak együtt.

Az epidemiológia – a legegyszerűbben megfogalmazva – a betegségek előfordulásával és azok elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozik. Egyszerre tudományterület és közegészségügyi gyakorlat. Előbbi formájában inkább a betegségek gyakoriságát befolyásoló tényezőket tanulmányozza, utóbbiban a betegségek elleni védekezésre fókuszál. „Magyarországon elsősorban a közegészségügyi alkalmazása volt (és van) előtérben. A fertőző betegségekre fókuszáló epidemiológiai kutatások nem képeznek prioritást hazánkban. A népegészségügyi hálózatban dolgozó szakemberek munkája többnyire kimerül a járványok elleni – egyébként fontos – védekezésben és a hatósági tevékenységben, a kutatómunka pedig nem elvárás, és jellemzően idő sem jut ilyesmire a napi rutin mellett” – mondja Zöldi Viktor. A két irányzat együttes alkalmazását karolja fel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) terepi epidemiológus képzése (EPIET), amelynek célja, hogy a tagállamok járványügyi gyors reagálását támogassa.

Neked ajánljuk