Magyar képviselők az unió parlamentjében: Kenguruk és krokodilusok

  • Bugyinszki György
  • 2003. április 3.

Belpol

Alig valamivel több mint egy év múlva a magyar polgárok leadják szavazataikat

az Európai Parlament Magyarországról delegált tagjaira. A választás történelmi jelentőségéhez képest bizton állíthatjuk: az emberek döntő többségének fogalma sincs arról, mi fán terem e testület.Az Európai Parlament (EP) története értelemszerűen haladt együtt az Európai Unió kialakulásával. Az 1951-ben, a párizsi szerződés által létrehozott Európai Szén- és Acélközösségben közgyűlésnek nevezték a még csak kvázi-népképviseleti szervet, amely inkább tanácsadó testületként működött, tagjait nem közvetlenül választották, hanem delegálták. (Integrációs kérdésekbe, vagyis az EU külpolitikájának az alakításába mindmáig csak igen mérsékelt beleszólása van e fórumnak - bár az új tagok felvételét megvétózhatja.) Az EP elnevezést 1962 óta használják, a képviselők közvetlen választását 1976-ban határozták el. Ez komoly elmozdulást jelentett a közösség filozófiájában is, hiszen a tagállamok laza, kormányközi szövetségének ideáját felváltotta egy szupranacionális fórum lehetősége. A választási rendszer mikéntjéről azonban nem született egységes álláspont, így az EP-választásokon minden nemzet a saját politikai elitjének leginkább tetsző, vagyis jobbára a helyi parlamenti szavazásokkal megegyező rendben választja képviselőit.

Az EP-nek ma már - szemben a kezdeti időszak csekély jogosítványaival - meghatározó szerepe van az unió költségvetési keretének jóváhagyásában (kivételt ez alól csupán az agrárkiadások képeznek) és a számvevőszékkel közösen ellenőrzi az Európai Bizottság gazdálkodási gyakorlatát, sőt vissza is hívhatja a bizottságot. A bizottság elnökének a kinevezése sem történhet az EP jóváhagyása nélkül. Munkájában 20 állandó parlamenti bizottság és több - általános szabály szerint maximum egy évig műkö-dő - ideiglenes bizottság vesz részt. Az EP tagjait 5 évre választják (a következő ciklus jövőre kezdődik), a testület elnökét - jelenleg Pat Cox - viszont két és fél évente cserélik, hogy a konzervatív és a szocialista oldal minden ciklusban adhasson EP-elnököt. Az elnök munkáját 14 helyettes és 5 questor, vagyis pénzügyi tanácsadó segíti. Az üléseken minden képviselő a saját anyanyelvén szólalhat fel, hiszen minden tagország nyelve egyben az unió hivatalos nyelve is.

Az EP-ben nincsenek nemzeti frakciók, a képviselők ideológiai, pártpolitikai alapon rendeződnek csoportokba. Az egyes nemzetek delegáltjainak száma az adott ország lélekszámával arányos, a legtöbb képviselővel így Németország (99), a legkevesebbel Luxemburg (6) rendelkezik. A 626 tagú testületben jelenleg hét frakció működik. Ezek közül a legnagyobb a kereszténydemokrata és jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppárt (PPE), amelyet a - legkorábban alakult - Európai Szocialisták Uniója (PSE) követ. Ez a két csoport a maga 413 tagjával határozza meg az EP legfontosabb tisztségviselőinek a körét. Frakciót alkot a Liberális, Demokrata és Reformista Párt (ELDR), a Zöldek és az Európai Szabad Szövetség (V/ALE) meg az 1973-ban alakult Kommunisták és Szövetségesei csoport utódjának számító Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal csoport (GUE/NLG). Emellett vannak független képviselők is és úgynevezett pártközi csoportok (intergroups), utóbbiak egy meg-határozott politikai cél elérésére szerveződnek, a parlamenti frakciók határvonalaitól függetlenül (ilyen a tőke szabad mozgásának kiteljesedéséért dolgozó Kenguru-team és az uniós alkotmány megszületését sürgető föderalista csoport, amely Krokodilklub néven is ismert).

Magyarország komoly harcot vívott azért, hogy a nizzai szerződésben eredetileg megállapított 20 képviselői mandátumnál kettővel többet kapjunk, a hasonló népességű Görögország, Belgium és Portugália ugyanis 22 tagot delegálhat. (A 25 tagállamot tömörítő, kibővült közösség parlamentjének összlétszáma 626-ról 732-re nő.) Végül - a dán elnökség ötleteként - egy furcsa öszvér megoldás született: hazánk és Csehország egyaránt 24 helyet kap. A 2009-ben kezdődő újabb ciklustól azonban visszaáll a nizzai rend, Magyarország tehát a népességéhez képest várhatóan mégiscsak alul lesz reprezentálva a testületben, hacsak addig nem sikerül kilobbiznunk az arányos képviseletet.

Az EP következő képviselő-választása tehát jövő júniusban esedékes, meg is kezdődtek a találgatások, hogy a hazai politikai közélet mely szereplői jelöltetik majd magukat. A csábítás óriási, hiszen a következő ciklusban egy EP-i képviselő havi illetménye várhatóan 8500 euró lesz (a díjazás mértékét jelenleg még az egyes tagállamok határozzák meg, de az Európai Tanács közeljövőbeni döntésével ez változni fog). A dús lé nyalásához azonban fel kell adni a nemzeti törvényhozásban esetleg birtokolt helyet, már csak azért is, mert az EP havi egy hetet strasbourgi székhelyén ülésezik, másik kettőt pedig Brüsszelben (ide értve a bizottságok munkáját is). Ez a gyakorlatban lehetetlenné teszi a két pozíció összeegyeztetését, sőt minden más komolyabb hazai szerepvállalást. Aki tehát indul, az gyakorlatilag kiírja magát a magyar közéletből. A felreppent nevek közül Demszky Gábor a nyilvánosság előtt is megerősítette, hogy tervezi az indulását. Szerinte nem lehetetlen a főpolgármesteri tisztség és az EP-képviselőség összeegyeztetése, hiszen Róma polgármestere is tagja az EP-nek (a plenáris ülésről való hiányzás természetesen engedélyezett, bár ezekre a napokra nem jár napidíj). Kovács László, az MSZP elnöke pedig úgy fogalmazott, korábban valóban kacérkodott a gondolattal, de most mégsem véli úgy, hogy elindul, mert fontosabbak számára a belpolitikai teendői (államfői ambíciói). Az EP-képviselők között egyébként több, hazájában népszerű és elismert, de kiöregedett-kiérdemesült politikust találhatunk (mellettük - egy nem magyar politológiai tipológia szerint - ott vannak még a belpolitikai küzdőtéren már leszerepeltek, az ambiciózus helyi közszereplők, az érdekvédők és a szakszervezeti vezetők, valamint az idealista hoch-értelmiségiek).

Várhatóan pártokra szavazhatunk majd (az indulás feltétele valószínűleg húszezer ajánlócédula lesz), a körülmények pedig nagyban hasonlítani fognak az országgyűlési választásokra (például a választókörzetek tekintetében). A szavazói részvétel Európa-szerte csökkenő tendenciát mutat (ahol a legkevesebb információval rendelkeznek az emberek az EP-ről, ott a legalacsonyabb a szavazási kedv), a kampánytematika pedig általában a belpolitikai ügyekre összpontosít. Az eredmény tehát elsősorban - az időközi választásokhoz hasonlóan - egyfajta helyzetjelentés lesz a honi pártpolitikai erőviszonyokról.

Bugyinszki György

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.