Nem tudom, melyik szakmát gyalázom, ha komolyan veszem a kérdést.
Hiszen a színészet alakoskodás.
A politikus ne alakoskodjon.
A színész mindig úgy tesz, mintha az lenne, aki; úgy tesz, mintha azt mondaná, amit gondol; mintha azt érezné, amit érez.
A politikus ne tegyen úgy, legyen az, aki. Gondolja is azt, amit mond. Na jó, ne mondja a saját szövegét. Írják meg neki. Pont, mint egy színésznek.
A politikus hazudik, a színész színlel. Színész nincs színlelés nélkül, politikus nincs hazugság nélkül. Nincs. (Csűrhetjük-csavarhatjuk.) Nincs. Nézhetjük innen (bal), nézhetjük onnan (jobb). Nincs.
| ||
Nézem a felhozatalt. Fordítva nézni könnyebb (lenne). Hány színészünk ült be a Parlamentbe? (Ténylegesen.) Darvas, Bánffy György, Székhelyi, Fodor Tamás…
Nem voltak jó politikusok.
A politikus színészkedik. De kell-e ez neki? Jól áll neki?
Láthatólag rájuk osztott szerepeket játszanak. De vajon ki osztotta rájuk? A szavazóik? A pártjuk? A párthoz közeli gazdagok? A PR-felelősök?
A Fidesznél volt idő, mikor mindenki úgy beszélt, mint az első ember. Mostanra találtak pár illetőt, aki máshol tart szünetet beszéd közben.
Gyurcsányt bizonyos tanácsadók megváltoztatták. Máshogy beszélt, mint sportminiszter, máshogy beszélt, mint miniszterelnök – kicserélődött. Mostanra úgy maradt, sőt. Tömeghez beszél, akkor is, ha kevesen hallgatják. Halkul, hangosodik, használja a dinamikát, kajabál, motyog.
Mi lett a szelíd Bajnai Gordonból is? Rávették, hogy ne gondolkozzon, hanem beszéljen a hallgatósága előtt, szónoki fogásokkal éljen. Minél hangosabban beszél, annál több a baki.
A színész tudjon énekelni, táncolni. Orbánt láttuk-hallottuk énekelni – jó, hát kis segítséggel (Nemcsák kollégánk, plusz hegedű), Gyurcsányt táncolni láttuk inkább – segítség nélkül (nehezebb, lássuk be).
Melyik politikus látszik alkalmas színésznek? (Melyik politikus alkalmas politikusnak? – jut eszembe…) Ó, hát egyik se. De ez a legkisebb baj.
