Interjú

Személyiségekre figyelünk tények helyett

Sonnevend Júlia, a New York-i New School for Social Research docense

Belpol

A politikai vonzerőt járja körül a Sárm című, nemrég magyarul is megjelent kötetében Sonnevend Júlia, bemutatva, hogy egy-egy szimpatikus gesztus vagy személyiség hogyan lesz érdekesebb az értékrendeknél és bizalomgerjesztőbb a pártoknál.

Magyar Narancs: Mit jelent a sárm a politikában?

Sonnevend Júlia: A könyvem fő állítása, hogy a kortárs politikában már nemcsak a hagyományos karizmával találkozunk, hanem másfajta vonzerővel is. A karizma a távolságra épült: Martin Luther King, Winston Churchill vagy a brandenburgi kapunál beszédet mondó Ronald Reagan klasszikus példái a karizmatikus politikának. Távol a közönségtől, néhány médiatermékben megjelenve. Ezzel szemben a sárm a közelségre épül: a politikus azt akarja kommunikálni, hogy ugyanolyan, mint te. Az az üzenet, hogy a szomszédod is lehetne, kávézhatsz és sörözhetsz is vele. E változásnak sok oka van, például kisebb lett a pártokba vetett bizalom és változott a média­környezet is, állandóak a politikusi videók, képek és szövegek. Ha van egy videó Kamala Harrisről, amint otthon főz, akkor el tudod képzelni, hogy egy térben vagy vele. Korábban alkalmanként kaptunk betekintést a politikus hétköznapjaiba, de nem volt folyamatos hozzáférésünk. Manapság jobban figyelünk a személyiségekre, mint az intézményekre, értékrendekre és tényekre. Ha pedig jobban figyelünk a személyiségre, akkor meg kell értenünk, hogyan épülnek fel ezek a személyiségek a médiában, hiszen többnyire ott találkozunk a politikusokkal.

MN: A személyesség lenne a modern idők politikája, és vége a kiválasztottság érzésére építő vezetőknek?

SJ: Lehet kombinálni a kettőt, nem dobtuk ki a régit sem. De a személyes vonzerő meghatározó, főleg az elmúlt tíz évben, hiszen most már nagyon könnyű felvenni és megosztani nagy tömegekkel egy videót. De azért egy március 15-i beszéd még mindig inkább karizmatikus performance.

MN: Az influenszerré vált politikus személyes vonzerejére építeni több mint olcsó lájkvadászat?

SJ: Azt gondolom, hogy előnye és hátránya is lehet a sárm bevetésének. Ha a közönség megfáradt és unja a politikát, akkor egy erőteljes vonzerővel rendelkező személyiség porszívóként tudja beszippantani az embereket a politika világába. A sárm spektruma a csábítás és az ámítás között rajzolható meg. Ha úgy érezzük, hogy kötődünk egy politikushoz, ha megszólít minket a performance, az csábítás, ha azonban a performance szétesik, a várt pozitív varázslat nem jön létre, az ámítás.

MN: Ma már szokás megbocsátani akkor is egy vezetőnek, ha nettó hülyeséget beszél vagy hazudik. Ennyire erős lenne ez a hatás?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.