Majtényi: a demokrácia megcsúfolása, hogy fideszes polgármesterek visszaélnek a veszélyhelyzettel

Belpol

Az Eötvös Károly Intézet elnöke óvatosabb lett volna a különleges jogrend bevezetésével.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet jogi státuszáról és lehetséges következményeiről kérdeztük Majtényi László jogászt, az Eötvös Károly Intézet elnökét. Néhány részlet a beszélgetésből:

Magyar Narancs: Március 11-én azt írták az intézet Facebook-oldalán, hogy a kormány nem indokolta meg kellőképpen a különleges jogrend, a veszélyhelyzet bevezetését, a koronavírus-járvány kezeléséhez szükséges intézkedéseket pedig az egészségügyi törvény is lehetővé tenné. Ezt ma is fenntartják?

Majtényi László: A közlemény az aktuális helyzetre reagált, de ma is igaz, hogy az egészségügyi törvény járvány idején egy csomó mindenre felhatalmazást ad különleges jogrend bevezetése nélkül is. Lehetőség van a betegek elkülönítésére, el lehet rendelni karantént tüneteket nem produkáló, pozitív teszteredménnyel még nem rendelkező személyek esetében is, szüneteltetni lehet az óvodák, iskolák, egyetemek – vagy bármely intézmény – működését, korlátozni lehet a lakosság mozgásszabadságát, a személyi közlekedést, le lehet zárni területeket, megtilthatók a nyilvános és nem nyilvános rendezvények. Természetesen azzal a feltétellel, hogy az intézkedések ténylegesen gátolni tudják a járvány terjedését. (...)

MN: Mit gondol arról, hogy két város – Komló és Szekszárd – fideszes polgármestere a veszélyhelyzetre hivatkozva megkerülte települése képviselő-testületét, és saját hatáskörben fogadta el az önkormányzat költségvetését?

ML: Ez mutatja, mennyire veszélyes a különleges jogrend. Ha megengedjük az alapvető szabadságok korlátozását, mindig fennáll a hatalmi visszaélés veszélye. Két olyan városról beszélünk, amelynek fideszes a polgármestere, de ellenzéki többségű a képviselő-testülete. A demokráciát megcsúfoló lépés, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva egy személyben döntöttek az éves költségvetés elfogadásáról, sőt egyikük a polgármesteri fizetés változatlanul hagyása mellett még a képviselők juttatását is megszüntette. (...) A bevándorlási válsághelyzet visszaélésszerű alkalmazása és a két fideszes polgármester magatartása mindenképp óvatosságra kellene, hogy intsen a különleges jogrendeket illetően.

A Magyar Narancs 2020. március 19-i lapszámában olvasható interjúból kiderül még, volt-e alkotmányos alapja a veszélyhelyzet elrendelésnek, és hogy miért kell féltenünk az információ- és szólásszabadságot a különleges jogrendben. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.