Magyar Narancs: Jó egy hónapja közösségi oldalt nyitott a Facebookon 12 pont – a Józan Ész forradalma címmel. Miért?
Gémesi György: Ez egy lehetőség, hogy azok az emberek, akik sok mindennel nem értenek egyet, és nem találták meg a helyüket a politikai mezőben, elmondhassák a véleményüket. Ők általában azzal a politikai üzenettel találkoznak, hogy ha nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy. Mesterségesen falak épültek, nincsen átjárhatóság, nincs párbeszéd. Ennek a mozgalomnak a kitalálói a konszenzust keresik a legkülönbözőbb társadalmi csoportok között. Ezen az oldalon első körben szeretnénk megtalálni azt a 12 legfontosabb kérdést, amiben sok ember változtatni akar. Több mint ezren kapcsolódtak be egy hónap alatt.
MN: Nem osztja meg az érdeklődőket, hogy ön jobboldali politikusként, az MDF parlamenti képviselőjeként vált ismertté?
GGY: Itt nincs jobb- és baloldalról szó, ez egy értékalapú, de pragmatikus mozgalom, amely minden irányba kinyitja az ajtót. Ebből lehet adott esetben politikai erőtér, amit fel kell építeni, versenyképessé tenni. Úgy tapasztalom, sokan vannak politikai hontalanok, akik nem találják meg a helyüket. Csak alulról lehet építkezni. Parlamenti képviselő voltam az MDF leszálló ágában (1998–2006 között – a szerk.), de az MDF még akkor is józan gondolkodású párt volt, sosem ment a szélsőségek irányába, tehát vállalható a mai napig.
MN: Mi a véleménye arról, hogy Kész Zoltán, a veszprémi ellenzéki összefogás támogatásával megválasztott független parlamenti képviselő, akivel ön két héttel ezelőtt tartott közösen fórumot, az MNB Pallas Athéné Alapítványától kapott pénzt a könyvére?
GGY: Amikor pályázott, még nem volt ismert ezeknek az alapítványoknak a háttere. Nem hiszem, hogy Kész, aki többek között nyelvkönyveket ír, olyan közel van az MNB-hez, hogy ezt tudta volna. Szerintem ezzel nem csorbult a hitelessége.
MN: Egy kisebbfajta karaktergyilkosságot azért megért a kormányközeli sajtónak.
GGY: Szerintem ez nem jött be. Ellenem is indítottak ilyet többször. És akkor mi van?
MN: 2014-ben hetedszerre választották meg polgármesternek. Jelent-e hátrányt, hogy nem kormánypárti vezeti a várost?
GGY: Tényleg nem hordozott egyik vezetés sem a tenyerén. Közel hat éve igazán komoly pályázatot nem nyertünk. Előtte a szocialista időszakban kaptunk a kastélyra, a főtérre, de 2010 óta semmilyen érdemi pályázatot nem tudunk elnyerni, sőt úgy tudom, hogy nem is lehet minket támogatni.
MN: Nem lehet egy közel 34 ezer lakosú magyar várost, a magyar EU-elnökség színhelyét támogatni?
GGY: Igen, sajnos, ez a valóság. Adunk be pályázatokat, és soha nem nyerünk semmit. Igaz, a 2014-es választások finisében Vécsey László fideszes országgyűlési képviselőnk egy uszodaberuházást jelentett be a választások előtt tíz nappal. Az ígéret az volt, hogy tavaly őszre átadják, de azóta sem történt vele semmi. A sajtótájékoztatóra, amelyen ott volt a miniszter és államtitkár is, a városvezetésből senkit nem hívtak meg. Ennek a nem támogatásnak egyébként annyi előnye van, hogy megtanultunk önfenntartónak lenni. Igyekszünk szigorúan gazdálkodni és a helyi gazdaságot erősíteni. A fenntarthatóság a vesszőparipám; Gödöllőn nincs is olyan létesítmény, ami ész nélkül vinné a működési költségeket.
MN: Ön szerint tehát bölcs gazdálkodással a jelenlegi állami támogatások mellett működtethető egy település?
GGY: A mi városunkban ez a viszonylagos önállóság azért tartható fenn, mert elég erős a település gazdaságilag. De az országot nem lehet úgy fejleszteni, hogy ahol erőteljesebb a kormánypárti jelenlét, oda hatalmas pénzeket adunk, máshol meg kivéreztetünk. Így aránytalanságok jönnek létre, és fenntarthatatlanok lesznek a beruházások.
MN: Ez történt az uniós pályázati pénzből megvalósult, hulladékgazdálkodással foglalkozó Zöld Híd Régió Kft.-vel is? A kft. elnökeként nyilván az elevenébe vág, hogy a 109 településből álló társulás a csőd szélén áll.
| ||
GGY: Nem arról van szó, hogy felelőtlenül gazdálkodtunk volna, hanem hogy a többletterhek és a rezsicsökkentés miatt vált szép lassan fenntarthatatlanná a társulás. Olyan kevés a bevétel, hogy a kiadásokat éppenhogy csak a működési szinten tudjuk biztosítani. Az államosításról szóló döntés után mi föltesszük a kezünket, és kénytelenek vagyunk átadni az államnak működtetésre a gépjárműveket és a létesítményeket. A tulajdonjogot nem vehetik el, mert mindez uniós pénzből valósult meg, és az önkormányzatok voltak a kedvezményezettek. A működtetést vonja magához a Nemzeti Hulladékgazdálkodási és Koordinációs Szervezet, amely mostantól kizárólagosan szedi be a polgároktól a szemétdíjat.
MN: Az önkormányzat mentesül a feladat alól?
GGY: Nem mentesül, pedig az állam elvihette volna akkor már a feladatot is!
MN: Tavaly március 15-i beszédében először ment neki nyilvánosan a vezető elitnek, saját politikai oldalát többek között az elképesztő méreteket öltő korrupció miatt ostorozta. Mikor telt be önnél a pohár?
GGY: A Quaestor-ügynél. Az volt nálam az utolsó csepp, amikor két hétig hagyták futni a bűnöst, hogy eltakarítsa a nyomokat. Most pedig azt látjuk, hogy az egészet el akarják mismásolni.
MN: Ebben a beszédében a rendszerváltás óta eddig soha nem látott centralizációról, működésképtelen egészségügyről és közoktatásról beszélt. Kapott visszajelzéseket?
GGY: Utána nagyon sok megkeresést kaptam, hogy kéne csinálni valamit.
MN: Miért van az, hogy Magyarországon ha idáig eljutnak az emberek, itt be is fejeződik a közéleti aktivitásuk?
GGY: Mert úgy van felépítve a rendszer, hogy drukkolok, mert rengeteg a sérelem, rengeteg a probléma, de nem merek kijönni a napra. A félelem erősen jelen van: attól, hogy elővesznek. Kész Zoltán mesélte nekem, hogy amikor tavaly elindult a választáson, feltűnően megszaporodtak a szülei éttermében a NAV-ellenőrzések.
MN: A Józan Ész mozgalom mit tehet ez ellen?
GGY: Ez egy csendes forradalom. Ha bekerül egy új szervezet a parlamentbe, az nagy eredmény, hiszen a Fidesz olyan elképesztő mértékben halmozott föl anyagi javakat, és olyan elképesztő szervezettséggel, fegyelemmel dolgozik, hogy a megszorítása is óriási fegyvertény. Ha veszne a fejsze nyele, akkor elképzelhető, hogy provokálni fognak. Olyan óriási pénz és vagyon forog kockán, amit meg kell védeni, ezért nagyon félnek a hatalomvesztéstől. Még mindig sokat gondolkodom, van-e értelme ennek nekimenni, vagy inkább hagyjuk az egészet, és menjünk el a világ másik végére.
MN: Ennek ellenére egyik nap Veszprémben, másik nap Kistokajon, harmadnap Rimócon beszélget a helyiekkel.
GGY: A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) elnökeként eddig is csináltam ilyesmit. Azt látom, hogy egy pragmatikus párt hiánypótló lenne. Az én értékrendem ugyanolyan, mint amikor MDF-es voltam, ez már nem fog megváltozni.
MN: A sajtóban megjelent, hogy létrejött egy párt Új Kezdet névvel, amely az ön doménnevére lett bejegyezve, és amelynek Fábián Zsolt, Gödöllő volt alpolgármestere, a MÖSZ főtitkára az elnöke.
GGY: Nem vagyok alapítója és tagja a pártnak, de természetesen tudok erről a kezdeményezésről, és segítek benne.
MN: Erről újra és újra csak rébuszokban beszél.
GGY: Pragmatikus ember vagyok. Minden kérdésére válaszolok, erre legyen elég most ennyi.
MN: Akkor beszéljünk azokról a bátor civilekről, akik vállalva a következményeket, kiállnak és küzdenek az egészségügy és a közoktatás jobbításáért.
| ||
GGY: Úgy látom, ez nem érdekli a kormányt, annyira biztosak lehetnek magukban. Amíg nincs kohézió a szervezkedők között, addig ártalmatlanok. Kimennek tüntetni, aztán hazamennek. Ezért van szükség az ilyen alulról építkező mozgalmakra, mint a mi Facebook-konzultációnk. Először legyen egy értékrend és egy kohézió, akkor rendben van, akkor lehet rá építkezni. Ha tíz gondolkodó ember létrehoz egy árnyékkormányt, mi történik? Hol a tömegbázis? Hol a mozgalom? Én, amit tudok, beleteszek: folyamatosan járom az országot. Tömegbázis nélkül nem lehet építkezni.
MN: Az ellenzéki pártok láthatóan támogatják a civil kezdeményezéseket. Ön szerint hogyan lehet a civil mozgalmakat egy politikai ernyő alá gyűjteni?
GGY: Nem könnyű a civilek helyzete. Amikor Sándor Mária mögé állt a DK, onnantól ő már más megítélés alá esik. Azt a politikát, ami ma van, az emberek túlnyomó többsége elutasítja – más kérdés, hogy nincs jobb. Ugyanakkor azt látom, hogy például ott van a Civil Kerekasztal, mögötte 58 szervezet, ott van a Tanítanék mozgalom, de nem találtak igazán egymásra, mert nincs közös alap. És nem tudták mindezt egy olyan politikai erőbe kanalizálni, amelyet már ők építettek fel. Nem ítélkezem, tisztelem Sándor Mária munkáját, nem arról van szó, hogy nem találkoznék vele szívesen, de semmiképpen nem tartanám szerencsésnek az ő hitelességét kihasználni és abból építkezni.
MN: A kormány a közoktatás teljes államosítására készül. Mit gondol erről?
GGY: Esztelenség és veszélyes lépés a közoktatás biztonságos működése szempontjából, hogy az önkormányzatokat teljesen ki akarják szorítani az oktatási intézmények üzemeltetéséből is. Miért ne vállalhatná egy önkormányzat önkéntes alapon, ha a feltételei adottak, hogy fenntartója legyen az oktatási intézményeinek? Nem az önkormányzati üzemeltetés bukott meg három év alatt, hanem a Klik. A kormányzat azt mondja, azért bukott meg a Klik, mert vegyes rendszer van. Ezzel szemben az igazság az, hogy azért bukott meg a Klik, mert az egész rendszer úgy rossz, használhatatlan, alkalmatlan, ahogy van. Ezek után ahelyett, hogy decentralizálnák, még jobban centralizálják az oktatást, és az üzemeltetést is elveszik az önkormányzatoktól.
MN: Ön szerint mi lenne a jó megoldás?
GGY: A fenntartás és az üzemeltetés is hadd kerüljön azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek ezt vállalják. Természetesen úgy, hogy megkapják az államtól az arányos forrásokat. Az újabb vízfejjel annyit érnek el, hogy még drágább lesz a fenntartás, közben pedig leromlik az intézményeink állapota, amelyeket mi építettünk. Elképesztő pénzt toltak a települések az iskoláikba. A fenntartás teljes centralizációja biztos, hogy negatív hatással lesz a helyi közösségekre.
MN: Az épületek állami tulajdonba kerülnek?
GGY: Ez még nem derült ki, de bárhogy is döntenek, érdemi konzultáció nélkül teszik. Szép csendesen felszámolják az önkormányzatokat. Ki akar majd részt vállalni az önkormányzati munkában? Csak a vazallusok. Pedig már most is sok helyen problémák vannak a szakmai felkészültséggel.
MN: Ön szerint a kormány miért akarja a kincstárhoz áttetetni az önkormányzatok számláit?
GGY: A kincstár a számlavezetést tervezi átvenni. Ám míg a bankoknál adottak a feltételek, addig a kincstár nincs felkészülve erre a feladatra. Persze, minden kiépíthető, de annak komoly beruházási és üzemeltetési költsége van, amit valakinek ki kell fizetni. A másik dolog, hogy bevezetnek egy egységesített digitális közigazgatási rendszert, ez az ASP. Az e-ügyintézéssel a feladatok teljes pénzügyi, számviteli, gazdálkodási része, a könyvelés átkerül egy központi szerverre. Vagyis még vécépapírt is külön engedéllyel lehet vásárolni – miközben a központi ASP-rendszeren keresztül a kormány gyakorlatilag az önkormányzatok megkérdezése nélkül nyúlhat bele bármilyen adatba. Ez a gyámság alá helyezés folyamatának része. Ez az intézkedés sok önkormányzati dolgozó leépítésével jár majd.
MN: A fideszes városvezetők mit szólnak ahhoz, hogy embereket kell elküldeniük?
GGY: Erre nem tudok még válaszolni. Amit tudok, hogy létezik ez a projekt, amelynek az állam a megrendelője, és erre elköltöttek 15 milliárd forint uniós forrást. Több önkormányzatnál tesztelték, és komoly működési problémák voltak. De ha nem vezeti be minden önkormányzat, akkor vissza kell fizetni a 15 milliárdot.
MN: Mennyit dolgozik egy nap?
GGY: Sokat. Ez az életem. A gyerekek nagyok, egyedül élek, a háztartás nem veszi el az időmet. Sportolni szoktam, és egy éve járjuk az országot a gödöllői Garabonciás Színtársulattal. Nagy álmom valósult meg, hogy befogadtak, és én játszom a lánglelkű, ám nagy orrú Cyranót Rostand darabjában.
MN: Ebből merít energiát?
GGY: Persze, és van az otthonról hozott energia nyilván, hogy a szüleim felneveltek nyolc gyereket, ez szerintem szép példa. És van egy belső értékrend, ami nem engedi, hogy ne mondjam el, amit gondolok, és ha valamiért tudok tenni, akkor teszek. Eközben soha nem érdekelt a hatalom és a vagyon.
MN: Nincs félelem önben?
GGY: Mitől, hogy lelőnek?
MN: Egyáltalán nem gondoltam ilyesmire, de az interjú elején épp ön említett egy-két bevett technikát.
GGY: Nem loptam, nem csaltam. Egy házam van, három gyerekem, három unokám, a felmenőim tiszták, III/2-es, III/3-as nem voltam. Lehet kreálni ügyeket, ellenem már kreáltak is, szórólapokat terjesztettek, mindent bevetettek ellenem korábban. Természetesen, most is számítok ilyesmire. Erre a válaszom Cyrano szavaival. „Uram, önnek az orra nagy?” „Igen, nagy.” Ennyit be lehet vetni ellenem, hogy picit hosszabb az orrom.
