Már 114 ezer magyar dolgozik Ausztriában

  • narancs.hu
  • 2022. október 26.

Belpol

A határhoz közelebb a fizetések alacsonyabbak, mint az ország másik végében, de még így is megéri, és nem csak a pénz miatt.

A bruttó átlagfizetés 44 ezer 395 euró, mintegy 18 és fél millió forint volt 2020-ban Ausztriában az osztrák statisztikai hivatal szerint, ez nagyjából négyszerese volt a magyar átlagbérnek. Végső soron ez a magyarázat minden azzal kapcsolatos kérdésre, miért járnak át Nyugat-Dunántúlról az emberek a szomszédba dolgozni, most már minden eddiginél többen, 114 ezren – írja a Nyugat.hu, amely Ausztriában dolgozó emberek történeteit gyűjtötte össze.

A dunántúli hírportál négy egykori illetve jelenlegi ausztriai magyar vendégmunkással beszélt. 

Egy Szombathelyen, pék-cukrász szakmát szerzett férfi arról számolt be, saját szakmájában nem dolgozott, de a tapasztalatait sok helyen tudta hasznosítani az utóbbi húsz évben.

Itthon dolgozott állatorvosi asszisztensként,  lángossütőben is, majd Budapesten kiszállított, nehézgépkezelői vizsgát tett, és a 2008-as világgazdasági válság idején ment át párjával Ausztriába. A vendéglátásban helyezkedett el, minimális némettudással, de nagy igyekezettel. Dolgozott Salzburg melletti szállodában, nettó 1300 eurós fizetésért, úgy, hogy a szállását és az ételét ingyen kapta. Sütött pizzát, mosogatott, de egyre komolyabb feadatokat bíztak rá.  Beszélt arról, hogy ahol több magyar ember dolgozik együtt, tényleg emberi gondok adódnak. Végül azért akartak  a párjával inkább itthon lakni, mert idegennek érezték magukat: „Akármit csinálsz, hiába erőlködsz, posztolsz németül vicceseket a Facebookra, te ott mindig külföldi leszel.” Később Szombathelyről ingázott új ausztriai munkahelyére, ötven kilométerre, ami nem is a legnagyobb távolság a magyar munkavállalók életében. Bár a határhoz közeli munkahelyeken kevesebbet lehet keresni, mint Ausztria távolabbi részén, és a koronavírus ott is beleszólt a vállalkozások életébe, a szombathelyi férfi szerint így is megérte átjárni. Egy idő után itthoni munkahelyet keresett, hogy jobban részt tudjon venni a család életében, de már megint nézegeti a kinti álláslehetőségeket, mert itthon lassabban és nehezebben jut előre, és mert úgy érzi, Magyarországon nem változott semmi húsz év alatt.

Egy szintén zalaegerszegi gyógytornász eleve azzal a szándékkal tanult, hogy külföldön fog dolgozni. A diploma megszerzése után itthon dolgozott, havi 140 ezer forintért 2016-tól, olyan munkahelyen, ahol egyenetlen és igazságtalan volt a munkatársak terhelése, és rossz volt a munkahelyi légkör. Három éve egy alsó-ausztriai szállodába jár át naponta Szombathelyről. 

„Kisebb konfliktusok persze itt is vannak, de nyitottak és mindent meg lehet beszélni. Ha megcsinálom tisztességesen a munkámat, akkor békén hagynak – mondta. – Maga a légkör is alapvetően más. Nem érzed azt, hogy állandóan figyelnek rád, viszont érzed a megbecsülést, ami elsősorban a fizetésedben jelentkezik, de nem csak” .

Az osztrákok szerinte hajlamosak nagyon aprólékosan körüljárni a problémákat, sokáig gondolkodnak, és a változást is lassan vezetik be. A gyógytornász azt mondja, nem a karrierért ment külföldre, a fele pénzért is itthon maradt volna, ha nagyobb megbecsülést tapasztal. Korábban itthon szeretett volna önálló prakszist, most már úgy látja, ezt Ausztriában hozza össze.

Egy 26 éves kőszegi nő eredetileg pincér, majd megtanulta a műkörömépítést, és kőszegi szépségszalonban dolgozott. Három éve megkeresték, lenne-e kedve Ausztriában, magyarok által működtetett vállalkozásban dolgozni. Ma hetente két napot ingázik. Ő jobban szeret itthon dolgozni, mert a magyar vendégek kimutatják a szeretetüket, és lehet velük beszélgetni, az osztrákok mások. Nyelvi problémája nincs, 12 évig tanulta a németet. 

Egy soproni férfi a Nyugat-Magyarországi Egyetemen felsőfokú sajtótechnikusi képzést végzett, hírblogot indított. Húszévesen egy ausztriai rádióadóval került kapcsolatba, amelynek előbb ingyen, önkéntesként dolgozott, magyarul,  aztán megszólalt németül is. 2015-ben hivatalosan is a rádió dolgozója lett. Azon túl, hogy ért az informatikához, magyartudásának is hasznát veszik. 

„Közhelynek hangzik, de én itt tényleg nagyon sok értékes emberrel ismerkedtem meg, kinyílott a világ, más kultúrákat fedeztem fel. Nekem az is afféle küldetésem, hogy összekovácsoljam a határ két oldalán lakó embereket” – nyilatkozta a rádiós újságíró, aki ingázik. Fájdalmasan érinti, ha szembesül a különbséggel, azzal, hogy Ausztriában jobban működnek a dolgok, sima az aszfalt, jobb a munkaszervezés. Dolgozik magyar médiumoknak is, de annak kicsi az esélye, hogy hazatérne Magyarországra rádiózni, mert az utóbbi tíz évben Sopronban és környékén megszűntek azok a helyi adók, ahol esetleg dolgozhatott volna. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.