Megtiltaná a közös listán induló pártok külön-külön frakcióba tömörülését az a házszabály-módosító javaslat, amelyet a független Székely Sándor nyújtott be kedden. Ha elfogadják, az ellenzék összes pártja egyetlen frakcióba kényszerülne tömörülni.
Székely a Demokratikus Koalíció listáján (a Szolidaritás Mozgalom „delegáltjaként”) került be az országgyűlésbe, majd elhagyta a DK frakcióját, független lett, később pedig a Szanyi Tibor-féle Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) elnevezésű párthoz csatlakozott, jelenleg ennek a pártnak a képviselőjeként hirdeti magát, minthogy nem mondott le a mandátumáról.
A házszabály-módosításra tett javaslatának időzítése – közvetlenül az előválasztás második fordulója után – azért is furcsa, mert a házszabály frakcióalakítási szabályait alaposan megigazgatták már ebben a ciklusban is, miután a Fidesz-többség sérelmezte, hogy a 2018-as választások után a Párbeszéd vendégszereplőkkel kiegészülve hozhatott létre képviselőcsoportot. Emlékeztetőül: a párbeszédes Szabó Tímea, Tordai Bence és (a Karácsony Gergely helyén mandátumot szerzett) Kocsis-Cake Olivio mellé hiányzott még két ember, hogy meglegyen a minimálisan szükséges ötfős létszám, ezért beült hozzájuk az MSZP-s Burány Sándor és a liberális Bősz Anett, majd amikor ő távozott a frakcióból, a független Mellár Tamással pótolták.
A kétharmad ezért úgy döntött, hogy frakciót alakítani csak „a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző ugyanazon párthoz tartozó képviselők jogosultak”, tehát a jövőben sem más pártok tagjai, sem függetlenek nem csatlakozhatnak sem megalalakuláskor, sem a későbbiekben egyik frakcióhoz sem.
Ugyanakkor a korábbi módosítás azt is leszögezi, hogy „a képviselők előző általános választásán közös országos listát állító és mandátumot szerző pártokhoz tartozó képviselők közös vagy önálló képviselőcsoport alakítására jogosultak”. Kiemelés tőlünk, ugyanis Székely Sándor ezt a „vagy önálló” kitételt dobná ki a házszabályból. Ez azt jelentené, hogy míg az eddigi szabályok szerint az egy közös listán induló pártok utána alakíthattak külön-külön frakciót, a továbbiakban ez lehetetlen lenne a közös listán indulóknak.
Székely javaslatának indoklása a Fidesz által hangoztatott érveket idézi: „A választók akaratának minél szélesebb körű biztosítása kulcsfontosságú az alaptörvényi rendelkezések hatékony érvényesítése érdekében. Ehhez pedig az szükséges, hogy a választók azon akaratát, hogy a választó egy adott jelöltet egy adott párthoz tartozóként választott országgyűlési képviselőnek, utóbb ne lehessen felülírni azzal, hogy a képviselő más párt képviselőcsoporthoz csatlakozhasson.” És továbbfűzte a gondolatot: „Ugyanígy ha a választópolgár arra szavazott, hogy a közösen indulóknak közösen kell dolgozniuk, akkor érvényesülnie kell ennek az akaratnak.”
Hozzátette: „Véleményem szerint a választópolgárnak már a választás napján tudnia kell, hogy a megválasztandó képviselő melyik képviselőcsoportban fog dolgozni.”
Bár a kilencvenes években a házszabály még lehetővé tette, hogy a képviselők szabadon vándorolhassanak a pártok között, és a frakcióalakítási szabályok is lazábbak voltak, mára ezt is mind szigorították. A DK megalakulásakor 2011-ben az MSZP-ből kiváló képviselőket sem engedték saját frakciót alapítani, mostanra már függetlenek sem alakíthatnak frakciót (akkor sem, ha pártot alapítanak), és egyikben sem lehetnek tagok, magyarul aki a későbbiekben bármely párt frakciójába be kíván ülni, előre jeleznie kell, hogy hova. Sőt, kötelező megjelölni még a közös listán is, hogy az adott ember melyik párt képviseletében indult, így Székely érve erősen billeg.
Ráadásul – aktuálisan – minden előválasztó jól tudta, hogy akire szavaz, hova akar ülni, ugyanis az előválasztáson résztvevőknek is meg kellett jelölnie, hogy milyen frakciót választanának – igaz, Márki-Zay Péter is bejelentkezett egy önálló frakcióért (Hogy ez mennyire megvalósítható és miként, az külön téma.)
A pártoknak egyébként azért éri meg külön-külön frakciót alakítani, mert a frakciók egyrészt külön támogatásokat kapnak, külön szakértői stábbal rendelkeznek, frakciók szerint zajlik a bizottsági helyek és a felszólalási idők kiosztása, magyarul a több frakció az ellenzéknek összességében több pénzt, nagyobb stábot, több parlamenti felszólalási időt és nagyobb parlamenti lehetőségeket jelent.
Nem árt megjegyezni, hogy a jelenlegi szabályok szerint a közös képviselőcsoport elnevezésének valamennyi részes párt nevét tartalmaznia kellene. Székely javaslata szerint így elvileg a közös ellenzéki frakció neve így szólna: Demokratikus Koalíció–Jobbik Magyarországért Mozgalom–LMP-Magyarország Zöld Pártja–Magyar Szocialista Párt–Momentum Mozgalom–Párbeszéd Magyarországért Párt, és ha úgy alakul, –Új Világ Néppárt, vagy –Mindenki Magyarországa Mozgalom. Lehetne ugyan közös néven indulni a választáson, de az azt is jelentené, hogy akkor a parlamentben is csak ezen a néven említhetők, és jelentősen halványulna saját brandjük, s egymással szemben sem tudnák az alternatíváikat megmutatni választóiknak.
Kérdés ugyanakkor, hogy Székely javaslatát mennyire fogja felkarolni a Fidesz, vagy az ex-DK-s képviselő csak a saját ötletét próbálta bedobni. Az biztos, hogy a javaslat esetleges elfogadása mindenképp megnehezítené az ellenzék dolgát.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
