Futótűzként terjedt el a hír december közepén: megszűnik Budapesten a lomtalanítás jól ismert formájában, helyette úgynevezett gyűjtőpontokon lehet majd leadni a felesleges, kukákba bele nem gyömöszölhető cuccokat. Ráadásul mindezt nagyjából két hét alatt verné át a Mol hulladékgazdálkodási cége, a MOHU Zrt. Gyakorlatilag az egész város felhördült, mondván ez azért mégse járja, Mici néni nem tudja az ónémet tálalót elhúzni semmilyen gyűjtőpontra, és egyébként is, ragaszkodunk a jól bevált lomtalanításunkhoz.
Valójában már ezen a ponton, tavaly decemberben veszített a főváros a kormányzattal szemben. A bejelentéstől kezdve egy jól szabályozható mederbe került az ügy annak minden ellentmondásával, és ennek a végén nem jöhet ki győztesként Budapest.
A lomtalanítás az egyik legótvarabb dolog, ami Budapesten történni szokott. Különösen a belvárosban visszataszító, ahogy a Váci utcában, a Petőfi Sándor utcában vagy akár a Nagykörúton, az Andrássy úton vagy a Móricz Zsigmond körtéren hegyekben állnak az utcára hordott lomok. Ha jön egy kis eső vagy szél, még borzasztóbb lesz az egész. A turisták nem értik, miért lett háborús díszlet a város, a vizuális környezetszennyezésen túl nem lehet normálisan sétálni, parkolni sem. A többi kerületben sem sokkal jobb a helyzet, legfeljebb annyiban, hogy azt nem látja a fél világ, csak a környéken lakók. Valljuk be, ehhez körömszakadtig ragaszkodni nem éppen szimpatikus hozzáállás.
Ugyanakkor mi egyebet tehetne a főváros és a kerületek? Semmit. Az teljesen jogos kritika, hogy a lomtalanítás rendszerének átalakítása nem kéthetes történet. Tipikusan az az eset, amikor társadalmi egyeztetést célszerű tartani, fővárosi és kerületi szinten egyaránt – hiszen nem lehet ugyanolyan rendszerben kezelni a rendkívül sűrűn beépített Várnegyedet, V. kerületet és a kertvárosi Rákospalotát vagy Pesterzsébetet. Eltérő szabályozást igényelnének az eltérő adottságú kerületek, ráadásul egymást kizáró igényeket kellene kielégíteni – kupi se legyen, meg messzire se kelljen vinni a cuccokat.
Jogos igény, hogy ezt ne a MOHU döntse el, hanem az emberek. Ha Csepelen tök mást akarnak, mint Békásmegyeren, az sem baj, a kerületek és a főváros majd megoldja, elvégre ezért lettek megválasztva a képviselők és a polgármesterek. Az viszont teljesen más ügy, hogy mire van jogosítványa egy kerületnek vagy magának a fővárosnak. A gond az, hogy semmire.
2023 júliusában a fővárosi közterület-fenntartó cégétől, az FKF Zrt.-től a MOHU vette át a hulladékszállítási feladatokat, de egyfajta koordinátorként működve, vagyis ő maga nem is foglalkozik a hulladék kezelésével, hasznosításával, csak elviszi a szemetet. Ez még nem jelentett drasztikus változást, az azonban már igen, hogy a MOHU átvette az önkormányzatoktól a hulladékgazdálkodási alapfeladatokat is. Ez azt jelenti, hogy
megszűnt az ezzel kapcsolatos önkormányzati szabályozási jogkör is, így az önkormányzatok által a hulladékgazdálkodással kapcsolatban alkotott rendeleteket szép lassan hatályon kívül helyezték.
Igen, a Budapest főváros területén végzett hulladékgazdálkodási közszolgáltatásról szóló rendeletet is, amely tartalmazta a lomtalanításra vonatkozó szabályozást.
2024. május 19. óta tehát a MOHU Zrt. hatáskörébe tartozik Budapest hulladékgazdálkodása. A MOHU emellett szolgáltat is a kerületek számára, vagyis a maga alkotta rendszer alapján elszállítja a hulladékot, amiről megállapodást köt a kerületekkel. Kicsit nehezíti az önkormányzatok döntését, hogy a szállítás díját az Energiaügyi Minisztérium határozza meg. Vagyis az önkormányzatok leszerződhetnek egy szolgáltatásra, amelynek kereteit nem ők határozzák meg, és amelynek díjazásába sincs beleszólásuk.
Ami a lomtalanítást illeti, a MOHU zászlajára tűzte, hogy eleget tesz az uniós környezetvédelmi követelmények mihamarabbi elérésének, vagyis megszünteti az olyan nem fenntartható és szennyező jelenségeket, mint a lomtalanítás. Könnyű belátni, hogy ez a rendszer egyrészt idejétmúlt, másrészt ocsmány, harmadrészt ellenőrizhetetlen. Bár tilos, mégis kirakják a veszélyes hulladékot és a nem odavaló szemetet is a lakók, amivel csak a gond van.
A gyűjtőpontos rendszerben sokkal jobban lehetne diverzifikálni az egyes hulladéktípusokat, mintha csak odaöntenék azokat a járda mellé, hiszen eleve lenne külön deszkás, léces, pozdorjás konténer, meg fémes, műanyagos és hasonlók. A lomizók valóban nem járnának ezzel jól, de nem lehet mindent. Hogy a körforgásos gazdaság miként valósítható meg ebben a rendszerben, azon kicsit dolgozni kell, de semmi sem lehetetlen. Ez a rendszer tényleg sokkal kulturáltabb, tisztább és hatékonyabb lenne, az egyetlen gátló tényező az úgynevezett lakó. De hát szerencsére az emberekkel nem a MOHU-nak, hanem az önkormányzatoknak kell foglalkoznia.
Ebben az egyenlőtlen felállásban, ahol az önkormányzatok nem tárgyaló vagy szolgáltatást megrendelő partnerek, csak elszenvedői a rendszernek, mert nincs semmilyen eszköz a kezükben, nem volt más lehetőség, mint a leghangosabb tiltakozás. Hiába kezdett egyezetetéseket a MOHU a kerületekkel, az is csak arról szólt, hogy jövőre változtatni fognak a szabályokon, ezért üljenek le tárgyalni. A főváros és a kerületek is felszólaltak a tervezett módosítás ellen, a Fővárosi Közgyűlés határozatban utasította vissza az átalakítást, a kerületek szóban. Mindennek persze semmilyen következménye nincs, hiszen a MOHU akármilyen önkormányzati döntés dacára is azt csinál lomtalanítás ügyben, amit akar.
És azt is csinál. Egyeztet az Energiaügyi Minisztériummal és annak vezetőjével, Lantos Csabával azért, mert kormányzati vállalás az uniós környezetvédelmi követelmények betartása és a kitűzött cél elérése. A minisztérium elkötelezett eme célok elérésében, a MOHU pedig nyilvánvalóan partner ebben. És ki a kerékkötő? A magát zöldnek és haladónak mondó Fővárosi Önkormányzat. A minisztérium tehát nem tehet mást, mint azzal egyeztet a Fővárosi Közgyűlésben, aki nem ezt a maradi álláspontot képviseli, és ki ez, ha nem Szentkirályi Alexandra, a korábbi fideszes főpolgármesterjelölt.
Teljesen mindegy és lényegtelen, hogy a Fidesz-frakciónak nincs érdemi beleszólása a közgyűlés ügyeibe, mert kialakulni látszik egy Fidesz-mentes többség, és eme többség nélkül értelmetlen tárgyalásokat kezdeni. De voltaképp az is mindegy, hogy ez a többség mit szeretne elérni. Akkor is mindegy, ha pillanatnyilag úgy tűnik, átmeneti győzelmet aratott a főváros.
A MOHU ugyanis végül 2027-re tolta az új rendszer bevezetését. A fennmaradó két évben pedig minden önkormányzat maga döntheti el, hogy a hagyományos módszer szerinti vagy gyűjtőpontos lomtalanítást kér. Az új rendszer szerint egy egyszerű regisztráció után minden háztartás kap évi egy ingyen lomtalanítást, csak ki kell rendelnie a kukásautót. Azt nem részletezi a bejelentés, hogy mi lesz akkor, ha egy hetven lakásos társasházban minden napra rendelnek egy autót, és eme szétaprózottság miatt mennyivel fog többe kerülni a szolgáltatás, mint a mostani. Ez most nem is számít, tény, hogy majd sokkal kisebb lesz a kosz és a káosz, most meg nem változik semmi, csak ha az önkormányzat kifejezetten kéri.
Úgy tűnhet tehát, hogy a főváros és a kerületek lenyomták a MOHU-t, az Energiaügyi Minisztériumot és a Fidesz frakciót egyszerre. Valójában azonban annyira szép ez a győzelem, hogy egyben totálisan irreális is. Mert
az az egyenlőtlenség eleve vesztésre ítéli az önkormányzatokat, hogy minden jogosítvány a MOHU-nál van, minden felelősség pedig az önkormányzatoknál.
Ez jövőre vélhetően élesben is megmutatkozik.
