Felzárkózó Települések program: magadra utalva Borsodban

„Madár se száll az udvarra”

Belpol

Busz csak ritkán jár a kétszáznegyven lelkes Rakacaszendre, sok ottani iskolás ezért hamar lemorzsolódik. A többség közmunkából él, a jövő kilátástalan a fiatalok számára. Egy felzárkóztatással foglalkozó civil szervezet próbálja kimozdítani a helyieket a reményvesztett hétköznapokból.

„Tíz évig dolgoztam egy borsodi falu általános iskolájában, ahová cigányok, köztük fogyatékkal élők jártak. Aztán bekerültem Miskolcra, ami nagy megtiszteltetés volt. Abban az intézményben az akkori politikai és gazdasági elit gyerekei tanultak. Egyszer az egyik elsős azt mondta nekem: »Majd szólok a nagybátyámnak, és akkor elküldik a tanár nénit!« Visszasírtam a falusi cigány gyerekeket” – meséli úton Rakacaszend felé Szendrák Dóra, a Re­gionális Civil Központ (Recik) Alapítvány egyik alapítója, elnöke, a hazai felzárkóztatási erőfeszítések jeles alakja. Szendrák Dóra pedagógusként kezdte, majd néhány évet dolgozott a gyermekvédelemben. Nehezen viselte ezt az időszakot: elhanyagolt, bántalmazott, megvert fiatalokkal találkozott, köztük olyanokkal, akik saját maguk kérték, hadd kerüljenek intézetbe. A 90-es évek elején Fidesz-listán bejutott a miskolci önkormányzatba, ahol a szo­ciális bizottság elnöke lett. Működése alatt megnégyszerezték a szociális kiadásokat, létrehozták az intézményrendszert (családsegítő, ifjúsági iroda, hajléktalanellátás, területi gondozószolgálat stb.). Egy államtitkár ismerősén keresztül az 1993-as szociális törvény, valamint az 1997-es gyermekvédelmi törvény létrehozásában is részt vett.

A Recik Alapítvány 1998-ban alakult, egy év múlva jegyezték be. Szendrákék civil házat, szolgáltató központot működtettek több mint tíz évig, jelentős részt vállaltak a helyi civil szerveződések alakulásában, ahogyan fogalmaz, „demokráciafejlesztéssel foglalkoztunk felszabadult hangulatban”. A fogyatékossággal élőket és megváltozott munkaképességűeket segítő Szimbiózis Alapítvány első pályázatainak megírásában is részt vettek. Akkoriban a miskolci önkormányzat a döntések előkészítő szakaszában elküldte a Reciknek az előterjesztéseket, az alapítvány közbenjárá­sával pedig helyi civil szervezetek megtárgyalták azokat és javaslatokat fogalmaztak meg. Például a zöldek véleményezték az akkori cementgyár működését – és javasolták is a bezárását.

A 2000-es évek elején már a munkanélküliség volt a legnagyobb probléma Borsodban, a rendszerváltás után bezártak a bányák, a nagy ipari üzemek. Hosszú ideig ez volt a Recik fő területe, és számos Európai Unió támogatta projekt segítette a munkaerőpiaci integrációt. Egyszer ugyanazon programra két célcsoporttal (pályakezdő fiatalok és romák) is pályáztak, és meglepetésükre mindkettőt elnyerték: addig az éves költségvetésük 8–10 millió forint volt, erre jött akkor kétszer 40 millió forint. Mivel az illetékes állami hivatalok nem bírták el a megnövekedett terheket, egyes feladatok elvégzését kiszervezték; a Recik így csaknem tíz évig működtetett munkaügyi információs szolgáltatást 16 járási székhelyen. Több projektet is vitt a szervezet, egy ideig három megyében (Borsod, Heves, Nógrád) a megváltozott munkaképességűek integrációjával foglalkozó tanácsadást, mentorálást is végzett. A kétezres években ismerték fel, hogy a hátrányos helyzetűek integrációját nem tudják megoldani úgy, ha nem képezik őket valamilyen formában – ezért lett felnőttképző intézmény is a Recik, több helyi településen végeznek fejlesztést foglalkoztatási kimenettel, szociális és mentális támogatással. Ezekre a munkákra idővel mind nagyobb szükség volt, főleg, mivel mára az állam gyakorlatilag teljesen kifarolt a szociális szférából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.