magyarnarancs.hu: 2019 elején készítettek egy felmérést (Kaló Zsuzsa, Felvinczi Katalin, Sárosi Péter és egyetemi hallgatók) a budapesti ártalomcsökkentés helyzetéről. Kezdjük azzal, hogy ma Magyarországon mit nevezünk ártalomcsökkentésnek?
Sárosi Péter: Az ártalomcsökkentést sokféleképpen értelmezik, mivel nem követel meg drogmentességet, sokan az absztinencia ellentéteként gondolnak rá. A lényeg, hogy ott és olyan segítséget nyújt, ahol az emberek vannak és amilyen segítségre szükségük van. Az én értelmezésemben ezért minden lehet ártalomcsökkentés, ami pragmatikus és együttérző megközelítést alkalmaz. Ez lehet steril tűk osztása, helyettesítő gyógyszerek alkalmazása, vagy egy partikörnyezetben a vízosztás. Ez Magyarországon politikai csatározások kereszttüzébe került és a 2014-es fordulat óta, amikor több tűcsere programot megszüntettek, folyamatosan romlik a helyzet, ma már alig van ártalomcsökkentés.
magyarnarancs.hu: Budapesten csupán néhány helyen történik ártalomcsökkentés. Ezt mind civilek csinálják, vagy van olyan, ami államilag támogatott?
SP: Összesen négy tűcsere program maradt Budapesten, ezek a töredékét látják el annak a több ezer kliensnek, akit 2014 előtt. Kapnak állami támogatást, egy úgynevezett alacsonyküszöbű normatíva alapján. Ez évente 7,5 millió forintot jelent. Kiszámoltuk azonban, hogy a működtetéshez és a szakmai protokollok betartásához egy programnak körülbelül évi 13-14 millióra lenne szüksége, és ez csak a minimum. Az állami támogatás tehát nem elég arra, hogy fenntartsák magukat. Megfigyelhető, hogy csökkent a forgalmuk és hatósági ellenállás is előfordul velük szemben. A 10. kerületben például nemrég lerohanták a tűcsere buszt, átvizsgálták a klienseket és a szociális munkásokat is, mert valaki bejelentette, hogy drogterjesztés folyik. Emellett kevés a szakember és megváltozott a drogpiac is.
| ||
magyarnarancs.hu: A drogpiac hogyan változott az elmúlt években?
SP: 2018-ban készítettünk egy kutatást Csák Róberttel, amelyben megnéztük, mi történt a bezárt budapesti tűcsere programok klienseivel, és összehasonlítottuk a belgrádi helyzettel, ahol szintén zártak be tűcsere programokat. Az és a mostani felmérés is megmutatta, hogy a 2014 utáni időszakban érte el a csúcspontját az intravénás droghasználat, azóta kevesebbszer injektálnak, illetve más módokon fogyasztanak. Ami viszont rossz hír, hogy ha injektálnak, akkor többször osztják meg a tűket egymással, mint korábban, ami a fertőzésveszély szempontjából rosszabb. Többet szívják a szintetikus kannabinoidból készült, varázsdohány néven árult anyagokat. Amit pedig korábban injektáltak, például a kristályt, most fóliázzák vagy orrba szívják.
magyarnarancs.hu: A fogyasztói összetétel is változott?
SP: Az egyik legaggasztóbb tendencia, hogy a dizájner drogok fogyasztása egyre inkább a marginalizált csoportokra jellemző: a hajléktalanok, a legszegényebbek, a cigánygettókban élők fogyasztják. Ez 10 éve még nem így volt, 2008-09-ben, amikor megjelentek ezek a szerek a piacon, a középosztály használta, ma már egyértelműen a szegények drogja. Kialakult ezeknek a drogoknak a fekete piaca, nagyon könnyen és olcsón hozzájuk lehet jutni, ami a szegények számára vonzóerő az alkohollal és a klasszikus drogokkal szemben. A partiszcénába ezzel szemben visszatért az MDMA (metiléndioxi-metamfetamin), az ecstasy tabletták hatóanyaga megnőtt, néhány éve még 80 milligramm MDMA volt bennük, ma már 2-300 milligramm. Ezért a szórakozóhelyeken is szükség volna ártalomcsökkentésre, például drogbevizsgálásra, hogy tudják a fogyasztók, mit vesznek be, mi van bennük és mennyi. Ezzel követni lehetne a piac változását is.
| ||
magyarnarancs.hu: Területi változás is történt?
SP: Inkább gócpontok vannak, amelyek folyamatosan változnak. A belvárostól egyre inkább távolabb esnek ezek a helyek, ahogy a "szociális városrehabilitáció" címén egyre kijjebb tolják a szegényeket a külsőbb kerületekbe, ezért ma már ott vannak a gócpontok. A 10. kerület néhány éve már az egyik legérintettebb és legproblémásabb rész. A Hős utca inkább elosztó, mint fogyasztási központ, kapocs a budapesti és a vidéki szegénység között. Egy nagy központ a Bihari utca és környéke. Ezeket ugyan folyamatosan számolják fel, de mivel szociális ellátás továbbra sincs, a rendőri intézkedések önmagukban nem oldják meg a problémát, csak áthelyezik egy másik városrészre, vagy az agglomerációba.
magyarnarancs.hu: A rendőri intézkedések túlsúlya mellett nagy probléma a tabusítás, a probléma tagadása. A felmérésben kiemelitek, így nehezebb elérni az érintetteket, adatot gyűjteni és tájékoztatni.
SP: Egy probléma megoldásánál az első lépcső mindig az, hogy láthatóvá tesszük a problémát és beszélünk róla. Nálunk már sokszor ez a lépés is hiányzik. Sok kerületben a helyi vezetés úgy kezeli a droghelyzetet, hogy tagadjuk le, akkor nem kell rá költeni; vagy vezényeljünk ki több rendőrt, akkor majd eltűnnek a fogyasztók. Ez persze nem így működik, maximum átmennek egy másik kerületbe. Ezért mondjuk már régen, hogy nemcsak kerületi, hanem budapesti szinten is kell erről a dologról beszélnünk. Pozitívum, hogy 2019 februárjában megalakult a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF). Sajnos nem úgy, ahogy mi civilek szerettük volna. Nagy benne ugyanis a rendőri túlerő és a civileket nem is akarták meghívni, úgy kellett belobbizni magunkat a tagok közé.
| ||
magyarnarancs.hu: KEF-ek korábban is léteztek, miért újdonság most a budapesti megalakulása?
SP: A KEF-ek eddig csak az egyes kerületekben léteztek, de egy központi fővárosi KEF eddig nem volt. Ráadásul a kerületi fórumok eltérő intenzitással és megközelítéssel dolgoznak: a 8. kerületben például igen aktív a KEF, de nem a megfelelő irányt képviseli. A 9. kerületben és Zuglóban is folyik a munka, a 10. kerületben a helyi problémákról készül most egy vizsgálat. Vannak jó kezdeményezések, de sokan még mindig próbálják elodázni a problémát, ezért kell fővárosi szinten is gondolkodunk a közös megoldásokról.
magyarnarancs.hu: Kik a tagjai a budapesti KEF-nek?
SP: Tarlós István és a budapesti rendőrfőkapitány vezetése alatt működik, nagyrészt rendőrök vannak benne, tagja még néhány kerületi polgármester, toxikológiai háttérintézmények képviselői, a Nemzeti Drog Fókuszpont munkatársai, de olyan, aki a terepen dolgozik, nem igazán van. Azt sikerült elérni, hogy a négy nagy drogszakmai ernyőszervezet (MADÁSZSZ, ÁSZ, MADRISZ, MAT) egy képviselője, aki Szemelyácz János lett, bekerüljön a KEF-be, de csak szavazati jog nélkül.
magyarnarancs.hu: Így mit tud elérni?
SP: Elég keveset. Meghívta például a budapesti KEF tagjait arra a konferenciára, ahol a fent említett felmérésünk eredményeit mutattuk be. Itt a bécsi városi drogkoordinátor helyettese is mesélt a tapasztalatairól, akit csak a szakemberek jöttek el meghallgatni, a döntéshozók nem. A kerületi polgármesterek sem, és senkit nem küldtek maguk helyett. Úgy tűnik, leginkább a rendőrség javaslatai rúghatnak labdába, most is ők készítenek egy prevenciós kampányt. Önmagában az nem baj, hogy a rendőrség is foglalkozik a problémával. De az iskolai megelőzést szakmai szervezeteknek kellene folytatniuk, olyanok, amelyek például a fiatalok nevelésével foglalkoznak. Az a kevés pénz viszont, amire ők pályázhattak, idén három héttel az iskolazárás előtt érkezett meg.
| ||
magyarnarancs.hu: A nemzetközi példákat látva mennyire egyedülálló, hogy egy kormány rendészeti eszközökkel, a civileket kikerülve igyekszik megoldani a droggal kapcsolatos problémákat egy országban?
SP: A hülyeség terjedése a drogpolitikában is jelen van, politikusok előszeretettel hoznak rendpárti intézkedéseket, amivel szavazatokat próbálnak vásárolni. Ennek a legszélsőségesebb és legismertebb példája a Fülöp-szigetek, ahol gyakorlatilag népirtás folyik és nagyon elkeserítő, hogy a magyar kormány, egyedüliként az európai országok közül, ellene szavazott annak, hogy ezt az ENSZ kivizsgálja. Kelet-Európában még mindig hódít a rendészeti megközelítés, például Szlovákiában, Ukrajnában, vagy a balkáni országokban. Ezzel szemben Nyugat-Európában egyre inkább az ártalomcsökkentésen van a hangsúly. Ebből a szempontból Csehország, Szlovénia és már Horvátország is a Nyugathoz tartozik, Magyarország pedig a kelet-közép-európai országok közül is a legkonzervatívabbak közé.
magyarnarancs.hu: Ez a drogfogyasztásban vagy a fertőzések terjedésében hogyan mutatkozik meg?
SP: Az ártalomcsökkentést nem támogató országokban többnyire magasabb a HIV és a hepatitis C fertőzések előfordulása, mint ahol támogatják azt. Az, hogy Magyarországon kockázatosabban fogyasztanak drogot, például megosztják a tűket, vagy az, hogy 2011 és 2014 között megháromszorozódott a hepatitis C-vel élő drogfogyasztók száma, egyértelműen köszönhető a szigorú drogpolitikának.
A régiónkban előfordult máshol is olyan, hogy megszűntek ártalomcsökkentő programok, de általában a pénz miatt és nem ideológiai alapon. Még Lengyelországban is, ahol szintén populista kormány van, megmaradt ugyanaz az irány a drogpolitikában, mint a kormányváltás előtt. Csehországban még mindig támogatják ezeket a programokat, Szlovákiában ugyan sosem volt erős az ártalomcsökkentés, de harc nincs ellene. Azt a nemzetközi konferenciákon is érzékeljük, hogy Magyarország a drogpolitika terén is fekete bárány lett.
